Borászati Lapok – 33. évfolyam – 1901. 27-52. sz.

1901-07-07 / 27. sz

mw' wmm'^'w­' ^rw?**? 27. SZÁM. 33-IK ÉVFOLYAM. „Ami az élettartamra vonatkozó részt illeti, azt senki sem vonja egy perezre sem kétségbe, hogy a szeszes italokkal való mér­téktelen visszaélés idő előtti vénülést okoz, számos betegséget idéz elő, vagy arra hajla­mosít. Tetemesen befolyásolja a hosszú életkort". „Az iszákosság korra való tekintet nélkül mindenkire káros, gyermekekre azonban sokkal károsabb, mert gyengébb szervezetüknél s gyomruk könnyebb és gyorsabb felszívó képes­ségénél fogva már igen kis mennyiségű szesz is korán okoz mérgezési tüneteket." „A pálinkával visszaélők halandósága na­gyobb mint azoké, akik sörrel élnek vissza, azok ha­landósága pedig még nagyobb, akik a pálinka mellett még sörrel is mértéktelenkednek." Parkes szerint a mértékletes ember való­színű élettartama 20 éves korában még 44­2, 30 éves korában még 36'6. A mértéktelen ember élettartama 20 éves korában még 15'6, 30 éves korában 13*8 és így tovább. Az „United Kingdom Temperance and General provident Institution" megfigyelései sze­rint egész 60 éves korig van kiszám­ítva. „A hosszú élet alapfeltétele mértékletes­ség az ételben és italban, tisztaság mindkettő­ben, e mellett tisztaság még a ruházatban, lakásban (levegőben), nincs mit félni a beteg­ségtől." „A bove majori discit­arare minor!" A családban a családfőnek kell jó példával előre menni. A családban a családfőtől tanulnak a család tagjai és hozzátartozói jót rosszat egy­aránt. A példa vonz, a példa ragad, legyen az jó avagy rossz. Ha a családfő józan, gondos, takarékos, munkás, rendszerető, olyanok lesznek rend­szerint a család tagjai is. Aki felcseperedésé­től kezdve emberkoráig ezen keretben mozog, ezen keretben nő fel, emberkedik meg, ezen keretben kérgesedik meg munkától a tenyere, ezen keretben vagy keretből lesz szellemi mun­kássá s lép ki az emberi nagy társadalomba. Rend, takarékosság, munkásság, szorgalom a mértékletességhez tartoznak s vagyonosodást vonnak maguk után. Ha ezt megszokják a család tagjai s látják azt, hogy boldogulnak, vagyonosodnak, a vagyonosodásban évről-évre észrevehetően, sőt szemlátomást gyarapodnak, ekkor a mértékletességben még megtartóbbak. A fentebbiek rövid tartalma ezek szerint a következő: A borfogyasztás emelhető volna a fogyasztási adó leszállítása, kiválóan jó és tiszta árunak termelése és forgalomba hozatala, a borkimérők által hamisítatlan árunak mérése s végül a vagyonosodás emelkedése által. Hogy pediglen az emelkedő borfogyasztás ne legyen egyúttal előmozdítója az iszákosság­nak, az egyedül a mértékletesség és takarékos­ság által érhető el. Van-e befolyása a vihar­ára,vit­ásnak az esőzés eloszlására ? (Irta: Raum­ Oszkár, a m. kir. orsz. meteor, intézet I-fő asszisztense.) Budapest, július 2-án. Az ország különböző részein mindjobban és mindsűrűbben felhangzik az a panasz, mintha az idei szárazságnak okozója a vihar­ágyukkal megszállott jégeső ellen védekező telepek lennének, amelyek esetről-esetre ak­c­ióba lépve a közeledő esőfelhőket szétlövik, vagy pedig azokat a telepről elkergetik. Midőn 1. évi junius hó 21-én a Zemplén­vármegyei mezőgazdasági egyesület gróf Andrássy Sándor elnöklete alatt ülésezett, ezen ülés programmjának egyik pontját a viharágyuzás is képezte, mely alkalommal egyebek kö£t a gazdasági egyesület elnöke azon kérdést intézte hozzám, hogy nyilatkozzam az iránt, vájjon a nagyobb területen eszközölt viharágyúzásnak van-e befolyása az országszerte észlelt kisebb vagy nagyobb mérvű