Borászati Lapok – 69. évfolyam – 1937.
1937-01-02 / 1. sz.
1937. január 2. Hibátlan BORSAVTALANÍTÁSRA használja a garantált minőségű lábatlant praecipitált szénsavas meszet 4597 Felülvizsgálva és véleményezve a M. Kir. Szőlő- és Borgazdasági Központi Kísérleti Állomás (Ampelológiai Intézet) és az Országos Chemiai Intézet által. «—» Gyártja: lábatlani telepén a Salgótarjáni Kőszénbánya R.-T., Budapest, V., Sas-utca 25. szám. EPP' sa*SndLem siszaSát * - m - on kínálkozhatott alkalom, ahol a letelepedett ember nagymennyiségű vadon termő szőlőt talált és ahol sok-sok éven át módjában volt megfigyelni a szőlő levének, a mustnak kierjedését és kitapasztalnia az új ital milyenségét, hatását. A paleontológiai kutatások világosan rámutattak arra, a tényre, hogy a szőlő nem Indiából, a Káspi-tenger mellékéről vagy Kolchisből terjedt el, mert az ősidők óta otthonos növény volt mindenütt a mérsékelt égövben, tehát Kis- és Nyugat-Ázsiában, Közép- és Dél-Európában, Afrikában és Amerikában a szőlőnek megfelelő klímájú területeken egyaránt. Úgy vagyunk a szőlő eredetével is, mint általában a népek paradicsomi leszármaztatásával, mert a romantikusok beültetnék az Édenkertbe a szőlőtőkét is. Pedig ennek a bibliai központnak a ködös meséjét is már régen szétfoszlatta az antropológia és az archeológia. Valamint nem képzelhető el, hogy az összes emberfajták egyetlen egy őstörzsből fejlődtek ki, akként az is bizonyos, hogy a különféle szőlőfajták sem egyetlen egy ázsiai ősfajtából, vagy Noé apánk szőlővesszejéből származtak és terjedtek el, hanem a Föld különböző részein akár egyidőben, akár egymástól függetlenül alakultak ki a talaj és éghajlat befolyása szerint. A szőlő elterjedésére felvetik egyesek, hogy az édes gyümölcsöt kedvelő madarak a magvak útján kisebb-nagyobb körzetben elterjeszthetnek bizonyos növényfajt, így a szőlőt is, de ez nem vonatkozhatik távoli világrészekre, hiszen akkor teljes joggal azt is fel kellene tennünk, hogy minden élőlény (emberek, állatok, növények) egyetlen egy fejlődési központból terjedt szét a Földön, tehát megint csak a „vándorlási elmélet"-hez jutnánk vissza s megint csak a Paradicsomból indulnánk ki. Az ázsiai eredet nem is magára a szőlőnövényre vonatkozik, hanem csak a szőlőművelésre és a bor-, készítésre. Ezt valóban el is kell fogadnunk, mert fölöttébb bizonyos, hogy abban az időben, amikor Dél- és Közép-Európában még csak barlanglakó, kóborló, pásztortörzsek tanyáztak, akkor Mezopotámiában, Egyiptomban, Kínában már csillogó kultúrájú népek éltek, akik jól ismerték már a szőlő művelését, telepítését és a bor készítését. Erre vonatkozik tehát a Bakches-vándorlás csodálatos allegorikus meséje, mert valóban úgy van a dolog a történelem tanúsága szerint is, hogy a szőlőkultúra Kis-Ázsiából származott át a föníciaiaktól Kréta szigetére Kr. e. 2000 táján, innen azután tovább terjedt a görög szigetekre, majd az egész Görögországra, innen pedig Itáliába, Galliába, Hispaniába is eljutott. A föníciaiak pedig valószínűleg a szuméroktól, vagy még inkább az asszír-babiloniaiaktól és egyiptomiaktól, esetleg hettitáktól tanulhatták el a szőlő művelését és a bor készítését, mint amely népekkel élénk kereskedelmi összeköttetésben voltak. De azért nem lehet mégsem azt állítani, hogy a szőlőnövényt magát is a napsugaras keletről, mint őshazából kaptuk, mert hiszen az egyiptomiak és a szumér, akkád, asszír-babilóniai népek Kr. sz. előtt csak néhány ezer évvel előbb tűntek fel a világ kulisszái előtt, holott az európiai a szőlőkövületek több százezer, akár fél vagy egy millió évre vezetnek vissza, — a barnaszenet alkotó óriás növények pompázatos világába. Annyi történelmileg bizonyos, hogy a legősibb kultúrnép a szumérok és egyiptomiak voltak, tehát a földmívelés és a szőlőkultúra őtőlük ered. A földmívelést valószínűleg az asszonyok kezdték, mert a férfiak vadászni, hadakozni jártak, az asszonyok pedig összegyűjtötték a növényeket, magvakat. Kezdetben csak törpe kertmívelés lehetett. A kínaiak is ismerték a borkészítést Kr. sz. e. 3800 körül. Az emberi letelepülés legelső feltétele az volt az őskorban is, hogy az ember állandóan évrőlévre biztosítva lássa a termést, tehát a jó termőföld és az elegendő víz volt az alapvető kellék. Ezért indult meg a völgyekben, folyók, tavak, tengerpartok mentén legelőször a letelepülés. Ilyen kedvező feltételt nyújtott a Nílus környéke, továbbá Mezopotámia, mely az Eufrátes és a Tigris felső folyása, valamint a Perzsa-öböl partvidéke között terül el. Ezért azután a két különálló gócon mozdult meg legelőször az emberi művelődés és ezzel együtt a szőlőkultúra is. Amint Ázsiának és Amerikának megvan a külön őshonos szőlője, éppúgy megvan Európának is. Kétségtelen, hogy hajdanában a szőlőkultúra szélesebb körzetben el volt terjedve, mert régi krónikák szerint Angliában is víg szüreteket tartottak, míg most a leggondosabb spalier-műveléssel, széltől védett déli fekvésű fal mellett is aligalig lehet beérlelni a szőlőt. Feltétlenül bizonyos, hogy a klíma nagyon sok helyen megváltozott a Földön, így éppen bizonyság erre maga Mezopotámia, ahol azelőtt sokkal dúsabb tenyészet volt, valamint Perzsiában is. Különben ismeretes, hogy Közép-Európában Kr. sz. e. 2000 körül hirtelen lehűlt az éghajlat és ez kényszerítette az északibb árja népeket a déli vidékekre való vándorlásra. Ekkor pusztulhattak ki Európában is az északibb fekvéső szőlők. Hogy pedig eredetileg hányféle ős-szőlőfajta lehetett, — nem tudjuk. A szőlőnemzetséget a következő törzsfajokra osztjuk, — melyeknek keverékei, hibridjei adták a jelenleg több mint 3000-féle szőlőfajtaváltozatot. Amerikaiak : Vitis rupestris, V. vulpina, V. Cordifolia, V. cinerea, V. aestivalis, V. labrusca, V. Longii, V. Berlandieri. Ázsiai és európai a Vitis vinifera, mely nem egységes faj, hanem 5-féle jól jellemezhető fajra bontható szét: ú. m. Vitis byzantiva, V. deliciosa, V. antiquorum, V. mediterranea és V. allemannica, — a két utóbbi középeurópai eredetű, míg az első három ázsiai. Feltétlenül bizonyos, hogy némileg távoli keveredések is előállhattak az ókori ember utazása révén, mert pl. történelmileg ismert dolog, hogy a föníciaiak Kr. e. 800 után alapított Karthagóba, majd Kr. e. 600-ban a mai Marseillesbe is elvitték a szőlővesszőt Kréta-szigetéről (Candia), így azután halvány vonásokban a vándorlási elmélet is érvényesülhet, de alapjában véve az egyes világrészek szőlőfajtái mégis feltétlenül őshonosaknak, autochtonoknak vehetők, vagyis nem a Paradicsomi központból származnak. (Első közlemény megjelent 1936. évf. 51—52. számban.) DR. LINDNER JÓZSEF VEGYI CIKKEK ÉS NYERSANYAGOK BUDAPEST, IX., TŰZOLTÓ-U. 51. Sürgönycím: "TARTAR" Budapest Telefonszám: 1—318—52, 1—450-17 Legmagasabb áron vásárlol: nyers borkevet, préselt és száraz seprőt, borkosaras meszet. 