Bőripari Dolgozó, 1975 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

I Minőségi Cipőgyár: Tervek és elképzelések 1975-re Csökken a reklamáció — Négyszázezer pár többlettermelés — 30 milliós fejlesztés Az év első napjai mindig kettős, feladatot hoznak. Egyrészt összegezni kell az elmúlt év tapasztalatait, eredményeit és fogyatékosságait, hogy az ember világosan lássa, mit végzett az elmúlt esztendőben és mi az, amit a jövőben másként kell csinálnia. Másrészt a jövő tennivalóit is ki kell jelölni. Az elképzelések, elgondolások, a javaslatok ilyenkor kerülnek megvalósításra, hogy kész munkaprogrammá, éves tervvé váljanak. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében látogattunk el 1975. január első napjaiban a Minőségi Cipőgyárba, ahol Bolla Rezső műszaki igazgató adott tájékoztatást a múlt év főbb tapasztalatairól és az idei év legjelentősebb célkitűzéseiről. Teljesítették célkitűzéseiket Az év első napjaiban elkészült a tavalyi munkát összegező gyorsjelentés. Számok és adatok egészítik ki a gondos és alapos, szinte minden részletre kiterjedő szöveges elemzést. Ebből idézünk először: „ ... arra összpontosítottuk erőfeszítéseinket, hogy a piaci igényekhez rugalmasan alkalmazkodjunk, a termékszerkezetet, összetételt menet közben módosítsuk, a divatigényeknek és a gazdasági követelményeit figyelembevételével, így nehézségeink ellenére sikerült értékben teljesítenünk termelési tervünket. Az anyagárak évközi emelkedése ellenére elértük a tervezett nyereséget. Az előirányzatnak megfelelően csökkent a minőségi reklamáció mind export, mind pedig belföldi vonatkozásban ...” Bolla Rezső műszaki igazgató szóban is kifejti, hogy rendkívül sok nehézség tornyosult tavaly a tervteljesítés útjába. Ezek az akadályok alapvetően a vállalat működési körén kívül keletkeztek, elhárításuk, leküzdésük úgyszólván kétszeres erőfeszítést követelt. A belkereskedelem igénye módosult az év során: főleg a magasabb értékű termékeket helyezték előtérbe, mivel év közben derült ki, hogy a munkaigényes termékeket keresik nagyobb arányban a vásárlók. Ennek eredményeként az össztermelési értéket a tervezett 1062 ezer forinttal szemben 1066 ezer forintra teljesítették. Az anyagellátás sajnos nem követte az igények változását. Az újonnan felvett munkaerő szakmai színvonala sem emelkedett kellően. Ilyen nehéz körülmények között állt helyt a Minőségi Cipőgyár kollektívája. Megalapozott tervek A múlt évi munka igen nagy erőfeszítéseket követelt, éppen ezért az idei megnövekedett feladatokról és a megoldásukra irányuló szervezett munkáról már elöljáróban nagy elismeréssel nyilatkozhatunk. Íme a legbeszédesebb számadatok: tavaly kereken 6 millió pár cipőt gyártottak, ezzel szemben az idei évre ennél jóval többet, 6,4 millió pár cipő előállítását tervezik. A személyi és a tárgyi feltételekről egyaránt gondoskodtak. Hadd említsük meg, hogy az 1975. év termékeinek 75 százalékát már eladták, illetve lekötötték. A demokratikus országoknak 3,9 millió párat szállítanak — szerződés alapján — az év folyamán. A belkereskedelem csupán az év első felére már 1,2 millió párat rendelt meg. A választék gazdagságát bizonyítja, hogy az említett belföldi tétel 164 modellt foglal magába. Hazánk határain kívül a szocialista országok szívesen vásárolják a MIND cipőket. A legnagyobb partnerünk a Szovjetunió, részükre nem kevesebb, mint 44 féle modellt gyárt a vállalat. Most elsősorban a fekete lakkbőrből készült plattformos cipőkre tart igényt. Ebből következik, hogy a szovjet partner a minőségi követelmények mércéjét magasra emelte. Megnyugtató viszont, hogy a Tannimpex útján már a múlt év utolsó heteiben ennek az évnek a javára mintegy 50 ezer pár cipőt — előszállításként — küldhetett a vállalat a Szovjetunióba. A soronkívüli szállítás, a zökkenőmentes átvétel, a kialakult jó kapcsolatokat fémjelzi és arra utal, hogy a szovjet partnerek elégedettek a Minőségi Cipőgyár gazdag választékú, tetszetős, divatos termékeivel. Műszaki feltételek biztosítása A megnövekedett feladatok megkövetelik a munka- és üzemszervezés fokozottabb