Bőripari Dolgozó, 1989 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1-2. szám

o­ sítást tartalmazza a szaksz­ervezetünk munkájának át­fogó megújítására vonatkozó állásfoglalás-tervezet, amit a szaktársak írásban megkaptak. A tagsági vita során tapasztalt következetes igény a munka megújí­tására tette indokolttá elnökségünk és központi veze­tőségünk számára, hogy ágazatunkban is országos ér­tekezleten hirdessük meg és bontakoztassuk ki érdek­­védelmi munkánk hatékonyabbá tételét. Kiindulási pontunk az, hogy szakszervezeti munkánkban az ér­dekfeltáró, érdekérvényesítő és érdekképviseleti tevé­kenység kapjon fő hangsúlyt. E feladatok megvalósu­lása feltételezi a szakszervezet önállóságát. Az önálló­ság gyakorlását a szakszervezeten belül és a partne­­­­reknél is. Felső szinten ennek feltételei a decemberi országos értekezleten elfogadott dokumentumokkal megteremtődtek. A szövetségi rendszer létrejöttével az iparági, ágazati szakszervezetek önállóvá váltak, az előrehozott kongresszust. Addig egy munkabizott­ság - mely az ágazati szakszervezetek által delegált személyekből áll - dolgozza ki részletesen az új alap­okmányt, mely az országos értekezleten elfogadott irányelvekre épül. Ez az értekezlet is megerősítette bennünk azt, amit a tagsági vita és az azt összegző, tit­károkkal kibővített elnökségi ülésünk után megfogal­maztunk. Nevezetesen, az egységünkben az erőnk ki­fejezés úgy erősödjön, hogy a szakmai tagozódá­sunknak megfelelően végezzük az érdekvédelmi munkánkat. Az önállóság nem pusztán elhatározás kérdése Ez a tény lehetővé teszi, hogy ágazatunkban is erő­södjön az alapszervezetek önállósága. Lehetőség, hogy felépítésüket, működési, szervezeti rendszerüket rendezzék, hogy mozgalmunk minden szintje rendeltetésszerűen funkcionálhasson. Ez a fel­építés sok hagyományos módszertől eltér. Eltér az operatív központi irányítás stílusától, de fel­tételezi a politikai és szakmai hozzáértést. Szükségsze­rűen megköveteli az önálló véleményt, állásfoglalást a döntések kialakítása során és a végrehajtás részkérdé­seiben, a dolgozókat érintő minden kérdésben a bizal­mitól a szaktanácsig. Arra van szükség, hogy a jog- és hatásköröket a munkavállalói érdekvédelemben, az érdekképviselet terén minden szinten biztosítsuk. Az eredményes érdekvédelmi munka feltételezi minde­nekelőtt, hogy elemezzük, melyek azok a tagsági igé­nyek, amiket képviselnünk kell, melyek megvalósulá­sa megerősíti a bizalmat, tagságunk azonosulását cél­jainkkal, törekvéseinkkel. Szeretném felhívni az országos értekezlet figyelmét arra, hogy az önállóság nem pusztán elhatározás kérdése. Erre tudatosan és folyamatosan alkalmassá kell tenni az alapszervezeteket, a társadalmi aktívá­kat, a vezető testületeket és az apparátusokat is. En­nek az igénynek szükséges alárendelni a munkamód­szereket, az oktatást, a káderképzést, a tagsággal való kapcsolatot, a szakszervezeti munka értékmérőit. Az önállósághoz szorosan tartozó kérdés a saját nyilvánosság követelménye. Nem képzelhető el az ér­dekképviselet a szakszervezeti munka vitele, tagsá­gunk folyamatos, nyílt, őszinte tájékoztatása nélkül. De szükségesek hozzá a jogi garanciák, amelyek egyértelművé teszik a partnerekkel folytatandó viták, illetve egyeztetések kimenetelét. Ezért tiltakozunk a szakszervezeti jogok megnyirbálása ellen. Úgy ítéljük meg, hogy nem a csökkentésre, hanem azok növelésé­re és az országos szakszervezeti testületekre is kiter­jesztve kell a szakszervezeti jogokat rögzíteni. Itt a szakszervezeti törvény megalkotására gondolok. Mint már említettem az érdekmozgások felszabadí­tásával egy időben, szükséges munkánk súlypontját az érdekvédelemre helyezni. Itt kívánok kapcsolódni a már említett, december 2-ától 4-éig tartó, szakszer­vezetek országos értekezletéhez. Az értekezlet fő cél­jául a szakszervezeti munka megújítását, az érdek­képviselet és érdekvédelem egyértelmű érvényesítését jelölte meg. Ennek rendelt alá minden szervezeti, fel­építési, a mozgalmi élet minden területén végzendő feladatot. Az értekezlet döntött abban, hogy 1989 vé­gére vagy 1990 elejére az Országos Tanács hívja össze Együvé tartozni, szakmai érdekvédelem, önálló alapszervezetek A kiadott írásos előterjesztésben „A szervezeti élet fejlesztése” című fejezetben rögzítettük azt a három nagyon fontos területet, amely éppen a tagsági vita, az alulról építkezés igénye alapján került megfogalma­zásra.