Bőripari Dolgozó, 1980 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! XXVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 70 FILLÉR 1980. JANUÁR Az 1980. évi feladatokról tárgyalt központi vezetőségünk Január 10-én a Vegyipari Szakszervezet tanácstermében ke­rült sor szakszervezetünk központi vezetőségének kibővített ülésére. A tanácskozáson részt vett Kiss Károly a SZOT alel­­nöke, szakszervezetünk központi vezetőségének tagja. Móczi András elnöki megnyitója után a központi vezetőség elsőnek dr. Bakos Zsigmond könnyűipari államtitkár és Csi­kós Bál a központi vezetőség titkárának előterjesztésében ér­tékelte az 1979. évi terv teljesítését és meghatározta az iparág és a szakszervezet feladatait az 1980-as terv teljesítésével kapcsolatban. . Dr. Bakos Zsigmond könnyűipari államtitkár: Átgondoltabb megoldást kell találni a hatékonyság növelésére, gazdasági tartalékaink feltárására Dr. Bakos Zsigmond tájékoztat­ta a központi vezetőséget az el­múlt év termeléséről­ és az idei feladatokról. A cipőipar termelé­se tavaly egy százalékkal elma­radt a tervezettől, elsősorban a Duna és a Minőségi Cipőgyár ter­melési, gazdaságossági gondjai mi­att. A Bonyhádi Cipőgyár viszont 2,2 százalékkal növelte termelését. A bőrdíszműipar másfél százalék­kal kevesebb terméket állított elő, s nem­ tudták kielégíteni teljesen a­ keresletét. A szőrmeipar ugyan 4,5 százalékkal kevesebbet ter­melt, de értékben túlteljesítette célkitűzéseit. A kesztyű- és bőr­­vár a tervnek meg­felelően végez­te a múlt évben munkáját. Ösz­­szességében a­ bőr-, cipő-, kesz­tyű- szőrme- és bőrdíszműipar termelése a népgazdasági tervvel összhangban alakult. Kedvezőtlenül alakult viszont az iparág létszáma. A cipőiparban a tervhez képest 1 százalékkal ke­vesebben, dolgoznak, jelentősen csökkent a munkások létszáma az Alföldi, a Duna- és a Minőségi Cipőgyárban. Hasonló a helyzet a bőrdíszműiparban. A belkereskedelem igényeit az ipar összességében kielégítette. A Graboplast a korábbiaknál több és jobb minőségű műbőrt adott, különösen az év második felében, s ,ez jól szolgálta a gyártmányfej­lesztést. Egyre nagyobb sikere van a Duna Cipőgyár leánykacipői­nek. Sikeres kezdeményezések történtek a magas minőségi és esztétikai követelményeket ki­elégítő női és férficipők előál­lításában is. A szocialista export 6, száza­lékkal, közel egymillió pár cipő­vel csökkent. A tőljes export a cipőiparban a tervezett szerint alakult. A kesztyű- és bőripar ex­portja kedvező, s szőrmeipar vi­szont 6,7 százalékkal növelte ex­port árbevételét. A puhabőr-ex­port a tervnek megfelelt. Igen jó hatékonyságú cikknek bizonyult. Felhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy tavaly a cipők minősé­gében kisebb mértékű romlás volt. Elsősorban a technológiai fegyelem megsértése miatt. A reklamációknak 60-70 százaléka a talpleválásból származik. A Mi­nőségi Cipőgyárban az első fél­évben 0,6 százalékról 2,4 száza­lékra nőtt a minőségi reklamáció. A vállalatok gazdálkodásáról szólva elmondta, hogy a Rákos­palota­ Bőr- és Műanyagfeldolgo­­zó Vállalat az előző évi eredmé­nyének egynegyedét produkálta. A Simon­tornyai Bőrgyár 40 mil­lió forint veszteséggel számolt, s ehelyett 700 ezer forint ered­ményt mutathat fel. A Budapesti Bőripari Vállalatnál a hatékony­ságnövelő intézkedések nyomán 68 százalékkal javult az ered­mény. Az állam­titkár az idei év leg­fontosabb feladatai közé sorolta a termékszerkezet célszerű és gaz­daságos megváltoztatását, a rá­fordítások erőteljes csökkentését. Az ipar kiegyensúlyozott, szin­ten tartó emeléssel számol, tehát nincs szó a termelés növeléséről. Idén a cipőipar 45,2 millió pár cipőt készít. A belkereskedelem az árváltozások nyomán óvato­sabb megrendelésekkel számol, s egyelőre eszerint egymillió pár lábbelivel kevesebb kerülhet a boltokba. Exportra viszont egy­millió párral többet szállíthatunk. A bőripar termelésében a puha­bőrtermelést 400 ezer négyzetmé­terrel kell