Gyürky Antal (szerk.): Borászati Lapok 1859
1859-01-02 / 1. sz.
5. Van reménység, hogy a közlekedési eszközök szaporodása által, ha a külföld figyelmét szeleink irányában jobban felébreszthetjük, hogy szőlőcura végett akárhány külföldi jöhet hozzánk s jól fizetheti a szőlőt, mi számos betegségben igen hathatós gyógyszer. 6. Ha a mustot szörppé főzik, abba gyümölcsöket lehet becsinálni, mit a külföldön jól fizetnek, de lehet mustárt is készíteni, amiért eddig csak hazánkból is igen sok pénz szokott kivándorolni. 7. Lepárolgatás által különféle csemegeborokra igen alkalmasak a mi boraink. 8. A seprőt, mely eddig hasztalanul elveszett, préselésáltal élesztőnek használhatni. 9. A törkölyből a legszebb fekete festéket lehet égetni, miért eddig mi fizetünk, s ezután nekünk fizethetnek. 10. A magból a legfinomabb olaj kerül, és pedig bőven, mi szép jövedelmet adhat. 11. A magnak sonkolyából (olajpogácsa) a legszebb talajkoczka készül, (volt alkalmunk mind olajt, mind pedig festéket s ily talajkoczkát látni, s mondhatjuk, hogy meglepett a koczka keménysége, szépsége, s csiszolt állapotbani fényessége, de még az olaj szépsége s jósága is. Szerk.) mely oly szilárd mint a tégla, mellette igen szép. 12. A lemetszett szőlővessző jó trágyaszert ad, a szőlő levelei pedig szüretkor lekobozva takarmányt. Valljon nem-e háladatos a szőlőmivelés, ha ennyi módon kinál jövedelmet. Mindezekről egyenkint fogunk később értekezni. Gr. A. 11. az üveg száraz, akkor is van ugyan levegő az üvegben, de azt a bor onnan kiszorítja, az érintkezés által pedig annyira mégsem veszi magába az idegen elemeket, mintha az üveg nedves. Másodszor a dugaszolásra kell különös gondot fordítani, mert ha az üveg részul van bedugaszolva, a legjobb bor is szenvedhet, hosszabb állás s levegő befolyása alatt. Hogy a palack jól be legyen dugaszolva, nemcsak jó parafadugasz, de alkalmatos üveg is szükséges. Még minálunk az üveg választására eddig nem sok gondot fordítottak, minélfogva ügyes s alkalmas üveget bajos is volt kapni, mivel olyak nem kerestettek. Az üveg színéről s külső alakjáról itt szólni nem akarunk, ámbár arra is tekintettel kell lenni, mert a külsőség iránt a mai fejlettebb ízlés sokkal követelőbb, mint gondolnók. Leginkább az üveg szájára kell figyelmezni, melynek alakjától függ a tökéletes dugaszolás. A legtöbb borpalack nyaka nálunk kúpcsan, vagyis úgy van alkotva, hogy a nyílásnál szélesebb s azután kevéssé szűkebbre megy össze, míg a derekán ismét tágul a belürege, mint ezen (A) rajzon az (a) mutatja. Ez pedig igen rosszul van, kivált ha még ehez rosszul metszett kúpos alakú dugaszok választatnak, mint e rajzon a (b) mutatja. Úgy látszik ugyan, hogy legczélszerűbb az üveg alakjának megfelelő alakú dugaszt választani, de ez nem áll. A borpalack szájának a végnyílásnál kell legszűkebbnek lenni, és úgy kell fokonkint tágulnia, mint e második (B) rajzon (a) láthatni. A dugasznak pedig nem kúposnak , de egészen egyenesnek lenni. És pedig azért, mert a parafa dugasz akármikér szoríttatik is be az üvegbe (ha csak oldalvást nincs a palack fordítva, hogy a dugasz nedves legyen), a levegő által összeszárad, összehúzódik és így a levegőnek tért nyit az üregbe való hatásra. Ha tehát a palack szája befelé legterjedtebb, mint e második rajz mutatja, s ahoz egyenesen metszett parafadugast használtatik, akkor a beszorult dugó a száj üregbe rugékonyságánál fogva szétterjeszkedik, s mintegy csomót képez az üveg nyakába, miáltal tökéletesen szilárd út zárja el a levegőt. Sokan azt hiszik, hogy a dugókat meg kell a használat előtt főzni, de az mit sem ér, mert a főzés a réteges s pudvás rosz dugaszt meg nem javítja, a jónak pedig arra nincs szüksége. Fődolog a dugasznál az, hogy a használatkor száraz legyen, azaz terméje mennél szűkebb, hogy azután a nedvesség által csak az üvegbe terjeszkedjék, továbbá a használat előtt a dugaszt meg kell puhítani, azután meg kell törölni, s végre tiszta szeszbe vagy a borba mártani, s úgy mennél erősebben másfél hüvelykre az üvegbe szorítani. A szurkolás, pecsételés, czinlemezzel való borítás vagy ezekhez hasonló tárgyakról máskor szólunk. A B A borok palaczkra való fejtéséről. (Gyürky „Borászati Vegytana" után.) Palaczkra fejteni szokás a bort vagy használat, vagy eladás, vagy pedig mustrául leendő elküldés végett. De akármily czélból történjék az, azt mint a borkezelés végeredményét kell tekinteni, mivel ekkor már túl van a bor minden töltögetésen s fejtegetésen, s azért a legfőbb óhajtás az, hogy a bor ekkor tükörtiszta s saját jellemző szinü legyen. Azt lehet mondani, hogy eddig boraink hitének s becsének legtöbbet ártott az, hogy a palaczkozáshoz nem igen értettünk. A legjobb s legtisztábbnak látszó bor hosszabb idő múlva a palaczkban üledéket csinált, színét megváltoztatta, sőt gyakran penészt is fogott. Ha tehát ezen előre nem látott változások oly bort értek, mely akár eladás, akár mustra végett a külföldre küldetett, valljon nem ártott-e az borászati ügyünknek ? valljon lehetett-e bizodalma a külföldi vevőnek ily küldemény után nálunk bort vásárolni. Ebből látszik tehát, mily fontossággal bír a palaczkozás. Amit eképpen kell véghez vinni : 1) a palaczkot tökéletesen tisztára kell mosni, a vizet belőle leszivárgattatni s illőleg ki kell szárítani, mert ha az üveg nedves, kevéssé ugyan, de gyengíti a bort. E mellett a nedvesség vagyis a vízgőz magában több elenyt s légsavat tartalmaz, mint a száraz, mit a bor magához vesz. Kiváltképen el kell mellőzni a nedves üvegekre való fejtést nedves s rekedt levegőjű pinczében, hol a földből felgőzölgő ártalmas anyagok leginkább pedig a türköny (amoniac) a levegőbe vegyülve a nedves párákhoz kötik magukat s egyesülnek a borral, annak ártalmára. Szőlőmígyó. A „Borászati lapok mult évi folyamában említve volt, hogy a szőlővessző (ha összezúzatik, s kivált ha