Borászati Lapok – 44. évfolyam – 1912. 27-52. sz.

1912-06-30 / 27. sz.

23. SZÁM. 44-IK ÉVFOLYAM. A dolgok ilyetén állásánál nem tartják helyes­nek azon állítás megkísérlését, hogy a szövet­ségtanács határozata értelmében megengedett alkoholpótlás csak a „bor”-nál lenne foganato­sítható, s pedig azon okból, mert az említett határozat így szól: „Külföldi csemegeborokhoz (édes és délvidéki) a borból nyert alkohol hozzá­adása megengedett stb. Ezen állításnak az értelmetlensége már némi gondolkozás után is szembeötlő. Az ilyetén való eljárás következté­ben ugyanis nem csemege-,­asszu­­s délvidéki borok, hanem többször kierjedt s aszerint, hogy mennyi szesz van bennök, pálinkaszerű italok keletkeznének, mert a szeszadagolásnak ugyanis a legtöbb esetben még az erjedés előtt kell megtörténnie, nem pedig a már kész borhoz. Kétségtelen, hogy kormányunk a határoza­tainak lényegével s horderejével teljesen tisztá­ban volt, hiszen már a császári közegészség­ügyi hivatalban szerkesztett, 1892. évi bortör­vény magyarázatában azt hangsúlyozza, hogy az alkoholpótlás magassága tekintetében a délvidéken mások a viszonyok, mint nálunk, hogy amott több szeszt kénytelenek a borhoz keverni s hogy az alkoholtartalom ezen mester­séges fokozásával azt czélozzák, hogy a borban a további utóerjedések meggátlása által bizonyos czukormennyiséget tartsanak meg, illetőleg hogy a borokat czukortartalmuk ellenére lehetőleg változatlanoknak tartsák meg. Az ilyen szesz­pótlás nélkül akárhány közismert s nagyratar­tott borfajtát (sherry, malaga) teljesen lehetet­len volna előállítani. Ha ezen boroknál a szesz­hozzáadást a német borokban megengedett határra korlátoznák, úgy ez egyértelmű volna azzal, mintha a kereskedést az ilyen borok­kal egyáltalán betiltanák. Már­pedig távol áll a német kormánytól az a szándék, hogy régóta forgalomba került s általánosan kedvelt külföldi borfajták kereskedelmét megnehezítsék. Mindezek daczára teljesen érthetetlen az én véleményem szerint minden törvényes alapot nélkülöző módon a leginkább készített asszu­borok egy bizonyos fajtájának, a nem konc­entrált borok egyikének, t. i. a számoszi bor ilyetén előállításának a nevesebb kémikusok sorában egyes szenvedélyes ellenei akadtak. Kétségtelen s ezt senki sem tagadja, hogy a számoszi bor valódi csemegebornak tekintendő. Ezt ugyanis már több mint 15 éve egy és ugyanazon módon s pedig olyképen készítik, hogy a többé-kevésbbé távolról, néha félnapi járás­ról tömlőkben hurczolt s már ilyenkor is erjedni kezdett muskotálymustot szesz hozzáadásával elhallgattatják, hogy igy ezt a bort, mely a szeszezett mustból a zavaros anyagok kiválása után képződött, édes izében megtarthassák. És tényleg a számoszi bornak ilyetén a must forrá­sának megszüntetésével való készítésének a módja már több mint 10 éve tipusosnak mond­ható. Kiviláglik ez már a régebbi analízisekből (Fresenius) is és több mint egy évtizeden ke­resztül senkinek sem jutott eszébe ezt a készí­tési módot kifogásolni. Most egyszerre akadt egy kémikus s ehhez csakhamar többen is csatla­koztak, akik azt fedezték fel, hogy a számoszi bornak ilyetén készítési módja törvénytelen és hogy a világhírű számoszi borokat egyáltalán nem is illeti meg a „bor" elnevezés, mert a bor­törvény 1. §-a azt mondja, hogy: a bor az olyan ital, melyet friss szőlőlének alkoholos erjedésé­vel állítottak elő. Mintha ugyanis az 1909. évi törvény az alkoholos erjedéssel valami ujat mondott volna, már pedig az 1901. évi bor­törvény is ugyanígy nyilatkozott s emellett tekin­tetbe kell venni az uj bortörvény következő határozatát, mely szerint: „Külföldi csemegeborokhoz szabad borból nyert alkoholt, avagy tiszta s legkevesebb 90% alkoholt tartalmazó szeszt hozzákeverni s pedig az illető bor hazájában megengedett alkohol­mennyiségig." A német bortörvény ezzel a délvidéki borok­nak engedélyezett határozatával logikus módon elismeri azt, hogy a csemege-, édes-, s délvidéki borok