Vázsonyi Vilmos: A királyi placetum a Magyar Alkotmányban (Budapest, 1893)

Előszó

E­L­O­S­Z 0. A királyi p­lacefum­mal közjogi munkáink néhány rö­vid sorban végeznek. Egy-két röpirat, a régibb korból az egész, a mit e tárgyra vonatkozólag leírunk. Ilyen körü­lenények közt nem lehetett csodálni, hogy midőn 1898. elején a rozsnyói pü­silök pásztorlevele kap­­c­sán a placebin kérdésig rövid időre felszínre került, egé­szen elülő nézetek hallatszoltak és a tájékozatlanság köde csak hamar ráborult a rozsnyói esetr­e. Ez a jelenség ösztönzött arra, hogy a királyi place­­támot tanulmányaim tárgyává tegyem és tisztázni igye­kezzem az intézmény alkotmányjogi­ állását. De bár poli- tikai jelentőségű, esemény kellette bennem a gondolatot, hogy jelen dolgozatomat megírjam, munkámnak politikai czélzata nincs. Az irány tehát, melynek fejtegetéseimben hódo­lok, sem szabadelvű, sem egyházi, hanem alkotmányjogi. Sza­badelvű meggyőződésemet jogi meggyőződésem rovására sehol sem érvényesítem. Kitűzött c­élom elérésére első­sorban igazolni igyek­szem, hogy a placet­um és a nagy egyházi szakadás közt okozati összefüggés nincs, vagyis a pl­acetum nem az egy­ház engedményéből származó és később elfajult intézmény, hanem önálló, állami eredetű. Majd egész szövegében közlöm Zsigmond sokat emlegetett 1404. évi törvényét és I. Ulászló kevésbbé (a millelt 1440: IV. és V. törvényczik­­keit, megismertetem­ az e törvények keletkezésére és érté­kére vonat­kozó különböző nézeteket és megfejteni igyek­szem, hogy miért nincsenek benne a Corpus Jurisban. Külön fejezetet szentelek ama tételem bizonyításának, hogy a placetum nálunk nem volt soha egyházellenes

Next