szárazságra ? A feltett kérdésről értekezve kinyilvánítot­tam azon nézetemet, hogy a nép közt elterjedt ezen hiedelem minden észszerű alapot nél­­külöz, de egyszersmind ígéretemet adtam, hogy e lapok hasábjain mielőbb bővebben és szakszerűen fogok nyilatkozni. Az ország különböző vidékein egész álta­lánosságban észlelt csapadékhiány előjeleit már kora tavaszszal észlelhettük és pedig különösen április havában, midőn az uralgó időjárási helyzettel kapcsolatosan ezen hónapban egy­részt a dunántúli megyékben, még­pedig Pozsonytól a Dráva torkolatáig, másrészt a Nagy-Magyar-Alföld északi részén a csapadék havi mennyisége pontos meteorológiai észlelé­sek alapján az 50 millimétert sem érte el, holott a normális években a 25 évi átlag 65—80 milliméter közt ingadozik. Növelte a szárazságot az a körülmény is, hogy nevezett vidékeken a téli hótakaró sem volt tetemes és a hazai olvadások alkalmával a föld első és legintenzívebb utaztatását nél­külözte. Nagyon természetes, hogy ezen körülmény folytán a víz hiánya éppen a vegetác­ió kezdő stádiumában, különösen a gabonaféléknél igen érezhető volt, amennyiben az igen élénk nedv­keringéssel egybekötött transpirác­ió ezen idő­szakban a legerőteljesebb és mindinkább szűnik, minél jobban közeledik az­­ az érlelés stá­diumához. Az április hóban oly aránytalanul meg­oszló esőzést a május hónapi rendellenes csapadék eloszlása követte és pedig akként, hogy míg zivatarral járó sebes és kártékony esőzések Debreczen vidékén voltak és egy keskeny sávon Kolozs megyéből délnyugatra Krassó-Szörény megye közepéig, addig az ország egyéb kulturvidékei 10—65 milliméterrel keve­sebb esőt kaptak a sok évi átlagosnál. Az esőzés csökkenése azonban június hóban érte el tetőpontját s a­helyett, hogy ezen hónapban a csapadék maximumát érte volna el, mint az a normális években megtör­ténik, annak ez idén éppen az ellenkezője volt konstatálható. Ha azonban az ez idei szárazságnak okát kutatjuk, azt korántsem a jégverés elleni védeke­zéshez alkalmazott viharágyúzásban fogjuk fel­találni, hanem igenis azon nagyobb szabású lég­áramlásokban, melyek nemcsak a hazai, hanem egyátalán véve kontinensünk időjárási viszo­nyait elsősorban befolyásolják s annak megad­ják mintegy a jellegét. Napjainkig az idei nyár időjárására főbb vonásaiban a leghosszabb időtartamokon át az észak vagy észak-nyugati anticyklonok és makacs délkeleti depressziók ütötték bélyegét. Az anticyklonok vagy maximumok ugyanis oly területek, ahol a légnyomás legmagasabban áll, míg barometrikus depressziók helyein a lég­nyomás a legalacsonyabb. Hazánk időjárása legtöbbnyire e két szél­sőség határában feküdt, minek következtében az esőzések már tavasz óta igen aránytalanul oszlottak meg és csaknem kizárólag zivatarok­kal jártak, helyenként intenzív jégesővel, vagy pedig viharos széllel egybekötött felhőszakadá­sokkal. De maguk ezek a zivatarok sem terjesz­kedhettek ki nagyobb területekre, hanem az ország különböző részein szigetcsoportokat képezve inkább csak lokális jelleggel bírtak. Az ország geográfiai fekvésénél fogva, termékenyítő, azaz a mezőgazdaságra nézve jótékony hatású esőket az Adria felől kapja és pedig főleg akkor, ha Olaszország felett jelen­tékenyebb alacsonyabb légnyomás — barome­trikus depressszió — fejlődött ki. Ez esetben nyugat felől általános erő­sebb borulat mutatkozik és ugyanazon irányból szép, lassú esőzés indul meg, útját az országon át keletnek véve. Az olaszországi depressziók azonban már SS? I ,M,II I IIIIJIIM I JITWILPP^TOI­TI'IJLLFLJH'.L'.'JU.IJ!_ 1001. július hó 7. 