Borászati Lapok – 69. évfolyam – 1937.

1937-01-02 / 1. sz.

1937. január 2. Hibátlan BORSAVTALANÍTÁSRA használja a garantált minőségű lábatlant praecipitált szénsavas meszet 4597 Felülvizsgálva és véleményezve a M. Kir. Szőlő- és Borgazdasági Központi Kísérleti Állomás (Ampelológiai Intézet) és az Országos Chemiai Intézet által. «—» Gyártja: lábatlani telepén a Salgótarjáni Kőszénbánya R.-T., Budapest, V., Sas-utca 25. szám. EPP' sa*SndLem siszaSát * - m - on kínálkozhatott alkalom, ahol a letelepedett ember nagymennyiségű vadon termő szőlőt talált és ahol sok-sok éven át módjában volt megfigyelni a szőlő levének, a mustnak kierjedését és kitapasz­talnia az új ital milyenségét, hatását. A paleontológiai kutatások világosan rámutat­tak arra, a tényre, hogy a szőlő nem Indiából, a Káspi-tenger mellékéről vagy Kolchisből terjedt el, mert az ősidők óta otthonos növény volt min­denütt a mérsékelt égövben, tehát Kis- és Nyugat-Ázsiában, Közép- és Dél-Európában, Afrikában és Amerikában a szőlőnek megfelelő klímájú területe­ken egyaránt. Úgy vagyunk a szőlő eredetével is, mint általában a népek paradicsomi leszármazta­tásával, mert a romantikusok beültetnék az Éden­kertbe a szőlőtőkét is. Pedig ennek a bibliai köz­pontnak a ködös meséjét is már régen szétfoszlatta az antropológia és az archeológia. Valamint nem képzelhető el, hogy az összes emberfajták egyetlen egy őstörzsből fejlődtek ki, akként az is bizonyos, hogy a különféle szőlőfajták sem egyetlen egy ázsiai ősfajtából, vagy Noé apánk szőlővesszejéből származtak és terjedtek el, hanem a Föld különböző részein akár egyidőben, akár egymástól függetlenül alakultak ki a talaj és éghajlat befolyása szerint. A szőlő elterjedésére felvetik egyesek, hogy az édes gyümölcsöt kedvelő madarak a magvak útján kisebb-nagyobb körzetben elterjeszthetnek bizo­nyos növényfajt, így a szőlőt is, de ez nem vonat­kozhatik távoli világrészekre, hiszen akkor teljes joggal azt is fel kellene tennünk, hogy minden élőlény (emberek, állatok, növények) egyetlen egy fejlődési központból terjedt szét a Földön, tehát megint csak a „vándorlási elmélet"-hez jutnánk vissza s megint csak a Paradicsomból indulnánk ki. Az ázsiai eredet nem is magára a szőlőnövényre vonatkozik, hanem csak a szőlőművelésre és a bor-, készítésre. Ezt valóban el is kell fogadnunk, mert fölöttébb bizonyos, hogy abban az időben, amikor Dél- és Közép-Európában még csak barlanglakó, kóborló, pásztortörzsek tanyáztak, akkor Mezopo­támiában, Egyiptomban, Kínában már csillogó kultúrájú népek éltek, akik jól ismerték már a szőlő művelését, telepítését és a bor készítését. Erre vonatkozik tehát a Bakches-vándorlás csodálatos allegorikus meséje, mert valóban úgy van a dolog a történelem tanúsága szerint is, hogy a szőlőkul­túra Kis-Ázsiából származott át a föníciaiaktól Kréta szigetére Kr. e. 2000 táján, innen azután tovább terjedt a görög szigetekre, majd az egész Görögországra, innen pedig Itáliába, Galliába, Hispaniába is eljutott. A föníciaiak pedig valószínűleg a szuméroktól, vagy még inkább az asszír-babiloniaiaktól és egyip­tomiaktól, esetleg hettitáktól tanulhatták el a szőlő művelését és a bor készítését, mint amely népekkel élénk kereskedelmi összeköttetésben vol­tak. De azért nem lehet mégsem azt állítani, hogy a szőlőnövényt magát is a napsugaras keletről, mint őshazából kaptuk, mert hiszen az egyiptomiak és a szumér­, akkád, asszír-babilóniai népek Kr. sz. előtt csak néhány ezer évvel előbb tűntek fel a világ kulisszái