Borászati Lapok – 35. évfolyam – 1903. 27-52. sz.

1903-07-05 / 27. sz

25. SZÁM: 35-IK ÉVFOLYAM: 459 Az utóbbi napokban erősen merkantilíza hiranszíroztatott a napilapok némelyikében, mely arról szól, hogy a bortőzsde intézményét nálunk is meg kellene honosítani. Mióta először foglalkoztunk ezzel az eszmével, azóta 4—5 esztendő is telt el, de véleményünk ebben a tekintetben ma is változatlanul az, hogy ilyennek létesítését a magyar bortermelés szempontjából kívánatosnak nem tartjuk. A bor nem olyan czikk mint a búza vagy a kukorica, melynek minőségét a súly is kifejezi. A szesztérfogati százalék ismerete még a bor kvalitásának megítélésére nem döntő. Két egyenlően erős bor között az egyik (valami alföldi kövidinka) megér hektoliterenként 35 koronát, a másik (valami érmelléki bakator) 50 koronával sincsen túlfizetve. Mi legyen tehát itt a szokvány? Hisz szőlőfaj, évjárat, vidék, dűlő, sőt birtok szerint óriási ízbeli különbségek állanak fenn, melyeket differencziális tabellákkal kiegyenlíteni nem lehet. Tudjuk, hogy a bornál a kezelés úgyszólván minden. Ha két szomszédos szőlősgazda bír egy-egy tábla zöld szilvánit, úgy az egyik termelhet valami közönséges asztali bort, a másik pedig rendkívül ízletes pecsenyebort. Hogyan lehet ilyenre kötést csinálni ? Ki győzné a szállított áru ellen emelt kifogásokat mind igazságosan és sorjában elintézni ? Bortőzsdének lehet értelme Dél-Francziaországban, vagy Olaszországban, ahol néhány százezer hektár oly szőlő van, melynek sok a fekvése, egyforma a talaja és ugyanazon 3—4 féle szőlőfajták díszlenek rajta, ahol terem 20—30-40 millió hektoliter olyan bor, mely jóformán az első hektólitertől az utolsóig egy kvalitású és legfeljebb 2—3 alkoholfok különbség van a legkönnyebb és a legnehezebb közt, de nem nálunk, ahol jóformán minden hordó bor másmilyen. Erről nálunk szó sem lehet. Hagyjuk ezeket a nagyképű terveket. Reorganizáljuk először a meglevő kereskedelmet, folytassuk erélylyel az ismét nagyon felburjánzott borpancsolások irtását, teremtsük meg a fővárosban az állandó borvásárt, a bortőzsdét pedig hagyjuk Gette-nek vagy Veronának. Akinek omnibuszjegyre sem telik, ne álmodozzon különvonatról. * * * A székesfőváros szőlőtelepének sorsa felett ismét külön bizottság ülésez. Nem először, de úgy látszik utoljára. Talán nincs még egy telepe az országnak, mely aránylag ennyi pénzbe került volna és hivatásának oly kevéssé felelt volna meg, mint a rákosfalvai százholdas telepítés. Mintaszőlő czéljából és vesszőtermelésre lettek ültetve húsz évvel azelőtt a fővárosi szőlőtelepek. Márpedig tanulni oda nem járt senki, a szállított ojtványra és vesszőre gyakran hallatszott panasz, a főváros közönsége pedig egyre ráfizetett a vállalkozásra. Az óbudai amerikai telepet már évekkel azelőtt beszüntették, mert hisz a budai hegyekben jóformán mindenki hazai vesszőt telepít gyérítés alá, de a kőbányai ojtványokat sem vették meg a főváros környékbeli szőlősgazdák, hanem elszállították Tolnába, Baranyába. Márpedig az ojtványüzletnél háládatlanabb nincs, főleg ha jó ojtványt olcsón akar valaki adni. A főváros tehát megszámíthatatlan ezreket adott ki azért, hogy az itt készült ojtványokkal száz kilométernyi távolban ültessenek szőlőt. A bor- és csemegeszőlőtelepítés szintén elhibázottnak mutatkozott. A termés árverésen adatott el a legtöbbet ígérőnek. Csakhogy oly nagy kvantumra, minő itt lett kínálva, nem sok pályázó akadt, ezek pedig inkább összebeszéltek, semhogy felverték volna az árakat. Mikor végre a város borkészítésre rendezkedett be, beköszöntöttek a rossz évek, hozzá az árak is hihetetlenül estek, az eladás pedig most is igen nehézkesen ment, ugy hogy ismét