Bőripari Dolgozó, 1984 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

2 BŐRIPARI DOLGOZÓ 1984. január Az 1983-as év várható eredményei és az 1984-es feladatok (Folytatás az 1. oldalról) nak növelését és annak követel­ményét) mely a következő: — kiemelt feladat a cipőipar minőségi követelményeinek ki­elégítése érdekében a felsőbőr struktúra javítása, a gyártmány­­fejlesztés gyorsítása. El kell érni, hogy a legnagyobb volument je­lentő marha felsőbőrökön belül legalább 15 százalékra növeked­jék a korszerű, magasabb minő­ségi igényeket is kielégítő rész­arány; — új választékként 120—150 ezer négyzetméter mennyiségben be kell vezetni a ferró bőrök nagyüzemi gyártását és cipőipari felhasználását; — a minőség fejlesztése tegye lehetővé a cipőipar ellátási szín­vonalának érzékelhető javulását. A széles körben felhasznált fel­sőbőr típusok karaktere állandó legyen és a termékre jellemző tulajdonságok stabilizálódjanak; — a cipőipar részére a kéreg megfelelő mennyiségben és mi­nőségben álljon rendelkezésre; — a bőrdíszmű iparban külföl­di szervezők bevonásával meg­kezdett tervezési tevékenység folytatása és a kitűzött eredmé­nyek elérése; — a bőrfeldolgozó ipar export bemintázási modellezési tevé­kenységét gyorsítani kell az ex­port megtartása, illetve bővítése érdekében; — a szőrmeiparban a konver­tibilis import megtakarítása mel­lett nagyobb ütemben kell fokoz­ni a konvertibilis exportot. A cipőiparban a termelés nö­velésére van szükség, hogy mind­három reláció — belker, szocia­lista és nem szocialista export — igénye kielégíthető legyen. — feszültségek várhatók az ér­tékesítésben, ezért a vállalatok­nak keresni kell a termelésnöve­lés lehetőségeit, figyelembe venni a meglévő termelési tartalékokat, a felsőrészkészítő kapacitások külső- és belső bérmunka lehető­ségeinek bővítését,­­ a konvertibilis export pozí­ciót meg kell tartani, illetve nö­velni kell. Ennek érdekében a struktúra további átalakítása szükséges és azon kapacitások bővítése, ahol magasabb értékű gazdaságos export gyártható,­­ a belföldi ellátásban na­gyobb hangsúlyt kell adni a ré­tegigények kielégítésének. Bizto­sítani kell több magasabb minő­ségű árut, kényelmi cipőket és megfelelő választékok az idősebb korosztály részére. Végül felhívta a figyelmet, h­ogy januárban megkezdődnek az államközi tárgyalások az 1986—1990-es évek szállításáról. Minden vállalat alakítsa ki idő­ben saját elképzelését, ezzel is segítve a tárgyaló partnerek fel­készülését. Legalább hároméves előrelátásra van szükség — mon­dotta a miniszterhelyettes —, amin belül természetesen mindig az első év a legkirészletezettebb. Ezt a guruló tervezést még nem minden vállalatvezető sajátította el, pedig a további jó munkához nélkülözhetetlen megvalósítása, ráértéssel kell részt venni ebben a munkában. A jövő esztendőben a munka­­védelmi és társadalombiztosítási feladatot­ ellátásában munkameg­osztási, szervezeti változások lesz­nek. Tartsuk szem előtt, hogy az átmenet időszakában sem érez­hetnek a dolgozók közömbösséget ügyeik intézésében, testi épségük védelmében. Alapszervezeteink­nek egyébként is arra kell felké­szülni, hogy a vállalaton belül, a szakszervezeti testületek hatáskö­re és feladata lényegében