Borászati Lapok – 43. évfolyam – 1911. 27-52. sz.

1911-07-02 / 27. sz.

24. SZÁM 43-IK ÉVFOLYAM. 41481 zikl­s változik fajok és fekvés szerint, de ren­des fekvés és magasság mellett 27 évi meteoroló­giai megfigyelésből következtetve átlagban úgy találtam, hogy Tokaj hegyaljának közönséges fekvéseiben a vegetáczió tartama 160 nap, Budapesten 165, Keszthelyen 170 és Aradon 175 nap . . „A hőmérséklet általános képe azonban még nem ad teljes fogalmat arról, mi az oka annak, hogy a hazánkból kapott amerikai alanyok közül sokat találtam kevésbbé érettnek és keve­set kifogástalannak. A hibának oka tehát még másutt is keresendő. Szükséges volt ezért a hőmérsékleten kívül a csapadékviszonyokat is figyelemre méltatni, s a tenyészetre való hatásuk szempontjából vizsgálódás tárgyává tenni." „Dél-Francziaország csapadékviszonyai meg­lehetősen kedvezőtlenek. Egész nyáron át nagy szárazság uralkodik: sokszor 2—3 hónapig egy szem eső sem esik a kiszáradt földre, ami természetesen a növényeknek hosszúságban való növekedését megakasztja, s őket inkább czukor- és keményitőképzésre szorítja, s igy a vesszők megérése sokkal tökéletesebb." (Vége következik.) A hordós lé készítése. (Levél a szerkesztőhöz.) Budapest, június 28. Bocsánatot kérek, hogy soraimmal alkalmat­lankodom, de most már igazán nem tudom, hogy a jó bordói lé készítéséhez milyen meszet használjak. Az utolsó hetekben háromféle véle­ményt is olvastam a „Borászati Lapok"-ban és az mindegyik eltér egymástól és sehogysem tudom azokat sem egymással, sem az én ész­járásommal összeegyeztetni. Igy pl. 1. Vargha Imre azt mondta, hogy frissen oltott mész a legjobb. 2. Noll Ferencz azt írta, hogy a „pol­gárdi kő- és mész-ipartelep" által forgalomba hozott „permetező mészpor" az egyedüli, amely­lyel olcsón és tökéletes bordói lé állítható elő, míg végre 3. Kecskeméti Géza határo­zottan amellett foglal állást, hogy az oltott meszet — a levegőtől homokkal elzárva — hó­napokig sőt évekig hagyjuk állani és csak azután használjuk bordói lé készítésére, mert így raga­dósabb permetet kapunk. Hát már most melyik az igaz ? Az általam 2-vel és a 3-mal jelzett czikk szerzői a malterkészítésre hivatkoznak. A 2-vel jelzett czikkben az van mondva, hogy a kőmives fázik a sovány mészből készült maltertól. A 3-mal jelzett czikkben pedig a szerző neves építészeti írókra hivatkozik, mely szerint a régen oltott mészből készült malter sokkal job­ban köt, mint a frissen oltott mészből készült. Ezt én feltétlenül elhiszem mind a két czikkező­nek, de nem tudom az összefüggést feltalálni a malterkészítés és a bordós lé között. A malternél — szerény tudásom szerint —­ a mészhidroxidot összehozzuk a homokkal, illetve a homokban levő kovasavval és ez a két test képez azután valami olyan vegyületet, amely mintegy összeforrad a közéjük került vagy velük érintkező egyéb köves vagy kiége­tett földes (tégla) részekkel és azokat egymással összeragasztja. A bordói lében azonban sem mészhidroxid, sem kovasav nincs (kivévén a fölöslegben hozzá­adott mésztejben levő mészhidroxid), mert a mészhidroxid elvonja és leköti a rézszulfát kénsavát és mészszulfáttá (gipszszé) alakul. Itt tehát sehogysem tudok analóg esetet felfedezni, ezt az argumentumot most tehát nem tudom elfogadni sem a permetező mészpor javára, amely állítólag teljesen tiszta, száraz mészhidroxid, sem a hosszú ideig leoltva tartandó mész elő­nyének igazolására. Továbbá egy a permetező mészre vonatkozó és egy előző számban megjelent c­ikkben az van mondva, hogy oly könnyű vele a bordói lé készítése, hogyha egyszer megállapítottuk lak­muszszal, mennyi mészpor kell egy kiló réz­galiczhoz, akkor mindig csak ennyi mészport kell lemérni és kifogástalan bordós levet kapunk. A 3-mal jelzett czikkben pedig egész pontos vegytani képleteket tartalmazó levezetéssel van igazolva, hogy egy kiló jegeczes rézgálicz közöm­bösítésére 296­7 gr. mészhidroxid szükséges és így, ha a szokásnak megfelelőleg, egy kiló réz­gáliczhoz egy kiló oltott meszet használnak a bordói lé készítésénél, nemhogy kevés, hanem inkább túl sok mész kerül a bordói lébe és inkább a fölös mész perzseli le a lombot, mint a nem közönyösített rézgálicz. Aki csak némileg