Bőripari Dolgozó, 1978 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám

Rendhagyó módon kezdődött az 1978-as esztendő a Duna Cipő­gyárban. Az év első munkanap­ján munkásgyűlésre hívták össze a budapesti gyáregység dolgozóit. A délutános műszakra bejövő munkások már egy óra előtt sza­­porázták lépteiket az öltözőbe, hogy időben a műhelyben lehes­senek, a délelőttösök pedig a­­munkával iparkodtak. Valameny­­nyien izgalommal várták a gyűlés kezdetét. Mire a tűzödei csarnokban Pol­gár Gyula igazgató, az alfakörök „új csarnokában” pedig Morvay László főmérnök szót kapott, a munkások és a közelükben dol­gozó társosztályok dolgozói szo­rosan körbe vették a rögtönzött dobogókat. A vezetők tisztelettel köszön­tötték a munkásgyűlés résztve­vőit és eredményekben gazdag új esztendőt kívántak, majd rátértek a „lényegre”. Mint mondották: örömmel adhatják hírül, hogy az 1977-es év eredményes volt a Duna Cipőgyár számára. Nemcsak teljesítette a 4,9 millió párás készáru-termelési tervét, de 10 ezer párral többet is gyártot­tak. Ez a tízezres mennyiség cse­kély ugyan a százezres tételekhez képest, inkább bizonyítási erővel bír, hogy a célkitűzések feszítet­tek ugyan, de reálisak voltak, melyekre építeni lehet és kell is 1978-ban. A lábbelik természetesen nem­csak elkészültek, de útnak is in­dították őket. Örvendetes, hogy az exportkötelezettségeknek — fő­leg a nagy mennyiségű szovjet exportnak — időben eleget tud­tak tenni. A termékek minősége is javult az elmúlt esztendőben, amit a fogyasztói reklamációk csökkenése bizonyít. Mindkét gazdasági vezető hang­súlyozta: a dolgozók nagy erőfe­szítése, segíteni akarása nélkül, az 1977-ben kibontakozott mun­kaverseny eredményei nélkül, aligha sikerül úrrá lenni a ter­melés során felmerülő problémá­kon. Éppen ezért a gyár minden dolgozóját, de főleg a termelő munkásokat el­ismerés és dicséret illeti A termelési eredményeken kí­vül röviden arról is szóltak a gaz­dasági vezetők, hogy 1977-ben számottevően növekedett a dol­gozók jövedelme. A vállalati bér­­színvonal 11 százalékkal emelke­dett, amiből 5 százalék a köz­ponti alapból biztosított, míg a 6 százalékos műszakpótlék a gyár saját erőforrásából jutott a dol­gozóknak. Mindezekből kirajzolódik: ered­ményes évet zárt a Duna Cipő­gyár. És vajon mi várható 1978- tól? A tervjavaslatot több gazda­sági és mozgalmi fórum vitatta meg a — pesti és vidéki — gyár­egységekben. Sőt, az üzemi lap­ban is megjelentették, így lehe­tővé vált, hogy szinte minden dol­gozó megismerkedhetett a válla­lat főbb célkitűzéseivel. Mégis célravezető volt az új tervidő­szak első munkanapján felidézni lényeges részeit. Főleg azokat, amelyekben a munkásközösség sokat segíthet. Az elmúlt esztendőben szerzett tapasztalatok alapján a Duna Cipőgyár 1978-ra is 4,9 millió pár lábbeli gyártását ter­vezi, növekszik viszont a szov­jet exportra készülő mennyiség részaránya. A mennyiség tehát marad, de az­zal mindenki tisztában van, hogy az eddiginél is jobban kell ügyel­ni a minőségre és a termelés mennyiségére. Mindkét munkás­gyűlésen elhangzott az is, hogy ez az esztendő sem lesz gondoktól problémáktól, programmódosítá­soktól mentes, de igyekeznek jobb munkaszervezéssel ezen segíteni. A termelés ismertetése