Bőripari Dolgozó, 1970 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! XVII. évfolyam 1. szám Ára 50 fillér 1970. JANUÁR Tanácskozott szakszervezetünk Központi Vezetősége Az 1969. év várható gazdasági eredménye az 1970. évi célkitűzések December 18-án szakszerve­zetünk központi vezetősége ülést tartott, amelyen megtár­gyalta az elnökség beszámoló­ját. A kv ülésének három napirendi pontja volt. 1. Tájékoztató a két közpon­ti vezetőség ülése között vég­zett munkáról. 2. A szakszervezeti jog és hatáskörök érvényesülése, és a különböző szakszervezeti szer­vek munkája, egymáshoz való viszonya. 3. Tájékoztató a bőr- cipő­ipari vállalatok 1969. évi vár­ható gazdasági eredményeiről, az 1970. évi termelési célkitű­zésekről, valamint a vállalati tervekkel összefüggő szakszer­vezeti feladatokról. Móczi András elnök megnyi­tó szavai után Túr­zó László, szakszervezetünk főtitkára rö­viden tájékoztatta a megjelen­teket a két központi vezetősé­gi ülés közti időszak alatt végzett munkáról, majd a kö­vetkezőket mondotta: — Az elmúlt időben az el­nökség megtárgyalta az 1969. év I. féléves baleseti helyze­tét. Örömmel állapította meg, hogy a balesetek száma, az elő­ző évhez viszonyítva 26 f­ok­kal csökkent. Csonkulásos baleset csupán egy volt. Halálos baleset eb­ben az időben nem fordult elő.­­ Ennek az örvendetes és gyors javulásnak az eredmé­nyét az elnökség abban lát­ja, hogy mindenki igyekszik betartani a munkavédelmi elő­írásokat, szabályokat, a dolgo­zótól kezdve a vezetőig. Az eredmények mellett azonban nem szabad megfeledkez­nünk arról a szomorú esetről sem, amely a második fél év­ben a BIV Cserzőanyag­gyárában történt. Mint isme­retes — a S­zennyvízakna tisz­títása közben — négy ember vesztette életét. Legyen ez örök tanulság va­lamennyiünk részére és követelőjük meg szigorúan mindenkitől a munkavédelmi szabályok betartását. — Az üzemegészségügyi szol­gáltatással kapcsolatban fel­mértük a jelenlegi körülmé­nyeket és meghatároztuk a fel­adatokat. Az új rendelkezés lehetővé teszi, hogy folyama­tosan javítsuk dolgozóink egészségügyi helyzetét, és az eddigi heti 658 orvosi órát, további 268 órával növeljük az üzemeinkben.­­ Az elnökség megállapí­totta, hogy az új segélyezési rendszer bevált,­­mivel az ügy­intézés egyszerűbb, gyors, és kevesebb utánjárást igényel a dolgozók részéről. Lényeges változás olyan vonatkozásban, hogy — a­kik jobban rászo­rulnak — többet kapjanak, — még nem érvényesül teljes mértékben. Előfordul, hogy gyakran a régi módon bírál­juk el, vagyis „a­ki kér, az kap­jon”. Ma is a két-háromszáz forint a jellemző, pedig ez nem helyes és nem igazságos. Véleményünk szerint a szak­­szervezeti tagság 20—30%­­ának segélyezése nem indo­kolt, helyette a valóban rászo­rultakat kell inkább nagyobb összeggel támogatni. A továbbiakban Turzó elv­társ röviden tájékoztatta a köz­ponti vezetőség tagjait hazánk felszabadulásának 25 éves év­fordulójának megünneplésére vonatkozó előkészületeikről. Felkérte a központi vezetőség tagjait, segítsék e munkát, hogy méltóképpen köszönthes­sük legnagyobb nemzeti ünne­pünket. A főtitkár elvtárs vé­gül foglalkozott a tagdíj­besoro­lással, majd így folytatta:­­ az alapszervek az elmúlt hónapban végezték el a tagság új tagdíjbesorolását. Első íz­ben történt, hogy a besoro­lásnál figyelembe vették a nyereségrészesedést, ugyanak­kor viszont nem számolták be­le a túlórát és a jutalmát. Ezt az intézkedést dolgozóink meg­értették, de nehezen fogad­ták el, amely abból adódott, hogy az alapszervezetek veze­tőségének egy része nem is­mertette megfelelően a dol­gozókkal annak jelentőségét, hogy a tagdíjból eredő évi 600 000 Ft többletbevétel az alapszervezeteknél marad és a szakszervezeti bizottság gaz­dálkodik belőle — fejezte be ismertetését Turzó elvtárs, szakszervezeti szervek