Borászati Lapok – 45. évfolyam – 1913. 27-52. sz.

1913-07-06 / 27. sz.

27. SZ­ÁM 145-IK !ÉVFOLYAM. emelkedett. Nem is bírnák ezt ki másképen, mint úgy, hogy a mivelés a lehető legegyszerűbb s ezen az alapon olcsóbb. Úgyszintén a Kosztka-féle mivelésnek is a trágyázáson kívül egyik titka az alacsony karok mellett való alacsony csonkázás. Visszatérve a csapos metszésmód egyszerű­sítésére, tehát olcsóbbá tételére, meg kell még említenem, hogy az alacsonyabbra, tehát a koráb­ban megkezdett csonkázásnak a Duna-Tisza közötti homokon és a száraz és meleg Délvidéken az a nagy előnye is van, hogy az ilyen szőlő jobban tűri a szárazságot és ezzel a téli hideget, mint a magasra nevelt nagylombú tőke. Jobban tűri pedig, mert a korábbi csonkázással koráb­ban befejeződik a növekedés és a tőkén lévő lombozat az általa feldolgozott anyagot, mint tartalék anyagot a vesszőkbe, termésbe, tőkébe és gyökerekbe lerakhatja, mielőtt még a nagy szárazság beállott volna. Ezenkívül az alacso­nyabbra csonkázott, tehát kevesebb lombú tőke érettebb lesz, mely jobban daczól a téli hideggel. A magasra nevelt nagylombú tőke épen úgy dolgoz fel anyagot, de mert a feldolgozott anyagot legalább is részben a továbbnövekedésre használja fel, a közbejött szárazságban már nincs módjában a hiányt pótolni, különben is nagy lombjával gyorsabban kiszorítja a talajt s még kevesebb ideje marad a hiányzó tartalék­anyagot feldolgozni és rendeltetési helyére is eljuttatni. Így a tartalékanyaggal feléből-har­madából kitöltött nagyobb sejtek vízzel telnek meg és már kisebb hidegben elfagynak. Előnye még a korábban kezdett csonkázásnak, hogy a töke vesszei egyenlőbbek és nem lesznek túl vastagok. A közép (8—9 mm.) vastag vesszők­ről mindenki jól tudja, hogy télen ritkábban fagynak el, jobban teremnek és ültetni és oltani is alkalmasabbak, mint a kövér vastag vesszők, melyek a száraz, meleg vidéken sohasem érnek meg eléggé. Hogy a tőke 6—8 vesszeje egyenlő vastag és ne legyen túl vastag, csak akkor érjük el, ha a hajtásokat nem engedjük a karón jóval túl­nőni, hanem amint az erősebbek elhagyták a karómagasságot, azonnal elvágjuk a karó felett. Erre a gyengébb hajtások is elhagyják a karót, mire ezeket is elvágjuk és annyiszor csonkázzuk el, ahányszor újból kihajtottak. Sajátságos, de tény, hogy a korábban elcsonkázott szőlőt, ha sűrűn egymásután csonkáztuk el, nem kell több­ször csonkázni, mint ha későbbre hagytuk a haj­tások első ízbeni elvágását. A jó erőben lévő szőlőnél a korai csonkázás azt is eredményezi, hogy a levelek utólag jól megnagyobbodnak s pótolják a levelek kevesebb számát. Ha semmi más körülmény sem szólna a korai csonkázás mellett, csupán a kiadásokkal való takarékosság, már ezért is érdemes belemenni. A kényszerhelyzet pedig olyanra is ráviszi a gazdát, amit gondolkodás nélkül is el lehet ítélni, például a t­anatonistáknak az az eljárása, hogy a szőlőmolyhoz jobban hozzáférhessenek, a fürt körüli leveleket leszedik, épen azokat, melyekre legtöbb szüksége van a tökének. Mint fentebb már említettem, hogy a filloxera utáni időben divatba jött, még a homokon is a 200 cm, hosszú karók használata. Hát ez jó volt, ameddig a vesszőtermés is hozott hasznot, de mikor a vesszőtermésből befolyt jövedelem elmaradt, arra ébredtek a gazdák, hogy a mivelés költségei nem állanak arányban a termelt bor mennyiségével, különösen mióta a munkabérek emelkedtek. Az egyensúly helyrebillentésére az­után nagyon sokan a szálvesszős metszéssel szerettek segíteni a bajon. Annak megvilágítására, hogy