Borsod - Miskolci Értesítő, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1869-09-16 / 37. szám

Miskolcz, September 16. 1869. 37-ik szám. Harmadik évfolyam. BORSOD M mrmű Társadalmi érdekekle és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben házhoz hordva: Vidékre posta. ve: Előlegesen fizetendő: Bélyegdij: Fél évre . . 2 frt - kr. Fél évre . . . 1. frt — kr. 50 szóig . . . . 50 kr. Minden hirdetéstől. . 30 kr Rgész évre • • 4 „ — „ Egész évre . . 4 „ — „ 50-től 100. ig 1 frt. — „ Nyílt tér sorsa . . . 15 kr Népnevelésünk. .. Felekezeti vagy községi közös népiskoláink legyenek-e? Ha mindenki igyekeznék tanilni önmagát, Oh mily könnyen lehetne még Újjá teremteni e hazát! — Annyi sokat és sokszor hallottunk már népneveléssül beszélni, mikép nem csoda, hogy némelyek előtt az erről való beszéd unalmassá is vált, de mivel e nagyjelentőségű ügy terén — eltekintve az elmélettől — a gyakorlati életben különösen városunkban még eddig vajmi kevés előrehaladás történt, e fontos ügyet minden oldalról megvitatni épen nem fölösleges , sőt kötelessége mindenkinek róla meggyőződését kinyilatkoztatni még azon esetben is , ha bizton tudja, hogy beszéde kiáltó szó a pusztában, melyre mitsem adnak. Egyedül ezen kötelesség érzetében akarok én is — tekintettel helyi viszonyainkra — népnevelésünkről, illetőleg népiskoláinkról röviden szólni. Átalánosan elfogadott nézet, hogy mind anyagilag, mind szellemileg legszerencsésebb és legboldogabb ország az, melynek népnevelése biztos alapokon nyugodva legkifejlettebb, vagyis amelynek legjobb iskolái vannak. Nézzük ezen elv igazságát. A történelem vezetése mellett bármennyire megyünk vissza gondolatainkkal a múltba, vagy ha különösen a jelenre fordítjuk figyelmünket, minden idő-és korban tapasztaljuk, hogy úgy a nemzetek, mint egyes emberek egész erejükkel elsősorban arra törekedtek s törekesznek, hogy minél nagyobb anyagi jólétet biztosítsanak maguknak, de hogy ezen czélt maguknak lehető legjobban biztosíthassák, vele karöltve járni látjuk mindenütt törekvéseik másik fő irányát, az erkölcsiségnek és szabadságnak minél nagyobb terjedelemben való kivívását és megszilárdítását. Ezen törekvés annyira az emberi természetből foly, hogy ez másképen nem is lehet. Valamely nemzet vagyoni erejét egyes polgárainak minél álalánosabb anyagi jóléte képezi, e jólét pedig egyedül munkássági szorgalom által szerezhető meg és biztosítható az oly sűrűn bekövetkező elemi csapások ellen. Azonban a munka magában véve anyagi jólétünk emelésére még nem elég: bármily szorgalmasan dolgozzunk, erőnket bármily nagy mérvben fejtsük is ki, — ha munkásságunk irányát nem jól választottuk meg, ha erőink kifejtésében a kor haladásával lépést nem tartottunk, minden munkánk haszontalan, fáradságunkat siker nem koronázza soha. A szorgalmas munka mellett megkivántatik még a képesség is, mely által erőinknek a helyes irányt kimutathatjuk, hogy munkánk minél tökéletesebben , korunk haladásával megfelelőleg legyen végezve. E képességet tehát meg kell szereznünk, és ezt csak az által eszközölhetjük, ha minden tekintetben értelmes népet nevelünk; az átalános értelmiség alapját meg egyedül a czélszerű iskolák képezvén , azért anyagi jólétünk érdekében népiskoláinknak a kor igényeihez még czélszerű berendezése s átalakítása első s legfőbb kötelességünk. A vagyonosság ellentéte a szegénység legtöbbnyire oly országban vagy községben átalános, hol a közműveltség — reá igen kevés gond fordíttatván — alacsony fokon áll, vagyis hol nagy a tudatlanság. Nagy szegénység mellett pedig felbomlanak az erkölcsiség kötelékei, —ok mert rettenetes az, mikor hiányzik a kenyér, melynek megszerezhetéséért a legundokabb bűnök elkövetésétől sem riad vissza a testiség embere. Innen van aztán az, hogy a legnagyobb gonosztevők az ily tudatlan s szegényekből teljenek ki. És ez csaknem természetes. Minden ember vagyon után törekszik, — tehát a szegény és tudatlan is; minthogy azonban tudatlansága miatt a birtokszerzésre szükséges kellő eszközöket meg nem választhatja, — érzéki vágyát pedig arra hatalmasan ösztönzik: kénytelen oly eszközökhez folyamodni, melyek — habár erkölcstelenek is — czéljainak kivitelére legalkalmasabbaknak mutatkoznak. — A hol nagy a tudatlanság, szegénység és erkölcstelenség, erős gyökeret ritkán verhet ott a szabadság, hanem — mint a történelem tanúsítja — zsarnoki önkény vagy fejetlenség uralkodik, mert a szegény és tudatlan ember, kinek értelmét sötét homály fedi, nem igen ismervén egyéb vágyat, mint érzékit, bármi czélra önkényt engedi át magát azoknak, kik testi vágyai kielégítésével kecsegtetik; minélfogva gyakran öntudatlanul is vak eszközévé lesz a leggyalázatosabb önzésnek és erkölcstelenségnek, mely ép ezért többnyire a zsarnoki, önkény a kormány alatt szokott a legnagyobb fokra emelkedni; a zsarnoki hatalmaskodást pedig szüli a nép szolgaiassága , mi viszont egyedül miveletlenség- és szegénységben találja alapját s táplálóját. A hol ezek hiányzanak, hol minél értelmesebb, vagyonosabb s erkölcsösebb a nép, ott annál kevesebb hatalmaskodást és zsarnokoskodást találunk, — ott a polgári s társadalmi szabadság teljes jogába lépvén minden polgár az egyenlőség büszkén lengő lobogója alatt, követve meggyőződését, önnönmaga intézi ügyeit maga és a társadalom boldogságának előmozdítására. Egyedül vagyoni jólét, erkölcsiség és szabadság tehetik tehát valamely népet vagy községet szerencséssé, boldoggá: ellentétük a szegénység, erkölcstelenség és szolgaiasság sebes léptekkel siettetik a társadalmi rend megzavarása által a polgárok és állam hanyatlását, bukását. Legbiztosabb óvszer ellenék az átalános értelmiség, közműveltség , melynek helyes alapjait meg kétségtelenül a jól szervezett iskolák rakják le. Azért eddigi okoskodásunk következményéül bizton és bátran kimondhatjuk , hogy mind anyagi jólétünknek, mind az erkölcsnek és társalmi szabadságunknak egyedüli biztos alapja a kor igényeinek megfelelő czélszerű népnevelés. És itt önkénytelenül azon kérdés támad lelkünkben, hogy váljon eddigi népnevelésünk megfelelt-e minden tekintetben a kor sok irányú követelményeinek, s egyálalában olyan-e, hogy az emberiség fentebb kijelölt törekvéseinek irányt adó forrásául szolgálhatna?... Hangosan kiáltjuk, hogy mindenek hallják:Nem. Miért ? Magyarországban ez ideig a népnevelés szent ügyét a vallásfelekezetek kezelték, népiskoláink csaknem kivétel nélkül felekezetiek voltak, s nagyobb részint még ma is azok. De minden más tekintet mellőzésével igen sok lényeges hiánya van a felekezeties népnevelésnek. Tudjuk, hogy az ember annyira társas lény, mikép társadalmon kívül létezése nem is képzelhető; minden magasztos eszme, minden nemes ügy az emberek szabad társulási egysége által vihető ki csupán ; előtte az egyesek ereje megtörni kénytelen. És hogy a felekezeties ne-