Borászati Lapok – 44. évfolyam – 1912. 27-52. sz.
1912-06-30 / 27. sz.
23. SZÁM. 44-IK ÉVFOLYAM. A dolgok ilyetén állásánál nem tartják helyesnek azon állítás megkísérlését, hogy a szövetségtanács határozata értelmében megengedett alkoholpótlás csak a „bor”-nál lenne foganatosítható, s pedig azon okból, mert az említett határozat így szól: „Külföldi csemegeborokhoz (édes és délvidéki) a borból nyert alkohol hozzáadása megengedett stb. Ezen állításnak az értelmetlensége már némi gondolkozás után is szembeötlő. Az ilyetén való eljárás következtében ugyanis nem csemege-,asszus délvidéki borok, hanem többször kierjedt s aszerint, hogy mennyi szesz van bennök, pálinkaszerű italok keletkeznének, mert a szeszadagolásnak ugyanis a legtöbb esetben még az erjedés előtt kell megtörténnie, nem pedig a már kész borhoz. Kétségtelen, hogy kormányunk a határozatainak lényegével s horderejével teljesen tisztában volt, hiszen már a császári közegészségügyi hivatalban szerkesztett, 1892. évi bortörvény magyarázatában azt hangsúlyozza, hogy az alkoholpótlás magassága tekintetében a délvidéken mások a viszonyok, mint nálunk, hogy amott több szeszt kénytelenek a borhoz keverni s hogy az alkoholtartalom ezen mesterséges fokozásával azt czélozzák, hogy a borban a további utóerjedések meggátlása által bizonyos czukormennyiséget tartsanak meg, illetőleg hogy a borokat czukortartalmuk ellenére lehetőleg változatlanoknak tartsák meg. Az ilyen szeszpótlás nélkül akárhány közismert s nagyratartott borfajtát (sherry, malaga) teljesen lehetetlen volna előállítani. Ha ezen boroknál a szeszhozzáadást a német borokban megengedett határra korlátoznák, úgy ez egyértelmű volna azzal, mintha a kereskedést az ilyen borokkal egyáltalán betiltanák. Márpedig távol áll a német kormánytól az a szándék, hogy régóta forgalomba került s általánosan kedvelt külföldi borfajták kereskedelmét megnehezítsék. Mindezek daczára teljesen érthetetlen az én véleményem szerint minden törvényes alapot nélkülöző módon a leginkább készített asszuborok egy bizonyos fajtájának, a nem koncentrált borok egyikének, t. i. a számoszi bor ilyetén előállításának a nevesebb kémikusok sorában egyes szenvedélyes ellenei akadtak. Kétségtelen s ezt senki sem tagadja, hogy a számoszi bor valódi csemegebornak tekintendő. Ezt ugyanis már több mint 15 éve egy és ugyanazon módon s pedig olyképen készítik, hogy a többé-kevésbbé távolról, néha félnapi járásról tömlőkben hurczolt s már ilyenkor is erjedni kezdett muskotálymustot szesz hozzáadásával elhallgattatják, hogy igy ezt a bort, mely a szeszezett mustból a zavaros anyagok kiválása után képződött, édes izében megtarthassák. És tényleg a számoszi bornak ilyetén a must forrásának megszüntetésével való készítésének a módja már több mint 10 éve tipusosnak mondható. Kiviláglik ez már a régebbi analízisekből (Fresenius) is és több mint egy évtizeden keresztül senkinek sem jutott eszébe ezt a készítési módot kifogásolni. Most egyszerre akadt egy kémikus s ehhez csakhamar többen is csatlakoztak, akik azt fedezték fel, hogy a számoszi bornak ilyetén készítési módja törvénytelen és hogy a világhírű számoszi borokat egyáltalán nem is illeti meg a „bor" elnevezés, mert a bortörvény 1. §-a azt mondja, hogy: a bor az olyan ital, melyet friss szőlőlének alkoholos erjedésével állítottak elő. Mintha ugyanis az 1909. évi törvény az alkoholos erjedéssel valami ujat mondott volna, már pedig az 1901. évi bortörvény is ugyanígy nyilatkozott s emellett tekintetbe kell venni az uj bortörvény következő határozatát, mely szerint: „Külföldi csemegeborokhoz szabad borból nyert alkoholt, avagy tiszta s legkevesebb 90% alkoholt tartalmazó szeszt hozzákeverni s pedig az illető bor hazájában megengedett alkoholmennyiségig." A német bortörvény ezzel a délvidéki boroknak engedélyezett határozatával logikus módon elismeri azt, hogy a csemege-, édes-, s délvidéki borok