Bőripari Dolgozó, 1957 (3. évfolyam, 1-7. szám)
1957-06-01 / 1. szám
Hogyan foglalkozzunk a termeléssel Az elmúlt hónapokban a munkások a bőr- és cipőgyárakban sokat vitatkoztak azon, hogy a mi szakszervezetünk foglalkozzon-e a termelés segítésével. Egyes meggondolatlan, felelőtlen személyek kikiáltották, hogy szakszervezetünk az elmúlt 8—10 évben csak a munkaversennyel foglalkozott, s azzal is rosszul. Elterjedt az a vélemény a dolgozók között, hogy a szakszervezet egyáltalán ne foglalkozzon a termeléssel, csak érdekképviseleti szerv legyen, s a megtermelt javak elosztásánál érvényesítse akaratát. Helyes e ez? Ha nem veszünk részt a termelési akadályok elhárításában, milyen jogon i; összetévesztettük a célt az eszközökkel. A munkaversenyt sokszor önmagáért szerveztük, arra törekedtünk, hogy minél több dolgozó tegyen felajánlást. Eközben megfeledkeztünk a verseny céljáról, a jobb, olcsóbb, több áru előállításának megszervezéséről, az anyagok takarékos felhasználásáról. A jövőben erre kell felhasználnunk a munkaverseny különböző formáit. A verseny túlzottan centralizált, felülről irányított volt. Nem az üzemi szervek határozták meg, hogy a versenynek melyik formáját hogyan, mikor alkalmazzák, hanem a kívülállók. A hónapról hónapra szervezett felajánlások sorsáról, teljesítéséről ritkán hallottak a dolgozók. A jövőben — véleményünk szerint — minden üzem párt, gazdasági és szakszervezeti vezetőinek helyileg kell meghatározniuk, melyik formáját alkalmazzák a versenynek, hiszen ők tudják legjobban eldönteni, náluk melyik a helyes. 3. Hiba volt a mennyiségre való túlzott törekvés is. A normarendezések megfosztották a dolgozókat a versenyben elért saját eredményeiktől, s a keresetük is csökkent. Nagyon véleményünk szerint a legfontosabb rendszeresen tanácskozni a dolgozókkal a termelés közben felmerült problémákról. Ez az a fórum, ahol a dolgozó részesévé lesz a termelés irányításának, segít a problémáinak megoldásában. Ha konkrétan eléjük tárjuk az üzemrészükben előforduló termelési hibákat és segítséget kérünk tőlük, az eredmény nem marad el. Helyesnek találjuk továbbra is a műszaki konferenciák rendszeres összehívását, ahol ti gazdasági vezetők az üzem legalapvetőbb termelési problémáit vitatják meg, s megteremtik a dolgozók részére a termeléshez szükséges előfeltételeket. Minden üzemi bizottságnak érdeke a gyár műszaki fejlődése, az újítások bevezetése — helyes, ha mint az elmúlt években már nagyon sok üzemben tették — újítási feladattervet készítenek és ennek végrehajtására kérik a dolgozók segítségét. Nem lehet a szakszervezetnek közömbös, hogy munkásaink bizony sok helyen nehéz fizikai munkát végezve keresik kenyerüket, hogy sok még a munkások egészségére ártalmas munkafolyamat. Ösztönözzék hát üzemi bizottságaink az újítókat az olyan műszaki újítások megvalósítására, amelyek könynyebbé teszik az emberi munkát. A szakszervezetnek az sem mindegy, milyen a munkások szakmai képzettsége. Sok régi szaktan, tudna beszélni a saját keserves inaséveiről, amikor bizony meg kellett szenvedni a tudásért, sokszor csak lopva lehetett azt megszerezni. Ma már nem ilyen körülmények között nevelkednek a szakmunkások. De néhol még előfordul, hogy a gyakorlati munkára beosztott tanulóknak más munkát adnak, nem törődnek fejlődésükkel. Az üzemi bizottságok akkor képviselik helyesen a tanulók érdekeit, ha felügyelnek