sejdít valamit a vegytanhoz, már az is belátja a fentebbi két ténynek kritikán felül álló voltát, ha teljesen vegytiszta anyagok­kal van dolgunk, de azt csak nem meri állítani senki sem, aki csak valamit is ért a vegytanhoz, hogy a kereskedelemben beszerzett rézgálicz és égetett mész csak meg is közelítse a vegytiszta­ságot, még az a permetező mészpor sem, amely a polgárdi gyárban a 2-vel jelzett czikkben leírt eljárás szerint készült. A rézgalicz, mint a 3-mal jelzett czikkben meg van mondva, kristályvizet is tartalmaz. Ezt ter­mészetesen azon folyadékból veszi fel, amelyből kikristályosítják, ez a folyadék azonban nemcsak rézgálicz és vízből áll, hanem más oldott szilárd anyagokból és különösen kénsav van benne feleslegben. Az oldott szilárd anyagok egy része kikristályosodik a rézgáliczczal és azt megfertőzi, a kénsav pedig a kristály közé keveredve, mint szabad kénsav jut a rézgaliczkristályokba. Hiszen a legtökéletesebb gyár sem vállal kezességet csak 97—98°/o tiszta kénsavas rézért, tehát 2—3 százalék fertőzést a legjobb gyár is beismer. A mésznél pedig még az oly tökéletes polgárdi mésznél is van 1—2 százalék idegen anyag, azután a kiégetés foka különösen nagyobb daraboknál nem ellenőrizhető, legkevésbbé pe­dig az határozható meg a gyakorlatban, hogy mennyi víz kell a fontos átalakuláshoz. A 2-vel jelzett czikk azt mondja, hogy az előzőleg felaprított, frissen égetett mészből egy szabadal­mazott szeparátor az égetési salakot, hamut és esetleg ki nem égetett részeket beoltás előtt ki­választja, tehát jóformán vegytiszta állapotban állítja elő (amit én ugyan nem tudok elképzelni, hogy száraz állapotban és nem vegyi úton ez lehetséges), azután gőzzel beoltja, megőrli és így hozza forgalomba. (­Nota bene olcsóbban, mint amint a közönséges égetett meszet beszerezhetjük!) Mind­azonáltal mégsem tartom lehetőnek, hogy épen csak annyi vízgáz jusson a megtisztított, égetett mészhez mint amennyi az átalakuláshoz kell, hanem valószínűleg több, de ezt esetleg szá­rítás által eltávolítják. Azonban nagyobb baj az, hogy a rézgalicz nem egyforma darabokból áll, hanem kisebb-nagyobb kristályokból, amelyek felülete különböző és így különböző mérvben vannak a levegő behatásának kitéve s külön­böző mérvben veszítik el a kristályvizet és ezzel a szabad kénsavat (mert hogy folyton veszí­tenek ebből, az látható a kristályokon, vagy velük összekeveredve levő halványkék, majd­nem fehér porrészekből, mely nem egyéb, mint kristályvizet veszített rézgálicz). Ha tehát én le­mérek egy adag rézgáliczot az apró törmelék­ből, azután ezt pontosan közömbösítem per­metező mészporral és a felhasznált mennyiséget feljegyzem, azután lemérek egy ugyanoly adag rézgáliczot nagy kristályokból és ahhoz az előbb feljegyzett mennyiségű permetező mészport teszem, alig hiszem, hogy a közömbösítés töké­letes legyen. Én csak még mindig abban a véle­ményben vagyok, hogy minden egyes kád bordói léről a készítés alkalmával meg kell győződni, hogy jól van-e közömbösítve, nehogy perzseljen, vagy könnyen leperegjen. A 3-mal jelzett czikkben az van mondva, hogy mindig van felesleges mész a bordói lé­ben. Erre is azt mondom, hogy igen, ha egy kiló vegytiszta rézgáliczhoz egy kiló vegytiszta mészhidroxidot adunk, de amint a rézgálicz nem vegytiszta, úgy a mészhidroxid, akármily sokáig álljon is, nem vegytiszta, hanem a külön­böző mennyiségű szilárd fertőző anyagokon kívül még bizonytalan mennyiségű vizet is tar­talmaz s így sohasem tudjuk, hogy egy kiló oltott mészben mennyi a tiszta mészhidroxid, mennyi az idegen szilárd rész és mennyi a vegyileg nem kötött viz. Erre is csak azt mondom,­­ hogy minden kád bordói lében a készítés alkal- 1911. június hó 11. A szüreti idényre ajánlunk borsajtókat, Rock-féle különbözéki és Ma­bille-szerkezettel, folytonosan működő saj­tókat, szőlőzúzókat rovátkolt és kúpos hen­gerekkel, bogyózókészü­léket, borszivattyukat, amerikai gummitömlőt és minden szilpeteléshez és borkezeléshez szükséges egyéb anyagot és eszközt BUDAPEST, V„­VIGSZINHÁZ-UTCZA 5. SZ. LIGETI ÉS BIRO Szőlészeti és pinczészeti szaküzlet, a Röck-féle borsajtók városi mintaraktára. ARJEGYZEKKEL ÉS AJÁNLATTAL SZÍVE­SEN SZOLGÁLUNK 15131

Next