Bőripari Dolgozó, 1972 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! IIX. évfolyam 1. szám ÁRA: 50 FEGIÉR 1972. január Tanácskozott szakszervezetünk központi vezetősége Az 1971 -es esztendő várható termelési eredményei — Az 1972-es év feladatai —Szakszervezetünk 1972. évi költségvetése Szakszervezetünk központi vezetősége december 23-án tartotta ülését. A megbeszélésen négy napirendi pont szerepelt: 1. Az iparágaink 1971. évének várható eredményei, valamint az 1972-es év főbb feladatai. 2. Tájékoztatás szakszervezetünk XV 111. kongresszusa óta végzett munkájáról. 3. Szakszervezetünk 1972. évi kötlségvetése. 4. Az elnökség és a központi vezetőség 1972. évi munkaterve. Az ülésen megjelent Pesti Ernő könnyűipari miniszterhelyettes, Kiss Károly a SZOT alelnöke. Móczi András szakszerveztünk elnöke megnyitó beszédében köszöntötte a résztvevőket, majd ezután első napirendi pontként Pesti Ernő miniszterhelyettes az 1971-es esztendő várható eredményéről és az 1972-es év főbb feladatairól tájékoztatta a központi vezetőséget. 971. év várható eredményei — Vállalataink gazdasági munkájára az 1971-es eszindőban általában a fejlődés,z előrelépés volt jellemző — mondotta a miniszterhelyettes. Külön említésre méltó, hogy 971. január 1-től a három őripari vállalat nagyobb tőkenő nélkül tért át az önálló azdálkodásra, sőt több nyesságot értek el, mint az előző vben. — Az eredmények mellett megállapíthatjuk azonban azt , hogy a gazdálkodás egyesületein — elsősorban a miségnél, a készletgazdálkodsnál, a munka- és üzemtervezésnél — hiányosságok annak. * • #■/ ^ f #!T • ipo és bőripar — Az 1971es esztendő piaci értékesítési szempontból nez volt. A belkereskedelemül év elejétől problémák volt, a tőkés piacokon pedig dekonjuktúra éreztette hazát, a szocialista exportnál szont a minőséggel volt baj. A legtöbb hiányosság a hőiparban fordult elő. Cipőárainak 27 050 ezer pár terelést irányoztak elő 1971- ■n. Ezzel szemben előrelátszólag 26,5 milió párat telsítenek, amely ugyan 1970- iz viszonyítva 5,2 százalékos svekedást jelent, az előínyzathoz képest azonban itegy félmillió pár a lemadás, amely főként a tőkés portnál jelentkezik. A fenti számok azt kizátték, hogy a vállalatok nem dták teljesíteni a tőkés exrtot. A tanulság ebből az egy sokkal körültekintőbben, ndósabban kell megvizsgálni értékesítési lehetőségeket. Véleményünk szerint a Halatokon múlik elsősorban tőkés export növelése, mert adosabb piackutató tevénységgel, megfelelő kollek-i új gyártmányok kialakítóval, a rendelések határőre történő teljesítésével idményesebb munkát végeztenek. A szocialista exportnál író Ráth-tólal a vállalatok ítéli estiek tervelőirányzatait és 1970-hez viszonyítva 8 százalékos növekedés várta. Sajnos e szép fejlődéssel rhuzimoan jelentkezik egylgos probléma: a minőség. — A legbiztosabb partnerei a szocialista államok, azon túl a Szovjetunió. E piacot azonban csak akkor tudjuk megtartani, ha kifogástalan árut szállítunk. Ismeretes, hogy 1971-ben a Szovjetúniórészéről minőségi reklamációk érkeztek. A szovjet elvtársak kihangsúlyozták : amennyiben a minőségnél nem következik be lényeges javulás, akkor az érintett vállalatoknak nem adnak megrendelést. ,, A belkereskedelmi értékesítésnél az elmúlt évben szintén jelentős a lemaradás. Ezen belül azonban egyes vállalatok megnövelték szállításaikat, aSzombathelyi Cipőgyár például 9 százalékkal, az Alföldi Cipőgyár pedig 4,8 százalékkal. A fenti példa azt bizonyítja, hogy a belkereskedelem területén is éleződött a verseny. A megrendeléseket elsősorban azok a vállalatok kapják, amelyek a legmegfelelőbb termékeket mutatják be, a szerződéseket időben teljesítik és termékeikkel szemben kevesebb a minőségi reklamáció. A vállalatoknak a jövőben növelni kell erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a belkereskedelem felé választékosobb termékeket mutassanak be, javítsák piackutató