Borászati Lapok – 19. évfolyam – 1887.
1887-03-26 / 14. sz
XIX. évfolyam. le.szám. Budapest, 1887. márczius 26. Főmunkatárs: Stollár Gyula. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, az előfizetési és hirdetési pénzek a kiadóhivatalhoz czímzendők. Árjegyzék ugyanott kapható. Hirdetési mellékletek jutányos árban fogadtatnak el. Előfizetési feltételek: Egész évre .... 5 frt 1 kr. Fél évre 2 frt 50 kr. Negyed évre ... 1 frt 25 kr. A nénet birodalom államaiba egész évre 6 frt. Európa egyéb államaiba, valamint Afrika, Amerika és Ausztráliába 7 frt. SZOLOMŰVELÉSI ÉS BORÁSZATI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. Felelős szerkesztő: Ordódy Lajos. Társszerkesztők: Molnár István és Engelbrecht Károly, mindhárman kiadótulajdonosok. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST „KÖZTELEK!" Hirdetéseket a lap kiadóhivatala vesz fel. Tartalom: Oldal Borkereskedelmünk. Dr. Lónyay Ferencz-től 81 Hegyoldalaink kihasználása Molnár István-tól .. 81 A szőlő és bor a legrégibb időben. Mészáros K -tól 82 A borderités a pinczegazdászatban. Orbán Ferencz-től 82 Mély mivelésre való rajdleke. ..-től... 83 Az amerikai szőlővesszők szaporításának kérdéséhez Dezső Miklóstól 84 A szőlőkarók impregnálásához. Petrovits Ferencz-től 85 Vegyes közlemények ... 85 Tudósítások a szőlők állásáról és a borkereskedelemről 85 Előfizetési felhívás. A közelgő negyedévre a "Borászati Lapok" kiadóhivatala április he 1-jétől előfizetéseket elfogad. Előfizetési árak: Fél évre 2 frt 50 kr. Negyed évre ... 1 frt 25 kr. Tisztelettel kérjük lapunk azon tisztelt előfizetőit, akik a folyó évnegyedre még hátralékban vannak, szíveskedjenek tartozásaikat kiegyenlíteni; azok pedig, akik csak az első évnegyedre fizettek elő, annak megújítására kéretnek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Bár legkevésbé sincs okunk részvéthiány miatt panaszkodnunk, sőt örömmel konstatáljuk, hogy lapunk iránt minden oldalról élénk érdeklődéssel találkozunk, mégis helyesen vélünk tenni, midőn lapunk olvasóit tisztelettel kérjük, szíveskedjenek lapunkat a lehető tág körben terjeszteni s annak híveket szerezni. A „Borászati Lapok" mindinkább élénkebb tartalma fog ezért jutalmul szolgálni. A „Borászati Lapok" kiadóhivatala budapest (Köztelek). Borkereskedelmünk. ii. Minthogy a külkereskedelmet rendesen a kivitel és behozatal értéke szerint szokták megítélni, természetes dolog, hogy az I. közleményben idézett statistikai adataink nagyon kedvezőtlen színben tüntetik fel borkereskedésünket, amennyiben a behozatal rohamos emelkedését, s a kivitel fokozatos hanyatlását mutatják. Ha azonban a dolgot közelebbről vizsgáljuk, az eredmény nem lesz oly kedvezőtlen. Midenekelőtt az érték megállapításának módjával kell tisztába jönnünk. Ez az áruforgalmi statistika behozatalának első idejében, t. i. 1882. végéig a szállító levelen feltüntetett érték alapján történt. Ezen eljárás azonban nem találtatott megfelelőnek, mert a tapasztalat azt látszott igazolni, hogy az értékbevallás a valódi értéket nem fejezi ki. Hogy a statistikai adatok a valóságot jobban megközelítsék 1883-ban az érték megállapításnak egy más módja fogadtatott el, mely már azelőtt több külföldi államban, s Ausztriában is alkalmazva volt. Ezen eljárás szerint az érték kiszámítását u. n. állandó értékmegállapító bizottságok eszközlik, melyeknek tagjait több árucsoportból alakított osztályokba sorozva a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszer nevezi ki az e részben szakértő egyének közül. Ezen bizottságok a kivitt és behozott borok métermázsánkénti átlagos értékét legjobb tudomásuk és meggyőződésük szerint félévenként állapítják meg, s ennek a mennyiséggel való szorzása útján számíttatik ki az összes forgalom értéke. Bármily nagy elismeréssel vagyunk is az illető szakférfiak, t. i. az értékmegállapító bizottságok tagjainak szakképzettsége iránt s bármennyire meg vagyunk győződve arról, hogy ők a rájuk bízott nehéz feladat megoldásában a legnagyobb lelkiismeretességgel és legjobb meggyőződésük szerint járnak el, mindazonáltal nem zárkózhatunk el azon aggályok elől, hogy az áruforgalomnak így kiszámított értéke, különösen a bornál, melynek ára a különböző minőségek és fajok szerint annyira különböző, a valóságnak teljesen megfelelő alig lehet. Ha azonban az összes forgalom kereskedelmi értékének kiszámítása nélkülözi a megbízhatóságot, még sokkal inkább áll ez az összes forgalom értékének