Frankenburg Adolf: Bécsi élményeim 2. (Sopron, 1880)
I.
e gitimitás“-nak nevezett reakczionárius társát, a históriai jog repedezett falainak végső támaszát. — „ Számtalan szomorú tapasztaláson épült régi igazság", hogy minél gyávább az ember a veszedelemben, annál fönhéjrázóbb, ha abból szerencsésen kimenekült. Ha ma, kétségbeesik a balsors közeledtével, holnap, ha a veszély feje fölött elhúzódott, tigrissé vadul letiprott embertársa ellenében ! A kommentárral, úgy hiszem, eddig is bőven szolgáltam. Akad még toldaléka is. — * * * Az 1849-dik évnek nyarán többen kedves hazánkfiai közül a pesti levegőt drága egészségükre nézve nem igen kedvezőnek tartván, fölmentek Bécsbe, s az akkori igazságügyi ministernél, Schmerling úrnál jelentkezvén, fölajánlották szolgálatukat a német kormánynak. Ezek az urak voltak: Gosztonyi Miklós, váltófeltörvényszéki elnök, üres óráiban labdacs- és almamustkészítő a gyomorgörcs ellen ; a már hetven évet túlhaladt Vághy Ferencz szeptemvir, Sopron városának egykori polgármestere és követe ; s a reakczionárius „Pester Zeitung“ főszerkesztője, az időben a váltófőtörvényszék egyik bírája, Járy György (előbb Tretter), a hírhedt magyarellenes „Xenien“ írója, aki megtette azt a Swittczet, hogy a Kossuth „Pesti hírlapjában e pamfletról megjelent kemény kritikámat a második kiadásnál mottvul használta.