tevékenységüket és ennek érdekében alakítanak ki szorosabb együttműködést a kereskedelemmel. Az alapanyaggyártó vállalatokkal, — elsősorban a három bőrgyárral, — valamint a győri Pamutszövő és Műbőrgyárral. — A három bőripari vállalat — BBV, pécsi és a simontornyai — 1970-hez viszonyítva értékben termelését 3,4 százalékkal növelte. Tőkés exportját viszont a két sertésbőrt gyártó vállalat — pécsi és a BBV — 1970-hez vizsonyítva 72 százalékkal növelte, ami azt jelenti, hogy 2,5 millió dollárral szemben 1971-ben várhatóan elérik a 4,2 millió dollárt. Szőrme, kesztyű és bőrdíszmű — A Pannónia Szőrmekonfekció termelése forintban kifejezve lényegében hasonló 1970-hez. A vállalat dicséretre méltó erőfeszítéseket tett, hogy a tapasztalható dekonjuktúra ellenére teljesíti tőkés exportját. A kesztyűipar 1970-hez viszonyítva mintegy 3 százalékkal termelt többet. A tőkés piacon kialakult helyzet miatt azonban exportát előreláthatólag csupán 80 százalékban teljesítheti. Viszont jelentősen növelte szocialista exportját és a belkereskedelmi értékesítését. A Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat termelése 1970-hez viszonyítva értékben mintegy 17 százalékkal növekszik. A vállalat a szocialista exportját majdnem megkétszerezte, ezzel szemben a tőkés exportnál lemaradása van. 1972. évi terv A miniszterhelyettes ezután ismertette az 1972-es évi tervet, amely mintegy 3,7 százalékos termelésnövelést irányoz elő 1971-hez viszonyítva. Értékesítés relációk szerinti megoszlás, a belkereskedelem 100,6% szocialista export 115,2% tőkés export 151,0%. A mennyiségi előirányzatot megalapozottnak tartjuk, — mondotta a miniszterhelyettes. Az értékesítéshez azonban szükséges a minőség javítása mind tartalmi, mind esztétikai szempontból. — Beszámolóm elején már említettem, hogy a Szovjetunióból súlyos minőségi reklamációk, a tőkés exportnál tapasztalt hiányosságok és a belkereskedelem részéről érkezett panaszok szükségessé tették, hogy széleskörűen megvizsgálják a minőség alakulását, a minőségromlás okait. Megállapítottuk, hogy a panaszok jogosak. A reklamációk 40—59 százaléka talplevális, amelynek alapvető oka a technológiai fegyelem lazulása és a gondatlan megmunkálás. Ezek a súlyos hiányosságok hozzájárultak ahhoz, hogy egyes vállalatok igen nehéz gazdasági helyzetbe kerültek. Alapvető szemléletváltozást kell elérni, hogy magasabb mérce és nagyobb igényesség érvényesüljön minden dolgozónál, minden munkafázisnál. Meg kell értetnünk, hogy egész iparunk jövője, fejlődése függ attól, mennyit lépünk előre a minőség javításában. Meggyőződésem, hogy közös erőfeszítéssel, következetetes intézkedésekkel és megfelelő felvilágosító munkával rövid időn belül jelentős fejlődés érhető el. A bőripari vállalatok 1972-es előirányzata, mintegy 5,3 százalékos értékbeni növekedést tervez. Ezen belül a tőkés exportot 15 százalékkal szeretnék tovább növelni. Számításaink szerint 1972-ben körülbelül 300 ezer négyzetméter felsőbőrtöbblet-kapacitás jelentkezik. Ezt a kapacitást szükséges kihasználni, mivel 1973-ban nagyságrendileg növekszik a szocialista cipőexport és ehhez e többlettermelésre is szükség lesz. A bőripari vállalatoknak — a gyártmányfejlesztés meggyorsítása mellett — szükséges a cipőgyárakkal jobban együttműködni. Ez annál is Pesti Ernő könnyűipari miniszterhelyettes beszédet mond !) Év végi beszélgetés a Szombathelyi Cipőgyár igazgatójával Reggel hét órakor Nagy Dénes igazgatót már a szobájában találtam. — Mindig ilyen korán jör be Nagy elvtárs? — kérdeztem, mert asztalán már kiteregetett iratok voltak, tehát jó régen elmerülhetett a munkában. . .— Megszoktam. Hat órakor indulok otthonról és itt vagyok ... ameddig szükséges — mondta mosolyogva. Valahányszor mosolygott arcának ráncai mintha elsimultak volna. Nyugodtabbnak, nihentebbnek látszott. — Év vége van — fordultam hozzá —, ilyenkor az újságíró első kérdése csak mi lehet: milyen eredményeket értek el 1971-ben? — Ennek az évnek az eredményét csak akkor értjük meg igazán, ha egy kis pillantást vetünk az előző esztendőre. 