­­ Az együvé tartozás igényét­­, a szakmai jel­legű érdekvédelmet­­, az alapszervezetek önállósá­gát. Ebből kiemelem a szakmai jellegű érdekvédelmet, mely új szervezeti formákra vonatkozó megjelölést is magában foglal. A direktebb, markánsabb érdekvédelem megvalósí­tására ágazatunkon belül a XXI. kongresszuson létre­hozott szakmai rétegbizottságok munkájának tapasz­talataira alapozva, szakmai rétegtanácsokat alakíta­nánk ki, illetve alakítanak ki a szakmák. Ezek a szak­mai tanácsok nem munkabizottságként működnek majd, hanem jogosítványokkal ellátottan érdekeket képviselnek és védnek. A jelenlegi rétegbizottságok gyakorlatilag ilyen fel­adatokat nem látnak el, hanem különböző szakmai anyagokat véleményeznek vagy állítanak össze. Ha az országos értekezlet egyetért a vezetés elkép­zeléseivel munkánk megújításáról, az érdekképvise­letre és érdekvédelemre vonatkozóan, akkor az itt el­hangzó javaslatok és vélemények figyelembevételével az előrehozandó saját kongresszusunkig - melyet ez év október végére, november elejére javasolunk ösz­­szehívni — konkrétan kidolgozzuk az új alapszabályt, és részleteiben megfogalmazzuk a feladatokat. A fenti követelményeket figyelembe véve három szakmai rétegtanács megalakítására teszünk javas­latot. Elnökségünk és a központi vezetőségünk ezzel egyetértve arra hívja fel a figyelmet, hogy a három szakmai tanács mellé éppen az eltérő érdekük miatt, egy értelmiségi tanács létrehozásának szükségessé­gét­­vizsgáljuk meg. Itt azonban nem lehet azonos alapelvünk a szakmai tanácsokkal, mert ez a tanács ugyan értelmiségieket tömörít magába, de mind a há­rom szakmai területről. A kiadott anyagokban utalunk arra, hogy az appa­rátust hozzá kívánjuk igazítani az új feladatokhoz. Ez alatt azt értjük, hogy újra kell elemezni a feladatokat, a leterheléseket, a területek igényeit, az eddig kiala­kult módszereket, és ha a munka úgy kívánja, változ­tatunk felállásunkon. E megoldások persze korántsem jelentik azonban azt, hogy nem törődünk az életkorral és a nemmel ösz­­szefüggő rétegekkel. Itt elsősorban a fiatalokra, a nőkre és a nyugdíjasokra gondolok. A valóságos gon­doknak megfelelően, külön szükséges foglalkozni a fi­atalokkal. Azokkal a tényezőkkel, amelyek elősegíthe­tik társadalmi és munkahelyi beilleszkedésüket, fel­gyorsíthatják az életkori sajátosságokból adódó gond­jaiknak csökkentését (lakáshoz jutás, családalapítás, elhelyezkedés stb.). Köztudomású, hogy az elmúlt esztendő kényszerű BŐRIPARI DOLGOZÓ­K 1989/JANUÁR-FEBRUÁR intézkedései a fiatalok mellett legjobban a nyugdíjaso­kat érintették, és körükben komoly gondot okoztak. Ezért szükséges, hogy a már meglevő alapszervezeti szerény pénzalapok lehetőségei mellett, szakmai szinten is segítsünk létrehozni egy, a nyugdíjas szak­társaink megsegítésére szolgáló pénzalapot. Ezzel együtt természetesen követelnünk kell az alacsony nyugdíjak felemelését a társadalmi minimumra, majd a nyugdíjak reálértékének folyamatos megőrzését. Nem kevésbé tartom szükségesnek kiemelni a nőpoli­tikai feladatok fontosságát. Azért is, mert az erősödő szociálpolitikai feszültségek, a gyermeknevelés nö­vekvő gondjai, a foglalkoztatáspolitika negatív hatásai szükségessé teszik, hogy a biőpolitika területén is át­gondoljuk, átrendezzük jövőbeni tennivalóinkat. A feladatok között megfogalmaztuk, hogy az