a Duna-Tisza közötti homokon­ és általában a száraz meleg vidéken miért nem érünk ezért a szálvesszős miveléssel, nézzük meg előbb a szálvesszős mivelésre predesztinált vidékek mivelési módjait. Nézzük meg Erdély és a Rajnavidék mivelés­módját: Erdélyben nincs tőkefej, hanem amint a fiatal szőlőtőnél a csapon hagyott csappal nevelt c­omb már elég erős vesszőt hozott, a következő év­ben hagynak rajta egy 100—120 cm. hosszú szálvesszőt, amit karikába hajtva karóhoz kötnek. Amint a karikán lévő rügyekből nőtt hajtások annyira fejlődtek, hogy a fürtök mind jól ki­vehetők, jön az első kötözés és válogatás, a terméssel bírók közül azt az egy vagy két hajtást, vagy ha a tő nagyon erős, három hajtást, mely a karika kiindulási és lehajtási pontjához és a karóhoz is közel áll, hónalj hajtásaitól és karcsai­tól is megtisztogatják s a karóhoz kötik mag­fának, vagyis a jövő évi karikának. A második kötözésnél a tovább nőtt magfát hónaljhajtásai­tól megtisztítják s folytatólag a karóhoz kötik, a terményesek elcsonkázott végein előtört haj­tásokat tőből kitörik. A harmadik kötözésnél a magját az újonnan nőtt részén tovább is meg­tisztítják hónaljhajtásaitól, a karóhoz kötik és a terményesekből netalán újból előtört hajtásokat tőből kitörik. Ennél a szőlömivelésnél van helye az augusztusi csonkázásnak, amikor a hónalj­hajtások kicsípésével a jövő évi termést adó rügyek jobb kifejlődését segítettük elő, a kései csonkázás­sal ezen rügy­eket óvjuk meg a kifakadástól. Azáltal, hogy a karikának való vesszőt mindig a termésben levő karika alsóbb rügyeiből fakadt hajtások közül választják ki, a czomb évről-évre magasabb lesz, mely egy bizonyos fokig nem hátrányos, de ha egyszer már túl magasra emel­kedett, a czomb alsóbb részeiből is előtörni szokott hajtások közül egyet nőni hagynak s ismételt csapravágással két év alatt odafejlődik, hogy helyettesíthető vele a magasra ugrott czomb. A Rajna vidékén lévő mivelés lényege az, hogy itt előbb egy kis tőkefejet nevelnek, ezen czom­bot, s a czombon szálvesszőt hagynak. A szál­vesszőt kiindulási pontja tájékán a karóhoz kötik s gyenge hajlású ívben meghajlítva a szomszéd karóhoz is hozzákötik. A szárvessző mellett a tőkén csak egy-két csapocskát hagynak biztosí­téknak arra, hogy ha a c­omb magasra ugrott, alacsonyabbal legyen helyettesíthető. A termő­nyeleket itt nem csonkázzák el pontosan 2—3 levélre a termés felett, hanem hogy felerészét az egyik, felerészét pedig a másik karóhoz köt­hessék hosszabbra hagyják. A jövő évi szál­vesszőnek való hajtást itt is a szálvessző alsóbb rügyeiből fakadt hajtások közül választják ki, s a karó mellett kellő hosszúra nevelik. Mint láttuk, a szálvessző olyan izomben áll, melybe a nedvkeringés­­ több év óta beleirányult, s minthogy a tökén egy-két csapocskánál több nincs, nem is tehet mást a nedvkeringés, minthogy a termést adó szálvesszőbe terelődik, eredményezve a termés tökéletes kifejlődését. Most nézzük azt a szálvesszős metszés­t, amit nálunk a csapos mivelésen alkalmaznak. Ha csak lehetséges, a szálvessző mellett minden tőke kap 1—2 hosszú csapot, 1—2 ugarcsapot, 1—2 biztosítócsapot és a tőben levágott vesszők helyein egyszemes csapokat, és azt kívánják a tőkétől, hogy a csapokon lévő hajtásokon és termésen kivül a szálvessző egy sereg hajtást és sok-sok fürtöt neveljen és érleljen meg. Az *) A Debreczen és Nyíregyháza vidék homokján, mert az a vidék csapadékosabb és hűvösebb, nagyon ritkán szenved a szőlő a nyári szárazságban. Itt a hegynek is nevezhető buczkákon