válto­zatlan marad. Az előadó ezután azt hangsú­lyozta, hogy továbbra is fel kell tárnunk azokat a gondokat és problémákat, amelyek keletkezé­sében a gazdaságpolitikai elhatá­rozásokkal ellentétes hatások, je­lenségek játszanak szerepet. Azzal a felelősséggel kell ezt tennünk, hogy ebben a tevékenységünkben szorosan összekapcsolódik a gaz­dálkodás szakszervezeti segítése, a közvetett és közvetlen érdek­­képviselettel és -védelemmel. Ez­után konkrétan felsorolta azokat a problémaköröket, amelyek jel­zik, hogy főként a jól prosperáló, kiemelkedő teljesítményt nyújtó cipőipar nincs olyan kedvező helyzetben, amelyet produktuma indokolna. Rámutatott arra, hogy a vállalatoknak minden lehetősé­get meg kell ragadni helyzetük, eredményeik javítására, de szük­séges, hogy az irányító szervek és a szabályozás is gyorsabban reagáljanak a nemkívánatos je­lenségekre. Csak így érhető el, hogy a konvertibilis export növe­lésének lehetőségét valóra tudjuk váltani és teljesítsük a szocialista országokkal szembeni, valamint belföldi kötelezettségeinket. Kiegészítő előadását a titkár a következő mondatokkal fejezte be: Kérem a központi vezetőséget, annak hangsúlyozásával fogadja el az elhangzottakat, hogy ez évi eredményeink alapján, várható nehézségeink, gondjaink ismere­tében és ellenére, jogos önbiza­lommal foghatunk hozzá 1984. évi feladataink megvalósításához. Csikós Pál: Szakszervezeti segítőmunkánk hozzájárult a gazdasági eredményekhez A miniszterhelyettes által el­mondottakhoz a napirendi pont másik előadója Csikós Pál, köz­ponti vezetőségünk titkára adott kiegészítést. Bevezetőjében utalt arra, hogy a központi vezetőség hat héttel ezelőtt tartott ülésén, a kongresz­­szusi határozat megvalósításának értékelésekor, áttekintette a kö­zéptávú tervidőszak gazdálkodá­si tendenciáit is. A most elhang­zottak alapján, a vállalatok hely­zetének ismeretében megítélhet­jük, hogy az 1983. évi gazdasági produktumunk mennyiben felel meg az akkori minősítésnek. Két ülésünk közelsége lehetővé teszi, hogy ebben a kiegészítésben csak az akkori megállapításaink­tól eltérő, új, vagy fontossága miatt ismétlésre érdemes tapasz­talatokkal, jelenségekkel foglal­kozzunk. Jó érzéssel, örömmel állapít­hatjuk meg, hogy a cipőipar ter­melésének, gazdálkodásának szín­vonala 1983-ban változatlanul kedvező képet mutat. Ez az ipar­csoport tehát ebben az évben, nagy erőfeszítésekkel ugyan, de képes volt az előző két esztendő eredményeinek továbbjavítására. A bőr- és bőrkonfekció-ipar ez évi teljesítményében némi javulás tapasztalható. Ez legutóbbi ülé­sünkön, az általunk értékesített termékek szezonális jellege miatt, még nem láthattuk. A vállalatok gazdálkodásában azonban válto­zatlanul igen nagy a szóródás, és a gyengébbeknek ebben az évben sem sikerült megkezdeni a felzár­kózást. A központi vezetőség titkára ez­után több megállapítást, észrevé­telt tett a bérek és a jövedelmek alakulásáról. Elmondotta, hogy a Pécsi Bőrgyár, továbbá a Tisza és a Bonyhádi cipőgyárak ebben az évben adózott bérfejlesztést is vállaltak. Helyeseljük ezt nem­csak azért, mert a dolgozók ma­gasabb bért kapnak, hanem azért is, mert ezeknél a vállalatoknál a gazdasági és szakszervezeti ve­zetés döntésének indokoltságát