Borászati Lapok – 68. évfolyam – 1936.
Tartalom
1. szám 13 1936. január 4 A szeszkérdéssel foglalkozott a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete választmányának december hó 30-án tartott ülése A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének választmánya báró Waldbott Kelemen felsőházi tag elnöklete alatt december hó 30-án igen nagyszámú választmányi tag részvételével ülést tartott. Az ülésen az ország csaknem valamennyi szőlővidéke képviseltette magát és az egyesület tanácsterme teljesen megtelt a résztvevőkkel. Bííró Waldbott Kelemen elnök megnyitva az ülést, annak határozatképességét megállapítja és a jegyzőkönyv hitelesítésére Pettenkoffer Sándor és Matta Árpád választmányi tagokat kéri fel. Bejelentette, hogy gróf Széchenyi Domokos, dr. Kállay Miklós, Teleki Sándor és Waldner Róbert távolmaradásukat kimentették. Elnök előadja, hogy a választmány egybehívására az Egyesület vezetőségét az késztette, hogy a magyar szőlőgazdaság jövőjének egyik biztosítását képező szeszkérdésben az Egyesületnek állást kell foglalnia. Ismertette a bortörvényjavaslat során elhangzott képviselőházi felszólalásokat és kérte a választmányt, hogy az ügyvezetők előterjesztésének meghallgatása után szögezze le a választmány azokat az alapelveket, amelyek szerint a magyar szőlőgazdaság a szeszfőzés mai elrendezésének megváltoztatását kívánja. Meleg szavakkal mondott köszönetet dr. Petró Kálmán egri képviselőnek, aki ezt a problémát a képviselőházban felvetette és a napi politika előterébe hozva, nagy szolgálatot tett a magyar szőlőgazdaságnak. Felkéri dr. Baross Endre ügyvezető alelnököt előadásának megtartására. Dr. Baross Endre ügyvezető alelnök mindenekelőtt ismertette a bortörvény képviselőházi és felsőházi tárgyalását, megállapítván, hogy mindazok a kívánságok, amelyek a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete a bortörvényjavaslattal szemben támasztott, teljes mértékben méltányolva lettek és ezeknek a kívánságoknak megfelelő változtatást sikerült keresztülvinni. Ismertette ezután, hogy miként került előtérbe a szeszkérdésnek a megoldása. Előadta, hogy a bortörvényjavaslat képviselőházi tárgyalása során úgy a miniszterelnök, mint Darányi Kálmán földművelésügyi miniszter a leghatározottabban kijelentették, hogy a szeszkérdés megoldása tárgyában elhatározó lépéseket tesz a kormány. Beszámolt ezután arról, hogy ebben a tárgyban a földmívelésügyi miniszternél több ízben megbeszélésre jöttek össze a politikusok, amely megbeszélésen úgy borvidéki képviselők, mint olyan képviselők vettek részt, akik a mezőgazdasági szesziparban vannak képviselve. Már az első tárgyaláson a megjelent agrárképviselők egyértelműen megállapították, hogy a szeszkérdést a mezőgazdasági szeszipar és a borgazdaság érdekeinek összhangba hozatalával akarják megoldani. A második tárgyaláson Barcza Ernő államtitkár egy elgondolást ismertetett, amelyet tárgyalási alapul a képviselők elfogadhatónak ítéltek. Ezeknek a tárgyalásoknak a gerincét az képezte, hogy előtérbe került az ipari szeszgyárak kontingensének megváltása, illetve az ipari szeszgyárak termelésének a belföldi szeszféleségek előállításából való kikapcsolása. Egy későbbi értekezleten Darányi földmívelésügyi miniszter elnöklete alatt beszélték meg a kérdéseket és mindjobban előtérbe került az a felfogás, hogy a kérdést a szőlőgazdaság érdekében a mezőgazdasági szeszgyárak jogos igényeire, tekintettel a magyar