egy­máshoz való viszonyát, ame­lyeket az elnökség 1968. jan. 30-i határozata tartalmaz. A határozat alapján a szakszer­vezeti bizottságok elkészítet­ték a műhelybizottságok, va­lamint a bizalmiak hatáskörét, feladatait, figyelembe véve­ az elnökség által kiadott irányel­veket . A hatáskörök bevezetése óta közel két esztendő telt el. Éppen ezért elnökségünk — a rendszeres segítség mellett —, fontosnak tartotta, ho­gy konk­rétan megvizsgáljuk: hogyan érvényesült a gya­korlatban a vállalati, üze­mi szakszervezeti szervek hatásköre, hogyan éltek a testületek a részükre biz­tosított jogokkal és milyen eredmények szület­tek a szakszervezeti tagság élet- és munkakörülményei­nek alakulásában, fejlődésé­ben, és az érdekvédelem ellá­tásában ? Milyen problémák jelentkeztek a jogok gyakor­lásában, a testületek működé­sében és hol szükséges segí­teni, vagy változtatni, hogy a szakszervezeti munkát még ha­tékonyabbá tegyék.­­ Az 1969. évi II. fél év­ben 10 vállalatnál, és­ azok néhány gyáregységében foly­tattunk vizsgálatot. Széles kö­rű­ és minden részletre kiter­jedő beszélgetést folytattunk a szakszervezeti tisztségvise­lőkkel, aktívákkal, a törzsgár­­datagokkal, valamint a párt­os gazdasági vezetőkkel. Min­denütt őszinte, segítőkész, és kritikus véleményt mondtak a megkérdezett sza­ktársak a szakszervezeti munkáról. Szakszervezeti jogok és hatáskörök Ezután Bihari Sándorné a szervezési osztály vezetője igen részletesen foglalkozott a hatáskörök és jogkörök érvé­nyesítésével, alkalmazásával, összegezte az elmúlt két év ta­pasztalatait, eredményeit és hiányosságait. A bevezetőben Bihari elvtársnő ismertette, hogy a szakszervezet XVII. kongresszusának határozata alapvető feladatiként tűzte ki az alapszervezeti munka szín­vonalának fejlesztését abból a célból, hogy még eredménye­sebben védjék a dolgozóik tör­vényes jogait, érdekeit, és elő­segítsék kötelességeik teljesí­tését. A szakszervezeteknek adott jogot a dolgozók jogai­ként kell felfogni és ezt így kell mindenkinek értelmezni. Ezt senki sem csökkentheti. Tehát, amikor a szakszerveze­ti bizottság a jogát gyakorol­ja, a dolgozók nevében teszi ezt. Természetesen itt sem le­het a jogot a kötelességtől el­választani. Ezt mindig egysé­­g­esen kell végezni és értel­mezni, majd így folytatta: — Központi vezetőségünk és az elnökség az elmúlt évek­ben tervszerűen készítette elő az elkövetkezendő feladatokat, hogy szakszervezetünk egész tevékenysége, a gazdaságii me­chanizmus követelményeihez igazodjon. A vállalatok önálló­ságával párhuzamosan növel­tük alapszerveink önállóságát is. A SZOT elnökség 1967 de­cemberi irányelvei alapján — a szakmai sajátosságoknak megfelelően — kidolgoztuk, rendszereztük a vállalati, gyáregységi szakszervezeti ta­nácsok, szakszervezeti bizott­ságok jogkörét, hatáskörét, működését, és a különböző Szakszervezeti tanácsok helye, szerepe az alapszervezeti munkában E két év tapasztalatai azt bizonyítják hogy a szakszerve­zeti tanácsok létrehozása he­lyes, időszerű, és szükséges volt, mivel ezzel a szakszerve­zeti munkát demokratikusabb alapra helyeztük és tevékeny­ségükkel erősödött, szélesedett az üzemi és szakszervezeti de­mokrácia. — A tanácstagok többsége megértette, hogy a hatáskörök, jogkörök fontos érdekvédelmi, és tényleges érdekviszonyo­kat takarnak. A szakszervezeti aktívák tisz­tában vannak azzal — és ezt pozitívnak tartjuk —, hogy a szakszervezeti jogkörök jog­szabályai csak­ lehetőséget biz­tosítanak. A szakszervezeti munka egészét azonban nem lehet jogszabályokhoz kötni. A hatáskör ennél sokkal szé­lesebb. A jó helyzetismeret birtokában a meggyőzés, a po­litikai eszközök igénybevétele a nevelés vonatkozásában szin­te korlátlan. — A tanácsok összetételét jónak tartjuk, mivel helyesen tükrözik a különböző rétegek arányait, az egyes termelőegy­ségek képviseletét. Tagjai olyan emberek, akiket mun­katársaik becsülnek és szeret­nek. Ezáltal biztosítva van, hogy — a dolgozókat érintő alapvető kérdésekben —, olyan szaktársak járnak el, akik gyakorlatilag a legközvetle­nebbül ismerik munkatársaik véleményét, problémáit, és azokat megfelelően képviselni is tudják.