a gyakorlat igazolja. Kézenfekvő tapasztalat ugyanis, hogy a helye­sen felhasznált többletbér jobb munkára ösztönöz, és megtérül a teljesítményekben. Ezeknél a vál­lalatoknál felismerték, hogy nem­csak szemlélni lehet a nagy mun­kaerő cserélődést, hanem csele­kedni is kell a munkaerő-megtar­tó képesség javítása érdekében, ha ezt a vállalat eredménye lehe­tővé teszi — hangsúlyozta az elő­adó. A titkár ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy a vállalati ada­tok­ szerint, az első tíz hónapban, a bérnövekedés mértéke indoko­latlanul differenciálódott. Ennek egyik oka, hogy nem sikerült mindenütt leküzdeni a gazdasági vezetés bérfejlesztéssel kapcsola­tos megalapozatlan óvatosságát. Ez károsan hatott a vállalatok munkaerő-megtartó képességére, de a munkamorálra is, mert a dolgozók nem akkor kaptak több bért, amikor a vállalat teljesít­ménye ezt már év közben is in­dokolta volna, hanem maximális biztonságra törekedve, az év vé­gén, az eredmény ismeretében, ju­talomként, prémiumként. Ezek azonban gyakran nem fejezik ki a munkavégzés minőségét, fontos­ságát és nem ösztönöznek a jobb munkára, hiszen a kifizetést ko­rábban nem kötötték feltételek­hez. A központi vezetőség titkára ez­után áttért a termelés és gazdál­kodás szakszervezeti segítésének tapasztalataira. Hangsúlyozta,, hogy annak eredményeit és gyen­geségeit változatlanul a „félidős” értékelésünkben felvázoltakkal lehet jellemezni. Majd így foly­tatta: A felszabadulásunk 40. évfor­dulója tiszteletére kezdeménye­zett munkaversenyhez valameny­­nyi vállalatunknál csatlakoztak a brigádok és kollektívák. Ezt a fo­lyamatot és a vállalások megté­telét felgyorsította titkárságunk és központi vezetőségünk felhívá­sa. Azt tapasztalhattuk: a ver­seny már 1983-ban is elősegítette az év végi feladatok teljesítését. A titkár ezután arról tájékoz­tatta a központi vezetőséget, hogy a munkaverseny-mozgalom kere­tén belül, a közelmúltban meg­rendezett cipőipar­i újítási csere­fórumon 41 újítás, összesen 59 esetben talált új gazdára. Az im­már hagyományosnak nevezhető szabászverseny döntőjét a hét vé­gén rendezzük meg — folytatta. A verseny értékelési módja, a ve­télkedő munkahelyi szakaszában serkentette és elősegítette, hogy jórészt tőkés importból származó bérből mintegy 85 millió forint értékű megtakarítást értek el a szabászok.­­ Az 1983-as esztendő tevékeny­ségének értékelését a következő­képpen fejezte be Csikós Pál: — Központi vezetőségünk a rendelkezésre álló információk és tapasztalatok alapján megállapít­hatja, hogy vállalataink többsége, a nem könnyű körülmények elle­nére, eredményes gazdasági évet zár. Ebben döntő szerepet játszott a munkások, alkalmazottak, a ve­zetők növekvő felelősségérzete, munkájuk tovább javuló színvo­nala. Mi — és reméljük más érin­tettek is — úgy tartjuk: szakszer­vezeti segítőmunkánk hozzájárult a vállalati eredmények javításá­hoz. Javasoljuk, hogy a központi vezetőség fejezze ki tiszteletét a vállalat dolgozóinak, a helytállás­ért, köszönetét, elismerését a ter­melés és gazdálkodás társadalmi segítéséért a kollektíváknak, a brigádoknak és a szakszervezeti tisztségviselőknek, akik azt ser­kentették, szervezték és támogat­ták. A jövő évi feladatokra áttérve