Borsod - Miskolci Értesítő, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-23 / 21. szám

Miskolcz, május 23. 1872. 21-ik szám. Hatodik évfolyam. BORSOD. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben házhoz hordva : Fél évre . . . 2 írt — kr. Egész évre . . 4 „ — „ Vidékre postán küldve: Fél évre . . . 2 frt — kr. Egész évre . . 4 „ — „ Előlegesen fizetendő: 50 szóig......................50 kr. 50-töl 100-ig . 1 frt.­­ „ Bélyegdij : Minden hirdetéstől . 30 kr Nyilt tér sorsa ... 20 kr. Választási mozgalmak. Miskolcz városának Deák-párti vá­lasztói folyó hó 20-án pünkösd másod­napja délutánján, nagy számmal (mintegy 500-an) gyülekeztek össze a Korona vendéglő kertjében. E nap volt kitűzve arra, hogy képviselőjelöltjeink Hor­váth Lajos és Dálnoky Barna­bás, programmbeszédet tartsanak a vá­lasztók előtt. A­mint a választó­közön­ség egybeseregett, Török Sándor, a miskolczi Deák-párt elnöke intézett üdvözlő szózatot a nagyszámú gyüleke­zethez s megemlítvén összejövetelük cél­ját, indítványára néhány tagból álló kül­döttség indíttatott a képviselőjelöltekhez, hogy őket a közöttünk való személyes megjelenésre fölkérjék. Jelöltjeink, a nagy­közönség lelke­sült éljenzésével üdvözölve, csakhamar megjelentek közöttünk. Elmondották prog­­rammbeszédeket mindketten, előbb Hor­váth L., azután Dálnoky B. Az el­vek, melyeket sajátjuknak vallottak, az irány, melyet eljárásukban követni ígér­keztek, mindnyájunk megegyezésével ta­lálkoztak, úgy, hogy ők valóban vá­lasztóik politikai meggyőződésének vol­tak ez alkalommal hű tolmácsai. Beszé­dőket többször szakaszta félbe a legza­­josabb tetszés-nyilatkozat. Fájdalom, nincs módunkban, hogy a tartalmas szónoklatokat egész terjede­lemben adjuk az olvasó közönségnek. — Igyekezünk azonban lehető hűséggel vázolni azok eszmemenetét s kiemelni közérdekű sarkpontjaikat. Horváth Lajos beszéde­­elején azon sajátságos helyzetet fejtegeté, melyben a képviselőjelölt van hazánkban. Itt — úgymond — nem elég, hogy a jelölt egyes kidomborított főbb kérdések fölött nyilatkozzék választói elölt, miként ez mindenütt történik, hol az államélet ren­des mederben foly s a közjogi alap többé nem tárgya a politikai pártok vitáinak. Nálunk, hol az ellenzék nyíltan és kéz alatt még mindig fenyegeti a kiegyezést, hol nem csak egyes reformkérdésekről, de Magyarország teljes szellemi és anya­gi átalakításáról van szó, tisztába kell jönnie a jelöltnek a választók előtt nem csak a már napi­rendre került kérdésekre nézve, de magára a közjogi alapra s azon irányra nézve is, melyet az esetleg napi­rendre kerülhető reformkérdések megol­­dásánál követni kíván. Mély elme­éllel s szokott átlátszó tiszta logicával fejtegette aztán a szónok a kiegyezés eredményeit, kiemelvén, hogy a Deák-párt nem tartotta s most sem tartja a kiegyezést teljesen befejezett tökéletes műnek, de igen­is állítja, hogy többet és jobbat, az adott viszonyok kö­zött, csupán az érvek hatalmával kiesz­közölni nem lehetett, állítja, hogy az a­mivel bírunk, elegendő arra, hogy a nemzet ura lehessen saját sorsának s a múlt idők mulasztásai nemzeti irányban pótoltathassanak. Visszautasítja a szónok az ellenzék azon elkoptatott, de még most is unalo­mig hangoztatott vádját, hogy a Deák­párt elárulta a nemzet önállóságát s oszt­rák provincziává sülyesztette Magyar­­országot. Visszautasította azon újabb vádat is, hogy a kiegyezési törvény mellett nem lehetséges az