rá, hogy az üzemben valóban a szakma művészetét tanulják és ne mást. Mindenütt vannak olyan szaktársak is, akiknek kevés a gyakorlatuk és ezért keveset keresnek. Ezért követeljük, hogy szerepet adjanak nekünk a javak elosztásában? Azoknak a józanul gondolkodó munkásoknak és vezetőknek van tehát igazuk, akik keresik a termelést segítő helyes módszereket. Szakszervezetünk nem követett el hibát azzal, hogy a termelést segítette, hanem ennek módszerei voltak egyes esetekben rosszak. Most az a fő feladatunk, hogy különválaszszuk a rosszat a jótól, s használjunk fel minden jó tapasztalatot. A hibákat nem szabad még egyszer megismételnünk, hanem őszintén a dolgozók elé kell tárnunk, ha azt akarjuk, hogy megbarátkozzanak a munkaversennyel, sok dolgozó ezért nem beszél szívesen a munkaversenyről és nem kíván versenyezni. Attól fél, hogy esetleg újabb, nagyobb eredmény elérése esetén a keresete csökkeni fog. őszintén megmondjuk véleményünket: fejlődésünk bizonyos szakaszain szükséges rendezni a normákat, de ezek a jövőben nem járhatnak keresetcsökkenéssel. . Az üzemi bizottságok fontos feladata, hogy kialakítsák a termelést segítő helyes módszereket. Nagyon hasznos, ha részt vesznek a vállalati termelési tervek kialakításában, kidolgozásában, mert a cél ismerete nélkül újból elkövethetik a már ismertetett hibákat. A verseny szervezésében elengedhetetlen a meggyőző, felvilágosító szó. A szakszervezeti aktivisták segítségünkre lehetnek a termelési feladatok ismertetésével a dolgozók előtt. Egyetlen üzemi bizottság sem feledkezhet meg a talán legfontosabb teendőről, a jól dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsüléséről, mert hiszen minden versenyző munkás többet akar keresni, jobban akar élni, s vágyik a társadalom megbecsülésére is. helyes, ha ezek részére üzemrészenként vagy szakmai csoportonként elméleti és gyakorlati oktatással egybekötve, szakmai továbbképzést szerveznek. A nagyobb szakmai tudással bíró munkás többet keres, s a vállalatnak is több hasznot hajt. Vajon a munkafegyelem lazaságait szemlélheti-e közömbösen az üzemi bizottság? Természetesen nem. Nemcsak az elkésőkre gondolunk — a sűrűn és notóriusan mulasztókat fegyelmi elé kell állítani. A munkafegyelemhez tartozik a termelés folyamatosságának biztosítása is, hogy a dolgozónak mindig legyen mimikája. Hogyan lehet megkövetelni a pontosságot attól a dolgozótól, akit a munkaidő alatt nem tudunk munkával ellátni, s ráadásul ott tartjuk túlórázni vagy a hónap végén hajrát kívánunk tőle? Legyen a termelés szervezett, minél kevesebb az állásidő, a túlóra, a hóvégi hajrá és legyennek meg a műszaki feltételei a minőségileg kifogástalan munkának. Ha ez mind megvan, akkor a munkások teljesítik kötelességüket. Előfordult a múltban, hogy sok szaktársra ferde szemmel néztek, mert az üzemben különböző erkölcsi és anyagi jutalmat kapott. Igaz, lehettek olyan esetek, amikor egyes ilyen dolgozók munkájukkal nem érdemelték meg a megbecsülést. A kitüntetések zöme mégis jó helyre került. Ne szégyenkezzenek ezek a szaktársak. Legyenek büszkék arra, hogy ők az átlagnál jobb munkát végeztek. Vajon a jövőben a kiválóak nem érdemelnek-e nagyobb megbecsülést, mint a többi? Feltétlenül igen. Ezért helyes, ha az üzemi bizottság a művezetőkkel karöltve gondoskodik minden üzemrészben a legjobbak megbecsüléséről. De soha ne feledkezzenek meg azokról sem, akik hosszú éveken át szorgalmasan, de szerényebb számszerű eredménnyel dolgoztak. 