Borászati Lapok – 52. évfolyam – 1920.

1920-02-25 / 9. sz.

­ LH. évfolyam, 9. szám. Budapest, 1920. február 25. BORÁSZATI LAPOK Előfizetési dijak : Félévre 72 K. Negyedévre 36 „ Egy hóra 12 „ 1920. junius 30-án túl terjedő időre jelenleg előfizetést nem fogadhatunk el. Egyes lappéldány ára :­K. Telefonszám : József 99—28. A „FRUCTUS" a gyümölcsértékesítő és szeszfőzőszövetkezetek központja mint szövetkezet­nek hivatalos lapja. Megjelenik minden csütörtökön. Laptulajdonos: Dr. BAROSS ENDRE. Szerkesztésért és kiadásért felelős: Dr. DRUCKER JENŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IX., Üllői­ út 25. (Köztelek) Hirdetéseket a lap kiadóhivatala v­esz fel. Árjegyzék ugyanott kapható. Hirdetési mellékletek jutányos árban fogadtatnak el. Szőlőink felújítása. Budapest, február 24. (D. J) Afelett úgy hiszem nincs vélemény­eltérés, hogy a magyarországi szőlők igen nagy része siralmas állapotban van, ami ötödfél évig tartó háború és egy évig tartott forradalom és megszállásos viszonyok után másként nem is lehet. Vessünk csak egy pillantást a múltba. Mikor a háború kitört, mindenki — még az utólag prófétákká vedlett sok defallista is — abban a hiszemben volt, hogy az egész csak hónapo­kig tarthat, de téli hadjárat nem lesz, mert addig jobbra vagy balra eldől az erők egyen­súlya. A férfiak többsége bevonult, gazdák is, vinczellérek is, gyakorolt munkások is. Otthon maradtak a birtokosok feleségei, napszámos­gyermekek, lányok, asszonyok, öregemberek, ezek végeztek, úgy ahogy, minden szőlőmunkát, bár nem értettek hozzá. És a háború elnyúlt egy-két-három-négy évig, anélkül, hogy a helyzet javult volna. Sőt míg kezdetben minden árunak csökkent az ára, az emberek féltve őrizték a bankót, később pedig munkásnak is, árunak is emelkedett az értéke, azt mondták, most nem költünk se karóra, se perme­tezőgépre, se oltványpótlásra , „majd ha olcsóbb lesz". Így rongyolódtak le szőlőbirtokaink épen úgy, mint egyéb gazdaságaink. A homoki szőlők közül sok, évekig parlagon hevert, a gaz maga­sabbra nőtt bennök, mint a szőlőkaró, a termé­sét megsemmisítette a peronospora. A gyérítés­sel fenntartandó európai ültetésű hegyiszőlőkbe nem jutott már öt év óta elegendő szénkéneg, sőt két év óta legtöbbje egyáltalán nem lett gy­űjtve. Az oltvány szőlőkben nem lehetett a hiányokat pótolni, mert sem gyökereztetéssel, sem oltványok iskolázásával senki sem vesző­dött. Napszámost még a termőszőlőre sem lehe­tett elegendő számmal kapni, hát még oly sok vesződséggel járó és kényes munkára, mint az oltványiskola! A természet rendje szerint a szőlőtőkék élete — főleg az oltványoké — 25—30 év. Ez azt jelenti, hogy szőlőink is—de része a háború kezdete óta kivénült, felújításra szorul. De új szőlőt az egész országban alig ültettek. Még az erősen visszaesett szőlőtáblákat is hosszúra metszették egyes gazdák, mert a magas borárak mellett Isten kísértésnek tartottak volna olyan szőlőt kidobni, mely magyar holdanként 4—5 H.