ráfizetés volt a nóta vége. Arra a telepre, melyből a főváros közönségének évi 20—25 ezer korona hasznának kellett volna lenni, arra ugyanannyi, sőt több ezer koronát évenkint ráfizetett. Nem csoda, ha ezt végre a városi közgyűlés megunta és ma már folyik a tanácskozás, hogy miképen lehetne a teleptől tisztességes úton megszabadulni. Kis parczellákban fajták szerint eladni nem ajánlatos, mert egyes táblákra akkor alig akadna vevő, amelyekben kényes, rugó, rothadásra hajlandó vagy rosszul termő fajok vannak ültetve. Mi azt hiszszük legokosabb volna 5— 6 holdas parczellákat kihasítani és azokat bocsátani árverésre. Azután helyes volna kedvező fizetési feltételeket szabni. Mondjuk az értéknek 30%-át legyen köteles a vevő azonnal letenni, a maradékot pedig 7—10 év alatt lehessen törleszteni. És ha végre arra is néznek majd, hogy ne a legtöbbet ígérő jusson egy-egy szőlőtelekhez, hanem olyan emberek, akik a szőlőmiveléshez értenek és akikben egyébként részletfizetésre a kellő erkölcsi és anyagi garancziák megvannak, úgy a főváros duplán jól fog járni, mert megszabadul egy veszteséggel járó üzlettől és megtelepít határában 20—30 derék szőlőbirtokos családot, amilyenek a köznek csak javára szolgálnának. A m. kir. központi szőlészeti kísérleti állomás. Budapest, július 3. Azok, akik a budai hegyekben sétálni szoktak, meglepetéssel szemlélik azt a csinos épületcsoportot, amely a pesti kőszénbánya és téglagyár társulat telepe felett a Törökvészdűlő délnyugati lejtőjén ékeskedik s harmonikusan egészíti ki az egész környéknek a szemközt levő svábhegyi hegyoldalon épült budai új közkórház telepe által alakított képét. Ez új épületcsoport telkén még sürgészforgást látunk. Fuvarosok építési anyagot szállítanak fel a hegyoldalra, egy részén a teleknek csatornázási munkát végeznek, a másik részén megforgatják a talajt s ültetéseket teljesítenek, szóval látjuk, hogy itt valami nagyobb szabású alkotás van folyamatban, amely már befejezéséhez közeleg. A kérdezősködők azt kapják válaszul, hogy ez lesz a m. kir. központi szőlészeti kísérleti állomás intézete. A szőlőmivelésnek hazánkban nagy jelentősége van nemcsak azért, mert Magyarország hajdan, a filloxera pusztítása előtt több bort termelt, mint amennyi saját fogyasztásának fedezésére szükséges volt, s mert a filloxera által elpusztított szőlők helyreállítása oly arányokban halad, hogy a bortermésünk már nagyon megközelíti az eredeti termésmennyiséget s azt egy, legfeljebb két év alatt bizonyára felül is fogja múlni, hanem nagyjelentőségű ezen mivelési ág azért is, mert a magyar bor minőségileg oly kitűnő elsőrangú termék, amely sikerrel kelhet versenyre a világ leghíresebbb bortermő országainak boraival. Terem nálunk a fehér s a vörös bornak egyaránt minden fajtája dús változatosságban, a legegyszerűbb asztali bortól kezdve a legfinomabb s legkiválóbb pecsenye-és csemegeborokig. De különösen nagy a jelentősége a szőlőmivelésnek nálunk társadalomgazdasági szempontból, mert ez a mivelési ág alkotja több mint 400.000 nagyobbára kisgazdának csaknem kizárólagos vagy legalább elsőrendű és főfontosságú kereseti forrását, különösen azokon a hegyvidékeken, amelyek területei sem fekvésüknél, sem talajuknál fogva másnemű termelésre vagy egyáltalán nem alkalmasak, vagy csak sokkal csekélyebb jövedelmet adnának birtokosaiknak. A szőlőmivelés azonban, tekintettel a szőlőfelújítás befektetési költségeinek nagyságára, csak úgy fog megfelelő jövedelmet biztosítani, ha intenzív irányban az elérhető legmagasabb fokig fejlesztetik. E czélból a szőlősgazdára az a feladat vár, hogy lehetőleg csekély költséggel minél biztosabban, minél nagyobb és mégis minél jobb termést