Bőripari Dolgozó, 1963 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
A pártkongresszus hatása nem csökkent, hanem növekedett Elmondta: Dobródi Ferencné rakfí- bedolgozó, az MSZMP Vil. kongresszusának küldötte Azt mondja az elvtárs, hogy szóljek a kongresszusról, előnyeimről és a tanulságokig Ezt nem tudom függetleneni a korábbi, meg a jeleni életemtől. Milyen hosszúat kellett megtenni az orignak ahhoz, hogy a felszadalás előtti elnyomottaknyira kötetlenül, őszintén szóljenek közös ügyeinkről szembe jutott néhányszor realbérleti szobánk, ahol szemmel éltem, az utca, ahol verkedtem és a leggyakrabb a Táncsics Bőrgyár, azazgy Wolfner Gyula és társa ára, amelyben a harmincasok végén kezdtem a szaladj, meg oda munkát, a kifurkodást. Az is gyakran eszembe jut, hogy milyen hamar elteltek 1945 óta az évek, különösen mióta férjemmel — aki szintén a Táncsicsban dolgozik — lakást kaptunk és amióta szinte szünet nélkül tevékenykedtem a mozgalomban, mint propagandista, vezetőségi tag, mostanában meg a szakszervezeti bizottság egyik tagja vagyok. Llkiismeretfurdalást is érez, hogy az utóbbi években tán nem tettem annyit, mint körülöttem levők, mert a felitalások bizonyították: sok ég a tennivaló. A beszámoló alatt, mikor a rvek teljesítéséről volt szó, ndolatban a gyárban jártam, ókoriban még kissé bizonytan volt az éves tervünk telítése, így a pártszervezetünkhöz és szakszervezetünkhöz közvetlenül szóló felhívásnak éreztem, amikor elhangzott: mit kell tenni a munka jó folytatása érdekében. Adtam, hogy a korszerűsítés-l kapcsolatos összegezés gyárikra is vonatkozik és örülni, amikor azokat dicsérték, akik túlórák nélkül teljesítette a megnövekedett feladatait. Erről azt gondoltam, hogy egyenesen a mi gyárunkra,olgozó társaimra vonatkozik. Nkem szólónak tekintettem a rugdíjasok kórházi ápolási erének felemeléséről szóló ■jelentést és a szülőanyák elsegítésével kapcsolatos tereket, mert az előbbinél időszám tavalyi betegségére gondtam, az utóbbinál meg az, hogy a nálunk dolgozó sok közül többeket érinteni fog új szociális rendelkezés. Pisze nagyon érdekesek volt a mezőgazdaságról elhangottak is. A hozzászólásokban annyi minden tanulságos részlet volt, hogy azokat még röviden is hosszú volna felsorolni. Külön élményeket jelentettek számomra a szünetek. Először vettem részt ilyen magas vezető helyen, először láttam közvetlen közelről vezető államférfiakat. Egyik ebédnél alig kartávolságra ültem Kádár János elvtárstól. Különös, de nagyon jó érzés volt, hogy egy kormányfővel ebédelek együtt. A szünetek persze nagyon jók voltak arra, hogy más üzembeli elvtársainkkal problémáinkról, terveinkről beszélgessünk. A gyárunkra vonatkozó részletes beszélgetések kongreszszus után itthon kezdődtek, a munkahelyemen. Azért mondom, hogy itthon, mert a Táncsics Bőrgyárat, ahol gyerekkorom óta dolgozom, második otthonomnak tekinthetem. A gyárban be kellett számolnom a kongresszuson elhangzottakról, tapasztalataimról. Ez nem nagy tömeg előtt történt, mégis elfogódottságot éreztem. Jelenleg is a kongresszusi benyomások, élmények hatása alatt dolgozom és ez a hatás az idő múlásával egyáltalán nem csökkent. A vezetőség nemrégiben jelezte, hogy új pártmunkával is megbíz rövidesen. Ezt örömmel hallottam. Továbbra is azon leszek, hogy a munkámat maradéktalanul elvégezzem. A gyár feladatai nagyobbak és az emberek is igényesebbek. Az eddiginél is több kérdésre várnak feleletet. Mindez összességében azt jelenti, hogy fokozni kell a munkánkat, válaszolni kell a kérdésekre és mindent meg kell tenni értük, úgy ahogyan az a párt Vil. kongresszusán elhangzott Feljegyezte: Pacsai Vilmos Körmendi József Szekszárd Men Gabené Tisza Cipőgyár Németh Margit Tatai Cipőgyár Simon Margit Körmend Trencsérnyi Benedekné Tisza Cipőgyár Klemencsics Antal Simontornyai Egy. ÁRA 50 FILLÉR Ij . ■'*// ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1963 