szőlő- és gyümölcstermelés kívánságának megfelelően, az ipari szeszgyárak kikapcsolásával kell megoldani. Közölte azt is, hogy a földmívelésügyi miniszter kijelentése szerint ezt a kérdést részletesen le fogja tárgyalni az agrárérdekeltségekkel és a pénzügyminiszterrel. Ismertette ezután a szőlőgazdaság álláspontját, amely szerint az eddig felvetett elgondolások és tervezetek, amelyek a szőlőgazdaság részéről lettek előterjesztve, az alapelvekben nagyjában megegyeznek, éppen azért arra kéri a választmányt, hogy tárgyalja le a határozati javaslatot, hogy az Egyesület vezetőségének módjában legyen a tárgyalásokat folytatni. Azt javasolja, hogy az Egyesület ebben a kérdésben a legenergikusabban foglaljon állást és ne engedje meg, hogy ez a kérdés továbbra is elodázható legyen. Báró Waldbott Kelemen elnök ezután kifejtette, hogy mielőtt tovább mennének, három kérdést kellene tisztázni. Elsősorban tette a miniszter, illetve a kormányzat a dr. Baross Endre által ismertetett tárgyalások során olyan kijelentést, amely szerint a szeszkérdést a hegyközségi tervezettel fogja kapcsolatba hozni. Ezt a kérdést legelsősorban tisztázni kell, mert a szőlőgazdálkodásról szóló törvénytervezet rendelkezései mellett, vagy pedig azok ellen lehet a szőlőgazdaság szempontjából állást foglalni a szerint, hogy a szeszkérdés el van-e intézve, vagy pedig nem. Második kérdése az, hogy történt-e olyan nyilatkozat a kormány részéről, amely elvileg az ipari szeszgyárak kontingensének megszüntetésére hajlandó, illetve hajlandó arra, hogy az ipari szeszgyárak működése kizárólag az exportszesz előállítására és értékesítésére korlátoztassék. Harmadik kérdése pedig az, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak érdekeltjei részéről történt-e olyan komoly nyilatkozat, amely ezeknek álláspontját tisztázta és megvan-e a hajlandóság erről a részről arra, hogy a szeszkérdés a szőlőgazdasággal együtt haladva tárgyaltassék a mezőgazdasági szeszgyári érdekeltség részéről. Dr. Baross Endre válaszolva báró Waldbott Kelemen elnök kérdéseire, rámutat arra, hogy a szőlőgazdálkodásról és a hegyközségről szóló törvény tárgyalását éppen azért vették le a napirendről, mert a kormány is junkumot kíván felállítani a két kérdés között. Elképzelése szerint egyik kérdést a másik nélkül megoldani lehetetlen. Arra vonatkozóan, hogy tette-e kötelező nyilatkozatot a kormányzat atekintetben, hogy elvileg hajlandó az ipari szeszgyárak működését kikapcsolni vagy megszorítani, pozitív választ adni nem tud, bejelenti azonban, hogy idevonatkozóan a kormányzat és a miniszterelnök részéről hajlandóságot tapasztal. Bár a földmívelésügyi miniszter véglegesen állást egyik elgondolás mellett sem foglalt, mégis véleménye szerint ebben a kérdésben a földmívelésügyi minisztériumot mindenképen támogatni kell a szőlősgazdáknak, mert a földmívelésügyi miniszter részéről a legnagyobb jóindulatra számíthatunk. Azt is meg kell állapítania, hogy a mezőgazdasági szeszgyárosok érdekképviselete még mindig az Országos Szeszértékesítő Részvénytársaságon keresztül gondolkozik és elképzelésében nem bír más utakra térni, bár ceruzával a kezében ez az érdekeltség kiszámíthatná, hogy a mai rendszer neki sem megfelelő. Miután a kormány a hegyközségi törvény tárgyalását elhalasztotta, az a véleménye, hogy a hegyközségi törvény életbeléptetését a szeszkérdés újabb elrendezésével fogja a kormány egybekapcsolni. Báró Waldbott Kelemen ismételt