csökkenteni, minden eddiginél jobban kell viszont tá­maszkodni a hazai bőr begyűjté­sére és feldolgozására. A rendel­kezésre álló bőrökből a lehető legjobb anyagkihozatalt kell el­­érni. Nagyon jól szolgálta, ezt a célt a cipőipari szabásverseny, mely — már a verseny alatt — meg­mutatta, hogy milyen hatalmas tartalékokkal rendelkezik az ipar. A bőripar a bőrfelület növelése érdekében jelentős beruházásokat tervez, s ezek javát saját kivite­lezésben oldja meg. Rendkívül fontos az olcsó bérhelyettesítő anyagok felhasználása, valamint a bőrökből minél több termék előállítása. Jól szolgálhatja ezt a bőr- és cipőipari vállalatok szo­ros együttműködése. Az alkatrész-előállító vállalatok (PEMÜ, Tisza, Pé­csi Bőrgyár) a konfekcionáló vállalatokkal együttműködve tovább kell, hogy fejlesszék mintázási, szállítási készségüket. Minden gazdálkodó egységnek gondoskodni kell a ve­gyi, segéd- és kellékanyag fel­használási normatívák felülvizs­gálatáról, s a felhasznált anyag­­féleségek számának szükséglet szerinti csökkentéséről, az utalvá­nyozás megszigorításáról, az ösz­tönző bérezési formák kialakítá­sáról. Az államtitkár ezután ismertet­te a bőr- és cipőiparra vonatkozó kompetitív árképzési szabályokat, az ezek nyomán várható gazdál­kodási feladatokat. A vállalatok előterveiben — mondotta — hasznos törekvések találhatók, de ezek realizálása ér­dekében az éves tervek kialakítá­sa során átgondoltabb megoldáso­kat kell találni a hatékonyság nö­velésére, gazdasági tartalékaink feltárására. Számítani kell arra, hogy a vállalatok a feszítettebb (Folytatás a 2. oldalon) Az elnöki asztalnál helyet foglalnak balról jobbra: Németh János, Csikós Pál, Dr. Bakos Zsigmond, Móczi András, Petrák Ferenc, Demeter Piroska és Kiss Károly Az alapanyaggyártók és feldolgozók jobb együttműködéséért A Textil-, Bőr- és Ruházatipari Szakszervezetek Szövetségének elnökségi ülése Az alapanyagot gyártó és feldolgozó vállalatok együttműködésé­nek problémáit elemezte és a javítás feladatairól határozott a Tex­til-, Bőr- és Ruházatipari Szakszervezetek Szövetsége elnökségének 1979. november 30-án megtartott ülése. A vállalati gazdálkodás ha­tékonyságának növelése, a jobb, választékosabb hazai ellátás és a versenyképes export nem nélkülözheti az alapanyaggyártók és a feldolgozók együttműködésének további fejlesztését, javítását Keré­nyi Gábor és dr. Burkus Egon, a Könnyűipari Minisztérium főosz­tályvezetői adtak tájékoztatást az érintett vállalatok között kiala­kult kapcsolatrendszer működéséről, az együttműködés továbbfej­lesztésének lehetőségeiről. A tanácskozáson részt vett a negyedik érdekelt szakma, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dol­gozók Szakszervezetének képviselője is. A résztvevők egyértelműen szögezték le: véget kell vetni az egymásra mutogatásnak, s közösen kell megtalálni az együttes érdekeltség kulcsát. Mint a Könnyűipari Minisztérium képviselői elmondták, a kapcsolódó feldolgozási folya­matok kapacitás-összhangjának nem elsősorban mennyiségi problé­mái vannak. Az egyes iparágak helyzete ezen a területen eltérő:­­ a pamutipar szövettermelése nagyobb a textilruházati ipar felhasz­nálásánál, a kötőipar részére rendelkezésre álló fonalgyártó kapaci­tást választékban és mennyiségben importtal kell kiegészíteni, a gyapjútípusú szövetekből feldolgozás céljára beérkező szövetmeny­­nyiség nagyobb, mint a gyapjúipar méteráru exportja. A legzártabb vertikális kapcsolat a bőr- bőrfeldolgozó ipar között van. A feldolgozóiparokban az ütemes szállítás, a sorozatnagyság, a szállításon belüli választék tartása még mindig gondot jelent. Sok esetben a kereskedelemnek olyan kollekciót mutatnak be, amelynek nincs meg az alapanyag-háttere. Különösen a dollárexportban mutatkozik meg a kapcsolati rend­szer összes hibája. Nehézkes a kiajánlás, a saját anyagos exportban gondok vannak a mintázás gyorsaságával, pedig ma már a gyapjú­iparban is van jó példa arra, hogy egy hét