értel­miség körében és érdekében végzett munkánk tartal­mi, módszerbeli és minőségi változása is szükséges. Tevékenységünk lényegének tekintjük a műszaki fej­lődés szolgálatát, a szellemi alkotómunka feltételei­nek javítását, valamint az e rétegek körében felhal­mozott tudás és tapasztalat bekapcsolását a szak­­szervezeti munkába is. Önmagában a béralku nem oldja meg gondjainkat a gondolatok után, szeretnénk rátérni ágazatunk élet- és munkakörülményei alakításával, bér- és szo­ciálpolitikával összefüggő feladatainkra, írásos előterjesztésünkben is határozottan kiállunk a bérreform minél előbbi bevezetése mellett. Üdvözöl­jük azokat a szakszervezeti és kormányzati lépéseket, melyeket ez irányba tettek. Itt alapvetően a béregyez­tetési mechanizmus bevezetésére gondolok. A béralkurendszer egyfajta lehetőség az igazságo­sabb bérezés megteremtésére, az elkülönült kereset­­szabályozással szemben, de önmagában ennek műkö­dése még nem oldja meg iparágunk keresetelmaradá­sát. A szakszervezetünkhöz tartozó szakmák dolgozói­nak bérhelyzete 1989-ben az eddig megismert szabá­lyozásokat is figyelembe véve, saját erőből nem javít­ható.­ Az eddig kialakult ellentmondást még csak csökkenteni sem lehet. A béralkuból adódó lehetőségek a mi szakmánkban nem használhatók ki. A nagymértékű nyereségelvo­nás miatt képtelenség a béremelés feltételeinek meg­teremtése a vállalatoknál. Különösen azoknál, ame­lyek szovjet exportra termelnek. Az e célra adott tá­mogatás csökkentése a csupán veszteséggel gyártható termékek egész sorát, „eredményezi”, ami nem a­ vál­lalati tevékenység hibája. Várható a belföldi kereslet csökkenése is a cipők iránt. Ez további kedvezőtlen kihatással van a jöve­delmezőségre. A cipők jelenlegi fogyasztói ára már­­már az elviselhetőség határán mozog. Egy esetleges további áremelés erősen megkérdőjelezheti az eladha­tóságot. E tényezők nemcsak a bérrendezést nehezítik, ha­nem még a minimális műszaki fejlesztést sem bizto­sítják. Olyan helyzet elé nézünk, amikor a bérszabá­lyozásban feloldják ugyan az eddigi korlátokat, de a másik oldalon olyan pénzügyi helyzetet és gazdasági kényszert teremtenek, amely lényegesen kedvezőtle­nebb, mint a jelenlegi.­­ A legutóbbi, december 22-i országos érdekegyeztető tanácsülésen kialakult vitában kitűnt, hogy a kor­mányzati szervek érzékelik az e területen kialakult bérfeszültségeket. Éppen ezért érthetetlen számunk­ra, hogy az újságban megjelent kommünikében a mi ágazatunk bérhelyzete még csak szóba sem került, annak ellenére, hogy ismert a bőr-, szőrme- és cipő­ipar bérszintje mindenki előtt. Nem került szóba a már konkrétan januárban bevezetésre kerülő adó­­mentesség kedvezményezettjei körében, de nem kerül az előrejelzés szerint a jövőben sem. Tiltakozunk a bennünket hátrányosan érintő döntések ellen! Kérjük és követeljük a felsőbb szervektől, így a SZOT-tól is, hogy végre vegyenek észre bennünket és a tárgyalá­soknál megfelelően képviseljék ágazatunk tagságát Kicsik vagyunk? Lehet. Ezzel együtt saját magunk és népgazdaságunk számára becsületesen, szorgalma­san és általában eredményesen dolgozunk. Éppen ezért tartjuk szükségesnek a tényleges bér­reform minél előbbi bevezetését és azt, hogy központi beavatkozással azonos eséllyel indulhasson ágaza­tunk is a béregyeztetési tárgyalásokon. Ha ez nem történik meg, akkor­­kilátástalannak látjuk helyze­tünket. Itt azonban szeretném kiemelni, hogy vállala­tainknak is van még mit tenniük saját portájukon. Szűk keresztmetszeteik következetes feltárásával, a munkafolyamatok és a konkrét munka fegyelmezett végrehajtásával maguk is nagyon sokat tehetnek dol­gozóik bérszínvonalának emeléséért. Emberséges megoldást az esetleges csődeljárásoknál! Szorosan idekapcsolódik az a gondolatom is, hogy gazdaságirányításunk szervezetei koncepcióik kidol­gozásánál gondoljanak arra, hogy a gazdaságpolitika

Next