Borászati Lapok – 64. évfolyam – 1932.

1932-01-01 / 1. sz.

1. SZÁM. 64-IK ÉVFOLYAM. állana a földből, három kar lenne kihúzható. Előnye ennek az 50 centiméteres beosztás felett az, hogy a karokból kinövő hajtásokat a letörés veszélye nem fenyegeti, mert az még zsenge korában hozzáköthető a sodronyhoz, másrészt, mivel a termőhajtások becsonkázhatók, mielőtt azok azt a huzalt elérnék, melyhez a karok vannak erősítve, ennélfogva azok a felettük levő fürtöket nem árnyékolják be. Ha pedig (alulról számítva) a 2., 4. és 6. sodronyt duplán vesszük, úgy a hajtásokat nem is szükséges kötöznünk, mert azok a kettős sodrony közé foglalhatók, melyek azokat rögzítik. Végül elengedhetetlen, hogy a dúcok akár belső támasztékkal, akár külső feszítéssel helyük­ben rögzíttessenek, mert egyébként a dúcok az óriási súly terhe alatt elhajolnak vagy derékban törnek el. A lugasrendszer méltatásához nincs most terem. Különben is a „Borászati Lapok"­1923. évi 135. számában „Lugasmivelés" címen ezen rendszer előnyeit részletesen tárgyaltam. Itt csak azt fűzöm még eme ismertetéshez, hogy a kételkedők zarándokoljanak el Dunaföldvárra és személyesen győződjenek meg a fényes eredményről. Ausztria. (A Teleki Szőlőtelepek wieni vezérképviseletének jelentése.) Wien, 1931. dec. 28. Ausztriának ezidén rendkivü­l bő bortemése volt, amely becslésszerűen meghaladja az egy­millió hektolitert, sőt némelyek azt állítják, hogy a másfélmillió hektolitert is megütötte, ebben azonban kételkedünk. A minőségek igen külön­bözőek. Ott, ahol a szeptemberi esőzések folytán a szőlőtermelők kénytelenek voltak a termést túl korán leszüretelni, a minőségek elég gyengék, ahol azonban a bortermelők várni tudtak és csak október második felében szüreteltek, igen i mitts­égü borokat találunk. Nagy dk­ínye a­­­sztrák bortermelésnek az m­inőségü borokat december­­iltal feljavíthatják, amivel a : • t b£ a mi: :• borokat is konzumképessé A nagy bortermés és a gazdasági krízis követ­keztében a borárak a szüret folyamán hallatlan mélyre estek és egyes bortermő vidékeken 30—40 schillingért hektoliterenkint egész tűrhető bo­rokat lehetett kapni. Az utóbbi időben a piaci helyzet megszilárdult és ma már a gyengébb minőségű borokért is 40—50 schillinget kell fizetni hektoliterenkint, míg a jobb minőségű borok ára megfelelően magasabb. Tekintettel arra a körülményre, hogy a vám és fuvarköltség hektoliterenként körülbelül 65 schillinget tesz ki, érthető, hogy a fenti árviszo­nyok mellett gyengébb minőségű magyar borok kivitelére idén egyelőre kilátás nincsen. Az, amit még keresnek és ami eladható, csakis a leg­prímább minőségű, legalább 13%-os, édeskés újbor, amelyből pedig Magyarországon idén ke­vesebb termett. Még ezek a borok is csak akkor konveniálnak, ha rendkívül olcsók, már­pedig az ilyen borokat még a mai rossz viszonyok mellett is tűrhető áron lehet értékesíteni Magyar­országon, így tehát a kiviteli kilátások egyelőre nem valami rózsásak. Hogy az ősszel életbe léptetett devizaszolgál­tatási kényszer, átutalási nehézségek és egyéb, a normális kereskedelmi tevékenységet meg­bénító intézkedések és bizonytalanságok a Ma­gyarországból ide irányuló borkivitelnek milyen kárt okoztak, arról talán felesleges beszélni, hiszen nem akarunk nyílt kapukat döngetni. Időközben hála Istennek már életbe léptették a rég vajúdó klíringforgalmat, remélhető tehát, hogy ezáltal végre meglesz a lehetőség arra, hogy konveniálás esetén, tényleg lehessen Magyarországból ide bort exportálni. Jelenleg a borkereskedelem és a vendéglősök főleg osztrák borokat vásárolnak és csak azt im­portálják, ami elvágási célokra okvetlenül szük­séges. Tény azonban az, hogy dacára a rossz gazdasági viszonyoknak és a nagy munkanél­küliségnek, a borfogyasztás a borkimérési árak­ényeges leszállítása folytán, 1931-ben lénye­gesen emelkedett és beavatottak becslése szerint jóval meg fogja haladni az egymillió hektolitert. A borfogyasztásnak ezt az emelkedését elsősor­ban a sörgyárak érezték meg, amelyek a tavalyi ötmillió hektoliter helyett idén körülbelül csak négymillió hektoliter sört tudtak eladni. Amint ezekből a számokból láthatjuk, a sörfogyasztás még mindig négyszer akkora, mint a bor­fogyasztás. Örvendetes azonban, hogy a bor­fogyasztás, amely egy ideig erős visszafejlődésben volt, ismét fellendült és a beavatottak remélik, hogy ez az emelkedés állandó lesz. Az osztrák közönség szereti a bort és a borfogyasztás apa­dását az utóbbi években főleg az okozta, hogy a kimérési árak túl magasak voltak és a kimért minőség sem volt mindig megfelelő. Ma az úgy­nevezett Stehweinhallekban már 30—40 osztrák fillérért mérnek ki 1­ liter bort, tehát a bor olcsóbb lett, mint egy krigli sör. A borpiac tendenciáját általában szilárdnak tartják és a termelők arra számítanak, hogy az árak még kissé emelkedni fognak, ami kívá­natos is lenne, mert például egy 10 filléres literen­kénti emelkedés a kimérési áraknál alig számít, míg a bortermelőnél óriási különbség, hogy borát 40 vagy 50 groschenért adja-e el literenkint. Amint kereskedelmi körökből hallatszik, a bor­forgalom általában kielégítő lett volna, csak azon panaszkodnak főleg a nagykereskedők, hogy a konkurrencia óriási és némely cégek oly olcsó ajánlatokkal árasztják el a piacot, hogy ezeknél az áraknál a bornagykereskedők még költségeiket sem tudják megkeresni. Szóval panaszok mindenfelé és pedig jogos panaszok, mert mi haszna van a termelőnek és kereskedőnek abból az eladásokból, illetőleg forgalomból, amelyeknél csak a költségeit hozza be és csak adóalanyul szolgál. Mindennek dacára az osztrák bortermelők helyzete még mindig sokkal jobb, mint a magyar bortermelőké, mert a vámvédelem folytán leg­alább biztos kilátásuk van arra, hogy termelt boraikat (ha nyomott áron is) a belföldön érté­kesítsék. További előnyük a kisebb bortermelők­nek Bécs környékén az a körülmény, hogy borai­kat részben vagy egészben közvetlen kimérés által (Heurigenschank), aránylag elég jó árakon (1g2—2 Schilling) tudják értékesíteni. „FRUCTUS" KÖZLEMÉNYEI. A központi szeszfőzdék választmányának állás­foglalása a borpárlat előállításának szabályozása tárgyában kiadott rendelettel szemben. Alig zajlott le a központi szeszfőzdéknek december hó 20-án megtartott kongresszusa, meg­jelent a pénzügyminisztérium 156.500/1931. számú rendelete, amelyet a központi szeszfőzdék választ­mánya folyó hó 28-án tartott ülésében tárgyalás alá vett s a kérdés fontosságára való tekintettel ezen választmányi ülésen a borpárlatfőzéssel eddig is foglalkozott nagyobb központi szesz­főzdék is résztvettek, valamint a szőlőtermelők érdekeltsége is megjelent. A választmány egyhangúlag megállapította, hogy a rendelet ebben a formában nem érheti el azt a célt, hogy a bortermelés válságán enyhítsen s ezáltal a szőlőtermelők segítségére legyen ; de nem alkalmas arra sem, hogy a központi szesz­főzdék ezen akcióba bekapcsolódhassanak s így közvetve a cél elérésében közreműködhessenek. Hogy a rendelet célját elérhesse s ennek követ­keztében a központi szeszfőzdék tevékenysége biztosíttassék, a választmány megvitatta mind­azokat a kifogásokat és kérelmeket, amelyek úgy a pénzügyminisztériumhoz, mint a föld­mivelésügyi minisztériumhoz a „Fructus" útján előterjesztendők lesznek. A „Fructus" a választmányi ülésen elhangzottak alapján mindkét helyre memorandumot nyújtott be, amelyben részletesen kifejtette a központi szeszfőzdék képviselői által elhangzott kíván­ságokat. A szeszfőzdék kivenni kérték a megállapított keretből azt a borpárlat mennyiséget, amelyet a termelők borjavítás céljaira használnak fel s lehetővé tenni kérték, hogy ezen borpárlatot a termelők közvetlenül a telephelyről szerezhessék be, vagy azt maguk bérfőzés útján kitermel­hessék. Megállapította a választmány, hogy a szőlő­termelő érdekeltségnek is az a kívánsága, hogy a szeszfőzdék szabadvásárlás útján szerezhessék be azt a bormennyiséget, amely a rájuk kiosz­tandó kontingens alapján beszerzendő lesz, mert csak így mutatkoznék az akciónak áremelő hatása, míg a felajánlás rendszere mellett az egyes termelők által felajánlott mennyiség be­szolgáltatása úgy a termelőre, mint a központi szeszfőzdére igen nagy nehézségekkel jár, amennyi­ben azt a szeszfőzde egy tételben nem képes átvenni, viszont a termelőt sem lehet arra szorí­tani, hogy hónapról-hónapra szállítsa be a reá jutó mennyiséget. Kimutatta a választmány, hogy a bor árának alsó határa mindenkor azon ár mellett alakult ki, amennyiért a központi szeszfőzdék borlepár­lásra a bort vásárolhatták, éppen azért árjavító hatása az akciónak csak szabadkereskedelem esetén nyilvánulhatna meg. Kérte a választmány, hogy a borpárlat ter­melésében résztvevő központi szeszfőzdék beváltó­állomásainak üzeme ne korlátoztassék, tehát ezek törköly és seprő főzésével továbbra is foglalkoz­hassanak, hogy így ne legyenek kénytelenek a

Next