131 Legolcsóbban szállíts pince-és szőlőgazdaság! cikkeket. PALACK-KUPAK legolcsóbb forrása. Gyors és pontos kiszolgálás. Telefon: 2—923-23, 2 — 923 — 24. ^Egyesült gép- és fémárugyárak RT. Budapest,VI.,Lőportár u.9-11. BOREPOMIT a legkitűnőbb aktív széft borszíntelenítéshez és a különféle borhibák javítására. Csak az eredeti címkével valódi. Óvakodjunk utánzatoktól! Főelárusító 57 LINDNER DÁNIEL Budapest, V., Alkotmányf u. 23 Telefon: 1-194-18 és 1-194-27 Sürgönycím: LINDACID Ugyanott kapható: szénsavas mész, kénlap, kénvirág, káliummetabiszulfit és az összes szőlőgazdasági vegyicikkek. Borászati Lapok 1. szám Szőlőoltványok sima és gyökeres vesszők, Máthiász és Afus-Ali 5227 Kérjen árjegyzéket. csemegefajták megbízható beszerzési helye, Szabó Gyula szőlőtelepe, Gyöngyös Az úr rézgálicárak. A m. kir. földmívelésügyi minisztérium 117.065—• 1936. szám alatt az alant rendeletet adta ki : „Hivatkozással a folyó évi január hó 21-én 62.800. szám alatt kelt közrendeletemre, • közlöm, hogy a Hungária Műtrágya, Kénsav és Vegyiipar R.-T. Budapest (V., Árpád-u. 8.), a Weiss Manfréd Acél- és Fémműves R.-T. budapest (V., Mária Valéria-u. 17..), a „Metallochemia" Kohászati Vegyipar és Fémkereskedelmi R.-T. Budapest (V., Arany János u. 24.) és Gróf Batthyányi Lajos rézgálicgyára polgárdi-i rézgálicgyárral kötött megállapodás értelmében a nevezett gyárak az 1937. évben a rézgálicot bármilyen tételben való vásárlás esetén-ként 55*90 pengős árban kötelesek a közvetlenül hozzájuk forduló termelők részére akár egyenként, akár alkalmi egyesülésekbe tömörülve jelentkeznek nálunk, valamint a termelők egyesületeinek is kiszolgáltatni. A fenti árak gyártelep, vagonba rakva, csomagolással (zsákba vagy hordóba csomagolva) együtt értendő az átvételkor történő készpénzfizetés ellenében. A törvényesen megállapított 4% fázisadó és a szállítási költség a vevőket terheli. , A rézgálicgyárak bizományosai, valamint a kereskedők az 1 %-nál nagyobb tételekben történő vásárlás esetén a rézgálicot q-ként 57*90 pengős árban lesznek kötelesek kiszolgáltatni. Az 1 q-nál kisebb, tehát kg-os tételekben történő vásárlás esetén a bizományos, vagy kereskedő a fenti 57*90 pengős árhoz kg-ként 1-6 fillért számíthatnak hozzá porlás, illetve mankó címén, vagyis kg-os tételekben történő vétel esetén a rézgálic kg-kénti ára 59*40 fillér. A fenti bizományosi, illetve kereskedői árak is a gyártelep értendők, amely árakhoz tehát a q-kénti 55*90 pengőben megállapított gyári ár után fizetendő 4% fázisadó és a fogyasztási helyén tényleg felmerült szállítási költség hozzászámítható. Felhívom a vármegyei és városi b.első tisztviselőit, hogy a fenti árakról a hatósága területén lévő szőlőbirtokosságot minél szélesebb körben tájékoztassa és egyben kísértesse figyelemmel hatósága területén a rézgálicbizományosok és a kereskedők árait s amennyiben e téren, bármilyen visszaélést észlelne, úgy erről tegyen hozzám haladéktalanul jelentést. A fogyasztóközönség megfelelő tájékoztatása céljából szükségesnek tartom, hogy a rézgálicnak a törvényes fázisadó és a tényleg felmerült szállítási költségek hozzászámításával megállapított helyi árai a bizományos, illetve a kereskedő üzletében látható helyen kifüggesztve legyenek. A múlt évhez hasonlóan külön rendelettel fogok tehát intézkedni a rézgálicnak az illető fogyasztási helyre megállapított helyi árát feltüntető táblákat az érdekelt bizományosok és kereskedők részére való megküldése, valamint ezen ártáblázatoknak szembetűnő helyen leendő kifüggesztése iránt. Budapest, 1936. évi december hó 7-én. A miniszter helyett: dr. Marschall Ferenc s. k., államtitkár.