alatt bár­milyen mintá­zási igényt ki lehet elégíteni. Nagy különbségek vannak a minőségi színvonalban. Sok esetben munkában és anyagban sokkal többet dol­goz be az ipar egy-egy termékbe, mint amennyit indokolt lenne, csak éppen eközben elhanyagolja a külcsint, a termék kellemes fogását Közös együttműködéssel, kölcsönös előnyök alapján meg kell ta­lálni az optimális megoldás technikai és anyagi feltételeit, az alap­­anyaggyártó iparok nagy sorozatot igénylő és ezzel átállási veszte­séget csökkentő törekvései és a feldolgozó iparok, illetve kereskede­lem sorozatnagyságot csökkentő választéki igényei között. Ilyen tí­pusú kapcsolatkialakítási törekvések már mutatkoznak a kötőipar és konfekcióipar, illetve egyes gyapjúipari­­vállalatok részéről. Az ér­dekeltségi ellentétek az árszabályozók mellett feltehetően könnyeb­ben lesznek áthidalhatók. Az elnökség a gondok elemzése után ajánlást fogadott el az együttműködés javítására. Alapelv, hogy az alapanyaggyártónak és a feldolgozóknak is egymás érdekeinek kölcsönös megismeréséből, összehangolásából kell kiindulni. A differenciált lakossági igények kielégítését megfelelő összetételű és választékú termékkel elsődle­ges feladatnak kell tekinteni. Ennek érdekében jobban ki kell hasz­nálni a szocialista­­országokkal való együttműködés lehetőségét is. A termelőkapacitások jobb kihasználása, a divatigények gyors változásához való alkalmazkodási képesség fokozása pedig megkö­veteli a konfekció-, a cipő- és bőrdíszműipar vállalatok, valamint az alapanyagot szállítók közös gyártmányfejlesztését. Sőt, ajánlatos a kereskedelem véleményét is kikérni a fejlesztéseknél. A kis soro­zatú gyártást igénylő belföldi megrendelések megfelelő gazdaságos­sággal csak akkor teljesíthetők, ha a vállalatok élnek az exporttéte­lekhez való kapcsolódás lehetőségével. A kötszövőipar fonaligényé­nek biztosítása, a megfelelő választékú kínálat a fonalgyártók és a kötszövőipari vállalatok még jobb együttműködését igényli. Helyes, hogy a Könnyűipari Minisztérium a központi specifikálós rendszer továbbfejlesztésére és a szerződéskötési gyakorlat korszerűsítésére tesz javaslatot. A szinte krónikus kellékellátási gondot sürgősen orvosolni kell, fel kell tárni az ellátási zavarok okait, s meg kell határozni a ten­nivalókat a háttéripari — a szövetkezeti ipart is beleértve — sze­lektív fejlesztés irányait, s a hosszú távon beszerzendő import­ ter­mékek körét. A terület az ajánlás elfogadása után, Petrák Ferenc, a Bőripari Dolgozók Szakszervezete főtitkára előterjesztésében tájékoztatót hallgatott meg a Textil-, Bőr- és Ruházatipari Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének 1979. évi nemzetközi tevékenységéről, majd dr. ,Bíró Györgynének, a Textilipari Dolgozók Szakszervezete főtitkárának előterjesztésében elfogadták az elnökség 1980. évi ülés­rendjét. Az év első munkanapja A Pannónia Szőrmekikészítő­­és Szőrmekonfekció Vállalat köz­ponti üzemében január másodi­­kán, az új esztendő első munka­napján, gondosan kijavított gé­pek fogadták 6 órakor a munká­ba álló dolgozókat.. Igaz,, hogy a TMK dolgozói a két ünnep kö­zött — amíg a termelőmunka szünetelt —, teljes kapacitással dolgoztak, és minden hibás gépet kijavítottak. Az anyagellátást a termelő részlegek dolgozói szá­mára minden munkahelyen biz­tosították. A szokatlanul hideg idő követ­keztében ugyan nem sikerült a munkahelyeket teljesen felfűteni, de azért a munkát ez nem aka­dályozta. Annál nagyobb gondot okozott, hogy az első napon, mű­szaki hiba következtében, szüne­telt a melegvíz-szolgáltatás. Ez egy kicsit kellemetlenül érintette dolgozókat. Viszont a karban­tartás a hibát gyorsan elhárí­totta, s másnap már volt meleg­víz. Az első napok eseményei közé tartozik, hogy Balázs Istvánná vszt-titkár a bizalmiak részére értekezletet tartott, ahol ismer­tette, mit kell tenni annak érde­kében, hogy mind a párt-, mind a szakszervezeti választások ered­ményesek legyenek.

Next