Borászati Lapok – 40. évfolyam – 1908. 27-52. sz.
1908-07-05 / 27. sz.
24. SZÁM 40-IK ÉVFOLYAM. Ezek a parasztok aztán mindenütt tul akarnak tenni a gyűlölt nemességen s társaságban könnyű kézzel dobálják a százasokat. Az üzletesek jobban is hajlonganak előttük, mint a knyérek előtt. Az orosz bár fölöttébb tiszteli a szenteket s mindenkor hűségesen áldozik nekik hármas keresztvetésével és meghajlásával, de ezért mindennél szentebb előtte a „kármán", a zseb, mely nem igen nyilik meg, ha közérdekről vagy emberbaráti cselekedetről van szó; de hamar megnyílik s szinte könnyelműen veti ki tartalmát, ha dáridóra, játékra és asszonyra kell. Ezek a legjellegzetesebb vonásai az orosz társaséletnek. Az orosz nyilvános helyek. Azok a helyek, ahol az orosz szórakozik, a társaságot élvezi, sokban elütök a mieinktől. A szállodák kétfélék. A nagy „gosztinyiczák", amelyekben van étterem is, aztán a kisebb „numerák", amelyekben étterem nincs s a vendégnek csak ágy jár, de ágynemű nem. A vendéglők igy oszlanak meg: A mi modern éttermeinknek megfelelők a „resttaurán"-ok, amelyek fényűzéssel vannak berendezve, franczia konyhát tartanak s ezekben mindenféle ital kapható. Itt zene is van, illetőleg énekkarok, mert az orosz dalszerető, de nem annyira a muzsikát, mint inkább az éneket kedveli, mert ősidők óta ehhez szoktatta az ortodox egyház, mely az instrumentális zenét nem tűri. Ezek a resztauránok azonban, amelyek az európai igényeket kielégítenék, igen drágák, annyira, hogy középmódú ember rendes látogatójuk nem lehet. A mi közép- és kisvendéglőinknek felelnek meg a „traktir"-ok, amelyek két osztályba sorakoznak. Az elsőbe azok tartoznak, amelyekben szeszesitalokat is árusítanak. Ezeknek zöld és sárga a cégtáblájuk. A másodikba azok, amelyek szeszesitalokat nem mérhetnek. Ezeknek kék és fehér a czégtáblájuk. Mindegyikben van verdes konyha, de itt már inkább oroszosan főznek. A traktirokban az árak olcsóknak mondhatók, azonban bennük a tisztaság és a közönség sokszor annyira kifogásolható, hogy intelligensebb ember nem igen lép be oda Kiegészítik az orosz nyilvános helyeket a „csájnaják" vagyis teaházak, amelyek legtöbbször „harcsevnáják" is, vagyis „kifőzések"; ezek azonban tisztán az alsóbb rétegek lokalitásai. Az elfogadható nyilvános helyek drágasága s a látogatásokkal járó szinte kikerülhetlen pazarlás okozta, hogy az orosz városokban roppant sok a klub. Ezekben csoportosul a felső tízezer s a műveit középosztály. Ezekben már csak a keresett européer tónus kedvéért is, a vodkinál nagyobb szerepet játszik a bor és a pezsge. S minthogy a klubtagok legtöbbje megmegfordult kü földön, ismerik az igazi bort; ilyent, különösen valódi magyar bort szeretnének is, de nem tehetnek rá szert, mert vagy nem ismerik forrásait vagy a beszerzés fáradságosságától irtóznak. —tz. a. (Vége köv.) Nyári szénkénegezés. Irta: Szilárd Gyula. Csákvár julius 2. Sokan nincsenek azzal tisztában mikor szabad és mikor kell a gyérített szőlőt szénkénegezni. Nem egy esetet tudok arra, hogy valaki a helytelen időben alkalmazott szénkénegezéssel többet ártott a szőlőnek, mint használt. Általános szabálynak tekinthetjük, hogy a szőlőt akkor kell megszénkénegezni, mikor GUMISZALAGO szőlőojtáshoz a legjobb minőségben és mérsékelt árban szállítja. Li és Biró szőlészeti és pinczegazdászati szaküzlete Budapest, V., Vígszínház utcza 5. sz. Mintaszalagokkal és árajánlattal szívesen szolgálunk. 