1957. április 1-től minden termelő vállalatnál évvégi nyereségvisszatérítést kaphatnak a dolgozók. Úgy véljük, senki számára sem közömbös, mennyi lesz a nyereség összege. Ez az egész vállalat jó munkájától függ. Ezért minden bőr-, cipő-, szőrme- és konfekcióipari vállalatnak javasoljuk, hogy alkalmazzák az üzemrészek közötti versenyformát. Az önálló elszámoló egységek versenye járul hozzá a legjobban a vállalat évi nyereségének növeléséhez. E cikkben néhány általános gondolatot közöltünk. Üzemi bizottságaink jól ismerik a helyi lehetőségeket. A dolgozók véleményére támaszkodva ők alakítsák ki a termeléssel való foglalkozás konkrét, az üzem sajátosságának legjobban megfelelő helyes módszereit. Turzó László ÜDÜLÉSI HÍREK: Az 1039/ 1957. sz. kormányhatározat értelmében a 12-es üdülési csoporttól kezdve minden beutalójegy után napi 2 forint üdülőhelyi díjat (adót) kell fizetni, amelyet az üdülők fejlesztésére fordítanak. A dolgozók által fizetendő térítési díj ezentúl naponként 8 + 2 , 10 forint lesz. Az üdülési díjak felemeléséből eredő további 2 forintos többletet szakszervezeti központunk fizeti. A szervezett dolgozók üdültetésén kívül lehetőség nyílt arra, hogy egy bizonyos létszámot teljes költségtérítéssel üdültethessenek a szakszervezetek. Ezt az üdülési formát nemcsak a szakszervezeti tagok vehetik igénybe, hanem a dolgozók hozzátartozója (feleség, szülő, 16 éven felüli gyermek) is. Bővebb felvilágosítást a szakszervezet üdülési osztálya ad az érdeklődőknek. Megnyílt a gödi üdülőtelep! Szaktársaink tíz fővárosi üzem épületeinek valamelyikében tölthetik a hét végét, s legfeljebb kétheti üdülőbeutalást is kaphatnak családtagjaikkal együtt. Az üdülőtelep konyhája napi háromszori étkezést ad. Az érdeklődök az ü. b.-nél jelentkezzenek. Milyen hibákat követtünk el? Milyen eszközökkel segíthetjük a termelést ? Huudcuskié érdekol... AZ ÖNKÉNYES KILÉPÉS, valamint a fegyelmi úton való elbocsátás következményeit szabályozó rendeletet helytelenül értelmezik több vállalatunknál. Mit kell tudni erről? a) Az önkényesen kilépő és a fegyelmi határozattal elbocsátott dolgozó az új munkaviszonyának első és második naptári évében az egyébként járó alapszabadságának csak a felét kapja. Pótszabadságban csak egészségre ártalmas munka címén, vagy fiatal korára való tekintettel részesülhet. b) A munkaviszony folyamatossága megszakad akkor is, ha a megszűnést követő 30 napon belül a dolgozó új munkaviszonyt létesít. c) Ha a dolgozó évi szabadságából már többet vett igénybe az arányos résznél, az ennek megfelelő összeget munkabéréből le kell vonni. d) Az önkényes kilépés, illetve a fegyelmi úton való elbocsátás a szakmai gyakorlatot folytató dolgozóra is hátrányos következményekkel jár. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megszüntette a munkaerőgazdálkodással kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 33/1955. Mt. sz. rendeletet, amely számos szigorítást tartalmazott Megszűnt tehát: a kötelező munkaközvetítés, a táppénzzel kapcsolatos korlátozás, a kisipari szövetkezeteknél és a magánmunkáltatóknál való alkalmazási tilalom. TÓTH ISTVÁN SZAKTÁRSUNK azzal a kérdéssel fordult hozzánk: állapítsuk meg mikortól kell számítani munkaviszonyát. ő 1948 óta a Magyar Néphadseregben, mint hivatásos tiszt dolgozott — ezt