Borászati Lapok – 68. évfolyam – 1936.
1936-01-04 / 1. sz.
LXVIII. évfolyam, 1. szám , Budapest, 1936. január 4 ELŐFIZETÉSI DÍJAK: Egész évre 10 pengő Fél évre: 10 pengő Negyed tart 6 pengő Romániába: évre _ 300 lel Vi évre _ 600 lelk i évre _100t lel Jugoszláviába: V«é?re 180 dinár xh évre 220 dinár Vi évre 400 dinár Állandó Gyirmolcstermelési Morai Főszerkesztő : lír. Baross Endre Felelős szerkesztő : sfr. Reizman Zoltán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V., Báthory u. 22., II. em. Telefonszám: 111—75 Az új év küszöbén jókívánságainkat küldjük lapunk minden olvasójának. A megpróbáltatásokban megedzett magyar szőlősgazdák nagy része előtt sokáig emlékezetes marad az 1935-ik esztendő. A májusi fagy, amelyhez hasonlóra a legöregebb emberek sem emlékeztek, évtizedek óta nem tapasztalt pusztítást vitt véghez az ország szőlőterületének igen jelentékeny részében. Azokon a borvidékeken, amelyeket a fagy és a különböző természeti csapások megkíméltek, a terméseredmény a várakozásokat kielégítette, országos viszonylatban azonban nem nyújtott kárpótlást a sorscsapások okozta terméshiányért. Nehéz körülmények között igyekezett a szőlősgazda érdekeltség mindent megtenni, hogy a kár enyhítésére szükséges intézkedésekkel válságos évek sorozata után újabb csapással sújtott szőlősgazdát elesni ne engedjék. Ha a kormányintézkedések, amelyek a földmívelésügyi miniszter kezdeményezésére életbeléptek, nem is tudták pótolni az elemi károk okozta veszteségeket, azt a tapasztalatot mindenképen meghozta ez a szomorú esztendő, hogy intézményes és tervszerű intézkedésekkel kell ennek a termelési ágnak égető kérdéseit megoldani. Hinni akarjuk, hogy a bortörvény novellájával megindított törvénysorozat, amely a magyar szőlőgazdaság termelési és főleg értékesítési kérdéseit lesz hivatva megoldani, mielőbb tető alá kerül. A bor forgalmának szabályozásáról szóló törvény tárgyalása alkalmat adott arra, hogy legégetőbb problémáink komoly megbeszélés tárgyát képezzék. Az új év elején kifejezést kell adnunk ama meggyőződésünknek, hogy a szeszfőzés újabb elrendezése a szőlősgazdák által évek óta hangoztatott kívánságoknak megfelelően fog megtörténni. Azok a határozott nyilatkozatok, amelyek ide vonatkozóan a miniszterelnök és a földmívelésügyi miniszter részéről elhangzottak, nem hagynak kétséget aziránt, hogy ez a kérdés a magyar szőlőgazdaság érdekének megfelelően nyer megoldást. A reménykedésre, amelyről a földmívelésügyi miniszter úr lapunkat megtisztelő újévi cikkében olyan megkapó formában emlékezik meg, a magyar szőlőgazdaság minden érdekeltjének valóban szüksége van, mert nincs még egy olyan termelési ág, amely a háború után mindnyájunkra ránk szakadt szerencsétlen viszonyok között annyit szenvedett volna, mint a szőlőgazdaság. A magyar szőlőtermelés boldogulásának alapját valóban csakis azoknak a problémáknak szerencsés elrendezésétől várhatjuk, amely problémák között legelső helyen áll a szeszkérdés helyes megoldása. Reménykedjünk! írta: Dr. Darányi Kálmán m. kir. földmívelésügyi miniszter Az 1935. évi tavaszkezdet a legszebb reményekre jogosított a mezőgazdasági termelés minden ágazatában. A szőlőgazdaságban is. A télen át kifogástalanul beérett vesszők pompásan fakadtak. A bontakozó levelek mellett gazdagon mutatkozott fürt. Azt lehetett hinni, hogy ez az év pótolni fogja az 1933-as és 1934-es év veszteségeit. A gazda várakozásait azonban elperzselte a fagy. Alig volt példa még arra- hnov pormást követő napokon át olyan fagy pusztítson, amilyen az ez évi május 2—5 közötti fagy