Orient Gyula: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története (Kolozsvár, 1926)

Előszó

ELŐSZÓ. Prof. Dr. Guiart lyoni egyetemi tanár, a kolozsvári egyetemen az orvostörténelem tanára azon megtisztelő felszólításban részesített, hogy a párisi orvostörténelmi társulat „Société Frangaise d’Histoire de la Médécine“ részére írjam meg az „Erdélyi Gyógyszerészet Törté­netét“, hogy azt nevezett társulat kiadványaiban soroza­tosan közölhesse. E megtisztelő kérés teljesítésére készséggel vállal­koztam, de bizonyos aggodalmak között fogtam hozzá. Az „Erdélyi Múzeum Egylet“ keretében felállított „Gyógyszerészi Műzeum“-om részére főleg Erdély terü­letéről közel 30 éven át gyűjtött tárgyaknak felkeresése, rendezése, különösen pedig a gyűjtött tárgyak szárma­zási idejére vonatkozó hiányos adatokra visszagondolva, a szép feladat teljesítését kivihetetlennek véltem. A történetírás legbiztosabb alapját az úgynevezett kútfőkben találja fel. Ez alatt értjük a történelmi mű­emlékeket: szobrok, felíratok, építmények, érmek, stb., továbbá írott közleményeket, különösen, amelyek közel esnek a kor eseményeihez. Dr. Ernyei-nek, a budapesti múzeum kiváló őrének, Schwartz Ignác-nak Erdély gyógyszerészet-történelmére vonatkozó s a szaklapokban közölt egy-két értékes adatán s Dr. Demkó K. A magyar orvosi rend története című művén kívül egyéb közvetlen kútforrásra alig akadtam. Ezen számottevő okokból az erdélyi gyógyszerészet történetének kutatására vonat­kozó adatok összegyűjtését elsősorban a megye és város történetét tárgyaló monográfiákra, tanulmányokra, to­vábbá múzeumi levelestárakra — mint közvetlen és fel­tétlenül hiteles forrásokra — kellett fektetnem. Örömmel tapasztaltam azonban, hogy a városok archívumai az 04 3

Next

/
Thumbnails
Contents