megelőzően munkaviszonya nem volt — és 1957-ben szerelt le. Válasz: A Minisztertanács 2223/1955. (X. 20.) sz. határozata alapján a néphadseregből leszerelt tiszt munkaviszonyát folyamatosnak kell tekinteni, amennyiben a leszereléstől számított 3 hónapon belül munkaviszonyt létesít. Tóth szaktárs munkaviszonya tehát 1948 óta folyamatos, mivel a honvédségnél eltöltött idő a munkaviszony folyamatosságába beleszámít. Jár-e 50°/os vasúti kedvezmény a nyugdíjasoknak? A szakszervezeti tagsággal rendelkező nyugdíjasok régi kívánsága, hogy évente egyszer 50 százalékos utazási kedvezményt kaphassanak. A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium rendelkezésére június 1-től megvalósult ez a kívánság. Féláru vasúti jegy váltására jogosító utalványt kaphatnak azok, akik a) 1955 október előtt szakszervezeti tagok voltak; b) 1956. január 1. után mentek nyugdíjba és továbbra is szakszervezeti tagok maradtak. Az utalványt a szakszervezeti központ és az erre feljogosított üzemi bizottság adhatja ki. * Ellenőrzéseink során több vállalatnál tapasztaltuk, hoff:’ a dolgozókat engedély nélkül túlóráztatják — a Munka Törvénykönyve idevonatkozó utasításait nem tartják be —, ennek következtében a napi 8 óránál hosszabb munkaidő alatt legyártott termékek is úgy kerülnek elszámolásra, mintha azt a dolgozók 8 óra alatt gyártották volna le, pl. a Divat-cipőgyárban. Ennek az a káros következménye, hogy az egy órára eső átlagos órakeresetek indokolatlanul megemelkednek és meghaladják a felsőbb szervek által a vállalat részére — a bérügyi intézkedések figyelembevételével — engedélyezett átlagos órakereseteket. Az átlagbér ellenőrzésről szóló könnyűipari utasítás végrehajtása ilyen esetben a dolgozókat indokolatlanul érinti. Ezért felhívjuk a szaktársak figyelmét arra, hogy csak akkor túlórázzanak, ha a vállalat az üzemi bizottság hozzájárulásával erre írásbeli utasítást ad és ellenőrizzék, hogy annak elszámolása túlórában történjék.A JOGVÉDELMET biztosítunk minden szervezett bőripari munkásnak. A központi székházban (VI., Bajza u. 24.) minden pénteken délután 5 órakor dr. Bálint Sándor tart fogadóórát. Segítség, tanácsadás minden szervezett munkásnak díjtalan.* A RÉGI BŐRIPARI SZERVEZETT MUNKÁSOK minden hónap harmadik szombatján találkoznak a szakszervezet székházában (VI., Bajza u. 24). * CSÁKÓ MIHÁLY szaktárs, szakszervezetünk elnöke, minden kedden délután 3~~6 óra között fogadóórát tart szakszervezeti központunkban. (V. Bajza u. 24.) A mi gárdánk becsülete Szakszervezetünk taglétszámban a kisebbek közé tartozik, de büszkék vagyunk rá, hogy több évtizedes, osztályharcos hagyományokkal rendelkezik. E hagymányok őrzői ma elsősorban az aktivisták. Az üzemi szakszervezeti bizottságok, a műhelybizottságok tagjai, a bizalmiak, a különböző munkabizottságok tagjai, a beteglátogatók s valamennyi társadalmi munkás és funkcionárius, akik ma is, mint elődeik régen, a munkások sorsát akarják jobbá tenni. Ezeket az embereket maga a tagság emelte funkcióba, mert érezte, tudta: bízhat bennük, jól képviselik érdekeit. S eljött az idő — ha szerencsére nem is volt hosszú —, amikor előbújtak a sötétből a megrögzött huligánok, meg a tolvajok — akik soha nem akarták a munkásösszefogást, csak a saját hasznukat keresték — és mocskolódtak, gyalázták azokat a becsületes embereket, akik társaikat, választóikat saját maguknál is előbbrevalónak