Kugler Alajos: A soproni színészet története (Sopron, 1909)
Sopron (a kelta „Scarban“ s a római „Scarbantia“, német nevén: „Oedenburg“) egyike Magyarország legműveltebb városainak, amely hazánk történetében ősidők óta mindig nevezetes szerepet játszott. Olyannak teremtette eleven történetet fakasztó kedvező földrajzi helyzete s ezzel karöltve kiváló közművelődési érzéket nevelő nagy történelmi múltja. Nevezetes és gazdag a soproni színészet története is. A tizenhatodik századig hazánkban eddig semmi írott emléke sincs színpadi műveknek vagy színi előadásoknak. De ekkor a Németországban keletkezett iskolai drámák, különösen a reformáció után, a mi iskoláinkba is bevonulnak. Előbb a protestáns lelkészek és tanárok, utóbb a XVII. század elején a jezsuiták, pálosok és piaristák kezdenek iskolai drámákat írni. Ezek az iskolai színi előadások előzték meg Sopronban is a szorosan vett színészetet. Érdekes adatokat jegyez fel ilyenekről Paintner Mihály, jezsuita tanár a XVIII-ik századból. Ezek szerint az 1636-ban itt letelepedett jezsuiták gimnáziumában 1740-ben előadták „Virtates“, „Manlius Romanus“, „Iuvenis Hispanus a Mahumettano Regulo Christi causa occisus“ című színdarabokat; 1744-ben a győri püspök jelenlétében a „Jaurini oppugnatio“ című tragédiát, amelyben Esterházy Lajos herceg is szerepelt; ugyanakkor a grammatisták a ,,Lucas Nosara“, „Narcissus“, „Capius és Zogius“ c. drámákat; 1745-ben