felszólalásában kiemeli, hogy indokolatlannak tartja azt a nagy óvatosságot, amellyel a kormány ezt a kérdést még mindig kezeli. Véleménye szerint a földmívelésügyi miniszter ebben a kérdésben bátran képviselheti az agrárálláspontot, amely a szőlőgazdaság programmjának megfelelő, mert meg lehet arról győződve, hogy a magyar szőlőgzadaság érdekeltjei egy emberként sorakoznak fel a háta mögé. Fontosnak tartja, hogy a szeszkérdésben mintegy harci frontot alakítva, a magyar szőlősgazdák a leghatározottabban lépjenek fel. Elérkezettnek látja az időt arra is, hogy ebben a kérdésben a mezőgazdasági szeszérdekeltség végre kezdje meg a szőlőgazdasággal való tárgyalást. Előadja ezután, hogy az Egyesület ügyvezetőigazgatói fognak még a kérdéssel foglalkozni és azután kéri a választmány tagjait, hogy szóljanak hozzá a kérdéshez. Dr. Reizman Zoltán ügyvezető igazgató mindenekelőtt megállapítja, hogy az elnök a leghelyesebben jelölte meg azokat a szempontokat, amelyek a kérdés eldöntésénél feltétlenül figyelembe veendők. Mindenekelőtt le kell szögezni a tényt, hogy Petre Kálmán képviselő beszéde közben Gömbös Gyula miniszterelnök több ízben a leghatározottabban kijelentette, hogy a szeszkérdést meg fogják oldani, mert azt elodázhatatlanul sürgősnek tartja. Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter beszédében a leghatározottabban megismételte a miniszterelnöki kijelentést. Tulajdonképen előadásában azokkal az ellenérvekkel kíván foglalkozni, amely ellenérvek a legutóbbi időben nyilvánosságra kerültek. Meg kell állapítani, hogy a napisajtóban a szeszkérdésre vonatkozó közlemények, vagy ismertető cikkek meg nem jelennek. E tekintetben a napisajtó pártpolitikai álláspontra való tekintet nélkül szolidáris, éppen ezért igen nehéz a közvéleménynek felvilágosítást adni. Egyes szaklapokban koncentrikus támadások jelentek meg a szőlősgazda állásponttal szemben, amely támadások, bár a legkülönbözőbb irányzatú lapokban láttak napvilágot, mégis elárulják a közös forrást. A nagyipari szeszgyárak taktikája az, hogy a háttérben maradva a mezőgazdasági szeszgyárakat és azok érdekeltségét küldik harcba. Hivatkozik arra, hogy az Egyesület elnöke már két évvel ezelőtt felhívást intézett a GEOSz nagygyűlésén a mezőgazdasági érdekeltekhez, hogy ebben a kérdésben alakítsanak a mezőgazdasági szeszgyárak érdekeltjei és a szőlősgazdák közös frontot és közös egyetértéssel a nagyipari szeszgyárak tevékenységének kikapcsolásával oldják meg a kérdést. Ugyanezt a felhívást báró Waldbott Kelemen a Köztelekben és a Borászati Lapokban megismételte. A magyar szőlőgazdaság nevében ilyen nyilatkozat azóta számtalanszor elhangzott és dacára annak, hogy az együttműködésre való készség állandóan megnyilvánul a szőlősgazdák részéről, a mezőgazdasági szeszgyárosok hivatalos érdekképviselete a nagyipari szeszgyárak főexponense által már évek előtt kidolgozott ugyanazokat az érveket ismételi meg állandóan a szeszkérdéssel kapcsolatban. Bejelenti, hogy a szőlősgazdaérdekeltség nevében az OMGE által rendezett gazdahét folyamán megismételte ezt az álláspontot és ennek megfelelően felhívta a mezőgazdasági szeszgyárosok érdekeltségét, hogy a zöld asztalnál való tárgyalás során helyezkedjenek arra az álláspontra, amely az agrárérdekek egyedüli megvalósításának lehetőségét jelenti. Az Országos Mezőgazdasági Kamara közgyűlésén pedig úgy, mint dr. Baross Endre egyenesen felkérte a mezőgazdasági szeszgyárosok