tartották. Miért gyalázták őket? Ma már sok olvasónk tisztán látja: azért, hogy ezzel a dolgozóknak ártsanak, akiket a választott szakszervezeti munkások képviselnek. Azt akarták a huligánok, hogy szűnjön meg a munkások szervezkedése, hogy ne legyen senki, aki védi a dolgozókat. Mit nekik a szocializmus, mitnekik a szakszervezet, mit nekik a párt. Mit nekik az, hogy a munkásság szent eszméiért annyian haltak mártírhalált és szenvedtek börtönt a fasizmustól, a munkásosztály legnagyobb ellenségétől. Ezt a sötét korszakot akarták visszahozni, s ehhez szánták egyik lépésnek a munkások vezetőinek befeketítését. Mi mindent szórtak a Duna Cipőgyárban is az üzemi bizottság tagjainak fejére! Kitalálták, hogy elsikkasztották a segélyeket, hogy a lakásokat a saját retye-kutyájuknak juttatták, ők tudták a legjobban, hogy mindez szemenszedett hazugság. És közben »bölcsen« hallgattak arról, hogy amióta üzemi bizottság van a gyárban — 1945 óta — évente több száz dolgozó üdül az ország legkülönbözőbb tájain, hogy mindenki felkeresheti a gödi vikend-telepet, hogy az ü. b. nagy harcot folytatott az öltöző, a napközi otthon, az orvosi rendelő megépítéséért. A Bőrkonfekció Vállalatnál volt, aki spiclinek merte nevezni Petrás Edénét, akit 1952 óta ismételten bizalmivá választottak társai, mert szerették, mert a gyár legjobb bizalmija volt. Nem sorolunk fel több példát, pedig más gyárakban is voltak hasonló esetek. Csak sajnálni lehet, hogy ideig-óráig soksok becsületes munkást is megtévesztettek a szájaskodók. Ám a munkások zöme józanul gondolkodik. Ösztönével megérzi, értelmével felfogja, ki a barátja, ki az ellensége. Vajon megválasztották volna munkatársai 7—8 éven át újra és újra a Duna Cipőgyár csizmakövén Iring Ernőt, a 246-os tűzőkörön Kaszás Károlynét, a karbantartók Szentesi Imrét, ha nem tudnák, hogy becsülettel, önzetlenül küzd értük? Nem hisszük. Elmondanák-e a munkások legbenső családi problémáikat az üzemi bizottságon, ha nem tudnák: a szakszervezeti vezető erejéhez mérten segít a bajon? Aligha. Tudják-e a rágalmazók, és tudják-e a becsületes dolgozók, a szakszervezet tagjai, hogy a gazdasági felelősök az ellenforradalom legzavarosabb napjaiban is hűségesen vigyáztak a szakszervezet vagyonára, a dolgozók filléreire? Csillag János a Bonyhádi Cipőgyárban 10 éve, Békési Károly a Divat Cipőgyárban 9 éve becsülettel őrködik a befizetett tagdíjak felett. Feltehetjük a kérdést: miféle érdekek fűtik az akitivistákat? Talán megfizették őket, hogy küzdjenek társaikért? A közösség érdekében végzett munka talán az egyedüli, amit nem lehet pénzért csinálni. Ehhez szív kell, emberség, szeretet. Ezek a tulajdonságok, a munkáskollektíva iránti szeretet fűtik Hatvan Józsefet, a Pécsi Bőrgyár bérfelelősét, Janzsó Józsefet, a Szombathelyi Cipőgyár munkavédelmi felügyelőjét, Barna Istvánt, a Szegedi Cipőgyár kultúrását és szakszervezetünk sok száz önkéntes harcosát, aktivistáját, ezért vállalnak részt abból a munkából, amelyet szakszervezetünk a bőr- és cipőipar dolgozóinak jobb jövőjéért végez. A szakszervezeti munka társadalmi tevékenység. Szervezetünk csak úgy lehet erős, csak akkor nézhet szembe feladataival, ha van aktívahálózat, amelyre támaszkodhat. Van ilyen gárdájuk, s büszkén valljuk magunkénak. Tisztában vagyunk a társadalmi munkások szerepének fontosságával. Szakszervezetünk megbecsüli őket, s nemcsak támaszkodik