­­ A tanácsok rendszeres működtetésének fontosságát a szakszervezeti bizottságok többsége felismerte. Ez kife­jezésre­ jut abban is, hogy ja­vulás van a tervszerűségben. A legtöbb alapszervben éves program és féléves munkaterv alapján dolgoznak.­­ A szakszervezeti bizott­ságok mind­­ gyakrabban be­számolnak a tanácsoknak te­vékenységükről, mert igénylik, hogy a vezető testület, megerő­sítse munkájuk helyességét. Különösen jól alkalmazzák és természetesnek tartják ezt a módszert a Simontornyai Bőr­gyár, Táncsics Bőrgyár, Pan­nónia Szőrme, a Minőségi Ci­pőgyár központi gyára, és a Szombathelyi Cipőgyárban.­­ Kedvezően befolyásolja a szakszervezeti munkát a párt­­szervezetekkel való egyre jobb munkakapcsolat. A jobb együttműködés és segítés, va­lamint a szakszervezeti taná­csok tevékenysége jelentősen hozzájárult, hogy alapszerve­­zeteinkben nőtt a szakszerve­zeti munka tekintélye, és ja­vult az együttműködés a gaz­dasági vezetéssel. A gazdasági vezetők jelentős része elisme­réssel nyilatkozott, hogy a szakszervezeti szervek hasznos segítséget nyújtanak a vezetés munkájához, a vállalat, a gyár­egység előtt álló feladatok megoldásához.­­ A dolgozók, a törzsgárda­­tagok, akikkel beszélgettünk, ugyancsak a szakszervezeti ta­nácsok munkáját méltatták. Úgy látják, hogy állásfoglalá­saikban érvényesül a dolgozók véleménye. E mellett hangot adtak azon véleményüknek is, hogy a végzett munkáról rend­szeres beszámolót várnak, to­vábbá az alapvető kérdések­ben hallgassák meg vélemé­nyüket, javaslataikat, amelye­ket még esetenként mellőznek. A hatáskörök elhatárolása, érvényesítése, a különböző szinteken Az előadó a továbbiakban vállalati és vállalati szakszer­ismertette az alapszervezeten­ vezeti tanácsok hatásköre jól­ként létrehozott tanácsokat, alkalmazkodik a vállalati gaz­erek működését, majd így foly­­dasági hatáskörökhöz, s mivel tátta: a joggyakorlás feltételiét itt a — A vizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy a nagy­ (Folytatás a 2. oldalon) Negyven év a szakszervezeti mozgalomban Mikor éreztem meg először, hogy nekünk, munkásoknak össze kell fognunk, mert csak együtt harcolhatunk a jogain­kért? Jól emlékszem a napra, 1930. szeptember elsejére, ar­ra a hatalmas tüntetésre, amit nem felejthet el, aki ott volt. Igen... ott éreztem meg iga­zán először, milyen ereje van a szervezett tömegnek, milyen jelentősége van a munkásosz­tály egységének. Azóta — negyven éve — dolgozom a szakszervezetben. A bőrösök szakszervezete a háború előtt is erős, jól működő szakszer­vezet volt. A szervezett műhe­lyekben magasabb volt a bér, biztosítva volt a nyolcórás munkaidő, az emberibb bá­násmód. A szakszervezet nagy gondot fordított a munkások művelésére, oktatására. Sze­mináriumokat, előadásokat, kirándulásokat szervezett a tagjainak. A szervezett mun­kások kijártak a még szerve­zetlen munkások közé,­­ segí­tették, felvilágosították őket. A mi szakszervezetünknek, a közös ellenzék szavának nagy súlya volt, hatalmas tömege­ket tudott mozgósítani, erősen hatott a szociáldemokratákra. Nálunk is beépült a Vörös Segély, az a mozgalom, amely a bebörtönzött kommunista elvtársakat és családjukat se­gítette. Nekem különösen a belvárosi üzemekkel volt jó kapcsolatom, név szerint Csók Ferencen keresztül vettem részt a Vörös Segély tevé­kenységében. A munkások húsz, harminc fillért, egy pen­gőt adtak — kinek mennyi volt a keresete­t, ezzel támo­gattuk a lebukott elvtársakat. Eljött a háború. 