rendszerint máskép készíttetnek, amikor alkohol hozzáadását s pedig az illető bor hazájában szokásos mennyiségig megengedi, ugy már természetszerűen korlátozza a bortörvény 1. §-ának az alkoholos erjedés tekintetében vallott fontosságát; mert ha pl. a számoszi bor készítéséhez 12% alkohol van megengedve s a pinczekezelést tényleg ily módon végzik, ugy ezzel a must megkezdett erjedését már eo ipso félbeszakítják. A viszonyok ezen a ponton olyan tiszták s észszerűek, hogy ezeket alig lehet félremagyarázni, avagy máskép értelmezni s ha egyes kémikusok avagy érdekelt egyének ezzel a tényállással elégedetlenek s ezen borkészítés megengedését helytelennek tartják, ugy mégsem szabadna az olyan bor ellen fellépniök, melyet a bortörvény de facto megenged, hanem megfelelő helyen maga a törvény ellen kellene demonstrálniok. Egyébként pedig úgy áll a dolog, hogy a birodalmi kormány a bortörvény készítésénél teljesen tisztában volt az alkoholhozzáadás azon fokával is, mely az egyes délvidéki borok hazájában szokásos, illetőleg megengedett, mert a konzuli jelentésekben ezek a különböző déli országokban más s más számok mindenütt külön fel vannak sorolva. Így pl. a portborok készítéséről igy szól a jelentés: „A már kész borokat minden fejtéskor, melyet 461 1912. junius hó 2. bortömb elismert a legjobb. Kérjen ajánlatot mintával ingyen és bérmentve PÁSZTÓ LAJOS czégnél, Bécsben (Wien), IX., Liechtensteinstrasse 47/b. félévenként ismételnek, újból szeszeznek, mindaddig, amig lassacskán 20—22%-ot nem érnek el.” A számoszi borról a következőket olvashatjuk. „A must erjedésének megszüntetésére német, magyar, orosz s görög eredetű pálinkát használnak s a musthoz rendesen 12—14% alkoholt kevernek hozzá. * A különböző délvidéki borok készítésénél szokásos alkoholhozzáadás fokával tehát teljesen tisztában volt a birodalmi kormány, amikor a mostani bortörvényt kibocsátotta s miután természetesen már évek óta az édesborok összalkoholtartalma, teszem a számoszi boroknál körülbelül 15—17 volumszázalék, köztudomásu, ugy az sem lehetett titok s pedig legkevésbbé azon kémikusok előtt, akik a birodalmi kormányt mint szakközegek támogatták, hogy milyen kevés helyenként az asszúborokban a tulajdonképeni erjedési alkohol, mert az alacsony glicerintartalom, melyből a természetes avagy mesterséges alkoholtartalom fokára következtetni lehet, szintén már régóta ép oly köztudomású, illetőleg ismeretes, mint maga az alkoholtartalom. Minden törvényes indokolás híján való tehát, ha az 1. § említett szövege alapján azt állítják, hogy e számoszi bor tulajdonképen nem is bor. Az ilyen állítás tulajdonképen ép oly egyoldalú, mert helytelen értelmezése a bortörvénynek, mely az annyiszor említett 1. §-on kívül ugyanolyan joggal s hatálylyal azt is mondja, hogy a délvidéki borokhoz szabad annyi szeszt hozzákeverni, amennyit az illető bor hazai törvényei megengednek s az ilyetén való pálinkahozzáadást tehát a bortörvény értelmében a déli borok pinczekezelésének egyik sarkalatos részének tekintendő. Ez a felfogás, amelyet amióta ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozom, az említett tárgyi indokok alapján teljes meggyőződéssel képviselek, a minap megerősítést nyert a müncheni legfelsőbb törvényszék egy ítéletében. Ép úgy, mint a számoszi bornál, úgy állanak egyébként az ügyek általánosságban az édesboroknál. A nem konczentrált borok közül ugyan sokan a szeszezés pillanatában már előbbre is LIGETI ÉS BIRO BUDAPEST, V„ VIGSZINHÁZ-UTCZA 5, SZ, Szőlészeti és pinczészeti szaküzlet, si Rock-féle bopó ajtók sasi«m£ assilázsa . A szüreti idényre ajánlunk: folytonosan működő sajtókat, szőlőzúzókat rovátkolt és kúpos hengerekkel; bogyózókészüléket, borszivattyúkat, amerikai gummitömlöt és minden szüreteléshez és borkezeléshez szükséges egyéb anyagot és eszközt.... •••••••••••••••••••• • • • ÁRJEGYZÉKKEL ÉS • • AJÁNLATTAL SZIVE- • S SEN SZOLGÁLUNK. S | • • • • •