-nál még több mustot ad. Még rosszabbul álla­nak, persze, a szénkénegezésre telepített szőlők ezeknek talán V3 része, talán még több, teljesen kiveszett, de kivesztek nagyobbrészt azok az olt­vány és direkttermő amerikai szőlők is, melyeket már a béke utolsó éveiben is csak koronkénti szén­kénegezéssel lehetett életben tartani. A kormány képtelen volt kén hiánya miatt elegendő szén­disulfitot gyártani, a privát forgalomban levő szénkéneg pedig megfizethetetlenül drága volt. Ugyancsak igen rosszul állanak szőlőink trá­gyázás dolgában. Tudjuk, hogy úgy a hegyi szőlők, mint a homoki szőlők legtöbbje erőtel­jes trágyázást igényel, ha termőképességét fenn akarjuk tartani. Gazdaságaink trágyatermelése azonban az utolsó években erősen hanyatlott, sertésállományunk sok helyen kiveszett, tehené­szeteinket előtakarmány híján fel kellett oszlatni, lovainkat a katonaság vitte el, ökreink nagyobb részét elrekvirálták, megették. Miből jutott volna trágya még szőlőgazdaságaink részére is? Az a megfigyelés, hogy az utolsó két-három esztendőben elég nagy szüreteink voltak, ne ejtsen senkit se tévedésbe. A felszökött borárak rablógazdaságra ingerelték szőlőbirtokosainkat sok helyen és nem törődve a jövővel, hosszúra csapolták szőlőiket, csakhogy minél többet teremtenek. Ennek a szőlőnyúzásnak azonban megjön a böjtje és el lehetünk arra készülve, hogy az életben maradó szőlőink is — okszerű, kíméletes kezelés mellett — a következő egy pár évben még akkor is kevesebbet fognak teremni, mint tavaly és tavaly előtt, ha semmi különös csapás nem is éri őket. Az utolsó békeévben a statisztika a követ­kező adatokat jegyzi fel: Az összes szőlőterület volt - e Magyarországon, (Horvátország nélkül) 324,272 Ebből homok­k­­­á­r o Oltvány Egyéb európai­k­b­a­n 134,173 ill,583 77,516 Ezen termelt 1913-ban 3,315,961 H. must, ami gyönge közepes termésnek felel meg. Mennyi fog ebből a területből a békeszerző­dés aláírása után birtokunkban megmaradni, ma még nem tudjuk. A Neuillyben átnyújtott béketervezet adatainak figyelembevételével azon­ban a helyzet körülbelül a következőképpen alakulhat. Megmaradna e szerint: Ezen, természetesen, ma már a fent jelzett körülmények miatt egyáltalán nem megbízható adatok szerint megmaradna a megcsonkított Magyarországon az eredeti szőlőterületekből 65°/6 és pedig a régi homoki szőlőkből meg­maradna 79%, az oltványszőlőkből 43'6°/o, az egyéb európai (és direkttermő) szőlőkből 40'7%­. A musttermés pedig ezen a területen, 1913 iki szüretet figyelembe véve, 58'7%­-át tenné ki az eredetinek. Hogy a termésmennyiség aránylag erősebben csökkenne, mint a terület, az annak tudható be, hogy bőtermő szőlőink nagy része elesnek, úgymint a verseczi fehértemplomi, a bácskai, torontáli és erdélyi szőlők. Igen fontos volna tudni, hogy valóban a fent kimutatott szőlőterületekből még mennyi lehet olyan állapotban, hogy kellő gondozás mellett kielégítő terméseket tudna adni. Jelez­tük, hogy a szőlők rendszeres felújítása a háború folytán elmaradt s igy körülbelül 16—20°/o-a a szőlőknek elvénültnek tekintendő. Eaen­ter-Összesen szőlő Homoki Oltvány Európai mert 1913-ban most hozzá­vetőleg h­e­k­t­á­r­o­k­b­a­n hektoliterben Dunántuli. 77,414 11,381 31,082 34,051 743,800 Duna bal­partján 4,436 1,814 2,558 64 43,000 Duna-Tisza közén 100,243 80,531 11,847 7,865 944,600 Tisza jobb­partján ... 9,105 667 6,567 1,871 65,700 Tisza bal­partján .. 16,962 12,603 3,276 1,083 121,800 Tisza-Maros közén ... 3,717 178 2,323 1,216 27,300 Összesen 211,977 107,274 58,053­ 46,150 1,946,200 Mai számunk 8 oldal.

Next