után a bértéma következett. A dolgozók megtudhatták, hogy 1978-ban 4,5 százalékos bérfejlesztésre nyílik lehetősége a vállalatnak, ami — az eddigiektől eltérően — már január 1-i hatállyal kerül elosz­tásra. Az előkészítő munka most folyik és rövidesen (még január­ban) a vszt- és bizalmi küldöttek együttes tanácskozása elé kerül végleges eldöntésre. Ezt követően Jobbágy Gyula vszt-titkár, illetve Zubcsek Ká­­rolyné termelés és bérfelelős a szociálpolitikai célkitűzésekről szóltak. Elmondták, hogy az idén folytatják a gyermekintézmények korszerűsítését, megkezdődik az alsóörsi üdülő bővítése és a gyár leállása alatt újra üdültetnek a fizetővendég-szolgálat igénybevé­telével, ami tavaly nagyon jól bevált. A munkásgyűlések résztvevői előtt tehát kirajzolódott a múlt és a jövő. De a hozzászólások azt is bizonyították, hogy a dolgozók már napokkal, hetekkel ezelőtt vitatták, mérlegelték a tervben foglaltakat, melyet megvalósítha­tónak, reálisnak találtak. Szavaik­ból az is kitűnt, hogy a Duna Cipőgyár kollektívája — a Láng-gyári munkásokhoz hasonlóan — felelősséget érez a vállalati és végső soron a nép­­gazdasági célkitűzések megva­lósításáért. Éppen ezért segítőkészségüknek adtak kifejezést. Az alsaközi gyűlésen elsőként Tóth János, az 53-as kör Április 4. szocialista brigádjának vezető­je kért szót, aki több munkatár­sával együtt képviselte a ,,duná­­sokat” a december 20-i Láng-gép­gyári nagygyűlésen. Az ..új csar­nok” három B-műszakos köre ne­vében versenyfelhívással fordult a gyár valamennyi pesti és vidéki termelőegységéhez. — Műhelyünk kollektívája úgy döntött, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfor­dulója tiszteletére indított mun­kaversenyt 1978-ban folytatja, ez­zel csatlakozva a Láng Gépgyár­ban született mozgalomhoz. En­nek érdekében vállal­juk... —­ vezette be felszólalását Tóth Já­nos, majd részletesen ismertette a vállalást. Ebben a technológiai fegyelem megszigorítása, a minő­ségi szint további emelése, a szab­ványon kívüli termékek és a biz­tonsági tartalék arányának csök­kentése, félmillió forintos kellék- és segédanyag-megtakarítás, 400 órás társadalmi munka, valamint a „Radar” hiba­jelző rendszer „élő­vé tétele” szerepel. Majd hozzá­tette: — A munkaverseny sikere ér­dekében kérjük a vállalat gazdasági és mozgalmi vezetőit, teremtsék meg a hatékonyabb termelés minden feltételét, mert csakis így tehetünk eleget vállalásainknak. Ez a segítőkészség és ugyanak­kor a termelési feltételek bizto­sításának kérése szerepelt a tű­zödei asszonyok (Barna Lajosné, Tóth Mária, Szűcs Ferencné) fel­szólalásában is. Az aljaösszeszerelők körében elhangzott versenyfelhívásnak rögtön lett visszhangja. Tasi Ist­vánná az „új csarnok” A-műsza­­kos körök nevében, Hadanics László pedig a B-gyáriak képvi­seletében jelezte munkatársai csatlakozását a munkaverseny­hez. A konkrét, vállalásokra pe­dig néhány nap múlva térnek vissza, alaposan meghányva-vet­­ve a lehetőségeket, javaslatokat. A KISZ-fiatalok is szóltak vál­lalásaikról. Fazekasné Krizsó Má­ria és Otoltics Ottó egybehang­zóan tolmácsolták az alapszerve­zetek szándékát. a XI. VIT tisz­­(Folytatás a 3. oldalon) A munkásgyűlés résztvevői Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat: Sikeres