előtt, holott az európiai a szőlő­kövületek több százezer, akár fél vagy egy millió évre vezetnek vissza, — a barnaszenet alkotó óriás növények pompázatos világába. Annyi történelmileg bizonyos, hogy a legősibb kultúrnép a szumérok és egyiptomiak voltak, tehát a földmívelés és a szőlőkultúra őtőlük ered. A föld­mívelést valószínűleg az asszonyok kezdték, mert a férfiak vadászni, hadakozni jártak,­­ az asszo­nyok pedig összegyűjtötték a növényeket, magva­kat. Kezdetben csak törpe kertmívelés lehetett. A kínaiak is ismerték a borkészítést Kr. sz. e. 3800 körül. Az emberi letelepülés legelső feltétele az volt az őskorban is, hogy az ember állandóan évről­évre biztosítva lássa a termést, tehát a jó termő­föld és az elegendő víz volt az alapvető kellék. Ezért indult meg a völgyekben, folyók, tavak, ten­gerpartok mentén legelőször a letelepülés. Ilyen kedvező feltételt nyújtott a Nílus környéke, to­vábbá Mezopotámia, mely az Eufrátes és a Tigris felső folyása, valamint a Perzsa-öböl partvidéke között terül el. Ezért azután a két különálló gócon mozdult meg legelőször az emberi művelődés és ezzel együtt a szőlőkultúra is. Amint Ázsiának és Amerikának megvan a külön őshonos szőlője, éppúgy megvan Európá­nak is. Kétségtelen, hogy hajdanában a szőlőkul­túra szélesebb körzetben el volt terjedve, mert régi krónikák szerint Angliában is víg szüreteket tartottak, míg most a leggondosabb spalier-műve­léssel, széltől védett déli fekvésű fal mellett is alig­alig lehet beérlelni a szőlőt. Feltétlenül bizonyos, hogy a klíma nagyon sok helyen megváltozott a Földön, így éppen bizonyság erre maga Mezo­potámia, ahol azelőtt sokkal dúsabb tenyészet volt, valamint Perzsiában is. Különben ismeretes, hogy Közép-Európában Kr. sz. e. 2000 körül hirtelen le­hűlt az éghajlat és ez kényszerítette az északibb árja­ népeket a déli vidékekre való vándorlásra. Ekkor pusztulhattak ki Európában is az északibb fekvéső szőlők. Hogy pedig eredetileg hányféle ős-szőlőfajta lehetett, — nem tudjuk. A szőlőnemzetséget a kö­vetkező törzsfajokra osztjuk, — melyeknek keve­rékei, hibridjei adták a jelenleg több mint 3000-féle szőlőfajtaváltozatot. Amerikaiak : Vitis rupestris, V. vulpina, V. Cordifolia, V. cinerea, V. aestivalis, V. labrusca, V. Longii, V. Berlandieri. Ázsiai és európai a Vitis vinifera, mely nem egységes faj, hanem 5-féle jól jellemezhető fajra bontható szét: ú. m. Vitis byzantiva, V. deliciosa, V. antiquorum, V. mediterranea és V. allemannica, — a két utóbbi középeurópai eredetű, míg az első három ázsiai. Feltétlenül­ bizonyos, hogy némileg távoli keve­redések is előállh­attak az ókori ember utazása ré­vén, mert pl. történelmileg ismert dolog, hogy a föníciaiak Kr. e. 800 után alapított Karthagóba, majd Kr. e. 600-ban a mai Marseillesbe is elvitték a szőlővesszőt Kréta-szigetéről (Candia), így azután halvány vonásokban a vándorlási elmélet is érvé­nyesülhet, de alapjában véve az egyes világrészek szőlőfajtái mégis feltétlenül őshonosaknak, autoch­tonoknak vehetők, vagyis nem a Paradicsomi köz­pontból származnak. (Első közlemény megjelent 1936. évf. 51—52. számban.) DR. LINDNER JÓZSEF VEGYI CIKKEK ÉS NYERSANYAGOK BUDAPEST, IX., TŰZOLTÓ-U. 51. Sürgönycím: "TARTAR" Budapest Telefonszám: 1—318—52, 1—450-17 Legmagasabb áron vásárlol: nyers borkevet, préselt és száraz seprőt, borkosaras meszet. 