Borsod - Miskolci Értesítő, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-01 / 31. szám

Miskolcz, augusztus 1. 1872. Hatodik évfolyam 31-ik szám. Mismtczt Kiwisim Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben házhoz hordva : Vidékre postán küldve. Előlegesen fizetendő . Bélyegdij: Fél évre . . . 2 frt — kr. Fél évre . . . 2 frt — kr. 50 szóig . . . 50 kr. Minden hirdetéstől . 30 kr Egész évre • • 4 ., „ Egész évre . . 4 — ., 50-től 100-ig 1 frt. — „ Nyilt tér sorsa . . . 20 kr. Régészeti és történeti levelek megyénkről. XV*) (Udvarnokok. Kikből állottak ? Sorsuk, számuk és szervezetük. — Tárnoki helyek: Sajó-Vámos, Ostoros stb.) Hogy Borsod jelentékenyebb területében állam bírtok, vagyis várispánság volt, mi sem bizonyítja annyira, mint a királyi udvarszolgáknak történelmi emlékeinkben előforduló gyér, de mégis határozott nyoma. Ezen udvari szolgákat a hazai kútfők diplomaticus műkifejezéssel udvarnokoknak (Wdwarnici) nevezik.1) Idegen elemből alakult ezen néposztály is, azonban korántsem az önként bevándorolt, hanem az erőhatalommal letelepítettekből. A vezérek korában ugyanis, a több mint ötven évi kalandok alatt őseink tömérdek keresztény foglyot hoztak magukkal kik mint keresett zsákmány, osztalék alá estek és ha ki nem kerülhetők sorsukat, szolgákká lőnek, vagyis mint földmivelők, kézművesek és udvari cselédek a szükség avagy képességük szerint. És az elődök az ily olcsón szerzett s karddal beédesgetett cselédséghez elévülhetlen jogot tartottak. Az ősmagyar vallás birtokosaiknak még a sirontúlra is biztosító szolgálataikat, mint ezt láthatjuk a krónikákból és jelesen az ismeretes Lehel mondából.* 1 2) A kereszténység behozatalával azonban sokban enyhült ezen kényszerűért telepítvényesek sorsa. A pápa közbevetésére t, illik Szent István őket nagyobbrészt kiváltotta uraiktól, főleg ha ezek a kereszténységtől idegenkedtek és a királyi birtokokban jelölt ki számukra helyet és biztosított enyhébb állapotot. Azonban még így sem vált sorsuk irigylésreméltóvá. Helyhez lévén kötve, avval atyáról fiúra szállottak, eladás vagy eladományozáskor mint élő eszközök az uj gazda birtokába jutottak. *) A történelem-barátok tisztelettel fölkéretnek, főleg a megyénk területén lakók, hogy a Borsodra vonatkozó okmányokat, följegyzéseket ha netalán ilyenekről közelebbi tudomással bírnának , úgyszintén az egyes helyekre vonatkozó mondákat dűlő és helynevezeteket s végre a netaláni régiségi leshelyeket a fölmerült tárgyak megjegyzésével értésemre adni kegyeskedjenek. Lakásom Kistálya utolsó postája Maklár. A czikkező. 1. ) L. Kézai Simon, XIII-dik századi író Krónikájának, Függelékét. II ik fejezet. De Vdworucs. 2. ) „Eredj — mond Lehel Konrádot fejbe ütve eredj előttem a halálba, a más világon is az én szolgám leszesz !“ Lásd a Budai, Turóczi stb. krónikát. De hogy többé rabszolgáknak nem tarthatók, onnét világos, mert saját jövedelmi forrásuk volt, fizettek fele vámot és adóztak Karácson Husvét és Nagyboldogasszony, később István napja körül,miből látszik, hogy csak kiszabott teendők köték le és csakugyan conditionalusok nak is neveztettek. Számuk a fegyverviselő várjobbágyok után a legnagyobb volt; ez a magyarázata annak, hogy némely tekintélyesebb monostor belszolgálatára olykor száz különböző mesterséget űző udvarnokot is ajándékoztak királyaink. Különben a várudvarnokokkal a várispánsági főtisztviselők rendelkeztek ; a királyiaknak parancsosztója szervezetesen azon udvari főtiszt volt, ki kezelte azon szakmát, hová