évet zártunk Interjú Malovecz Gyula vezérigazgatóval Malovecz Gyula a Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat vezérigazgatója az elfoglalt emberek sorába tartozik. Ennek ellenére szívesen vette, amikor lapunk olvasói nevében felkerestük. Főleg azt a kérdéskört feszegettük, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 60. évfordulójára kibontakozott munka­verseny mit jelentett az 1977-es év termelési eredményében. — Mindenekelőtt azzal szeretném kezdeni — mondja Malovecz elvtárs — hogy az idén is csatlakozunk a Láng­cépgyár dolgozóinak a felhívásához. A tennivalóinkat most gyűjtjük össze, miközben az 1977-es esztendő mérlegét készítjük. Egyértelműen mondhatom, hogy a növekvő munkaerő- és anyagellátási gondokat nem lettünk volna képesek ilyen sikeresen áthidalni dolgozóink alkotókészsége nélkül. Ha csupán azt mondom, hogy a termelési értéket 105 százalékra tel­jesítettük, akkor már ez is sejteti, hogy sikerült némi tartalékainkat is feltárni. A termékösszetétel Aztán közös erővel elemezgetjük a véglegesnek még nem mond­ható számokat, s kitűnik, hogy a termékösszetétel, s a törekvés a gazdálkodásban, egybevág a párt XI. kongresszusának a határoza­tával. Napjainkban az oly divatosan használt kifejezés, mint a nyu­gati válság „begyűrűződése” nem kímélte a Pannóniát sem. Főleg azért nem, mert az alapanyag tekintélyes része származik tőkés piacról, ahol az árak bizonytalanok, állandóan növekednek. Ennek egyik legjobb ellensúlyozója viszont az export termelés fokozása.­­ Valóban úgy igaz, a­z 1977. év elején nem sokan reméltük, hogy végül is egy ilyen jól sikerült évet tudunk lezárni — folytatja a ve­zérigazgató. — Mindenekelőtt azt emelném ki, hogy dolgozóink lel­kesedése, a szocialista munkaverseny adta meg a lendítő erőt. Ennek az eredménye, hogy a szovjet exportot november 7-re maradéktala­nul teljesítettük, méghozzá úgy, hogy közben nem feledkeztünk meg a hazai piac kielégítéséről és a tőkés exportunkról sem. Úgy gondo­lom, nem szükséges különösebben bizonygatnom, hogy mennyire fontos a tőkés export és a dollárbevétel növelése. Ne értse félre sen­ki, nem akarok dicsekedni, de dolgozógárdánk megnyugtatásaként is illik elmondanom, hogy dollártermelési tervünket mintegy 23—30 százalékkal túlteljesítettük■ Ez összefügg a jó piackutatással, no meg azzal, hogy termékeinket szeretik, keresik és szívesen viselik a föld­kerekség minden táján. A brigádok szerepe — Egy évzáró, illetve évnyitó nyilatkozatból nem maradhatnak ki a szocialista brigádok — folytatja Malovecz elvtárs. — Mint már az elején is szóltam, munkaerőgondunk nem enyhült még azáltal sem, hogy a párt ipartelepítési politikájának a megvalósítása során egy korszerű üzemet létesítettünk Kunszentmártonban. Az emberi akarat és értelem nem ismer lehetetlent. Ide sorolnám a szocialista brigádokat, amelyek tagjai szinte önmagukat múlták felül a mun­kaverseny során. Nem kívánok rangsort állítani a gyáregységek kö­zött, hiszen a munkánk jellegéből fakadóan a műveletek egymásba kapcsolódnak. Tehát, ha nem elég olajozottan forog a gépezet, ak­kor azt valamennyi gyáregység megérzi. Nem mondom, voltak gond­jaink, nehézségeink, amelyeket azonban sikerült legyőznünk. A vezérigazgató a szocialista