Borászati Lapok – 68. évfolyam – 1936.

1936-01-04 / 1. sz.

LXVIII. évfolyam, 1. szám , Budapest, 1936. január 4 ELŐFIZETÉSI DÍJAK: Egész évre 10 pengő Fél évre: 10 pengő Negyed tart 6 pengő Romániába: évre _ 300 lel Vi évre _ 600 lel­k­ i évre _100t­ lel Jugoszláviába: V«é?re 180 dinár xh évre 220 dinár Vi évre 400 dinár Állandó Gyirmolcstermelési Morai Főszerkesztő : lír. Baross Endre Felelős szerkesztő : sfr. Reizman Zoltán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V., Báthory­ u. 22., II. em. Telefonszám: 111—75 Az új év küszöbén jókívánságainkat küldjük lapunk minden olvasójá­nak. A megpróbáltatásokban megedzett magyar szőlősgazdák nagy része előtt sokáig emlékezetes marad az 1935-ik esztendő. A májusi fagy, amelyhez hasonlóra a legöregebb emberek sem emlékeztek, évtizedek óta nem tapasztalt pusztítást vitt véghez az ország szőlő­területének igen jelentékeny részében. Azokon a borvidékeken, amelyeket a fagy és a különböző természeti csapások megkíméltek, a terméseredmény a várakozásokat kielégítette, or­szágos viszonylatban azonban nem nyújtott kár­pótlást a sorscsapások okozta terméshiányért. Nehéz körülmények között igyekezett a szőlős­gazda érdekeltség mindent megtenni, hogy a kár enyhítésére szükséges intézkedésekkel válságos évek sorozata után újabb csapással sújtott szőlős­gazdát elesni ne engedjék. Ha a kormányintézkedések, amelyek a föld­mívelésügyi miniszter kezdeményezésére életbe­léptek, nem is tudták pótolni az elemi károk okozta veszteségeket, azt a tapasztalatot minden­képen meghozta ez a szomorú esztendő, hogy intézményes és tervszerű intézkedésekkel kell ennek a termelési ágnak égető kérdéseit megoldani. Hinni akarjuk, hogy a bortörvény novellájával megindított törvény­sorozat, amely a magyar szőlőgazdaság termelési és főleg értékesítési kér­déseit lesz hivatva megoldani, mielőbb tető alá kerül. A bor forgalmának szabályozásáról szóló tör­vény tárgyalása alkalmat adott arra, hogy leg­égetőbb problémáink komoly megbeszélés tárgyát képezzék. Az új év elején kifejezést kell adnunk ama meg­győződésünknek, hogy a szeszfőzés újabb elrendezése a szőlősgazdák által évek óta hangoztatott kíván­ságoknak megfelelően fog megtörténni. Azok a határozott nyilatkozatok, amelyek ide vonatkozóan a miniszterelnök és a földmívelésügyi miniszter részéről elhangzottak, nem hagynak kétséget aziránt, hogy ez a kérdés a magyar szőlő­gazdaság érdekének megfelelően nyer megoldást. A reménykedésre, amelyről a földmívelésügyi miniszter úr lapunkat megtisztelő újévi cikkében olyan megkapó formában emlékezik meg, a magyar szőlőgazdaság minden érdekeltjének való­ban szüksége van, mert nincs még egy olyan ter­melési ág, amely a háború után mindnyájunkra ránk szakadt szerencsétlen viszonyok között annyit szenvedett volna, mint a szőlőgazdaság. A magyar szőlőtermelés boldogulásának alapját valóban csakis azoknak a problémáknak szeren­csés elrendezésétől várhatjuk, amely problémák között legelső helyen áll a szeszkérdés helyes megoldása. Reménykedjünk! írta: Dr. Darányi Kálmán m. kir. földmívelésü­gyi miniszter Az 1935. évi tavaszkezdet a legszebb remé­nyekre jogosított a mezőgazdasági termelés min­den ágazatában. A szőlőgazdaságban is. A télen át kifogástalanul beérett vesszők pompásan fakad­tak. A bontakozó levelek mellett gazdagon mutat­kozott fürt. Azt lehetett hinni, hogy ez az év pótolni fogja az 1933-as és 1934-es év veszteségeit. A gazda várakozásait azonban elperzselte a fagy. Alig volt példa még arra- hnov pormást követő napokon át olyan fagy pusztítson, amilyen az ez évi má­jus 2—5 közötti fagy