131 Legolcsóbban szállíts pince-és szőlőgazdaság! cikkeket. PALACK-KUPAK legolcsóbb forrása. Gyors és pontos kiszolgálás. Telefon: 2—923-23, 2 — 923 — 24. ^Egyesült gép- és­­ fémár­ugyárak R­­T. Budapest,VI.,Lőportár­ u.9-11. BOREPOMIT a legkitűnőbb aktív széft borszíntelenítéshez és a különféle borhibák javítására. Csak az eredeti címkével valódi. Óvakodjunk utánzatoktól! Főelárusító 57 LINDNER DÁNIEL Budapest, V., Alkotmányf­ u. 23 Telefon: 1-194-18 és 1-194-27 Sürgönycím: LINDACID Ugyanott kapható: szénsavas mész, kénlap, kénvirág, káliummetabiszulfit és az összes szőlőgazdasági vegyicikkek. Borászati Lapok 1. szám­ Szőlőoltványok sima és gyökeres vesszők, Máthiász és Afus-Ali 5227 Kérjen árjegyzéket. csemegefajták megbízható beszerzési helye, Szabó Gyula szőlőtelepe, Gyöngyös Az úr rézgálicárak. A m. kir. földmívelés­ügyi minisztérium 117.065—• 1936. szám alatt az alant rendeletet adta ki : „Hivatkozással a folyó évi január hó 21-én 62.800. szám alatt kelt közrendeletemre, • közlöm, hogy a Hungária Műtrágya, Kénsav és Vegyiipar R.-T. Budapest (V., Árpád-u. 8.), a Wei­ss Manfréd Acél- és Fémműves R.-T. budapest (V., Mária Valéria-u. 17..), a „Metallochemia" Kohászati Vegy­ipar és Fémkereskedelmi R.-T. Budapest (V., Arany János­ u. 24.) és Gróf Batthyányi Lajos réz­gálicgyára polgárdi-i rézgálicgyárral kötött meg­állapodás értelmében a nevezett gyárak az 1937. évben a rézgálicot bármilyen tételben való vásárlás esetén­­-ként 55*90 pengős árban kötelesek a közvet­lenül hozzájuk forduló termelők részére akár egyen­ként, akár alkalmi egyesülésekbe tömörülve jelent­keznek nálunk, valamint a termelők egyesületeinek is kiszolgáltatni. A fenti ár­ak gyártelep, vagonba rakva, csomagolással (zsákba vagy hordóba cso­magolva) együtt értendő az átvételkor történő készpénzfizetés ellenében. A törvényesen megálla­pított 4% fázisadó és a szállítási költség a vevőket terheli. , A rézgálicgyárak bizományosai, valamint a kereskedők az 1 %-nál nagyobb tételekben történő vásárlás esetén a rézgálicot q-ként 57*90 pengős árban lesznek kötelesek kiszolgáltatni. Az 1 q-nál kisebb, tehát kg-os tételekben történő vásárlás esetén a bizo­mányos, vagy kereskedő a fenti 57*90 pengős árhoz kg-ként 1-6 fillért számíthatnak hozzá porlás, illetve mankó címén, vagyis kg-os tételekben történő vétel esetén a rézgálic kg-kénti ára 59*40 fillér. A fenti bizományosi, illetve kereskedői árak is a­ gyártelep értendők, amely árakhoz tehát a q-kénti 55*90 pengőben megállapított gyári ár után fizetendő 4% fázisadó és a fogyasztási helyén tényleg felmerült szállítási költség hozzászámít­ható. Felhívom a vármegyei és városi b­.­első tiszt­viselőit, hogy a fenti árakról a hatósága területén lévő szőlőbirtokosságot minél szélesebb körben tájékoztassa és egyben kísértesse figyelemmel hatósága területén­ a rézgálicbizományosok és a kereskedők árait s amennyiben e téren, bármilyen visszaélést észlelne, úgy erről tegyen hozzám hala­déktalanul jelentést. A fogyasztóközönség megfelelő tájékoztatása céljából szükségesnek tartom, hogy a rézgálicnak a törvényes fázisadó és a tényleg felmerült szállítási költségek hozzászámításával megállapított helyi árai a bizományos, illetve a kereskedő üzletében látható helyen kifüggesztve legyenek. A múlt évhez hasonlóan külön rendelettel fogok tehát intézkedni a rézgálicnak az illető fogyasztási helyre megállapított helyi árát fel­tüntető táblákat az érdekelt bizományosok és kereskedők részére való megküldése, valamint ezen ártáblázatoknak szembetűnő helyen leendő kifüggesztése iránt. Budapest, 1936. évi december hó 7-én. A miniszter helyett: dr. Marschall Ferenc s. k., államtitkár.

Next