Borászati Lapok – 58. évfolyam – 1926.

1926-01-01 / 1. sz.

3. SZÁM: 58-IK ÉVFOLYAM: magas vámok azok beszerzését jóval drágábbá tették, mint azok a békeidőben voltak, de a belföldi gyártmányok is a külföldi árakkal parallel haladnak, mert a védvámok révén az ő áruik is biztositva vannak s azt az előny,se az ipar és a kereskedelem megfelelően kihasználja. 3. A hitelviszonyok mai lehetetlen állapota szintén előidézője a szőlőgazdaság hátrányának, mert amíg békében egy 7—8%-os kamattal kellett a szőlősgazdáknak számolni, addig a közelmúltban egy 30°/6-os és még ma is egy 18—20%-os kamatfizetéssel kell számolniok. Ez a körülmény azokat a szőlősgazdákat, akik kénytelenek hitelt igénybe venni, feltétlenül a bukásba viszik. 4. Végül a háború előtt a Monarchia borvédővám helyzetében a termelés csakis a Monarchia belföldi szükséglet kielégítésére volt elegendő s igy mindig a belföldi árak voltak irányadók, míg ma kis Magyarországon ez évben pl. egy 3 millió hektoliter exportfelesleggel rendelkezünk és az exportnál szemben találjuk magunkat az olasz, spanyol és francia borárakkal és tekintettel azoknak előnyösebb termelési és gazdasági helyzetükre, képtelenek vagyunk ezeknek világpiaci áraival megbirkózni. A magyar szőlő- és borgazdaságnak a lehetőség szerinti exporton kívül a szőlő és bor ipari feldolgozása és a belföldi fogyasztás emelése az egyedüli út, ami a krízisből kivezet. Export : Ebben a kérdésben különféle vélemények vannak és sajnos, az illetékes tényezők az exportot nem a valóságnak megfelelő képében látják, hanem abban a hiszemben vannak, hogy a körülöttünk fekvő országokkal megkötendő kereskedelmi szerződések után borfeleslegünk feltétlenül kivihető lesz. Ez megtörténhetik, de csak olyan esztendőben, amikor nekünk csak egy fél vagy negyed termésünk van. Amikor a termésfeleslegünk nem több mint (500 vagy 700 ezer hl bor) ez esetben az importállamokkal való előnyös kereskedelmi szerződések fennállása esetén fölös termésünk kivitele biztosítva volna, ámde jó termés esetén — és én azt hiszem, hogy nemzetgazdasági szempontból arra mindig törekednünk kell — az export képtelen feleslegünket felszívni és pedig azért, mert utóbbiak bármilyen kedvező és előnyös kereskedelmi szerződések létrehozása esetén is, maximálisan 500,000 hl. bort tud Magyarországon felszívni. Ausztria 300,000 hl. bort tudna átvenni tőlünk, azonban figyelembe kell venni az olasz, spanyol és francia importot is és így 150,000 hl. az a mennyiség, amit Ausztriában elhelyezni képesek vagyunk. Csehország, amennyiben az olasz, spanyol és francia vámokkal egyforma vámtételekbe kerülünk, úgy legjobb esetben 200.000 hl. bormennyiség az, amelynek kivitelére oda számíthatunk. Ezidőszerint a többi államokkal szemben kétszeres vámdíjtételünk van és kivitelünk nincs. Németország csak vörösbor tekintetében jöhet figyelembe, itt legjobb esetben 100.000 hl. az a mennyiség, amelynek felvételére ott számíthatunk és végül Lengyelország, amely ma még oly kaotikus állapotban van, kivitel szempontjából csak kis mennyiséggel jöhet figyelembe, a magam részéről a legközelebbi 4—5 évben alig hiszem, hogy 100.000 hlnél többet tudnánk Lengyelországba kivinni és ezzel exportlehetőségeink le is vannak zárva, tehát a legjobb esetben és figyelembe véve, hogy minden állammal a legtöbb