brigádok jó munkájával, öntudatá­nak fejlődésével hozza összefüggésbe, hogy nem kevesebb, mint 15—30 százalékkal javult a minőség, kevesebb volt a reklamáció. Sőt,­ a szigorú anyagnormák ellenére, helyesen megválasztott tech­nológiával, sikerült a felületnövekedést is elősegíteni. Ezek olyan tényezők, amelyek ugyancsak elősegítik a gazdaságosság kedvező alakulását, export és hazai terveink megvalósulását Jövedelmezőség, keresetek A vállalat valamennyi dolgozójának derekas munkáját tükrözi, hogy sikerült a jövedelmezőséget tovább növelni. Az 1976. évihez képest mintegy 35 millió forinttal több értéket állítottak elő. Termé­szetesen ezzel egy időben a dolgozók jövedelme is emelkedett a vég­zett munka arányában. Központi alapokból és saját erőből mintegy kilencszázalékos bérfejlesztést valósítottak meg. Ezen belül a fizikai dolgozók fizetése nagyobb mértékben emelkedett. — Nem volna teljes a kép, ha csupán a termelési mutatókat, s a kereseti arányokat vennénk szemügyre — erősítette meg Malovecz elvtárs. — Történt néhány előrelépés a szociális terveink megvalósí­tásában is. Kunszentmártonban jelenleg már ezer ember dolgozik. Persze, hogy szívügyünk volt, a szociális létesítmény mielőbbi tető alá hozása. Elkészült és a dolgozók birtokba vették az öltözőt, fürdőt és a konyhát. Szegeden pedig befejeződött a rekonstrukció: megta­lálható ott minden az orvosi rendelőtől kezdve a korszerű öltöző­­fürdőn át a konyháig. Közben a termelőegységek korszerűsítését sem hanyagoltuk el. Ebben nem is kételkedhetünk, hiszen ma már az embereket csak ott lehet megtartani, ahol jó a szociális ellátottság és tudják, hogy milyen feladatokat kell megoldaniuk, s azért milyen összeg kerül a borítékba. A vezérigazgatóval folytatott beszélgetés során egyértel­művé vált: őszintén beszéltek a dolgozókkal arról is, hogy a korszerű gépeken csak akkor tudnak dolgozni, ha állandóan képezik magu­kat szakmailag és politikailag egyaránt. Az is kiderül a beszélgetés során, hogy a Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Válla­­­lat valamennyi dolgozója jelesre vizsgázott a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. év­fordulója tiszteletére indított szocialista mun­kaversenyben. Ennek az eredménye, hogy körülbelül 6—8 nap nye­reséget kapnak az év közben kifizetett jutalmakon, prémiumon fe­lül. Jó dolog, már azért is, mert ezt az összeget differenciáltan oszt­ják fel, megnézve, ki mennyit tett a közös kalapba. Előrelátás Persze a beszélgetés fonala nem szakadt meg az 1977. év értéke­lésével, hanem egy kis pillantást vetettünk a jövőbe is. Arra például, hogy Újpesten, a központi telepen sürgősen meg kell valósítani a szennyvízderítőt, mert a környezetvédelmi okok ezt diktálják. Ugyanakkor az elmúlt évi kimagasló teljesítményt csak bázisként kezeli a vezetőség. Arra alapozzuk ezt, hogy az export vonalán pél­dául mintegy 15—30 százalékos növekedésre számítanak. Ez termé­szetesen feladja a leckét a vezetőknek és beosztottaknak egyaránt. Mindezt különösebb beruházás nélkül, a tartalékok feltárásával, s a korszerű üzem- és munkaszervezéssel kívánják megoldani. Szép és magasztos feladat megvalósításáért érdemes a vállalat minden egyes dolgozójának sokat tenni, fáradozni.

Next