Kriesch János: Az állatok társadalmi viszonyairól két előadás (Budapest, 1879)

i törekvése épen oda irányul, hogy e törvényeket meg­ismerjük, azokat fölfogni és megérteni tanuljuk. A társadalmi viszonyok, hasonlókép mint bár­mely más életviszony, természeti törvényeknek a kifolyásai. Az ember társadalmi viszonyait csak újabb idő­ben kezdték okszerűen tanulmányozni, csak újabb időben kezdték a társadalmi életjelenségeknek ter­mészetes okait kutatni. Az a tudomány, melynek neve socioloism s me­lyet a társadalom physikájának lehet nevezni, csak a legújabb kor szüleménye. A sociologok úgy talál­ják, hogy a társadalmi élet minden tüneménye csakis bizonyos mozgásnak következménye, mely mozgás­nak okai az anyagban, az anyag tulajdonságaiban rejlenek. Jól kiégetett, épélű téglából — mondja Spencer — a kőműves minden vakolat nélkül is meglehetős magas és erős falat képes fölépíteni, a­mint pedig a téglák rosszul vannak égetve, görbék, széthasadtak, már a fal magassága és erőssége nem lesz akkora. Ágyúgolyóból minden ragasztó anyag nélkül füg­gélyes falat fölépíteni merő lehetetlenség, de azért van alak, melyben a golyókat összerakni lehet: ez a jigramis- vagy ékalak. Különböző nagyságú és alakú kavicsból legfeljebb laza, szabálytalan alakú halom rakható össze. Mindebből következik, hogy az ösz­­szehalmozottnak, az aggregátumnak alakja, jellege, az őt összetevő részek jellegétől függ. A természettanban, a ch­emiában ugyanazon 48

Next