érjen el. Kutatni kell tehát, hogy miként lehessen a mivelési eljárást egyszerűbbé tenni, a szőlőbetegségeket okozó számos és folyton szaporodó állati és növényi ellenségek ellen könnyű módon és csekély költség árán teljes sikerrel védekezni, a termést a szüretig gyümölcskorában, azontúl borkorában tökéletesblteni stb. stb. Még teljesen homályba burkolt kérdések egész sorozata vár ezen a téren megoldásra s ezt a feladatot csak az állam teljesítheti. Ennek felismerése indította a törvényhozásunkat arra, hogy a filloxera által elpusztított szőlők felújításának előmozdításáról szóló 1896. V. t.-cz. megalkotásával egyebek közt arra is utasítja a földmivelésügyi minisztert, hogy a székesfőváros határában vagy közelében a szőlőmivelés czéljaira szolgáló központi kísérleti állomást létesítsen. A fentebb említett új épületcsoport a Törökvész dűlő lejtőjén szolgál a törvény érintett intézkedésének megvalósítására. A földmivelésügyi miniszter e czélra elsősorban megszerzett 11.680 kölnyi területet 103.200 K. vételáron s megállapítván az intézet működésének kereteit és ügykörének terjedelmét, megkezdette az építkezést, amely immár befejezéséhez közeleg. Az intézet az elébe tűzött feladatoknak megfelelően egy központi épületből és négy pavillonból áll. A központi épület tartalmazza az intézet irodai, könyvtári és muzeális helyiségeit, továbbá a felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyam hallgatói számára szükséges gyakorló laboratóriumokat s egy termet a közönség részére rendezendő népszerű előadásokra. A fentebb említett felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyam, a mely az 1892. év óta áll fenn s a melyre csak a magyaróvári gazdasági akadémiát, vagy a hazai gazdasági tanintézetek valamelyikét jeles sikerrel végzett egyének vétetnek fel, hogy azon a szőlőmivelés s a borgazdaság minden részében magasabb fokon kiképeztessenek, eddig a városban bérelt épületrészben volt elhelyezve. Ez az állapot a czélnak egyáltalán nem lévén megfelelő, czélszerűnek látszott ezt a tanfolyamot a kísérleti állomással szerves kapcsolatba hozni s emez intézet központi épületét akként létesíteni, hogy abban a tanfolyam is czélszerűen berendezett és felszerelt előadási teremben és gyakorló laboratóriumban helyet találjon, hogy így az oktatás igényei teljesen kielégíttessenek s megadassék a mód arra, hogy az oktatási idő intenzívebb kihasználásával nagyobb eredmény éressék el. Ez a központi épület még nem egészen kész. Belsejében még folyik az építési munka, de a nyár folyamán teljesen be fog fejeztetni. Ellenben a kísérleti czélokra szolgáló laboratóriumokat tartalmazó négy pavillon építése már teljesen be van fejezve. E négy pavillon mindegyike egy-egy külön munkakörnek lesz rendeltetésszerű hajléka Az észak felé eső pavillon a növényéletani és növénykórtani kutatások és vizsgálások czéljaira szolgál, a sorban következő az erjedéstani, a harmadik a vegytani kísérletek és búvárkodások végrehajtásához szükséges laboratóriumokat foglalja magában; végül a negyedik pavillon a gyakorlati szőlőmivelés s a gyakorlati borkezelés terén végzendő kísérletekre van rendelve s e czélból megfelelő földalatti pinczével is el van látva. A szőlészeti kísérleti állomás feladatának és működési körének ezen, a fennebb megjelölt pavillonok szerinti tagozásából kitűnik, hogy ebben az intézetben a legmélyebbre ható kutatások fognak teljesíttetni a szőlőnövény élettani folyamatának addig a határig való megismerésére, ameddig a tudomány mai eszközeivel a természet titkaiba behatolni egyáltalán lehetséges. Hasonló irányban fognak tanulmányoztatni az összes — sajnos folyton szaporodó s a termést 1903. június hó 21.