kedvezmény alapján kötjük meg kereskedelmi szerződéseinket, akkor maximálisan és az összes államokban 500,000 hí. bort leszünk képesek exportálni. Háború előtti időben, vagyis 1905—1924. évig Magyarországnak Ausztria területére 850,000 hl. bor volt a kivitele. Az akkori ausztriai terület alatt a jelenlegi Németausztria, a jelenlegi Csehország és az akkori Galícia, tehát mai Lengyelországnak egy részét képezi. Ezen területekre akkor sem olasz, sem spanyol, sőt más külföldi borok nem juthattak. Ha tehát ma ezen területekre egyforma vámtételek mellett a nevezett államok borai is bejuthatnak, így igazolva van az, hogy még a legkedvezőbb kereskedelmi szerződések megkötése esetében is, egy nagyobb export-lehetőségünk, mint ahogy az általam említve van, nem lesz lehetséges. Ma azonban a helyzet úgy áll, hogy borkivitelünk teljesen meg van bénítva és egynéhány vagonon kívül alig exportálunk valamit. A borkivitel biztos és állandó fellendítése csak a borérdekeltség összefogása által (vagyis egyesült erővel, de szaktudással és kereskedelmi alapon) lehet kellő eredményt elérni és itt megemlítem, hogy három év előtt a földmivelésügyi kormánynak egy előterjesztést tettem, ami kapcsolatban van az állami közpincékkel. A tervezet az volt a borérdekeltség széles alapon való bevonásával, de nem az állam anyagi támogatásával, hanem állami felügyelet és ellenőrzés mellett, kereskedelmi alapon való és a külföldi meglevő szervezeteink felhasználásával vigyük előbbre a borkivitel kérdését. Ez még ma is egy elintézetlen akta. Végeredményben tehát megállapítható, hogy végtelenül fontos és sürgős a kereskedelmi szerződéseknek a legtöbb kedvezmény alapján való mielőbbi megkötése. Másrészt a borkivitelnél ugyanolyan lehetőségeket kell a kereskedelemnek nyújtani, mint más külföldi államok azt szolgálják, hogy a verseny elérhető legyen. bajai végett a Cébsfiester urnak hirt nem ad? lészen büntetése 1 frt. 7. Az Feő Czéhmesternek, Vice-Czéhmesternek, Feő Nótáriusnak, minden Czéhbeli Társainktul illendő tisztesség és becsület adassék. Ugy, hogy a Czéhet illető dolgokban akárkit közülök és akármikor magához szólított és kinek-kinek mit parantsol — avagy Ifju Szolgáló Legénye által parantsoltat — tartozzék kiki szavát fogadni és engedelmeskedni. Aki pedig ezekben nem engedelmeskedik — mindannyiszor, amennyiszer a Czéh elöljárói által panasz tétettetik iránta a Betses Czéh előtt 80 X-ra büntettessen meg. Ezeken kivül pedig az egész Czéh Társaságbeliek egymásnak illendő becsületet megadgyák, nemcsak a Czéh gyűlésekben, hanem mindenütt úton-útfélen egyéb munkáknak idején az megélemedett az ifjabbat, az iffiu viszont az öregebbet illendően megbetsüllye. Valaki pedig ezek ellen vét, avagy versengésre okot vagy módot ad, veszekedéséhez képest érdemlett büntetését el nem kerüli. L 8. A Czéh Társaságbeliek közül, hogy ha valaki egymással összeháborodik, elsőbben is a veszekedésnek indítójaartra és azután a dolog jól megvizsgáltatván, ki-ki érdeme szerint büntetődgyön. Ennek felette is, ha valamely Czéhbeli Társunknak ugyanezen Czéhbeli Társunk ellen neheztelése, panasza, vagy pöre lenne oly dolog végett, mely ezen Czéhet illetné, addig más Biró elejébe senki se mehessen, valameddig a Czéh előtt el nem igazittatik sem nemes, sem nemtelen személy. 