1970-ban például 4 millió 400 ezer pár cipő gyártását terveztük. Tervünket teljesítettük, és akkor elhatároztuk, hogy módosítunk az idei terven, vagyis 1971-ben 600 ezer párral többet, azaz 5 millió párat gyártunk. Ezt a vállalásunkat is teljesítettük. Azonban nagy gondot okoz a raktározás. — Miért? — Nincs megfelelő raktárunk, nem tudjuk hónapokig raktározni a kész árut, és egyszerre átadni a kereskedelemnek. A folyamatos szállítással, átvétellel problémák vannak. — Mik az elképzeléseik? — Az első és a legfontosabb a termelés növelése létszámnövelés nélkül, jobb munkaszervezéssel, jobb technológiai felkészültséggel. Beindítottunk egy új futószalagot, új csarnokot tervezünk építeni, 1972-ben már 5 millió 300 ezer pár cipőt gyártunk. Természetesen, hogy ezt elérjük, komoly beruházást is kell végeznünk. Körülbelül 100 millió forintot fordítunk beruházásra, fejlesztésre. — Pontosabban mire? — Említettem az új üzemcsarnok építését, és szeretnék kiemelni még egy lényeges beruházást: az új szociális létesítmények építését. Dolgozóinkra csak akkor számíthatunk igazán, ha törődünk velük. Körülbelül negyven nagycsaládos dolgozónk van. Szeptemberben 500 forint „irkapénzt” kaptak, most decemberben ismét juttatunk számukra ötszáz, ötszáz forintot. Gondoskodunk a négyszáz nyugdíjasunkról is. Ezen kívül 1971-ben jutalmazásokra 800 ezer forintot fizettünk ki eddig. Támogatjuk a lakásépítkezést. Erre a célra az idén egy millió forintot fordítottunk. Így harminc dolgozónk lakásproblémáját oldottuk meg. Ezt az összeget jövőre emelni szeretnénk. Vannak azonban más tennivalók is. A kihelyezett részlegeket is megfelelő mértékben szeretnénk fejleszteni. Egy példát említek : őriszentpéteri részlegünk fejlesztésére két milliót fordítunk. Az új gépsorok beszerzése, az új üzemcsarnok építése, az őriszentpéteri részleg fejlesztése igen jelentős, kérdés: mikor kamatoznak ezek a beruházások, pontosabban, mikor kezdik törleszteni a befektetett összeget? — Rövid idő alatt, hiszen az idei évi 5 millió pár cipő gyártásával szemben 1974-ben például már 7 millió párat tervezünk, 1975-ben pedig 1 millió 300 ezer párat. — Növelik-e a létszámot? — Nincs ilyen tervünk. Jelenleg 200 ipari tanulónk van, ők lépnek majd a nyugdíjba menő dolgozók helyére.. Most az a legfontosabb, hogy megfelelőért képezzük ki az ipari tanulókat, hogy jó szakemberek legyenek. Korábban előfordult, hogy ipari tanuló igazán akkor kezdte tanulni a szakmát, amikor már mint szakmunkás dolgozott és a zsebén is megérezte, hogy nem elég képzett. Ezt viszont mi is megéreztük, mert selejt százalékunk emelkedett. Megjegyzem, általában egy új szalag beindítása a minőség csökkenésével jár. — Az utóbbi időben igen sok szülő panaszkodott a gyermekcipőkre. Magam is kiegészíthetem ezt azzal, hogy az ötéves fiamnak vett cipőnek egy hónap múlva levált a talpa, esőben meg átázott. Ismeri-e Nagy elvtárs a szülők panaszát, eljut-e önhöz a reklamáció? — Való igaz, reklamációk elsősorban a gyermekcipők minőségével kapcsolatban érkeztek. Százalékban ez körülbelül két százaléknak felel meg. Figyelembe kell azonban venni, hogy mi feldolgozó ipar vagyunk. A ragasztó, például nem fog úgy, ahogy kellene. Ez nemcsak a mi hibánk. Vagy itt van például a talpanyag. Az egyik cipő átázik, a másik nem. Az ok egyszerű: az egyik cipőre jól kikészített talpbőr került, a másikra nem. Mit tehetünk mi ilyenkor? Semmit. Hiszem mi csak szabjuk a talpat. Véleményem szerint ez az az évek óta tartó kényes téma, amiről senki sem beszél szívesen. — Ön sem? — Én sem — hangzott a rövid, tömör válasz. _ Nagy Dénes igazgató 1959 óta dolgozik Szombathelyen, korábban Bonyhádon, azt megelőzően pedig a Duna Cipőgyárban tevékenykedett. Tehát nem mai ember a