egészen jól tenyészik a szőlő. eredmény azután az, hogy a csapokon fakadt hajtások ugyan elég erősek lesznek, de a szál­vesszőn, melybe nem jut több táplálóanyag, vagy nem sokkal több, mint egy hosszú csapba, apró levelű­ gyenge hajtások jelennek meg apróra ma­radt bogyójú fürtökkel. Ha az ilyen szálvessző a fakadás után egy ideig elég erőteljesen tudná is nevelni a fürtöket, azonnal gyengén fogja táplálni, amint a nagyobb melegek beoltanak, s a sok fürtből csak sok törköly lesz. Szokásban van a szálvesszőzést úgy intézni, hogy soronként vagy táblánként felváltva, egyik évben nevelik a szálvesszőt, a másik évben pedig termeltetnek a szálvesszővel. Ennek az az előnye van, hogy ha az egyik évben megerőltettük volna a tőkét, a másik évben újból előre jöhet. A szál­vesszőzés sikerére nézve a kérdés itt is az, hogy beleterelődik-e a szálvesszőbe a nedvkeringés vagy sem. Azokat a tőkéket, melyeket a követ­kező évben fogunk megszálvesszőzni, nem fogjuk rövidre csonkázni, de ha az év száraz és meleg, a szálvessző tökéletlenül fog megérni és már a nem túl szigorú tél után is hézagosan fakad a szálvessző, sőt néha alig fakad ki. Több évi ilyen balsiker után szépen visszatérünk a csapos művelésre. A szálvesszőt porbajtással is helyet­tesíthetjük, mely esetben 3—4 szemből szép terméseket kapunk. Az eddig elmondottak alapján mindenütt ott, ahol csapos tőkemivelet volt és van elterjedve, bátran visszamehetünk az alcsonkázással 130 cm.-re, a Délvidéken 100—110 cm.-re, a futó­homokon pedig, ha karó nélkül miveljü­k a szőlőt, elég, ha 80 cm. magasan csonkázunk. Ezen az alapon, ha nem is termelünk több bort, mint eddig, mindenesetre jóval olcsóbban fogunk termelni, ami már így is több jövedelmet jelent. De ha vigyázzunk arra, hogy a jó erőben lévő tőke erejét rendes trágyázással meg is tartsa, elég bőven és biztosan fog szőlőnk teremni. Ami a szálvesszős mivelés olcsóbbá tételét illeti, ahhoz szóljanak hozzá azok, akik olyan vidéken vannak, ahol szálvesszővel mivelik a szőlőt. Én csak annyit vagyok bátor megkoc­­káztatni, hogy az erdélyi karikásban olyan mi­velésmódot bírunk, mely a minden tekintetben szálvesszőzésre való vidéken, amellett, hogy jól terem, a termés jól ki is fejlődik rajta, talán a legolcsóbb a szálvesszős miveletek között, és amelyen, ahol a derék és csapadék miatt lehet­séges, csak annyit kellene változtatni, hogy ne legyen a szálvessző túl magasan, azaz a c­om­bot sűrűbben kellene alacsonyabbra leszállítani. 436 1913*julius*hó­d. Küzdelem a peronospora ellen. Irta: Noll Ferencz urad. intéző. Szabadbattyán, jun. 30. A „Borászati Lapok" f. évi 14-ik számában • Murányi Ödön tollából egy igen érdekes czikk jelent meg, amelyhez a tek. Szerkesztő ur b. engedelmével hozzá kívánok szólni. Három év óta magam is kísérletezem azzal, hogy a permetezést nem lehetne-e részben poro­zással helyettesíteni. Eme gondolatra az a kö­rülmény vezetett, várjon nem lehetne-e okszerűen a reggeli harmatokat vagy esők után az időt azonnal felhasználni a peronospóra elleni véde­kezésre ? Hisz ha ez sikerül, akkor a szőlősgazda elesik a terhes vízszállítási költségektől, részben megmenekül a permetezési munkabérektől, épen oly időben, amikor a munkáskéz legdrágább. Összehasonlításul felemlítem, miszerint a per­metezéshez szükséges víz fuvarbérét hektolite­renként 20 fillérrel számítva, megtakarítható­kat. I Elszakíthatatlan PERMETEZŐ-RUHA Gutmann J. és Társa Budapest, VII., Rákóczi-út 16. 50. számú mintákkal felszerelt árjegyzék ingyen és bérmentve. 17244 I I

Next