Vázsonyi Vilmos: A királyi placetum a Magyar Alkotmányban (Budapest, 1893)
Előszó
ELOSZ 0. A királyi placefummal közjogi munkáink néhány rövid sorban végeznek. Egy-két röpirat, a régibb korból az egész, a mit e tárgyra vonatkozólag leírunk. Ilyen körülenények közt nem lehetett csodálni, hogy midőn 1898. elején a rozsnyói püsilök pásztorlevele kapcsán a placebin kérdésig rövid időre felszínre került, egészen elülő nézetek hallatszoltak és a tájékozatlanság köde csak hamar ráborult a rozsnyói esetre. Ez a jelenség ösztönzött arra, hogy a királyi placetámot tanulmányaim tárgyává tegyem és tisztázni igyekezzem az intézmény alkotmányjogi állását. De bár poli- tikai jelentőségű, esemény kellette bennem a gondolatot, hogy jelen dolgozatomat megírjam, munkámnak politikai czélzata nincs. Az irány tehát, melynek fejtegetéseimben hódolok, sem szabadelvű, sem egyházi, hanem alkotmányjogi. Szabadelvű meggyőződésemet jogi meggyőződésem rovására sehol sem érvényesítem. Kitűzött célom elérésére elsősorban igazolni igyekszem, hogy a placetum és a nagy egyházi szakadás közt okozati összefüggés nincs, vagyis a placetum nem az egyház engedményéből származó és később elfajult intézmény, hanem önálló, állami eredetű. Majd egész szövegében közlöm Zsigmond sokat emlegetett 1404. évi törvényét és I. Ulászló kevésbbé (a millelt 1440: IV. és V. törvényczikkeit, megismertetem az e törvények keletkezésére és értékére vonatkozó különböző nézeteket és megfejteni igyekszem, hogy miért nincsenek benne a Corpus Jurisban. Külön fejezetet szentelek ama tételem bizonyításának, hogy a placetum nálunk nem volt soha egyházellenes