Kugler Alajos: A soproni színészet története (Sopron, 1909)
„Adrasti in Patrem egenum pietas“, „Quintus Sertorius“ és „Victor de Eugenio Theodosius“ c. színdarabokat; 1751-ben Esterházy Oktavia hercegasszony jelenlétében a „Felician“ c. drámát. A szereplőket a hg. Esterházy-alapból jutalmazták. Ez a java részt latin nyelvű iskolai színészet azonban elsősorban csak nevelési és tanítási eszközül szolgált s így a nagy közönségre, amely nem is igen tudott róla, kevés hatással lehetett. A tulajdonképeni színészet hazánkban a német színészettel kezdődik. 1696-ban adományozza I. Lipót király az első eddig ismert német színigazgatói szabadalmat,s a 18. század közepén a német színészet már magas fokon áll. Nálunk bizonyára külföldet járó főuraink honosították meg. E német színészetnek első magyar állomásai és kapui természetesen határvárosaink, Pozsony és Sopron, amelyeken át a német vándor komédiás csapatok hazánkat különösen 1785 — 1795 között valósággal elárasztották). Pesten, Temesváron, Kassán, Pécsett, Komáromban, Győrött, Aradon, Szebenben, Brassón, Nyitrán stb. mindenütt járt a német múzsa, sőt még a tőzsgyökeres magyar Szegeden és Kolozsváron is vannak nyomai a német színészetnek. A magyar színészet története tulajdonképen csak 1790-ben kezdődik, amikor az első „Nemzeti magyar játékszini társaság“ Budán megalakult. sk * * Igen nehéz megállapítani, hogy mikor és melyik német komédiás csapat kezdte meg először Sopronban előadásait. Amíg a városnak állandó színháza nem volt, a vándorszíni társulatok csak valamelyik vendéglőnkben üthették fel sátorfájukat, de ilyesmiről levéltári adataink nincsenek. A soproni német színészet első biztos és hiteles levéltári adata 1768-ból való. Ez év március hó 24-én javasolja . Horváth Kristóf: „A soproni kath. gymnasium története“. (1895/6. évi iskolai értesítő, VI. 1.) 2) Bayer József: „A nemzeti játékszín tört.“ I. 495 1. 3) Bayer J. i. m. I. 351. 1.