tartoztak. Közvetlen pedig saját ispánjuk (comes) rendelkezése alatt állottak. Legfontosabbak voltak az államháztartásban a tárnokiak, vagyis a tárnok mester alatt állók, Tavarnici. Kezelték a kincstár folyó jövedelmeit, szedték a vámokat, az útpénzt, tizedet, mivelték a királyi földeket, fuvarozták (a szekeresek osztálya.) Ide tartoztak egyebek is, mint a kovácsok.4) Megyénkre vonatkozó történelmi kutatásaimban eddigelé is nem egy nyomára akadtam e néposztálynak , melyről ma már csak a történelem tud beszélni. Azt hiszem, tárnoki helyek megyénkben a következő helységek: Sajó Vámos, Ostoros, Tárkány és Tard. Sajó Vámos a tatárjárás előtt már (1217 körül*), mint falu (villa) szerepel emlékeinkben, innét ha alakulását nem is, de jelenlegi nevezetét nem lehet származtatnunk más , mint első királyaink , korából, ezen idő pedig összeesik , azon intézmény virágzásával, melyről szóló vagyok. Annyi bizonyos, hogy e hely eredetileg sajó vám hely volt; de hogy a királyé és nem a Borsoké, nem merem erősen hangsúlyozni. Valószínűbb hogy királyi. Ostoros helységnél szintén a névre fektetem állításomat. E falutól egy folyó, ma már csak jelentéktelen patak kölcsönzi nevét. Ostoros vize előfordul Béla király névtelen jegyzőjében, mint oly pont, meddig a diadalmasan előnyomuló Árpád hadtestének jobb szárnya elnyúlt. De még ekkor úgy e folyó, mint, ha létezett — a falu is más nevet viselt, különben azt kellene föltennünk, hogy a magyarok bejövetele előtt is magyarok laktak itt. E név tehát későbbi eredetű oly kép, hogy névtelen jegyzőnk korában (I. II. v. III. Bélának lehetett nótáriusa) már átalánosan e néven ismertetett, vagyis Ostoros neve is azon időből, az átalakulás azon korszakából veheti nevét, honnét jelenlegi helyneveink egy harmadrésze származik.5) E szerint Ostoros jelentősége az volna, mi a szabolcs-vidéki nagy és kis-szekeres helységeké, melyeknek lakói kisfuvarozók voltak, mint ezt tudjuk a vámmonostor 1067-iki alapitó leveléből , hol teendőjüket körvonalazva látjuk. Azonban mindez csak valószínűleg és nem történelmileg bizonyos, erősebb alapon állok Tárd és Tárkányra vonatkozólag. Katidra Kabos, s. lelkész és történelmi társ. tag. 3. ) Barscal. commentarii stb. I. 377. 1. 4. ) U. o. I. 267. *) Váradi Regest. 41-dik ügyeset. Szőllészeti jegyzetek. A szőlészetre nézve mentegetést követel tőlünk hovatovább egy elhatalmasodó s országos részintézkedés. Úton-útfélen szeszgyárak minél sűrűbben kezdenek emelkedni, s ezek megzsibasztják a szőlész buzgó igyekezetét. A köznép mely mindenesetre legnagyob fogyasztó contingens, habozás nélkül fordul oda, honnét minél olcsóbban szerzi meg szükségletét. Azzal nem törődik ha vajon a jutányosan kapott pálinkaszesz nem leend-e egész testi szervezésére a legkárosabb eredménynyel, hanem mert olcsó a szesz-ital, és hatalmasan operál, ennek élvezetéhez fordul reggel délben este sőt napközben is. E szokás egy időtől fogva általános terjengésbe kezd növekedni s megállapodni, és hogy való a dolog, csak közszemlét kell tartani a népség nyilvánvaló életében és sajnosan győződünk meg az országos részról. Minthogy azonban nemzetre kiható cselekvény forog itt fenn, szó nélkül nem hagyhatjuk sem erkölcsi sem politikai oldalát. Tessék futólag azon egyéneket megtekinteni, kik a borélvezés helyett állandóan pálinkaszeszszel elégítik ki magukat, szánalmat gerjesztő teremtések, mint az égető tűz, mint a lassú méreg elemzi ez fel összes idegszerve- 5.) A víztől nevét nem vehette, mert a meder feltűnő kanyarulatokat nem mutat.