volt. Nem­csak kiterjedése, hanem foka szempontjából is szinte példátla­nu állott. Remegve vártuk, képesek lesznek-e a tőkék regenerálódni ? A természet csodát művelt. A le­fagyott hajtások helyett újak keletkeztek. A rejtett rügyekből nemcsak levél tört elő, de gyü­mölcs is ! Nem értünk rá soká örülni ennek a csodás újraéledésnek. Május 28-ától kezdve több napon át egész városok, egész vármegyék termését pozdorjává zúzta a jég. A szőlők új hajtása ismét semmivé lett. A kárt szenvedett területek igen jelen­tékeny részét megtekintettem. Olyanok voltak a tőkék júniusban, mint amilyenek februárban szoktak lenni a feketék. S a csapások még a jég­veréssel sem értek véget. Következett a több hónapon át tartó szárazság, harmat sem volt. Bár az állam pénzügyi viszonyait szinte meg­haladó mértékben siettem a szőlősgazdák segít­ségére , bár a szőlősgazdák is ejt is nappá téve ápolták sok csapást szenvedett szőlőiket és igye­keztek megmenteni azt, amit a természet még meghagyott, mégis szorongó lélekkel néztem az ez évi szüret elé. A szüret megvolt. Ahol a csapások egész sorozata szántotta végig a szőlőket, van reá eset, hogy még ott sem maradtak azok teljesen meddők. Amely szőlők pedig teljesen elkerülték a bajokat, vagy csak kisebb mértékben szenvedték meg, ott a termés sem mennyiség, sem minőség szempontjából nem maradt a közepesen alul. Ez az év mindenkorra intő példa lehet arra nézve, hogy nem szabad kishitűnek lenni. Nem szabad reményeinket még akkor sem feladni, ha csapást csapás után kell elszenvedni. Több ízben volt alkalmam ki­fejezésre juttatni, hogy milyen fontosságot tulajdonítok szőlőgazdaságunknak úgy közgazdasági, mint szociális szempont­ból. Mindent el fogok követni az észszerűség határain belül, hogy a reánk következő évben ennek a rendkívül fontos termelési ágazatnak mindazok a problémái, amelyeknek szerencsés el­rendezése adja boldogulásának alapját, a lehetőség szerint megoldassanak. Reménykedjünk ! A magyar szőlősgazdatársadalom örömteli meg­elégedéssel olvasta vitéz Gömbös Gyula miniszter­elnöknek az Est karácsonyi számában megjelent idevágó biztató nyilatkozatát. A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületé­nek vezetősége a magyar szőlős­gazdaság sokszáz­ezer érdekeltje egyöntetű érzelmének adott kifeje­zést, amikor a miniszterelnököt ezért a nyilat­kozatáért üdvözölte. Az új év küszöbén mi csak a reménykedésre jogosító biztató jeleket akarjuk észrevenni. Még­sem hallgathatjuk el, hogy a délután megjelenő lapokban már hiányzott a miniszterelnöki nyilatkozatból a szeszkérdés sürgős­ségét megállapító kijelentés és a másnap reggeli lapok pártkülönbség nélkül hallgatással mentek el a szőlő­gazdaságot olyan közelről érintő kormányelnöki megnyilatkozás mellett. Azt hisszük, hogy a szeszkérdés megoldásának útjába tornyosuló akadályokat ez a tény világítja meg legjobban. Mégis bízunk benne, hogy a nagyipari szesz­érdekeltség hiába veszi körül magát az elhallgat­tatás legmodernebb övezetével, a mi igazságunk át fogja törni a legjobban megszervezett néma­ságot is. Mindazok, akik a magyar szőlőgazdaság jövő­jébe vetett töretlen hittel tovább folytatják a szőlőgazdaság nehéz harcát, az új évben is válto­zatlan elhatározottsággal fogják megtenni köteles­ségüket. Meg vagyunk róla győződve, hogy a magyar szőlőgazdaság igazságos ügyét szolgálva mindazok, akik a nehéz feladatok megoldására hivatottak, maguk mögött fogják találni az ország mező­gazdasági közvéleményének nagy részét, de minden egyéb foglalkozási ágban elhelyezett józan és becsületes magyar embert is. Dr. R. Z. adám ára 40 fillér

Next