egyesületét arra, hogy leülve a szőlőgazdaság érdekeltjeivel állapodjanak meg. Mindezen felhívásokkal szemben a mezőgazdasági szeszgyárosok érdekképviseletének az elnöke is állandóan visszatér azokra az argumentumokra, amelyeket a szőlőgazdaság érdekeltjei már számtalanszor megcáfoltak. • Az egyik érvük az, hogy 280.000 vagy 300.000 hektoliter bornak a kifőzése nem oldja meg a borkérdést és nem segít a bortermelés nehéz helyzetén. Hiába hivatkoztunk ezzel szemben az elmúlt idők megdönthetetlen tapasztalataira, amelyek szerint akkor, amikor óriási bortermés és igen nagy készlet mellett egy év alatt kb. 100.000 hektoliter bor lett kifőzve, a bor ára 4,5 fillérről 11 fillérre emelkedett, mert ezen az áron alul nem kellett bort szeszfőzés céljaira eladni. Akik a borpiacot ismerik és tisztában vannak a mai súlyos gazdasági és pénzviszonyokkal, azok előtt teljesen világos, hogy a bortermés igen minimális százalékának magasabb áron való felvétele igenis árkialakító hatással bír és nemcsak a megvásárolt, de a készleten lévő minden bormennyiség árát is szabályozza és befolyásolja. Akik évek óta figyelik a borpiac alakulását, azok bármennyiszer ismétlik is Knob Sándortól kezdve a mezőgazdasági szeszgyárosokig, hogy a borkészlet 10%-ának felvétele nem befolyásolja a piacot, nagyon jól tudják, hogy egészen kis mennyiségnek nagyobb áron való értékesítése a döntő a borárak mikénti alakulására és nemcsak a felvett bor mennyisége. A legtöbb bortermelő állam a legnagyobb erőfeszítéseket teszi borexportjának emelése érdekében. A nagyobb bortermelő államok exportprémium címén majdnem annyit fizetnek ki, mint amit a kiexportált bor megér. Nagyon jól tudjuk, hogy a legtöbb bortermelő állam termésének alig 2—3%-át exportálja és mégis mindent elkövet az export érdekében azon gyakorlati tapasztalat alapján, hogy az import államok vámvédelme és magasabb árai következtében az exportra kerülő borok iránt sokkal magasabb áron nyilvánul meg a kereslet, ami a belföldön fogyasztásra kerülő borkészlet árának kialakulását is döntően befolyásolja. Hivatkozott ezután Holitscher Károly országgyűlési képviselőnek az OMGE-ban megtartott igen értékes előadására, aki a mezőgazdasági szeszgyártás jelentőségének bebizonyítására statisztikailag mutatta ki, hogy az évi burgonyatermés 2—3 %-ának a mezőgazdasági szeszgyárak által magasabb áron való felvétele évek során át kimutathatólag megakadályozta a burgonya árának egy bizonyos alacsony nívó alá való süllyedését. Ugyanez áll a borra is. Le kell végre szögeznünk azt, hogy a magyar szőlőgazdaság a fogyasztási szesz árkialakulásában azért van érdekelve, mert az ország különböző részein megnyilatkozó magasabb áron való kereslet árkialakító hatásától várja a borárak rendes kialakulását. Foglalkozott ezután azokkal a megnyilatkozásokkal és cikkekkel, amelyek a magyar borkérdés megoldását igen egyszerűnek vélik a noah-kérdésén keresztül elintézni. Ma már egymillió hektoliter noah-borról beszélnek és DR. LIHDNER JÓZSEF VEGYI CIKKEK ÉS NYERSANYAGOK BUDAPEST, IX., TŰZOLTÓ U. 51. Telefon : 45—0—17 Sürgönyeim : Tartar Budapest Legmagasabb áron vásárolj nyers borkövet, préselt és száraz seprőt, borkosaras meszet. Legolcsóbban szállíts pince-1005 esszölőgazdasági cikkeket. B KÉNEZZÜNK HUNGÁRIA KÁLIUM-METABISULFITTAL!iiiiiiiiiiiiiiiiiiii Gyártja: Hungária Műtrágya, Kénsav és Vegyiipar Rt., Budapest, V., Árpád-u. 8. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii