Borászati Lapok – 25. évfolyam – 1893.

1893-03-26 / 13. sz

XXV. évfolyam. Egész évre . . . 5 frt 6 kr. Fél évre . . . . 2 frt 50 kr. Negyed évre . . 1 frt 25 kr. A német birodalom államaiba egész évre 6 frt. Európa egyéb államaiba, valamint Afrika, Amerika és Ausztráliába 7 forint. 13. szám. B­udapest, 1893. márczius 26. BORÁSZATI LAPOK Előfizetési feltételek: A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, az előfizetési és hirdetési pénzek a kiadóhivatalhoz czimzendők. rr rr r SZOLOMIVELESI ES BORASZATI HETILAP Megjelen minden vasárnapon. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: BAROSS KÁROLY. * Főmunkatárs: ENGELBRECHT KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Üllői­ út (Köztelek) Hirdetéseket a lap kiadóhivatala vesz fel. Árjegyzék ugyanott kapható. Hirdetési mellékletek jutányos árban fogadtatnak el. Tartalom: oldal A hegyközségekről ... 133 A kaliforniai betegség 134 A bornak vászontarlányokban való szállítása. Ali János ... ... ... ... ... ... 135 Kimutatása ama községeknek, a melyek határában az 1892. év végéig a filloxera jelenléte hivatalosan megállapittatott ... ... ... ... ... 136 Kérdések és feleletek 136 Különfélék 138 Vegyes hirek ... 137 Fásatási tanfolyam. — Uj amerikai szőlőtelep. — Községi faiskolák. — Borkiállítás Szegeden. — Magyarország borkereskedelme 1892-ben. — Bor­behozatal Fiuméba. — A muraszombati gazdasági síkegyesület. — Olasz borok Ausztriában. — Jdapest bora és husa. — Dongakivitel.­­ Olasz­szág borkivitele az 1892-ik évben. — Olasz bor­­áméban. Tudósítások ... ... ... 138 A «Borászati Lapok» vesszőkészlete 138 Szerkesztői és kidóhivatali üzenetek ... ... ... 138 A hegyközségekről. (Folytatás.) Előbbi czikkünkben megemlítettük, hogy a hegyközség megalakításához a törvényjavaslat szerint meghatározott területminimum 50 k. hold s a birtoko­soknak szintén törvénynél fogva megálla­pított minimális száma (t. i. 20 birtokos) szükséges. Félreértések kikerülése végett azonban már itt megjegyezzük, hogy e két kellék nem feltétlen, hanem csak feltételes kívá­nalom, vagyis a hegyközség a már is­mertetett módon, t. i. a birtokosok szám­szerinti, de egy harmadrész birtokaránynyal kombinált többségének akaratából csak akkor alakulhat meg a többi birtokosra s a terület többi (kétharmad) részére nézve is kötelezőleg, ha a terület lega­lább 50 kat. hold s legalább húsz fizikai, vagy j­ó1 személy birtokában van. Hegy­község alakítását azonban a törvény­javaslat megengedi ott is, a­hol e feltétel hiányzik, csak hogy ez esetben, ahhoz az összes birtokosok hozzájárulását kívánja. Ha tehát például egy 30 holdas terület tizenöt gazda birtokában van, ezek is alakíthatnak hegyközséget, de nem a bir­tokosok többségének akaratából, hanem csak akkor, ha abba valamennyi beleegyezik. Megengedi továbbá a törvényjavaslat azt is, hogy egészen külön álló kisebb területek birtokosai a határban levő hegyközséghez csatlakozhassanak, de reá­juk a hegyközségi kötelékből származó terhek viselését csak annyiban terjeszti ki, a­mennyiben a hegyközségi kötelék­ben szolgáltatható előnyöket igénybe veszik. Az ily különálló kisebb területek bir­tokosainak felvétele a hegyközségi köte­lékbe nem tagadható meg, vagyis a hegy­községi kötelékbe való belépés az ily birtokos által szabad elhatározása alapján gyakorolható jog, ellenben az ily birtokos felvétele, ha kívánja, a hegyközségre nézve törvényben gyökerező kötelezettség. Végül intézkedik a törvényjavaslat arra az esetre i­­, ha egy határban