rájuk, hanem segíti, támogatja őket, részt kér gondjaikból is. Ez a néhány sor nekik, az önkéntes aktivistáknak állít emléket. Nem sorolhattuk fel valamennyiük nevét. De érezzék mindannyian: a szakszervezet teljes erejével mellettük áll, megbecsüli őket, számít rájuk. K. 3. Tanultunk a leckéből Nálunk, az Újpesti Bőrgyárban is az ellenforradalom alatt jött létre a munkástanács, így azután — bármennyire is forradalminak nevezte magát —, már »születésekor« az ellenforradalom célkitűzéseit hajtotta végre. A volt budapesti munkástanács utasítására, az üzemünkben még ma is megbújó ellenforradalmi erőkkel szövetkezve, valójában a dolgozók ellen lépett fel. A munkásság egy részét könnyen félrevezette, mert a nagyhangú, demagóg, előzőleg méltatlanul vezető beosztásba került személyekről dolgozóink úgy vélekedtek: ezek abecsületes magyar hazafiak, akik csak azért nem tudtakminden jogot megadni a dolgozóknak, mert az október előtti vezetés elnyomta őket. Ezek a demagóg törtetők szervezték az összkomfortos sztrájkot, amit becsületes dolgozóink nem szívesen vállaltak, mert tudták, hogy ennek később böjtje lesz. A munkástanács nemcsak gazdasági térenműködött. Gondoskodott, illetve akart csak gondoskodni arról hogy dolgozóink politikailag isfejlődjenek«. Be akarták tiltani az üzemi szakszervezetet, sőt továbbmenve, a 80 éves tradícióval rendelkező kőrös szakszervezetet is meg akarták »reformálni«, persze az ő képmásukra. Nem voltak szégyenlősek kijelenteni, hogy a régi, kipróbált, becsületes, törvényesen megválasztott munkásvezetők nekik nem megfelelőek, megbízhatatlanok. Így kezdődött részükről a munkásság -érdekvédelme« és politikai -nevelése. Azután újabb kétnapos sztrájkkal akarták folytatni azérdekvédelmet« és a sajtó kitiltásával a munkásokpolitikai nevelését«. Akárki nem is érdemelhette ki a munkástanács tagságát. A titkár csakkipróbált, harcedzett fegyveres forradalmár« lehetett, aki legalább egy hetet vett részt az ellenforradalmi vérontásban. Így került be Gedővári Ede, a váci kerület egykori kisgazdapárti titkára. Hasonló érdeme volt Mayer Lászlónak, a zsíros részleg fiatal főművezetőjének, akit azután választottak be a munkástanács elnökségébe, amikor az MSZMP szervezésével megbízott elvtárs ellen felvonultatta lincselésre a félrevezetetteket. Milyen volt az érdekvédelem náluk? Az utcán felvonuló szovjet katonákat orvul megtámadó Kozma Gábor, aforradalmi bizottság tagja súlyosan megsebesült , mert mint tudjuk, a harcban vissza is lőnek. Ennél az embernek és a hozzá hasonlóknak nagyobb rendkívüli segélyeket adtak. Természetbeni juttatásban részesítették még azokat is, akik csak egy-két hónapig dolgoztak. Az üzemben helyet, jogot adtak minden kétes elemnek. Szigorúanpártonkívüliek maradtak és a Kádár-kormányt semzaklatták« elismerésükkel. A MÚK sikertelensége megpecsételte az ősikereiket is. A párt erősödése, a szakszervezeti élet új mederben való elindulása új helyzetet teremtett a gyárban. Kommunisták is kerültek a munkástanács elnökségébe, amely ma már foglalkozik a termelés fokozásával, sőt kezdeményezésükre megindult üzemünkben a munkaverseny és még május elseje előtt megszületett az éves felajánlás. Tanultunk a leckéből. A dolgozók kezdenek már tisztán látni, a köd, mely körülvette őket, oszlik. A munkástanácsot is segítségül hívjuk, hogy üzemünk nyereségessé váljon. Vécsei Géza v. b. elnök