9. Hogyha a Czéhbeli Társaink közül valaki, maga Czéhbelli Társainak ugyane Czéhben történt büntetését másik szemére veti, büntetése legyen személyválogatás nélkül 30 x. 10. Hogyha valamely Szőlőmives Gazdaember a Czéhbeli Társaságba be kívánna állani, azonnal a Czéh boldogságára tartozzon 5 forintot fizetni és a kirendelendő Bemeket értelme és erejéhez képest megmivelni hiba nélkül és a Szolgáló Legénységet egy esztendőben tőle kitelhetően elviselni köteles legyen és senkit a Betses Czéh 24 esztendőkön alul a Czéhbe be ne vehessen, kivéve mindazonáltal az öregebbeket, akik már a munkát s a szőlőmunkáltatást jól értik s tapasztalásból is bizonyittatik. Nemkülönben a tehetősebb birtokosokat és úri renden lévő polgárokat, hogyha illyenek bevételüket kívánják, a Bis Czéhhel ez iránt Egyességre lépjenek, azok nem tartoznak remekelni. Azon szőlőmiveseket pedig, akik törvényes esztendeiket felülhaladták, mind pedig jó érzékkel és móddal vannak és mégis a Czéhben nem volnának, azok erővel is kényszeríttessenek a Feő Birói hatalma által. 11. Ha pedig valaki Attya után akar a Czéhbe állani, az ilyetén Czéhbelinek a gyermeke minden esetben csak fél taksával fog tartozni a Remek-tételen kívül. 12. Kötelesek lesznek a Czéhmesterek és az egész Czéh a Transakció szerint kikötött úri vendégek elfogadására számosabb társaikat tisztességes egyenlő öltözetben parádéra kirendelni nemkülönben meghalt Czéhbeli Társainknak temetésére, ugy a tűzi veszedelmekben felebarátjaiknak és javaiknak megoltalmazására, akkor szükséges eszközökkel serényen és szorgalmassan megjelenni. 13. Hogy azért mindezek rendesebben megtartassanak, minden esztendőben kétszer az egész Czéhbeli Társaság előtt felolvastassanak, u. m. Jézus nevenapján és Mindenszentek napján — mely napon a főcéhmester, a vicecéhmester és Nótárius minden évben fognak választatni és másokat is a szükséges hivatalokon, hogy senki ez iránti tudatlansággal ne mentegesse magát. 14. Hogyha valaki Czéhbeli Társaink közül árva gyermekeket hagyna, azok iránt a Bis Czéh atyai gondoskodással tartozni fog. 15. A szőlőmivesek, akik fizetésért dolgozzák az egész Lakos társainknak s uraink Szőllesit, napszámban, avagy átaljában, megalkott bérben, hogy ha rosszul dolgoznának, azon esetre a Czéhmesterek előtt letétetvén iránta panasz — az említett Czéhmesterek tüstént, nyomban a munka megvizsgáltatására két, ahhoz ártő Betses Személylyeket — kirendelvén, ha rossznak találandják az hibában az kárban elől találandókat megregulázván, azonkívül lészen büntetése a vétkesnek kinek-kinek 1—1 forint. 16. Hogyha pedig a Czéhbeli Társaság közül valaki szőlőmunkáltatás helyében szakmányt fogad a megállapított napra a szőllőben előállani és hiven, dolgozni köteleztetik (kivévén — ha beteg), különben ha a czéhmesterek előtt tétetődik iránta panasz, hogy valamely felebarátját álnokságos hazugságokkal megrontotta, avagy megsértette, arra való nézve a Czéhmesterek által az egész Czéh előtt feladat van, olyatén részes cselekedetekért ki-ki 1—1 forintra fog büntettetni." A céhszabályokat akettős földesuraság jóváhagyta és az egri szőlőmives céh ezek szerint működött a céhek megszűntéig. 35 1926. január 14. Belföldi fogyasztás: Az illetékes hivatalos körökben, de egyébként is az a felfogás uralkodik, hogy szőlőt és bort termeljünk, de azt ne fogyasszuk itt az országban el, hanem exportáljuk, mégis fentieket figyelembe véve, miután nincs más utunk, az értékesítés tekintetében a felesleget kell, hogy itthonfogyasszuk el, vagy iparilag dolgozzuk fel; ennek a lehetőségét kizárólag a kormány tudja szolgáltatni és itt van a megoldás, ez az az út, amelyen járva, a szőlő- és borgazdaság megélhetési, vagyis exisztenciális lehetőségét találni fogja. Az, hogy termésünk nagyrésze a belföldön feltétlenül elfogyasztható, igazolja az a körülmény, hogy 1922-ben a termésünk 4.500,000 hl. volt, 1923-ban 4.600,000 hl.-t tett ki, 1924-ben csak 1.124,000 hl.-re rúgott. Tehát igenis belföldön fogyasztottuk el az egész termésünket, csakhogy igazolva van az is, hogy a fogyasztási adó 1923/1924-ben 50-től 300 papírkorona volt. Ezt a tételt mint valóságot és mint tényt el kell fogadni és ha ezt vesszük alapul, akkor, azt hiszem, a kormánynak teljes meggyőződésre kell jutnia, hogy csakis és kizárólag a boritaladónak a leszállítása az egyedüli lehetősége a borfogyasztás emelésének, s és itt meg kell még azt is említenem, hogy 1924. áprilisjúnius hónapokban, mikor rossz terméskilátások következtében a bor ára rohamosan emelkedett, és a 6000 koronánál magasabb borárak kerültek felszínre, a kormány meg a városok is rögtön és sietve felemelték a borfogyasztási adót, biztosítva maguknak az esetleges kisebb termés révén előálló adóveszteségnek a pótlását. Ennek következménye az volt, hogy amíg 1923-ban Budapesten körülbelül 900,000 hl. bor lett elfogyasztva, addig 1924-ben csak 281,000 hl. bor volt Budapest fogyasztása. Azt hiszem, hogy bővebb magyarázatot nem igényel ez a kérdés, mert ez mindent megmutat és mindent megmond. Tehát a legfontosabb teendő a borfogyasztási adónak lényeges leszállítása. (Vége következik.) Néhány szó a szőlő hasznosításához. Irta: Klusácsek Nándor. Nagykálló, dec. 31. Gazdasági körökben a mezőgazdasági termények, de különösen a bor nehéz, majdnem lehetetlen értékesítéséről beszélnek. Mindenki az államtól kéri, várja, követeli a segítést. Az adómérséklés és kedvező kereskedelmi szerződések a legfőbb kívánalmak. Alig gondolnak arra, hogy más is lehetne a segítés módja. (?) Az ország fogyasztóinak száma megcsappant. A múlthoz viszonyított negyedrésznyi népesség felvevőképessége a felére csökkent. A szőlővel beültetett terület 3/4 része a csonka országnak jutott. A monarchia közös vámterülete, gazdasági egysége több részre különült és mindegyik rész védekezik a nélkülözhető javak beáramlása ellen. Bortermésünk békebeli piacai most az úgynevezett utódállamok és ezek ellenszenves magatartása exportcikkeink elhelyezése elé súlyos akadályokat gördít. Pillanatnyilag a segítés a belső fogyasztásnak emelése volna. De ez a segítés csak látszólagos és kevés eredményt ígér. Inkább az ország szegényedésének, mint megerősödésének érdekét szolgálná. Amit magunk megiszunk, abból hasznunk legfeljebb annyi, hogy jobb kedvvel, derültebb hangulatban haladunk a vég felé. Ez is valami. A belső fogyasztás emelését a bor árának csökkentése szolgálná. Kétséges azonban, hogy a meggyengült felvevőképességű fogyasztó hajlandó-e a borért bármily alacsony árat is fizetni akkor, amidőn a cipője sarka ferde, visszafordított ünneplő nadrágja fényes, gyengén tanuló gyermekei a tandíjmentességet elveszítik. De két-