408 nincs lombja. Tehát ősszel, levélhullás után és tavasszal, fakadás előtt. Vannak azonban esetek, mikor a fejlődésben lévő lombos szőlőnek szénkénegezése is indokolt, csakhogy nem a fejlődésnek bármelyik időszakában. Lombos szőlőt vagy az elvirágzás után, mikor a bogyók már jókora sötét nagyságúak vagy közvetlenül szüret után kell szénkénegezni, ilyenkor az okkal-móddal történő gyérítés a szőlőben semmi észrevehető kárt nem okoz. A szüret után történő szénkénegezést már őszi gyéríté -számba kell vennünk és ugyanazon ebizárálás alá tartozik, mint a levélhullás után történő őszi szénkénegezés. A virágzás utáni, nyári szénkénegezés ettől sok tekintetben lényegesen eltér. Mielőtt ezen eltérésekre kiterjeszkednék, szükségesnek tartom megállapítani, hogy mik a nyári gyérítésnek előnyei és milyen esetben ajánlható annak alkalmazása. Nyáron a filoxéra érzékenyebb a mérgező szerek iránt, mint betelelt állapotban s igy a szénkéneg-gázok hatásosabbak. Emellett nyáron elpusztítjuk azokat a fejlettebb alakokat, melyekből később szárnyas filoxerák fejlődnének s igy a rovar szaporodását és terjedését hathatósan magakadályozzuk. Kötött talajban a szénkéneg-gázok is jobban terjeszkednek nyáron, mint őszszel vagy tavasszal a többé-kevéebbé nedvességgel telített földben. Ezzel szemben azonban vannak a nyári gyérítésnek hátrányai is. Nevezetesen laza, szárazföldben a szénkéneg-gázok erősen megtámadják a szőlőnek gyökereit, sok hajszálgyökeret elpusztítanak és esetleg a szőlő lombja is áldozatul esik a szénkéneg hatásának. A levelek elszáradva lehullnak, a hajtásvégek leszáradnak stb. A szőlő azt a benyomást kelti, mintha hirtelen valami nagy peronospórajárvány tette volna tönkre. Ismétlem azonban, hogy ez csak száraz, laza talajon és száraz időjárás mellett történhetik vagy ha a gyérítésnél valami hibát követtünk el. A keltőnél több szénkéneget juttattunk a földbe. Hátránya a nyári gyérítésnek az is, hogy meleg időjárás mellett a szénkéneg-gázok hamarabb elpárolognak a földből,mint ősszel vagy tavasszal. Ez azonban inkább csak a laza talajokon vehető észre. Az elmondottakból levonhatjuk azt a következtetést, hogy a nyári gyérítésnek alkalmazását főleg kötött talajokon és ott lehet ajánlani, hol a filloxéra már szemmel láthatólag tanyát ütött. Utóbbi esetben tanácsos az egész szőlőt vagy legalább is a megtámadott foltokat és azoknak kövületét évenkint kétszer megszénkénegezni az egész szőlőt, (mégpedig mint alább látni fogjuk a nyárinál lényegesen nagyobb szénkéneg adaggal) nyáron pedig, virágzás után a filloxerás foltokat és azoknak kövületét gyérítjük. Ezeknek elmondása után lássuk, mi a különbség az őszi-tavaszi- és nyári gyérítés között. A különbséget a talajnak és légkörnek állapota okozza. A szénkéneg-gázok ugyanis egyrészt megrongálják a hajszálgyökérzetet, másrészt a szőlőnek táplálkozását, fejlődését néhány napra teljesen megakadályozzák. Csaknem teljesen szünetel a vízfelvétel, mit a lelógó levelek, a szomorú lomb szemmel láthatólag elárulnak. Rendes körülmények között ez nem baj, mert eléggé nedvdús talajon és kellő páratartalommal bíró levegőben semmi komolyabb következménynyel nem jár. A lomb néhány nap alatt felvidul, a levelek visszanyerik előbbeni állásukat és a tőke rendesen fejlődik tovább. A jelenlegihez hasonló tartós száraz időjárás mellett, száraz talajon és forró, szomjas levegőben komolyabb következményektől lehet tartani. A vízfelvételnek huzamos szünetelése ugyanis, mint már előbb is jeleztem, a lombozatnak kisebb nagyobb mértékben való elszáradását