1899 évi nyár óta mindinkább rosszabbak lettek, s a­mi keletkező félben mutatkozott is, ott helyben vesztegelve fejlődött vissza és semmi­kép sem érvényesülhetett csapadék­viszonyaink kedvezőbb eloszlására, sem a menyiséget sem a területi nagyságot illetőleg. Hogy Olaszország felett a depressziók az utóbbi években mindinkább ritkábbak lettek, első pillanatra arra engedne következtetni, hogy a felső-olaszországi számos viharágyú-telepek ennek okozói. E tekintetben ismét egész nyugodtak le­hetünk, amennyiben már két év óta Rizzo és Potechino mint a római meteorológiai intézet kiküldött tisztviselői pontos meteorológiai mű­szerekkel kétségkívül bebizonyították, hogy a legerősebb lövöldözés semmiképen sem befolyásolja a légköri nyomás eloszlását, vagyis az általános légáramlásokat műután meg nem változtatja. A csapadéknak ilyetén képen való elosz­lása hazánkban épenséggel nem mondható ritkának, mert Magyarország­­ a tengeri és a szárazföldi klíma határvonalain fekszik Euró­pában. Míg ilyen területek a mezőgazdaság leg­különfélébb ágait kultiválhatják éppen az adott kedvező klimatológiai viszonyoknak megfelelően, addig hátránya abban nyilvánul, hogy már csekélyebb klimatológiai rendellenességekkor sokat szenvednek a szélsőségek közt csapongó viszonyok miatt. Száraz vagy szárazabb periódusokkal az ország különböző részein különösen az utóbbi 40 év óta gyakrabban találkozunk. Ilyen nagymérvű szárazság, a­mely csak­nem éhínséggel fenyegette az ország népét, az 1863. és részben még a 64. és 65-ös évek, a­midőn különösen 63-ban országszerte 56 napon keresztül az idő meleg, derült, száraz és csen­des volt. Erős esőhiányra emlékeztetnek az 1883— 1888-ig terjedő nyarak csapadékhiánya, mely azonban csak részlegesen mutatkozott az ország egyes vidékein. Csapadékban Európaszerte igen szegény volt az 1893. év tavasza, midőn takarmány hiánya miatt, különösen az állattenyésztést ű­ző nemzeteknél a legintenzívebb rétmivelés daczára, már a kétségbeesés hangja szólalt meg. Mindezek numerikus adatok, pontos eső­mérések alapján határoztattak meg, a­melyek­ből a subjektivitás teljesen ki van zárva. De utóvégre vessünk egy visszapillantást rég elmúlt évszázadokra és olvasgassuk és kö­zöljük a néppel azokat a régi magyar gazda­sági és időjárási följegyzéseket, a­melyeket pél­dául Czegei Vass György 1683—1705-ig, utána pedig fia László 1714—1737-ig összegyűjtött. Mennyi szárazság volt akkor is, íme egy­két példa az eredeti feljegyzésekből: 1704: „Mind Magyarországban, mind Er­délyben felettébb nagy szárazság volt, mely miatt semmi tavaszgabona, de fű sem lött, hogy szénát csinálhattunk volna kivált Erdélyben az Mezőségen; sőt buza sem lett, ugy hogy a Mezőségnek sem búzája sem szénája nem lett, félő is, hogy egészben el ne pusztuljon." 1714 : „Szűk esztendő volt, mert az gabo­nának bővsége igen ritka helyt volt az eleintén való nagy szárazságoknak miatta; hasonló­képen az bornak bővsége is igen ritka helyt találtatott." (Magyar Tud. Akadémia, Magyar Történelmi Emlékek XXXV. kötet 1896.). Lám! Az imént felsorolt szárazságoknak oka a viharágyuzás bizonyára nem lehetett, mert akkor — legalább hazánkban — még sehol, egyetlen egy légörvény-gyűrű sem zavarta meg a felhőket veszteglésükben vagy tovahala­dásukban. Keressük tehát tovább a hosszabb ideig tartó szárazságokat. Az egyszer beállott esőhiánynak káros következménye főleg abban nyilvánul, hogy a talaj és minden, ami a talaj felett van, hegy­csoportok, kőzetek, épületek, maga az egész vegetáczió, különösen az erdők gazdag lombja

Next