azt hangsúlyozta a titkár, hogy változatlanul alapvető felada­tunknak tartjuk tagságunk moz­gósítását a vállalati termelési, gazdálkodási célok megvalósítá­sára. Kiemelt figyelmet fordítunk a felszabadulási évforduló tiszte­letére indult munkaversenyre. Le­gyen tudatos törekvés a formali­tásoktól való megszabadulásra, a konkrétságra, a­ versenynek a változó gazdálkodási feladatokhoz történő igazítására. Mindehhez segítséget ad a munkaverseny új szabályozása, amely az eddigiek­nél lényegesen nagyobb önállósá­got biztosít a résztvevőknek és a szervezőknek egyaránt .Ebből kö­vetkezik, hogy a munkaverseny, továbbá a termelés és gazdálko­dás segítésének szakszervezeti tennivalóit, a célokat és a tartal­mat a vállalatoknál, az alapszer­­vezetekben kell eldönteni, elhatá­rozni. Több határozatunk ad ak­tuális útmutatást ehhez. Az anyag- és energiamegtakarításra, az anyagi ösztönzésre, a termelés és gazdálkodás szakszervezeti se­­­gítésének módszereire, továbbá a műszaki-gazdasági értelmiség helyzetére vonatkozó központi ve­zetőségi határozataink gyorsított ütemű, konkrétabb végrehajtásá­ra van szükség az alapszerveze­tekben. Jövő évi konkrét feladataink so­rából kiemelkedik, hogy új beso­rolási feltételek mellett, el kell végezni a dolgozók munkakörének minősítését. Nagy jelentősége van­­annak, hogy ez a minősítés objek­tív legyen, amit körültekintő elő­készítéssel szükséges biztosítani. A vállalati szakszervezeti testüle­teknek és tisztségviselőknek, ko­rábbi útmutatásaink felhasználá­sával, az első perctől kezdve hoz­ Vita a beszámolóról HARVAN JÓZSEF, a Pécsi Bőrgyár vszb-titkára bevezetőjé­ben elmondta, hogy az ismert nehéz gazdasági körülmények mellett is kiegyensúlyozott volt a termelés. A puhabőrgyártás vo­natkozásában a bázishoz képest emelkedés várható. A minőségi mutatók a várakozásnak megfe­lelően alakulnak. Az eredmé­nyek között említette, hogy si­került a készleteket tovább csökkenteni. 1983-ban a tervezett 3,1 szá­zalékos bérszínvonal emelkedés 6 százalék felett realizálódik. Ezt úgy érték el, hogy az eredmé­nyek ismeretében a vállalat gaz­dasági és mozgalmi vezetése adózott bérfejlesztésre is vállal­kozott. OLÁH LÁSZLÓNÉ, a Minősé­gi Cipőgyár vszb-titkára hang­súlyozta, hogy a vállalat kollek­tívájának munkája nagy mérték­ben hozzájárult az ágazat ered­ményéhez. A terv fő mutatóit teljesítették, bár az értékesítés a szocialista exportnál 60 ezer párás lemaradást mutat. A vállalati és­ a­gyáregységi szakszervezeti szervek a meg­előző időszakhoz képest aktívab­ban részt vettek a gazdálkodás segítésében, a problémák felszín­re hozásában és megoldásában. A mozgalmi munka zavaró kö­rülményeként említette, hogy a dolgozók sokat foglalkoztak a szegedi és a nyírbátori gyáregy­ségek sorsával. BEREZNAI PÁL, a BIVIM­­PEX szb-titkára elöljáróban az alapellátás problémáival, ezen belül is a nyersbőrellátással fog­lalkozott. Elmondta, hogy a fel­sőbb szervek támogatásával 28 000 tonna import nyersbőrt már sikerült megvásárolni. Em­lékeztetett arra, hogy a nyers­bőr világpiaci ára rendkívüli mértékben emelkedik, mely vár­hatóan, az­ év első felében éri el tetőpontját. A készbőr-exporttal kapcsolat­ban kiemelte a több mint 30 szá­zalékos növekedést, melyet