rendszerint máskép készíttetnek, amikor alkohol hozzáadását s pedig az illető bor hazájában szokásos mennyiségig megengedi, ugy már természetszerűen korlátozza a bortör­vény 1. §-ának az alkoholos erjedés tekinteté­ben vallott fontosságát; mert ha pl. a számoszi bor készítéséhez 12% alkohol van megengedve s a pinczekezelést tényleg ily módon vég­zik, ugy ezzel a must megkezdett erjedését már eo ipso félbeszakítják. A viszonyok ezen a ponton olyan tiszták s észszerűek, hogy ezeket alig lehet félremagyarázni, avagy más­kép értelmezni s ha egyes kémikusok avagy érdekelt egyének ezzel a tényállással elégedet­lenek s ezen borkészítés megengedését hely­telennek tartják, ugy még­sem szabadna az olyan bor ellen fellépniök, melyet a bortörvény de facto megenged, hanem megfelelő helyen maga a törvény ellen kellene demonstrálniok. Egyébként pedig úgy áll a dolog, hogy a birodalmi kormány a bortörvény készítésénél teljesen tisztában volt az alkoholhozzáadás azon fokával is, mely az egyes délvidéki borok hazájában szokásos, illetőleg megengedett, mert a konzuli jelentésekben ezek a különböző déli országokban más s más számok mindenütt külön fel vannak sorolva. Így pl. a portborok készítéséről igy szól a jelentés: „A már kész borokat minden fejtéskor, melyet 461 1912. juniu­s hó 2. bortömb­ elismert a legjobb. Kérjen ajánlatot mintával ingyen és bérmentve PÁSZTÓ LAJOS czégnél, Bécsben (Wien), IX., Liechtensteinstrasse 47/b. félévenként ismételnek, újból szeszeznek, mind­addig, amig lassacskán 20—22%-ot nem érnek el.” A számoszi borról a következőket olvashat­­juk. „A must erjedésének megszüntetésére német, magyar, orosz s görög eredetű pálinkát hasz­nálnak s a musthoz rendesen 12—14% alkoholt kevernek hozzá. * A különböző délvidéki borok készítésénél szokásos alkoholhozzáadás fokával tehát teljesen tisztában volt a birodalmi kormány, amikor a mostani bortörvényt kibocsátotta s miután termé­szetesen már évek óta az édesborok össz­alkoholtartalma, teszem a számoszi boroknál körülbelül 15—17 volumszázalék, köztudomásu, ugy az sem lehetett titok s pedig legkevésbbé azon kémikusok előtt, akik a birodalmi kor­mányt mint szakközegek támogatták, hogy milyen kevés helyenként az asszúborokban a tulaj­don­képeni erjedési alkohol, mert az alacsony glic­erin­tartalom, melyből a természetes avagy mester­séges alkoholtartalom fokára következtetni lehet, szintén már régóta ép oly köztudomású, illetőleg ismeretes, mint maga az alkoholtartalom. Minden törvényes indokolás híján való tehát, ha az 1. § említett szövege alapján azt állít­ják, hogy e számoszi bor tulajdonképen nem is bor. Az ilyen állítás tulajdonképen ép oly egy­oldalú, mert helytelen értelmezése a bortörvény­nek, mely az annyiszor említett 1. §-on kívül ugyanolyan joggal s hatálylyal azt is mondja, hogy a délvidéki borokhoz szabad annyi szeszt hozzákeverni, amennyit az illető bor hazai tör­vényei megengednek s az ilyetén való pálinka­hozzáadást tehát a bortörvény értelmében a déli borok pinczekezelésének egyik sarkalatos részének tekintendő. Ez a felfogás, amelyet amióta ezzel a kérdés­sel behatóbban foglalkozom, az említett tárgyi indokok alapján teljes meggyőződéssel képviselek, a minap megerősítést nyert a müncheni legfel­sőbb törvényszék egy ítéletében. Ép úgy, mint a számoszi bornál, úgy állanak egyébként az ügyek általánosságban az édes­boroknál. A nem konczentrált borok közül ugyan sokan a szeszezés pillanatában már előbbre i­s LIGETI ÉS BIRO BUDAPEST, V„ VIGSZINHÁZ-UTCZA 5, SZ, Szőlészeti és pinczészeti szaküzlet, si Rock-féle bopó ajtók sasi«m£ assilázsa . A szüreti idényre ajánlunk: folytonosan mű­ködő sajtókat, szőlőzúzókat rovátkolt és kúpos hen­gerekkel; bogyózókészüléket, borszivattyúkat, amerikai gummitömlöt és minden szüreteléshez és bor­kezeléshez szükséges egyéb anyagot és eszközt.... •••••••••••••••••••• • • • ÁRJEGYZÉKKEL ÉS • • AJÁNLATTAL SZIVE- • S SEN SZOLGÁLUNK. S | • • • • •

Next