okozhatja. Nyári szénkénegezés előtt tehát felmerült a kérdés, hogy egyáltalán alkalmazzuk-e azt, vagy ne? A mostanihoz hasonló, tartósan száraz és forró időjárás mellett csak kivételes esetekben lesz tanácsos a nyári gyérítést alkalmazni. Erősen kötött talajon, hol már a filloxéra pusztításának határozot jelei mutatkoznak, ez esetben óvakodjunk azonban a tartós szárazságban való nyári gyérítéstől. Laza, kőtörmelékes, vagy kavicsos, száraz, meszes talajokon csakis akkor ajánlható a nyári gyérítés, ha azt kiadó esőzés előzte meg, a talaj is kellő nedvességgel bír és a levegő sem túl száraz, minek jeléül reggelenkint erős harmat mutatkozik. Ebben az esetben is különös figyelmet kell fordítanunk arra, hogy kelleténél több szénkéneget ne adjunk. Épen ez az a pont, melynél a nyári gyérítés leginkább különbözik az őszi, vagy a tavaszi gyérítéstől. Nyáron ugyanis nem tanácsos m2-kint több szénkéeget adni, mint 24—26 gr.-ot. Legföljebb igen kötött talajon nedves időjárás után kivételképen adhatunk m2-kint 28 gr-ot. Ezzel szemben az őszi és tavaszi gyérítésnél feltétlenül ajánlani merem mikénti 30-32 gr os adagot, mely lazább természetű talajban pedig a gyérített szőlő fenntartásának elengedhetlen feltétele. A tél folyamán tartott igen érdekes előadások alkalmával Dicenty úr megemlékezett a szénkénegezett szőlők talajáról is. Mintegy kitörésképen említette, hogy a 24 gr-nál (m2 kint) nagyobb szénkénegadag a szőlőben nagy kárt okozhat. Nem tudom, hogy az előadó úr ezt hogyan érte be, vájjon csupán a nyári szénkénngezésre vonatkoztatás-e? Nyilatkozata azonban alkalmas arra, hogy a tájékozatlanokban azt a hitet keltse, hogy m2 kint 24 gr-nál több szénkéneget adni nem szabad. A dolog pedig épen ellenkezőleg áll, t. i. 24 gr. szénkéneg a minimális adag, amit m2 kint adni kell, de amint a talaj és éghajlati viszonyok engedik, ennél lényegesen többet kell adnunk. Ősszel és tavasszal a talaj állapota, a levegő páratartalma, a hűvösebb időjárás, a szőlőtőkének nyugalmi állapota mind olyan tényezők, melyek megengedik, a filloxéra gyérítésnek sikeres volta pedig egyenesen megköveteli, hogy maximális szénkénegadagokkal dolgozzunk. Én már több év óta alkalmazok különböző talajokban ősszel, vagy tavasszal m2-kint 32 gr. szénkéneget, anélkül, hogy az a tőkének legkevésbbé is ártana. Sőt tudok esetet, mikor a m2-kint adott 36 gr. (3 holdas szőlőben) a legjobb eredményt adta. Vannak vidékünkön gyérített szőlők, melyek csak azóta kezdenek erőre kapni, mióta nagy adag szénkéneggel gyéritettük. Ezek a tapasztalatok bennem és vidékünkön számos gazdatársamban azt a meggyőződést érlelték meg, hogy különösen az utóbbi éveknek csapásszámba menő száras időjárása mellett a gyéritett szőlőket fenntartani csakis ugy sikerül, ha azokat ősszel, vagy tavasszal maximális szénkénegadagokkal gyéritjük. 1908. junius hó 14. Mintaszerű présház. Ezt a jelzőt bátran adhatjuk a kir. porosz szőlőbirtok a Saar melletti seriigi pinczegazdaságának. 8 viznyomatu préssel és hozzátartozó présszivattyúkkal, önműködő víznyomásu készülékekkel, kapcsolódeszkával, törkölykocsikkal, szőlőzuzókkal, szőlőszállító kocsikkal, csővezetékkel stb. van ellátva. A tulajdonképen présházban 2 sorban szimetrikusan elosztva áll a 8 hidraulikus prés, a fal mellett a kapcsoló-deszka és attól balra a szivattyú, illetőleg 3 önműködő víznyomásúkészülék. A csővezeték a szivattyúktól a fal mentén a kapcsoló-deszkához vezet és ettől a padló alatt az erjesztő-pincze mennyezete alatt