a Pé­csi Bőrgyár és a Budapesti Bőripari Vállalat piachoz való rugalmas alkalmazkodása tett lehetővé. LAJTOS TAMÁS, a Duna Ci­­■ pőgyár vszb-titkára a bérekkel és a létszámcsökkenéssel foglal­kozott. Hangsúlyozta, hogy a ci­pőipar munkaerő-helyzetét alap­vetően befolyásolják a bérek. A rohamos létszámcsökkenés miatt romlik a kapacitáskihasználás. A többműszakos munkahelyek egym­ás után kénytelenek egy műszakban foglalkoztatni a dol­gozókat. A továbbiakban arról beszélt,­ hogy a termelés meny­­nyiségi és minőségi szintentartá­­sához szükséges beruházásokat nem képesek folyamatosan vé­gezni. Ezért olyan bérintézkedé­sek meghozatalát sürgette, ame­lyek a cipőgyári futószalagok mellett, dolgozók megtartását se­gítenék elő. A központi vezetőség előtt sze­replő napirend vitájában részt vett DR. BUKTA LÁSZLÓ, a SZOT Közgazdasági Osztályának vezetője. Az iparág éves mun­káját nagyra értékelte. Az ex­port területén elért eredményt azért emelte ki, mert azt a vál­lalatok elsősorban struktúra­­váltással érték el. A cipőipar — többek között — ezáltal közel 2 milliárd forint tőkésbevételhez jutott. Egyetértett azzal a megálla­pítással, hogy a szakágazat bér­­színvonala elmarad az iparági átlagtól, ezért mindent meg kell tenni a helyes arányok vissza­állítására. A teljesítmény és a bér kapcsolatában hangsúlyozta, hogy a világpiaci termelési szin­tet, annak megfelelő bérrel kell honorálni. A G.M.K. létjogosultságát­ megerősítve, felhívta a figyel­met arra, hogy itt is a teljesít­ménnyel arányos bérek kerülje­nek kifizetésre. Perspektivikusan kell megoldani, hogy a fő mun­kaidőben végzett munka legyen megfelelő anyagiakkal elismerve. A beszámolók után elsőként SZALAI SZILÁRD, a Tisza Ci­pőgyár vszb-titkára szólalt fel és arról beszélt, hogy az 1983-as gazdasági eredményeket lénye­gesen nehezebb és bonyolultabb körülmények között érték el, így például a belföldi megren­deléseket maradéktalanul telje­sítették, de sikerült eleget ten­ni a tőkés exportigényeknek is, amelyek mintegy kétmillió forint­tal magasabbak az 1982. évinél. Az elért eredményekhez hozzájárult többek között a mintegy 55 mil­lió forintos anyagmegtakarítás és az újításokból származó 20 millió forintos eredmény is. DOMA JENŐNÉ, a Sabaria Ci­pőgyár vszb-titkára a műveze­tők helyzetével foglalkozott. An­nak a véleményének adott han­got, hogy a művezetők erkölcsi és anyagi elismerése nem meg­felelő. Felelősségük igen nagy — mondotta — és tudomásul kell venni: a művezető az, aki a dol­gozóval közvetlen kapcsolatban van, s ha becsületesen megfizet­jük, biztos vagyok abban, hogy nem lesz gondunk a termeléssel és az utánpótlással sem. TÓTH MIKLÓSNÉ, a Palota Bőrdíszműgyár vszb-titkára anyagellátási gondokról beszélt A GRABOPLAST akadozó szál­lításai már 1983-ban is zavart okoztak a vállalat folyamatos termelésében, de az idén a leál­lás veszélye is fennáll. Félő, hogy a bizonytalansági tényezők miatt a rohamosan csökkenő létszám a kritikus szint alá csökken. A hozzászólások után SZABÓ IMRE és CSIKÓS PÁL foglalta össze a vitában elhangzottakat. Egyes kérdésekre részletesen is kitértek és adtak választ. Végül NÉMETH JÁNOS elnö­ki zárszavával ért véget a köz­ponti­­vezetőség ülése. Csikós Pál

Next