Osváth Pál: Közbiztonságunk múltja és pandur korom emlékei (Budapest, 1905)
Rendőri és igazságszolgáltatási emlékeink - Előszó
ELŐSZÓ. Amint az emberek a földön szaporodtak, ösztönszerűleg azért telepedtek fajonként csoportokba, hogy egymást a vadállatok és más faj ellenséges nép ellen jobban védhessék. Ezen csoportokból alakultak az első államok, de ezek kezdetben rövid életűek voltak, mert az erősebb vagy ravaszabb fajok a gyengébbeket leölték vagy rabszolgáikká tették. Az eféle meglepetések kényszerítették az államokat az állandó katonaság, majd a belbéke biztosítása czéljából a rendőrség felállítására. Ilyen rendőr volt már a Kisztust üldözött Saul ! Hazánkban, az örökös kül- és belharczok között, ha volt is hajdan valami kezdetleges rendőrségünk, az körülbelül névleges volt, mert némi szervezetet elsőben csak a Parasztvármegye, majd a magát abból kinőtt pandúr vagy perzekutor néven ismert rendőrségünknél találunk. A világosi fegyverletétel után a bécsi kormány ezen nemzeti intézményünket saját czéljaira nem találta alkalmasnak, ahelyett tehát a vármegyéket osztrák zsandárokkal, a városokat pedig pohárokkal rakta meg. Az idegen ajkú zsandárok ezután az ostromállapot és a Bakh-korban fogdosták a jobb hazafiakat és azokat, kiknél Kossuthféle pénzt vagy fegyvert találtak; a futóbetyárok pedig paczkáztak velük és mellettük úgy elszaporodtak, hogy a hazában a biztonságnak csak a neve volt meg. Az osztrák zsandárok Biharban 1861-ig tartózkodtak, de már az ötvenes években oly tűrhetetlenné vált mellettük közbiztonságunk, hogy 1859-ben a m. keresztesi járás polgárainak kérelmére a kormány végre is megengedte, hogy saját költségükre, polgárőrség név alatt a pandurságot visszaállíthassák. Az engedély megérkezése után, a járás nagybirtokosai és elöljárói a csász. főszolgabíró elnöklése alatt azonnal gyűlést tartottak és a polgárőrség parancsnokává egyhangúlag engem választottak meg. Részemre 600, a pandúroknak pedig 300 párt évi fizetést szá