az egyes országok közti megoszlására nézve, mert az értékmegállapító bizottság csak a főátlagok (t. i. az összes behozatal és kivitel értékének átlagát) állapítja meg, külön az egyes országokra nézve azonban külön átlagokat meg nem állapít. Ennélfogva valamennyi állam behozatalának és kivitelének értéke ugyanazon átlagár szerint van kiszámítva, holott nyilvánvaló, hogy egyik állam jobb minőségű, tehát drágább, a másik pedig silányabb s következésképen olcsóbb bort hoz be és visz ki, mint egy másik állam. De a valódi érték kiszámításának nehézségén kívül borkereskedésünk mérlegének megítélésénél még egy igen fontos körülményt kell tekintetbe vennünk, amelyet pedig sokan figyelmen kívül hagynak, illetve nem is ismernek. Ez pedig az, hogy nálunk a kereskedelmi érték kiszámításánál a budapesti középárak vétetnek alapul, beleértve a bor értékébe a behozatalakor fizetett vámot és a bort tartalmazó hordók és palackok értékét is. Ezen körülmény a behozott bormennyiség értékének megállapítását még sokkal nehezebbé teszi, mert a borok származási helyét kideríteni sokszor nem lehet. Az osztrák tartományok ugyanis sok esetben csak közvetítőül szolgálnak hazánk és a külföld között, amennyiben oda bevitt boraink, onnan a külföldre tovább küldetnek, s viszont a közvetlenül Ausztriából behozott borok eredetileg gyakran más idegen országból származnak. — Ennélfogva lehetetlen megállapítani azt, hogy hazánk évi behozatalából mennyi bor az, a mely a monarchia közös vámvonalán kivülről származik, s a melyért következésképen vámot kellett fizetni. — Pedig a vám, mely a monarchiánkba hordóban behozott bor után métermázsánként 12 frt, a palackban behozott bor után pedig 20 frtot tesz aranyban, — az érték megállapításánál igen fontos szerepet játszik. Egy helyes mérleg összeállításánál tulajdonképen csak a kivitt és behozott tiszta bor nettó értéke volna számba veendő. — Mint azonban az előadottakból látjuk, ezt az áruforgalmi statisztika adataiból kiszámítani nem lehet. Ebből egyszerűen az következik, hogy külföldi borkereskedésünk megítélésénél tisztán a statisztikailag kikutatott értékre nem támaszkodhatunk, s különösen nem lehet ebből borkereskedésünk hanyatlására következtetnünk. Annyi bizonyos, hogy behozatalunknak az 1882. évi 1.474,731 frtról, az 1884. és 1885. években állítólag 10—11 millió frtra lett emelkedése irányadónak egyltalában nem tekinthető, s csakis az értékmegállapitási módok különbözőségéből magyarázható ki. Ha igaz az, hogy a természetben nincs ugrás, úgy bizonyára a statisztika sem mutathat fel ilyet kivéve természetesen nagy rázkódásokat, melyek néha az egész kereskedelmet felforgatják; ilyenek azonban, borkereskedésünket illetőleg, az utóbbi évek alatt elő nem fordultak. Az előadottaknál fogva borkereskedésünk megítélésénél sokkal inkább támaszkodhatunk az áruforgalmi statisztikának a borforgalom mennyiségére vonatkozó adataira. Ezek szerint pedig borkereskedésünk nemcsak kedvezőtlennek nem mondható, sőt inkább — daczára az olasz és spanyol borok folyton növekvő versenyének — fokozatos fejlődést mutat. Br. Lónyay Ferencz: Hegyoldalaink kihasználása. A filloxeravész terjedésével évről-évre nagyobbodik azon terület is, mely a bortermelést egyszer s mindenkorra megtagadja. Szaporodnak legjobb hegyoldalainkon azon területek, melyeket rendesen „parlag"-nak szoktak nevezni. Nem ismeretlen előttem, hogy vannak hegyek, melyeknek oldalai s főleg ezek, felsőbb, meredekebb részei már parlagokká lettek a filloxera előtt is, a mennyiben azok termő talajrétegeit a viz lehordta s igy tápanyagok és a trágya nélkülözése folytán a vegetáczió annyira lehanyatlott, hogy utóvégre nem volt érdemes e területeket művelni, minek folytán felparlagosodtak; de másrészt e parlagok területe a lefolyt 5—6 év alatt a filloxera pusztitása folytán legalább is meghatszorozódott és ha igy tart, (pedig igy fog tartani) tiz év alatt 100,000 holdnál is nagyobb lesz azon terület, hegyoldalainkon, melyről a szőlőtő kiveszett s a mely igy pusztává lett. Ott, a hol a talaj nem meredek fekvésű s hogy szántani lehet, nem lesz nehéz mezőgazdasági növények művelésére átmenni, de mi történjék nagyobb hajtással biró rosszabb márgás, meszes, köves s csekély rétegű talajjal biró területeinken? a) Hát mindenesetre lesz olyan, aki szőleit gyérítés alá veszi, de ezen eljárás, különösen a jelenlegi 24 frtés szénkéneggel csakis ott fizeti ki magát, hol egy kat. hold szőlő