fejlesztését, a technikai, technológiai és műszaki feltételek biztosítását. A műszaki igazgató nagy örömmel számolt be arról, hogy hitelből és más forrásból a múlt év végén, az idei év elején a vállalat mintegy 30 millió forint értékű géppel gyarapszik. A fejlesztésből részesül minden gyáregység, de elsősorban a „B” gyáregység korszerűsítése, technikai fejlesztése kerül előtérbe. Ennek keretében megoldják a csákózó, előkészítő üzemrész automatizálását. Sor kerül az aljaüzem rekonstrukciójára is és létrehozzák a magas termelékenységű szalagot. Új gépeket kap a tüzede, a hódmezővásárhelyi és a tiszakeszi telep is. Munkájukra a vállalat fokozottabb mértékben számít az 1975. évi célkitűzések megvalósításában. A technikai feltételek mellett a vállalat vezetése a személyi feltételek biztosítása érdekében is mindent elkövet. Folytatják az új dolgozók betanítását mind vidéken, mind pedig Budapesten. A minőség javítása érdekében a közeljövőben beindul a szabászat is Tiszakeszin, amely jelentősen hozzájárul a termelékenység növekedéséhez is. Gyors intézkedés a helyszínen A vállalatnál kidolgozták az idei évre vonatkozóan mindazokat a munka- és üzemszervezési intézkedéseket, amelyek eredményesen szolgálják a hatékonyság fokozottabb növelését. Bolla Rezső elmondta, hogy egy új intézkedés keretében a technikusok műszakkezdéskor kötelesek aszalagnál megjelenni. A feladatuk, hogy a termelés vezetőit a helyszínen azonnal segítsék a váratlanul felmerülő problémák megoldásában. Megtörténhet például, hogy valamilyen járványos betegség miatt öt-tíz dolgozóval kevesebb kezdi meg a szalagon a munkát, de más hasonló gondok is előfordulhatnak, ilyenkor jól jön a segítség. Hasonlóan jelentős intézkedésnek minősül a vállalat gyakorlatában a hibalehetőségek feltárása. A vezetők megítélése szerint is az öszszes minőségi reklamáció legfőbb oka a talpleválás. Ez ellen kell tehát a leghatásosabban küzdeni. Ezért a Minőségi Cipőgyárban a kongresszusi munkaverseny szerves részévé tették ennek a problémának megszüntetését. Ennek érdekében versenyeznek egymással a gyáregységek és ezeken belül a szalagon dolgozók és brigádok is. Az értékelésnél figyelembe veszik a laboratóriumi és a hatósági vizsgálatok, ellenőrzések, tapasztalatok eredményeit is. A Minőségi Cipőgyár ebben az évben a megnövekedett feladatok megoldásához kezdett hozzá. A vállalat vezetői, dolgozói arra törekednek, hogy a IV. ötéves terv befejező évében, a XI. pártkongresszus, valamint hazánk felszabadulása 30. esztendejében tovább öregbítsék hírnevüket, a több milliós vásárlóközönségük igényét messzemenően és maradéktalanul kielégítsék. Kutas József VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK XXII. évfolyam, 1. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1975. január 1 -ig Felszabadulástól napjainkig Korszerű üzemcsarnokok, szociális létesítmények a Hajdúsági Bőrgyárban Kevés gyárról mondhatjuk fel, hogy ennyire kétarcú, mint a Budapesti Bőripari Vállalat Hajdúsági Gyáregysége. A debreceni üzemben járva — hatalmas területen fekszik — váltogatják egymást a modern, tágas, világos csarnokok, az új létesítmények, és a régi, elavult, apró épületek, ósdi műhelyek. 30 év történelmi mértékkel mérve rövid idő, de az ország, egy gyár életében már jelentősnek számít. Ezúttal azt kutattuk miként vallanak a megtett útról azok, akik a felszabadulás első napjaitól a bőrgyárban dolgoznak. — 1945. január 1-én kerültem az üzembe, mint tímár szakmunkás — emlékezik vissza Balaskó Mihály, a keményáru kikészítő művezetője. — Akkoriban egy bőrés cipőipari szövetkezet alakult, amelybe mi is, akkori munkások, részvényesként vettünk részt. A szovjet katonák segítették a munkánkat. Hogyan dolgoztunk? Szétszórtan hevertek a kis épületek . .. nem voltak közlekedési utak, öltözők, fürdők még képzeletünkben sem. Vállon hordtuk a hatalmas bőröket, nagyon nehéz fizikai munka volt a bőrgyártás. A gépek alig-alig könnyítették a dolgunkat. Szénási György, a cseres üzem krupponálója, szintén „alapító” tag. A hatalmas csarnokban beszélgetünk, a kádak felett lassú