JANUÁR Elsőnek fejezték be a tagkönyv cserét Jó munkát végeztek a Finombőrök Gyárának szakszervezeti aktivistái Elsők lettek a tankönyvcsere lebonyolításában — ezeket a sorokat írom a Finombőrök Gyárában a jegyzetfüzetembe. De kezemben megáll egy pillanatra a ceruza. Hogyan lettek elsők? Erről beszélgetünk Hrozenszki Károly szb-titkárral. — Hogyan is értük ezt el? Nehéz így szavakban elmondani. Talán csak annyit mondhatok egyszerűen, hogy dolgoztunk és mindenki igyekezett munkáját becsülettel végezni. — Pont ezt akarom megtudni. Erről beszéljen. — Hát az úgy volt, hogy még az őszön megkaptuk a SZOT határozatát és a Bőripari Szakszervezet irányelveit a tagkönyvcserére vonatkozóan. Részletesen áttanulmányoztam magam is a két iratot, majd rendkívüli szakszervezeti bizottsági értekezletet tartottunk, ahol megbeszéltük, hogy miről is van szó. Nyomban megállapodtunk a feladatokban. Először is egy bizottságra van szükség, aki a munkát irányítja — állapították meg a munkatársaim. Így alakult meg az öttagú operatív bizottság, aki az adminisztratív és politikai munka levezetését irányította Csak ezután került sor a társadalmi aktívák és szakszervezeti bizalmiak mozgósítására. Feltérképeztük a műhelyeket, mindenki vállalt feladatot a munkából. Az aktíváknak elmondtuk, úgy szeretnénk dolgozni, hogy elsőnek jelenthessük központunknak, a Bőripari Szakszervezetnek, a Finombőrök Gyára teljesítette feladatát. A táradalmi munkások segítettek az adminisztratív munkában is. Egyeztették a kartonokat és a könyveket, a bérelszámolók segítségével ellenőrizték a fizetések változását, kiírták a tagdíjhátralékosok neveit, így láttak aztán munkához a bizalmiak. — Rengeteg kérdés merült fel — mondja az szb-titkár. — Például, ha egy dolgozónak fél év folyamán változik a keresete, s most nagyobb kategóriába került, biztosítjuk-e 1963-ban a magasabb keresetet? De előfordult az is, hogy az átlagbér megállapításánál beszámították a túlórát. Rengeteg munkát és utánajárást adott, míg tisztázódtak a kérdések. Amelyik bizalmi csoportnál fokozottabb segítségre volt szükség, az operatív bizottság szükség szerint odairányított egy, vagy két embert. Voltak az üzemben úgynevezett »nehéz műhelyek«, ahol a tagdíjhátralék a legnagyobb volt. Azonban az okos szó itt is megtette hatását, mert a hátralékosok 4 időben rendezték tagdíjukat, s így az új könyvek kiadásának nem volt akadálya. A cseres- és nyersbőrműhely bizalmijai: Mészáros, Cinege és Krauszné szaktársak elsőnek jelentették, hogy elvégezték a rájuk bízott munkát. A többiek sem maradtak szégyenben, mert egymás után adtak számot a tagkönyvcsere lebonyolításáról s így december 12. és 21-e között ezt a feladatot megoldottuk. Üzemünkben ily módon százszázalékos a szervezettség. — Ennyi volt az egész — fejezi be a beszélgetést —, nem tudom, érdemes-e megírni. összecsukom a füzetet, pontot teszek a mondat végére, még egyszer aláhúzom a két szót: tagkönyvcserében első a Finombőrök Gyára. Tóth Melinda A kongresszus előtt Illdr csak néhány nap választ el bennünket attól, amikor összeül Szakszervezetünk XVI. kongresszusa, hogy számot adjon az előbbi kongresszus óta végzett munkáról és meghatározza a feladatokat. A két kongresszus közötti időszakban iparágaink nem szűkölködtek eseményekben. Amikor számadást készítünk egyáltalán nem kell szégyenkeznünk. Lehetőségeinkhez képest további előrehaladást értünk el a munkakörülmények javításában, az üzemegészségügy fejlődésében. A két kongresszus közötti időszakban közvetlenül ezen célokra 25 millió forintot fordítottunk. A zsúfoltság enyhítésére, a nehéz fizikai munka könnyítését szolgáló gépesítésre 8,2, szellőzésre és védőberendezésre 4,2, öltöző bővítésére pedig 6,4 millió forintot költöttünk. Az elmúlt két évben közel 3000 m- s alapterülettel nőtt az öltözők és fürdők befogadóképes,sége. Közismert, hogy XV. kongresszusunk határozatban rögzítette: tovább kell csökkenteni a munkaidőt az egész- ségre ártalmas és nehéz fizikai munkát igénylő területeken. A szakszervezet a határozatnak ezen pontját végrehajtotta és iparágainkban 1600 dolgozónak csökkentették a heti munkaidejét 40, illetve 42 órára. Szakszervezetünk tagsága és egész dolgozó népünk elismeréssel nyugtázza, hogy ez év január 1-től tovább bővült a szociális juttatások mértéke. Ha csak azt emeljük ki, hogy iparágaink dolgozóinak 56%-a nő, máris látjuk, milyen nagy jelentőséggel bír: szülés esetén a gyermekgondozási időt húsz hétre emelték. Egy szakmai kongresszusnak nem elegendő csupán a jogokról számot adni, hanem szólni kell a kötelességekről is. Pártunk Vili. kongresszusa meghatározta hazánkban a szocializmus felépítését és az életszínvonal további növelését. Mivel közszükségleti cikkeket gyártó ipar vagyunk, elsősorban jobb minőségű és olcsóbb önköltségű termékekkel kell a párt célkitűzéseinek a megvalósítását elősegíteni. Ha ezt a kérdést vizsgáljuk az elmúlt évek tükrében, bizony akad javítani való. A minőség még gyakran elmarad a követelmények mögött, az önköltséget pedig növelik: az állásidő és a mértéktelen túlóráztatások. Ezek jobbára műszaki szervezetlenségből fakadnak. Nem vitás tehát, hogy tovább kell növelnünk a műszaki fejlesztés színvonalát, amely magával vonja a műszaki káderek képzésének a szükségességét. A kongresszus számot adhat majd arról is, hogy javult a szakszervezeti bizottságok egész tevékenysége. Általában sikerrel foglalkoznak a termelés segítésével, a munkafegyelemmel. A bizalmiak tevékenysége elsősorban azokban az üzemekben javult, ahol a szakszervezeti biztottság, illetve a műhelybizottság minden kérdésben kikéri véleményüket. Nem kétséges, hogy ma már a szakszervezeti bizottságok eleget tesznek nevelési és tájékoztatási feladataiknak is. Nem kevés az olyan üzem, ahol a dolgozóknak közel az 50%-a tanul ilyen vagy olyan formában. A kétműszakos üzemekben is megtalálják a módját annak, hogy a dolgozók tanulási szomját kielégítsék. Nem vitás, hogy szakszervezetünk XVI. kongresszusa felé nagy várakozással tekintenek dolgozóink és határozatainak végrehajtásáért legjobb tudásuk szerint tevékenykednek majd. Abrankó Endre A bőrgyári „tízek* Közismert, hogy munkásőrök. Ezt a jelzőt mindenki tisztelettel használja, amikor róluk beszél. Ezek az emberek semmiféle úgynevezett »privilégiumot« nem élveznek, de ahol segíteni, jobban dolgozni, példát mutatni kell, ott mindenütt találkoznak nevükkel. Ilyen értelemben szoros barátság, elvtársi együttérzés fűzi össze őket. Nem csoda, hogy többször is kaptak dicséretet az újpesti zászlóalj parancsnokától , de az igazgatótól is. Néhányuknál ezt díszes oklevél is bizonyítja. — Ha valamelyikünk beteg, feltétlenül meglátogatjuk. Berekszászi Károlyt, Nagy János és Paladerbál Károly és én látogattam meg. Korábban Szegedi Endre otthonában is voltak hasonló ügyben. A közelmúltban lakást vettem, gondban voltam a hurcolkodással, elfelejtettem szólni, de a munkásőrök tudták és szó nélkül megjelentek a költözködés időpontjában. Segítettek, ez jólesett. — Halljuk Eper Ferenctől, aki az újpesti munkásőrségnek egyik alapító tagja. — Baj van, leáll a kazánházi Nem tudom, mit csinálunk egy napig — kapja az igazgató a jelentést. Valóban komoly üzemzavar történt, mert egy fontos szerkezet tört el a kazánházban. Kezdtek idegeskedni a többi üzemrészben is. Látva ezt Cser István, másfél óra alatt rendbehozta a hibát, így zökkenőmentesen folyhatott tovább a munka. Tudják Cser Istvánról, hogy munkásőr. Az igazgatói elismerést, jutalmat nem is irigyelte tőle senki, megérdemelte. Ugyanez mondható Bajor Bélára és a többiekre is. A munkában való példamutatásukat sokan, nagyon sokan követik... (bérces) KÖSZÖNET Szakszervezetünk Elnöksége és a Bőripari Dolgozó Szerkesztősége ezúton mond köszönetet, akik az új év alkalmából jókívánságaikat fejezték ki.