Borászati Lapok – 40. évfolyam – 1908. 27-52. sz.

1908-07-05 / 27. sz.

24. SZÁM 40-IK ÉVFOLYAM. Ezek a parasztok aztán mindenütt tul akar­nak tenni a gyűlölt nemességen s társaságban könnyű kézzel dobálják a százasokat. Az üzle­tesek jobban is hajlonganak előttük, mint a knyérek előtt. Az orosz bár fölöttébb tiszteli a szenteket s mindenkor hűségesen áldozik nekik hármas keresztvetésével és meghajlásával, de ezért min­dennél szentebb előtte a „kármán", a zseb, mely nem igen nyilik meg, ha közérdekről vagy emberbaráti cselekedetről van szó; de hamar megnyílik s szinte könnyelműen veti ki tartalmát, ha dáridóra, játékra és asszonyra kell. Ezek a legjellegzetesebb vonásai az orosz társaséletnek. Az orosz nyilvános helyek. Azok a helyek, ahol az orosz szórakozik, a társaságot élvezi, sokban elütök a mieinktől. A szállodák kétfélék. A nagy „gosztinyiczák", amelyekben van étterem is, aztán a kisebb „numerák", amelyekben étterem nincs s a ven­dégnek csak ágy jár, de ágynemű nem. A vendéglők igy oszlanak meg: A mi modern éttermeinknek megfelelők a „resttaurán"-ok, amelyek fényűzéssel vannak berendezve, fran­czia konyhát tartanak s ezekben mindenféle ital kapható. Itt zene is van, illetőleg énekkarok, mert az orosz dalszerető, de nem annyira a muzsikát, mint inkább az éneket kedveli, mert ősidők óta ehhez szoktatta az ortodox egy­ház, mely az instrumentális zenét nem tűri. Ezek a resztauránok azonban, amelyek az európai igényeket kielégítenék, igen drágák, annyira, hogy középmódú ember rendes láto­gatójuk nem lehet. A mi közép- és kisvendéglőinknek felelnek meg a „traktir"-ok, amelyek két osztályba sorakoznak. Az elsőbe azok tartoznak, ame­lyekben szeszesitalokat is árusítanak. Ezeknek zöld és sárga a c­égtáblájuk. A másodikba azok, amelyek szeszesitalokat nem mérhetnek. Ezeknek kék és fehér a czégtáblájuk. Mind­egyikben van ver­des konyha, de itt már inkább oroszosan főznek. A traktirokban az árak olcsóknak mondhatók, azonban bennük a tisztaság és a közönség sok­szor annyira kifogásolható, hogy intelligensebb ember nem igen lép be oda Kiegészítik az orosz nyilván­os helyeket a „csájnaják" vagyis teaházak, amelyek legtöbb­ször „harcsevnáják" is, vagyis „kifőzések"; ezek azonban tisztán az alsóbb rétegek loka­litásai. Az elfogadható nyilvános helyek drágasága s a látogatásokkal járó szinte kikerülhetlen pazarlás okozta, hogy az orosz városokban roppant sok a klub. Ezekben csoportosul a felső tízezer s a műveit középosztály. Ezekben már csak a keresett européer tónus kedvéért is, a vodkinál nagyobb szerepet játszik a bor és a pezsge. S minthogy a klubtagok legtöbbje meg­megfordult kü földön, ismerik az igazi bort; ilyent, különösen valódi magyar bort szeretnének is, de nem tehetnek rá szert, mert vagy nem ismerik forrásait vagy a beszerzés fáradságossá­gától irtóznak. —tz. a. (Vége köv.) Nyári szénkénegezés. Irta: Szilárd Gyula. Csákvár julius 2. Sokan nincsenek azzal tisztában mikor szabad és mikor kell a gyérített szőlőt szénkénegezni. Nem egy esetet tudok arra, hogy valaki a helytelen időben alkalmazott szénkén­egezéssel többet ártott a szőlőnek, mint használt. Általános szabálynak tekinthetjük, hogy a szőlőt akkor kell megszénkénegezni, mikor GUMISZALAGO szőlőojtáshoz a legjobb minőség­ben és mérsékelt árban szállítja. Li és Biró szőlészeti és pinczegazdászati szaküzlete Budapest, V., Vígszínház­ utcza 5. sz. Mintaszalagokkal és árajánlattal szívesen szolgálunk. 