országban a szükséges re­formok keresztülvitele. Hivatkozott az eddigi fényes eredményekre s az ellenzék soraiból kivált „r e f­o­r­m - e­ll­e­n z­é­k’” programmjára, mely a Deák-párt politi­káját hangosan igazolja. A szónok őszinte hive a kiegyezés­nek s egyáltalán veszélyesnek tartaná azt bolygatni, mig a változtatás szüksége önmagában elő n­e­m áll. Nem gát az, mely a reformoknak útját állja, sőt ez időszerint ez az egye­dül biztos alap melyre bízvást épít­hetünk. Ezután fejtegette a szónok a reform­­politika feletti nézeteit. — Szabadelvű, fokozatos, folytonos, békés és nemzeti jellegű haladást kiván. — Fejtegette a józan törvényhozó feladatát szemben a tudomány vívmányaival s más nemzetek alkotásaival. Oly reformtörvényekre van szükség, melyek megfelelnek viszonya­inknak, politikai és társadalmi érettsé­günknek. Csak az ily törvény megy át a nemzet vérébe. Kiemelt Horváth L. a reform­­kérdések közzül néhányat, melyekkel a közvélemény élénkebben foglalkozik. Oly választási törvényt ki­ván, mely egészséges alapokon nyugod­jék, Erdélyben és Magyarországban egy­aránt alkalmazható, általános és sza­batos legyen. Az általános szavaz­a­­ j­o­g behozatalának politikai lehetetlenségét tüzetesen fejtegette. Találóan s a hall­gatók nagy helyeslése között mondotta, hogy Magyarországot nem szabad elmé­leti kísérletek színterévé lenni. Be kell várnunk míg eljö az az idő, mikor Ma­gyarország sok nyelvű népe feljut­ a politikai érettség azon magaslatára, hogy aggodalom nélkül reá bízhatjuk a nép legalsó rétegeire is a választás emi­nens jogát. Szónok az országgyűlés tar­tamának 3 évről 4 vagy 5 évre leendő kiterjesztése mellett nyilatkozott. Kifejtette nézeteit, indokait. Utalt azon körülményre, hogy a választásoknál ej­tett sebek nem egy könnyen szoktak be­­hegyedni s elmérgesitvén a társadalmi életet, kihatnak a közéletre is. Utalt az országgyűlés leendőinek czélszerűbb be­osztására s végezhetésére. Szóllott az ip­a­r­t­ö­r­v­én­y­rő­l. Nagy súlyt helyez az iparosok azon állí­tására , hogy e törvény alkotásánál a törvényhozás nem volt elég tekintettel a kissebb iparosok nyomasztó helyzetére, ígérte, hogy tanulmányozni fogja az iparosok aggodalmait s pártolni fogja a törvényben netalán mutatkozó gyakor­lati hiányok és fogyatkozások pótlását. Melegen emlékezett az ország szel­lemi átalakulását c­élzó törekvésekről. Népnevelés, közművelődés legyen a jel­szó. A magyar faj fönmaradása és fölénye nem politikai intézményeiben, hanem szel­lemi túlsúlyában keresendő. Ne várjunk mindent a törvényho­zástól. Az sok jó törvényt alkothat, de Magyarország elsatnyult társadalmát nem regenerálhatja, pedig ebben van vesze­delmünk. Élénk érdeklődés a közügyek , tisztelet a törvény és a törvényes ható­ságok, meleg vonzódás a tudományok iránt! Kitartás, józanság, ernyedetlen munkálkodás a családi és a társas élet­ben ! — erre kell törekednünk. S mind­ez csak magunktól függ stb. stb. Általános helyeslés követte N­. L. nagy hatással elmondott beszédét s midőn végül a hallgatókat arra kérte, hogy egyes kérdések részleteire nézve az ő hazafiai becsületességében, tapasztalá­sában és ítélő tehetségében bízzanak meg, szive mélyéből kiáltott fel az egész gyü­lekezet: min nyájan megbízunk! Utána jelölt társa Dálnoky­ B. szólott A főbb elvek és kérdések lényegére nézve jelölt társával ugyanazon állás­pontot foglalja el. Benső meggyőződés hangján, hévvel mondott beszédében

Next