volt. Nemcsak kiterjedése, hanem foka szempontjából is szinte példátlanu állott. Remegve vártuk, képesek lesznek-e a tőkék regenerálódni ? A természet csodát művelt. A lefagyott hajtások helyett újak keletkeztek. A rejtett rügyekből nemcsak levél tört elő, de gyümölcs is ! Nem értünk rá soká örülni ennek a csodás újraéledésnek. Május 28-ától kezdve több napon át egész városok, egész vármegyék termését pozdorjává zúzta a jég. A szőlők új hajtása ismét semmivé lett. A kárt szenvedett területek igen jelentékeny részét megtekintettem. Olyanok voltak a tőkék júniusban, mint amilyenek februárban szoktak lenni a feketék. S a csapások még a jégveréssel sem értek véget. Következett a több hónapon át tartó szárazság, harmat sem volt. Bár az állam pénzügyi viszonyait szinte meghaladó mértékben siettem a szőlősgazdák segítségére , bár a szőlősgazdák is ejt is nappá téve ápolták sok csapást szenvedett szőlőiket és igyekeztek megmenteni azt, amit a természet még meghagyott, mégis szorongó lélekkel néztem az ez évi szüret elé. A szüret megvolt. Ahol a csapások egész sorozata szántotta végig a szőlőket, van reá eset, hogy még ott sem maradtak azok teljesen meddők. Amely szőlők pedig teljesen elkerülték a bajokat, vagy csak kisebb mértékben szenvedték meg, ott a termés sem mennyiség, sem minőség szempontjából nem maradt a közepesen alul. Ez az év mindenkorra intő példa lehet arra nézve, hogy nem szabad kishitűnek lenni. Nem szabad reményeinket még akkor sem feladni, ha csapást csapás után kell elszenvedni. Több ízben volt alkalmam kifejezésre juttatni, hogy milyen fontosságot tulajdonítok szőlőgazdaságunknak úgy közgazdasági, mint szociális szempontból. Mindent el fogok követni az észszerűség határain belül, hogy a reánk következő évben ennek a rendkívül fontos termelési ágazatnak mindazok a problémái, amelyeknek szerencsés elrendezése adja boldogulásának alapját, a lehetőség szerint megoldassanak. Reménykedjünk ! A magyar szőlősgazdatársadalom örömteli megelégedéssel olvasta vitéz Gömbös Gyula miniszterelnöknek az Est karácsonyi számában megjelent idevágó biztató nyilatkozatát. A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének vezetősége a magyar szőlősgazdaság sokszázezer érdekeltje egyöntetű érzelmének adott kifejezést, amikor a miniszterelnököt ezért a nyilatkozatáért üdvözölte. Az új év küszöbén mi csak a reménykedésre jogosító biztató jeleket akarjuk észrevenni. Mégsem hallgathatjuk el, hogy a délután megjelenő lapokban már hiányzott a miniszterelnöki nyilatkozatból a szeszkérdés sürgősségét megállapító kijelentés és a másnap reggeli lapok pártkülönbség nélkül hallgatással mentek el a szőlőgazdaságot olyan közelről érintő kormányelnöki megnyilatkozás mellett. Azt hisszük, hogy a szeszkérdés megoldásának útjába tornyosuló akadályokat ez a tény világítja meg legjobban. Mégis bízunk benne, hogy a nagyipari szeszérdekeltség hiába veszi körül magát az elhallgattatás legmodernebb övezetével, a mi igazságunk át fogja törni a legjobban megszervezett némaságot is. Mindazok, akik a magyar szőlőgazdaság jövőjébe vetett töretlen hittel tovább folytatják a szőlőgazdaság nehéz harcát, az új évben is változatlan elhatározottsággal fogják megtenni kötelességüket. Meg vagyunk róla győződve, hogy a magyar szőlőgazdaság igazságos ügyét szolgálva mindazok, akik a nehéz feladatok megoldására hivatottak, maguk mögött fogják találni az ország mezőgazdasági közvéleményének nagy részét, de minden egyéb foglalkozási ágban elhelyezett józan és becsületes magyar embert is. Dr. R. Z. adám ára 40 fillér