408 nincs lombja. Tehát ősszel, levélhullás után és tavasszal, fakadás előtt. Vannak azonban esetek, mikor a fejlődésben lévő lombos szőlő­nek szénkénegezése is indokolt, csakhogy nem a fejlődésnek bármelyik időszakában. Lombos szőlőt vagy az elvirágzás után, mikor a bogyók már jókora sötét nagyságúak vagy közvetlenül szüret után kell szénkénegezni, ilyenkor az okkal-móddal történő gyérítés a szőlőben semmi észrevehető kárt nem okoz. A szüret után történő szénkénegezést már őszi gyéríté -számba kell vennünk és ugyanazon e­bizárálás alá tartozik, mint a levélhullás után történő őszi szénkénegezés. A virágzás utáni, nyári szénkénegezés ettől sok tekintetben lényege­sen eltér. Mielőtt ezen eltérésekre kiterjeszkednék, szük­ségesnek tartom megállapítani, hogy mik a nyári gyérítésnek előnyei és milyen esetben ajánlható annak alkalmazása. Nyáron a fil­oxéra érzékenyebb a mérgező szerek iránt, mint betelelt állapotban s igy a szénkéneg-gázok hatásosabbak. Emellett nyáron elpusztítjuk azokat a fejlettebb alakokat, melyek­ből később szárnyas filoxerák fejlődnének s igy a rovar szaporodását és terjedését hatha­tósan magakadályozzuk. Kötött talajban a szén­kéneg-gázok is jobban terjeszkednek nyáron, mint őszszel vagy tavasszal a többé-kevéebbé nedvességgel telített földben. Ezzel szemben azonban vannak a nyári gyérítésnek hátrányai is. Nevezetesen laza, száraz­földben a szén­kéneg-gázok erősen megtámadják a szőlőnek gyökereit, sok hajszálgyökeret elpusztítanak és esetleg a szőlő lombja is áldozatul esik a szén­kéneg hatásának. A levelek elszáradva lehu­ll­nak, a hajtásvégek leszáradnak stb. A szőlő azt a benyomást kelti, mintha hirtelen valami nagy peronospórajárvány tette volna tönkre. Ismét­lem azonban, hogy ez csak száraz, laza talajon és száraz időjárás mellett történhetik vagy ha a gyérítésnél valami hibát követtünk el. A keltőnél több szénkéneget juttattunk a földbe. Hátránya a nyári gyérítésnek az is, hogy meleg időjárás mellett a szénkéneg-gázok hamarabb elpárolognak a földből,­­mint ősszel vagy tavasszal. Ez azonban inkább csak a laza talajokon vehető észre. Az elmondottakból levonhatjuk azt a következ­tetést, hogy a nyári gyérítésnek alkalmazását főleg kötött talajokon és ott lehet ajánlani, hol a filloxéra már szemmel láthatólag tanyát ütött. Utóbbi esetben tanácsos az egész szőlőt vagy legalább is a megtámadott foltokat és azoknak kövületét évenkint kétszer megszén­kénegezni az egész szőlőt, (még­pedig mint alább látni fogjuk a nyárinál lényegesen nagyobb szénkéneg adaggal) nyáron pedig, virágzás után a filloxerás foltokat és azoknak kövületét gyé­rítjük. Ezeknek elmondása után lássuk, mi a különb­ség az őszi-tavaszi- és nyári gyérítés között. A különbséget a talajnak és légkörnek álla­pota okozza. A szénkéneg-gázok ugyanis egyrészt megrongálják a hajszálgyökérzetet, másrészt a szőlőnek táplálkozását, fejlődését néhány napra teljesen megakadályozzák. Csaknem teljesen szünetel a vízfelvétel, mit a lelógó levelek, a szomorú lomb szemmel láthatólag elárulnak. Rendes körülmények között ez nem baj, mert eléggé nedvdús talajon és kellő páratartalommal bíró levegőben semmi komolyabb következ­ménynyel nem jár. A lomb néhány nap alatt felvidul, a levelek visszanyerik előbbeni állá­sukat és a tőke rendesen fejlődik tovább. A jelenlegihez hasonló tartós száraz időjárás mellett, száraz talajon és forró, szomjas levegő­ben komolyabb következményektől lehet tartani. A vízfelvételnek huzamos szünetelése ugyanis, mint már előbb is jeleztem, a lombozatnak kisebb nagyobb mértékben való elszáradását okozhatja. Nyári szénkénegezés előtt tehát fel­merült a kérdés, hogy egyáltalán alkalmazzuk-e azt, vagy ne? A mostanihoz hasonló, tartósan száraz és forró időjárás mellett csak kivételes esetekben lesz tanácsos a nyári gyérítést alkal­mazni. Erősen kötött talajon, hol már a filloxéra pusztításának határozot jelei mutatkoznak, ez esetben óvakodjunk azonban a tartós száraz­ságban való nyári gyérítéstől. Laza, kőtörme­lékes, vagy kavicsos, száraz, meszes talajokon csakis akkor ajánlható a nyári gyérítés, ha azt kiadó esőzés előzte meg, a talaj is kellő nedves­séggel bír és a levegő sem túl száraz, minek jeléül reggelenkint erős harmat mutatkozik. Ebben az esetben is különös figyelmet kell fordítanunk arra, hogy kelleténél több szén­kéneget ne adjunk. Épen ez az a pont, melynél a nyári gyérítés leginkább különbözik az őszi, vagy a tavaszi gyérítéstől. Nyáron ugyanis nem tanácsos m2-kint több szénkéeget adni, mint 24—26 gr.-ot. Legföljebb igen kötött talajon nedves időjárás után kivételképen adhatunk m2-kint 28­ gr-ot. Ezzel szemben az őszi és tavasz­i gyérítésnél feltétlenül ajánlani merem mi­kénti 30-32 gr os adagot, mely lazább természetű talajban pedig a gyérített szőlő fenn­tartásának elengedhetlen feltétele. A tél folyamán tartott igen érdekes előadások alkalmával Dicenty úr megemlékezett a szén­kénegezett szőlők talajáról is. Mintegy kitörés­képen említette, hogy a 24 gr-nál (m2­ kint) nagyobb szénkénegadag a szőlőben nagy kárt okoz­hat. Nem tudom, hogy az előadó úr ezt hogyan érte be, vájjon csupán a nyári szénkénngezésre vonatkoztatás-e? Nyilatkozata azonban alkalmas arra, hogy a tájékozatlanokban azt a hitet keltse, hogy m2­ kint 24 gr-nál több szénkéneget adni nem szabad. A dolog pedig épen ellenkezőleg áll, t. i. 24 gr. szénkéneg a minimális adag, amit m2 kint adni kell, de amint a talaj és ég­hajlati viszonyok engedik, ennél lényegesen többet kell adnunk. Ősszel és tavasszal a talaj állapota, a levegő páratartalma, a hűvösebb időjárás, a szőlőtőkének nyugalmi állapota mind olyan tényezők, melyek megengedik, a filloxéra gyérítésnek sikeres volta pedig egyenesen meg­követeli, hogy maximális szénkénegadagokkal dolgozzunk. Én már több év óta alkalmazok különböző talajokban ősszel, vagy tavasszal m2-kint 32 gr. szénkéneget, anélkül, hogy az a tőkének legkevésbbé is ártana. Sőt tudok esetet, mikor a m2-kint adott 36 gr. (3 holdas szőlőben) a legjobb eredményt adta. Vannak vidékünkön gyérített szőlők, melyek csak azóta kezdenek erőre kapni, mióta nagy adag szénkéneggel gyéritettük. Ezek a tapasztalatok bennem és vidékünkön számos gazdatársamban azt a meggyőződést érlelték meg, hogy külö­nösen az utóbbi éveknek csapásszám­ba menő száras időjárása mellett a gyéritett szőlőket fenntartani csakis ugy sikerül, ha azokat ősszel, vagy tavasszal maximális szénkéneg­adagokkal gyéritjük. 1908. junius hó 14. Mintaszerű présház. Ezt a jelzőt bátran adhatjuk a kir. porosz szőlőbirtok a Saar melletti seriigi pinczegazda­ságának. 8 viznyomatu préssel és hozzátartozó présszivattyúkkal, önműködő víznyomásu­ készü­lékekkel, kapcsolódeszkával, törkölykocsikkal, szőlőzuzókkal, szőlőszállító kocsikkal, csőveze­tékkel stb. van ellátva. A tulajdonképen présházban 2 sorban szi­metrikusan elosztva áll a 8 hidraulikus prés, a fal mellett a kapcsoló-deszka és attól balra a szivattyú, illetőleg 3 önműködő víznyomású­készülék. A csővezeték a szivattyúktól a fal mentén a kapcsoló-deszkához vezet és ettől a padló alatt az erjesztő-pincze mennyezete alatt

Next