szakmában. Ismeri a buktatóit, de azt is tudja, hogyan lehet eredményeket elérni. A Szombathelyi Cipőgyár sorsának irányítása valóban akkor lesz a történelmi múltú városhoz méltó, ha a termelékenység növelése, a dolgozók szociális körülményeinek javítása mellett nagyobb gondot fordítanak a minőségre, amikor egyre kevesebb reklamáció érkezik majd gyártmányaikra. Bába Mihály inkább fontos, mivel a cipőipar új gyártmányokat csak abban az esetben tud előállítani, ha új alapanyagokkal rendelkezik. A kesztyűipar termelését 1971-hez viszonyítva mintegy 3 százalékkal kívánják növelni és ezen belül tőkés exportját több, mint 30 százalékkal. — A Pannónia Szőrme termelésében 1972-ben változás nem lesz, viszont jelentősen növelni kívánja a tőkés exportját a hazai és szocialista ipar terhére. — A Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat mintegy 11 százalékos termelésnövekedést irányoz elő. A tőkés exportját jelentősen növeli, amellyel egyetértünk annál is inkább, mert számításaink szerint a belföldi és a szocialista piac már nem növelhető. Rekonstrukció A miniszterhelyettes ezután rövid áttekintést adott a bőr, cipőipar rekonstrukció helyzetéről. Elmondotta, hogy jelenleg a cipőipar beruházási igénye 66 százalékban már biztosított. Az eddig beindult beruházás 584,9 millió forint, amelyből fedezett hosszú lejáratú hitel 429 millió forint. A legnagyobb probléma az alapanyaggyártó bőriparban van, mivel az előirányzott beruházásokat csak részben tudtuk beindítani. Az 1972-ben megvalósítható beruházásokhoz nincs meg a pénzngyi keret, amely mintegy 95 millió forintot igényelne. A folyamatban levő beruházásokkal kapcsolatban a miniszterhelyettes gondos gazdálkodásra hívta fel a vállalatok figyelmét. Hozzászólások A beszámoló élénk vitát váltott ki. Sokan szólaltak fel, mondták el véleményüket és javaslataikat. Bihari Sándorné szakszervezetünk titkára például arra kért felvilágosítást a miniszterhelyettestől, hogy a termelési tervek mellett miért nem tett említést a várható bérek és jövedelmek alakulásáról, majd így folytatta: — Nekünk, mint szakszervezetnek alapvető feladatunk ellenőrizni, hogy a termelési tervekkel arányosan — kongresszusunk határozatának megfelelően — a bérek és a jövedelmek is egyenletesen növekedjenek. Ezután a Minőségi Cipőgyár helyzetével kapcsolatban Bihari elvtársnő elmondta: — Nagy gondot okoz szakszervezetünk elnökségének a Minőségi Cipőgyár problémája. Ez az üzem hosszú évek óta folyamatosan az elsők közé tartozott. A legmagasabb nyereséget is ők fizették. Igen súlyosnak ítéljük meg, hogy e vállalatnál ilyen hatalmas zuhanás következett be. Bizonyára belső okok is hozzájárultak a jelenlegi helyzethez, de úgy gondoljuk, az új gazdasági, illetve bér- és jövedelemszabályozók bevezetése is nagy feszültséget okozott. Elnökségünk többször is jelezte a minisztériumnak a vállalatnál lévő problémákat, sőt több ízben felhívta a figyelmet arra, hogy e vállalat problémáját kiemelten kell kezelni. Népgazdaságilag fontos és gazdaságos terméket állít elő... A jó szakemberek százai hagyják el a vállalatot, éppen ezért e súlyos helyzet arra kötelez bennünket és a minisztériumot, hogy a lehető leggyorsabban adjunk segítséget. Szatmári László, szakszervezetünk közgazdasági osztályának vezetője örömmel vette tudomásul, hogy a könnyűipari minisztériumon belül alakult egy bizottság, amely az egész magyar bőr- és cipőipar helyzetét fogja értékelni, elemezni. Ez nagyon helyes kezdeményezés — mondotta — mivel Magyarországon — a tanácsi és szövetkezeti iparral együtt — 91 cipőgyártó vállalat van. — Amennyiben gondosan mérlegeljük a fenti vállalatok munkáját, kitűnik, hogy a minisztériumi vállalatok nem a legkedvezőbb helyzetben vannak, pedig a hat állami nagyvállalat évente kb. 25 millió pár cipőt termel, ugyanakkor a tanácsi és szövetkezeti ipar — 85 vállalat — mintegy 10 millió párat. (Folytatás a 2. oldalon)