méltósággal halad a daru. — A cserzés a bőrgyártás egyik leglényegesebb folyamata — magyarázza. — Annak idején, álmodni sem mertünk ilyen nagy, világos teremről. Alacsony volt a műhelyünk, csak behúzott nyakkal léptünk be az ajtón. Ott, a műhelyben öltöztünk, szögre akasztottuk a ruháinkat, semmi tisztálkodási lehetőség nem volt. Gépesítés, nehéz munka megkönnyítése? Csak reménykedtünk a jobb körülmények, kialakulásában. S hová fejlődtünk? Hát ide! — mutat szét a műhelyben. — Villamos targoncák hordják a bőrt, daru emeli ki a kádakból, s olyan korszerű technológiával dolgozunk, hogy nyugati cégek is jönnek tapasztalatcserére, nézik eredményeinket. Az asztalosműhely apró helység ugyan, de rendes, tiszta. Itt beszélgetünk Kerekes Sándorral, aki, ha nem is az első napoktól, de a gyár „újjászületésétől” 1955. április 4-től dolgozik itt. — Bár asztalosként kerültem a gyárba 1954. őszén, akkor azonban mindenki mindent csinált — mondja. — Meg kellett indítani a termelést, először a meszes, aztán a cseres, majd a kikészítő műhelyt készítettük elő. Nemegyszer éjjel, nappal dolgoztunk. Kezdetben egy teremben volt az üzemfenntartás összes csoportja, aztán épültek ezeka kis külön műhelyek. A munkánk megkönnyítéséhez gépeket is kaptunk. Az az igazság, hogy a gyár nő, korszerűsödik, s így, mi is kinőttük a munkahelyeinket. A beszélgetést az igazgatói irodában folytatjuk, Méhes János igazgatóval. Két éve jártam itt, s azóta háromra szaporodott a gyár történetét tartalmazó albumok száma. Büszkén lapozza az igazgató, neki minden egyes megsárgult újságcikk, fénykép, egyegy lépést jelent a mához. — 1951—54-ig szünetelt a gyárban a bőrgyártás. A cipőipar fejlődése, a növekvő igények szükségessé tették a keményáru termelés beindítását — idézi a múltat Méhes János. — Mintegy száz fős létszámmal kezdtünk, éves termelésünk 200—300 tonna volt. 1968-ig a létszámot 250 főre növeltük, a termelésünk pedig 2000 tonnára nőtt. Az eredményeket csak úgy érhették el, ha folyamatosan, a múlt örökségét, a régi gyárat is átformálják. Nagy rekonstrukcióra nem volt anyagi fedezet, de lépcsőzetesen, több szakaszos korszerűsítéssel javították a munkakörülményeket. Modernizálták a cseresüzemet, új liftházakat építettek, trafóház emelkedett a gyárudvaron. — 1968-ra csökkent a kereslet a keményárú iránt — folytatja tovább az igazgató, és akkor határozták el, hogy puhabőrt kell termelnie a gyárnak. Az új profilra való átállás ismét komoly feladat elé állította a kollektívát, a vezetést. Építettünk egy kettő és egy háromezer négyzetméter alapterületű puhabőr előkészítő- és kikészítő csarnokot. Az energia biztosítására nagy teljesítményű gázbefúvásos kazán készült. A belső szállítás lebonyolítására rakplapos emelővillás targoncákat vásároltunk, s így, minimálisra csökkentettük a nehéz fizikai munkát. Erőfeszítéseink eredményesnek bizonyultak. 1971-ben 100 ezer négyzetméter, 1974-ben már 850 ezer négyzetméter puhabőrt gyártottunk, sőt keményáruból is kielégítettük az igényeket. A Hajdúsági Bőrgyár, bár még fellelhetők a múlt maradványai, egyike legintenzívebben fejlődő üzemünknek. Felmerül a kérdés, hogy a munkakörülmények javítása mellett, vajon megfelelően alakultak-e a dolgozók — ma már 760 fős létszámmal dicsekedhetnek — szociális körülményei is? — Mindig szem előtt tartottuk, hogy ne csak a termeléshez szükséges létesítmények sokasodjanak — mondja Goes Mihály szb-titkár. — — 1972-ben az új krómos csarnokban 120 férőhelyes női öltöző, 1974-ben 180 személyes fekete-fehér öltözőfürdő épült. Az V. ötéves tervben ismét egy 180 férőhelyes fekete-fehér öltöző építését tervezzük. — Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére, április 4-re — 3,5 millió forintos beruházás — szeretnénk átadni dolgozóinknak a 300 személyt befogadó éttermet, a mellette készülő új orvosi rendelővel együtt. Év végére ugyanott elkészül a kétszintes irodaház is — fűzi még hozzá Méhes János. A 30 év történetét, eseményeit, még ha csak egy gyárról is van szó, nehéz megörökíteni egy cikk keretében. Reméljük ízelítőt sikerült adni arról, mekkora utat tett meg a Hajdúsági Bőrgyár felszabadulástól napjainkig. V. Gy. r Cserzőanyaggyár: Célunk: Még jobban takarékoskodni az alap- és import anyagokkal Napjainkban nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mit jelent a takarékosság. Különösen nagy jelentőségű ma, amikor az egész világon problémák vannak a nyersanyaggal. Nálunk különösen fontos a takarékosság, mivel természeti kincsekben szegény ország vagyunk. Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán is sok szó esett erről a kérdésről, ennek politikai jelentőségét húzza alá nyomatékosan a párt XX. kongresszusára kiadott irányelv is. E gondolatok jegyében látogattunk el a Cserzőanyaggyárba, ahol dr. Tóth Béla igazgatóval beszélgettünk: mit jelent gyáregységüknek a takarékosság, mit szándékoznak tenni ennek érdekében? Az igazgató elvtárs kimutatásából kitűnik, hogy 1969-ben 1,5 százalékot ért el az alapanyagok áremelkedése, a következő évben 2,2 százalékot, ezt követően 4,8, majd 6,7 százalékot, míg 1974 első kilenc hónapjában már 32,3 százalékra nőtt az alapanyagok ára. Ha megoszlásában vesszük szemügyre a növekedés mértékét, ugyancsak tarka képet kapunk. A gyár ugyanis három területről szerzi be az alapanyagokat, így a hazai piacokon szerzett alapanyagok ára 10,9 százalékkal, a szocialista piacokon 3,9 százalékkal, míg a tőkés országokból importált alapanyagok ára 78,7 százalékkal emelkedett az előbb jelzett időszakban. Ebben benne vannak a gyártásuknál nélkülözhetetlen anyagok: a pigmentek, bikronáth, a fenol és a szóda. Az áremelkedés nem kis terhet jelent a gyár kollektívájának, mivel 1974. év első kilenc hónapjában 10,8 millió forinttal többet kellett kiadniuk a korábbiakhoz képest. Nehezíti a helyzetet, hogy a termékek árának, növekedésével a többletkiadásnak csak 35 százaléka térül meg. Ebből az állami dotáció — a tőkés többletkiadásokra — 15 százalékot térít meg. A hiányzó rész még így is nagy. Az áremelkedés ellensúlyozására tervszerűen készültek a gyár dolgozói. A korábbi időből közismert, hogy a tőkés világban milyen nagy vihart váltott ki a kőolajtermékek árának növekedése. Ez az áremelkedés érzékenyen érintia Cserzőanyaggyárat is, mivel az alapanyagok jobbára a petrolkémia származékai. Az inflálódás a nyugati világban tovább emelkedik, így a tőkés üzletemberek a tőlük vásárolt alapanyagok árait még mesterségesen is növelik. Ennek egyik módszere, hogy a megrendelt árut a korábban megszokott pontosság helyett, rendszerint késve szállítják. A fokozódó áremelkedés ellensúlyozására az üzemben mindent elkövetnek a meglevő anyagok takarékos felhasználására. A legnagyobb gondot az üzem- és munkaszervezésre fordítják. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy például a tartályokból lefejtett alapanyagot szakszerűen kezelik, a vagonokból olyan gonddal és felelősséggel rakják ki az anyagot, hogy a 2 százalékos kálót jelentősen csökkentik. Felhívták a dolgozók figyelmét, hogy termelés közben takarékoskodjanak a gáz-, villany- és víz felhasználásával. A vízzel például úgy takarékoskodnak, hogy a saját kútból a korábbi mennyiségnek a dupláját nyerik, így a városi hálózatból jóval kevesebb vizet használnak fel. Természetes, hogy az elhatározás, a felsőbb intézkedés csak annyit ér, amennyit abból megvalósítanak. Ezt pedig csak az üzemben a vezetők, a dolgozók, a brigádok szoros összefogásával valósulhat meg. Különösen sokat tehetnek a szocialista brigádok, ha felajánlásaikban rendszeresen szerepel az anyagtakarékosság. Ezt bizonyítja többek között, hogy a Petőfi Szocialista Brigád tagjai az elmúlt évben a gyártási veszteség 10 százalékos csökkentésével több, mint 10 ezer forintot takarítottak meg és egyes műveleteknél 30 százalékkal kevesebb kötőanyagot használtak fel. A Synatol szocialista brigád kollektívája a gépjavítást a tervezett ezer óra helyett 800 óra alatt végzi el. Az Április 4. brigád tagjai az árammal takarékoskodnak, a Ciklon brigád pedig az önköltséget csökkenti. Az Angela Davis szocialista brigád a víz-, gőz- és az áram komplex megtakarítására törekszik. (Folytatás a 2. oldalon)