Borászati Lapok – 10. évfolyam – 1883.

1883-06-30 / 18. sz

Budapest, 1883. junius 30. 18. szám. X. évfolyam. BORÁSZATI LAPOK. Megjelennek minden hó 10-én, 20-án és 30-án. Előfizetési díj: Egész évre 4 írt. Fél évre 2 „ A Német birodalom államaiba egész évre 5 „ Európa egyébb államaiba, vala­mint Afrika, Amerika és Ausz­tráliába egész évre .... 6 „ Negyedévi előfizetők nem fogadtatnak el. Molnár István, a budapesti kir. vinczellérké­pezde igazgatótanára, Budapest, viziváros, ki­hez a kéziratok s a lap szellemi részét illető összes közlemények, valamint az előfizetési pénzek és a reclamatiók intézendők. Seglédszerkesztő: Neiger Sándor. Budapest, szövetség-utcza 27. sz. Tulajdonos s főszerkesztő: Évközben belépő előfizetőknek az addig megjelent számokat utánpótoljuk. Legalább öt előfizetőt gyűjtőknek tiszte­letpéldánynyal szolgálunk. Hirdetéseket csak reális vállalkozóktól s csakis a borászati szakba vágó tárgyakról fogadunk el, s ezek dija a szerkesztőség által határoztatik meg. Valami az uj szőlő ültetések körüli teendők érdekében. E lapok tisztelt szerkesztője mint a központi vinczellérképezde igazgatója a „Borászati Lapok" egyik közeli számában reá mutat a Damokles kardra, mely a phylloxerában a keze alatti sző­lök felett lebeg, s nem lehet eléggé helyesleni czélba vett azon eljárását, mely szerint oda tö­rekszik, hogy ha már jövőre szőlőt ültet, azt legalább is ne a phylloxera számára tegye. De hát ez a Damokles kard nem leheg- e már jóformán Magyarország legtöbb szőlő­vidéke felett ? s nem kell-e komolyan gondolkoznunk arról, hogy legalább új szőlőtelepítéseinknél már kivétel nélkül oda törekedjünk, nehogy ezekre nézve is ezen Damokles kard iszonyú réme miatt kénytelenek legyünk rettegni? Ne hitegesse ma­gát azzal egy szőlőbirtokos se, hogy az ő sző­leje, talán az ottani egész határbeli szőlők is phylloxera mentesek lévén, tehát nincs mitől tar­tania. Igen, lehet, hogy ma még úgy van, de arról senki se kezeskedhetik, hogy idővel, talán már a közel­jövőben oda is be ne üssön e vész. Az én hitem szerint megjövünk abban nem­so­kára, hogy a phylloxera vészt nem kell impor­tálni emberi kezeknek, importálja azt maga a ter­mészet mindenhová. Csak nem régen olvastuk, hogy Francziaország oly szőlővidékén is fellépett legújabban a phylloxera, hol annak eddigelé hire sem volt, pedig képzelni lehet, mennyire óvakod­hatott e vidék már régibb idő óta, nehogy e vé­szes rém hozzájuk is ellátogasson, és mégis ellá­togatott. Fájdalom, majdnem bizonyosra vehetjük, hogy tehát bárminő tényezők befolyása alatt, de előbb utóbb is nem menekszik meg a nagyon ko­moly csapástól egyetlen szőlővidék sem, s mi lenne a legborzasztóbb, az, hogy a­hol magát megfészkeli, onnan azt többé kiirtani alig lehet, én legalább nem hiszem. Ha tehát már e felte­vést legjobb akarattal sem odázhatjuk el magunk­tól, bizony nagy ideje, hogy kezdjük meg lassú működéssel odahatni, melylyel a fenyegető szörnyű vészt megelőzhetjük. Nem mondom én azt, hogy ott különösen, hol még a phylloxerának nyoma sincs, most mindjárt derűre borura hányjuk ki széleinket s ültessük át vészellenes fajokkal, de legalább az, a­ki új ültetést, új telepítést kíván tenni, ne vegye már igénybe vészképes európai fajainkat ezentúlra, hanem igyekezzék oly ameri­kai önállólag termő vagy beoltásra alanyul szol­gáló fajokat használni, melyek vészmentessége konstatálva van. Ezen új ültetvénye felett nem lesz oka rettegni, hogy a phylloxera martaléka leend, mig ellenkezőleg mindig várhatja azt s esetleg talán nagyon is rövid idő alatt megsirat­hatja költséges beépitkezésének elpusztulását. Meg­foghatatlan, hogy igen sok szőlőbirtokos ezen kö­rülményt figyelmen kívül hagyja, s sajnálatosan tapasztalom, hogy e tavasz folytán is nem cse­kély területek lettek például nálunk is hazai sző­lőfajainkkal beültetve, hol pedig az a Damokles kard már ugyancsak láthatólag lebeg. Az a szo­morú dolog, hogy még ma nap is sok ember az egész phylloxera dolgát lári-fári históriának tartja. Ezek a jó emberek még nem látták a phylloxera által tökéletesen elpusztított szőlőt, tehát nem is hisznek benne. Ez a csökönyös értelmetlenség meg­mérhetlen kárt okoz a szőlő­gazdálkodásban, mert disgustálja, hogy úgymondjam ellanyhásítja a jobb értelmű­eket is, hogy idők múltán az okszerű év-

Next