1944-ben en­gem is elvittek katonának és 1945-ben kerültem haza. Ko­moly munka várt akkor ránk. A zuglói cipőipari csoportban kezdtem dolgozni, itt vettem részt a kommunista párt és a szakszervezet szervezésében. 1949-ben a Könnyűipari Mi­nisztériumba­ kerültem. Folyt az államosítás, a megfelelő szakemberek, káderek kivá­lasztása. A Minőségi Cipőgyár „C” részlegében húsz éve vagyok. Voltam művezető, 1953 óta pe­dig szakszervezeti titkár va­gyok. Talán mond valamit az szb munkájáról az, hogy en­gem is, az szb többi tagját is mindig újraválasztották a gyár dolgozói. Nem örülök annak, hogy nyugdíjba me­gyek — bár saját elhatározás­ból teszem. Ilyen negyven év után, amilyen az enyém volt, nem lesz könnyű megszokni a pihenést. De az a véleményem, hogy ezalatt felnőtt jó né­hány generáció, jó szakembe­rek, fiatalok — adjuk át ne­kik a helyet. Folytassák ők a mi munkánkat. Reméljük, ők is igyekeznek olyan becsület­tel helytállni, ahogy mi pró­báltunk. Orbán József, a Minőségi Cipőgyár „C” részlegének szakszervezeti titkára a szak­­szervezeti mozgalomban eltöl­tött negyven éves kiváló mun­kája elismeréseképpen nyug­díj­bavonulása alkalmából a MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATA kitün­tetést kapta. Érdemei elismeréséül Munka Érdemrend bronz fokozata Herczeg László, a Rostmű­­bőrgyár — a BIV 7/2 részlege — szakszervezeti titkára kap­ta a kitüntetést. Megérdemli, hogy néhány szóval megemlé­kezzünk arról a munkáról, ami e mögött a kitüntetés mögött van. 1935 óta dolgozik a bőripar­ban. 18 éve ennél a vállalat­nál. 1963-ig gépkocsivezető, azóta a kéregüzem műszaki ügyintézője. A szakszervezeti munkában, amióta a gyárban van, mindig példát mutatott Először, mint a kultúr­sport, később, mint termelési és bérfelelős. 1957 óta szakszervezeti titkár. A munkakör nem ismeretlen előtte, elődje betegeskedése miatt állandóan helyettesítet­te. 56-ban, valóban példás helytállással segítette az üze­mi élet normalizálását — ak­kor mint főbizalmi — és a párt segítségével már 1956 no­vemberében termeltek. Hely­reállította a szakszervezeti életet, azzal a néhány ember­rel, akik abban az időkben sem féltek a párt, a szakszer­vezet mellett kiállni. 1957 óta a párt tagja. Azóta mindent elkövet, hogy a szak­­szervezet és a párt munkája összhangban álljon egymással is, a termeléssel is. EZ talán munkájának egyik legnagyobb értéke. Persze, sok minden egyebet is fel tudnánk sorolni. Például a brigádmozgalom eredményes megszervezését. 12 brigádjuk van, 10 már a cím tulajdonosa és 7 már többször is elnyerte a címet. Megem­líthetjük a gazdasági vezetők­kel való jó együttműködést, ami ma a termelés legfőbb fel­tétele. Ismeretes, hogy a mű­bőrkéreg nélkülözhetetlen a cipőiparban. S a felemelt igé­nyeknek eleget tenni az állan­dó munkaerőhiány mellett — ugyancsak egész embert kíván a szakszervezeti munkában is. Segíteni a gazdasági vezetést, ugyanakkor harcolni az egész­ségtelen túlóráztatás ellen, ami végül is oda vezet, hogy sokan továbbállnak. Gyűlnek a gon­dok, a problémák és ezekkel nap nap után meg kell birkóz­ni. A nők helyzetén kellene javítani. Vidékről járnak be és nem bírják a három mű­szakot. Gépek kellenének, de csak évek múlva kerül erre a sor. Valutaproblémák, ame­lyek ellen vajmi keveset tehet maga a gyár. Felsőbb segítség kellene. És ezekért mind meg kell harcolni, mindenben részt kell vállalni. Szerencsére, kitűnő aktíva­hálózata van a szb-nek — ez külön érdeme — amelyre min­denben számíthat. S amikor munkájáról beszélgetünk, so­ha ki nem ejti, hogy „én”. Ná­la csak a „mi” ismert, az ér­demek a munkatársaké. Szinte restelli, hogy a há­romszor kapott „Könnyűipar Kiváló Dolgozója” és a SZOT aranyjelvénye mellé most ilyen magas kitüntetést ka­pott. Legszívesebbe­n ezt is a munkatársak mellére tűzné.

Next