két vagy több oly különálló terület van, a­melyekre nézve a hegyközségi alakulás feltételei és kellékei meg vannak. Az ily területe­ken a birtokosok számszerinti általános többségének akaratához képest közös hegyközség, vagy külön hegyközségek alakíthatók. Ha kérdezzük, hogy miért állapították meg a törvényjavaslat tervezői a birto­kosok számszerinti többségének, birtok­arány szerinti egyharmadának akaratától függő hegyközségi alakulásnál a terület­minimumot s a birtokosoknak bizonyos minimális számát, ugy erre csak azt válaszolhatjuk, hogy azok az érdekek, a­melyek istápolására a jövendőbeli hegy­községi szervezet hivatva lesz, csak ott vetkőznek ki a magánügy jellegéből s csak ott emelkednek a közügy szférájába, a­hol nagyobb kört érintenek. Nem szabad felednünk, hogy a hegyközség saját érdek­viszonyaira nézve megfelelő (községi) jog-és hatáskörrel lesz felruházva, ennélfogva legalább részben bírnia kell olynemű elő­feltételekkel, a­minőket a községekről szóló törvény a közigazgatási községek alakulására nézve állapít meg. Közigaz­gatási rendszerünk szellemében tehát a közigazgatási községek szervezetének ana­lógiáját a hegyközségek létesítésénél figyel­men kívül hagyni nem lehetett. A felett lehet vitatkozni, hogy az 50 hold s a 20 birtokos elegendő-e vagy sem arra, hogy a szőlőmivelés érdeke oly közügygyé váljék, a melynek intézésében a szám­szerinti kisebbség (de a birtokarány szerint esetleg többség) az érdekelt többi birtokos akaratának magát alárendelni kényszerül­jön, de hogy e czélra a területnek s a birtokosok számának valamely kombinált mértékét meg kellet állapítani, az azt hiszszük, nem szorul további indokolásra. A szőlőmivelés különleges érdekeinek szempontjából az 50 hold s a 20 birto­kos, úgy véljük, hogy nem sok, de nem is kevés. De indokolt az is, hogy a birtokosok számának valamely minimuma állapíttas­sék a hegyközségnek az említett értelem­ben való létesítésénél, mert ha a hegy­község alakításához csak terület kíván­tatnék, tekintet nélkül a birtokosok számára, megtörténhetnék, hogy a homok­területeken, a­hol nem ritkán egy bir­tokos 50 vagy több holdat ültet be szőlővel, ez egy birtokos maga alapítna hegyközséget. Ez ellenkeznék a községi közigazgatás, de természetszerű fogal­mával is, mert e fogalom többek társas együttlétét tételezi fel; de nem volna helyes az sem, hogy a csekély számú tagból álló társas közösségben a többség akarata kényszerítőleg érvényesülhessen, mert ott, a­hol kevesen foglalkoznak egynemű ter­meléssel az egyesek érdeke az egyesek külön­álló működése által is rendszerint biztosítható és megóvható. A törvényjavaslat ily esetekben is megengedi ugyan az érdekközösségnek hegyközségi alakban való nyilvánulását, de nem majorizálás útján, hanem csak az összes érdekeltek közös akaratából. Még egy kelléke van a hegyközség alakításának: a terület összefüggése. De e kellék nem feltétlen, mert a törvény­javaslat megengedi, hogy ha a hegyköz­ségnek majorizálás útján való megalakí­tásához szükséges minimális terület össze­függését egy vagy több helyen oly közbeeső kisebb, de az egész terület térfogatának egy negyed részénél nem nagyobb birtok­részletek szakítják meg, a­melyek sem eddig nem használtattak szőlőmivelésre, sem jelenben nincsenek szőlővel beültetve. A szabadalmazott Knittelfeldi JGgGGzes azurin (1 forint 50 kr. kgr.) kizárólagos főraktára a Magyar Mezőgazdák Szövetkezeténél, Budapest. — Sü­rgönyczim: MeiZőgazdák, Bu­dapest. 151 M­ai számunk oldalra terjed.

Next