Borsod - Miskolci Értesítő, 1873 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1873-10-09 / 41. szám
41-ik szám. Hetedik évfolyam. Miskolcz, octóber 9. 1873. BORSOD. Társadalm érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ■nr A 'nTfínmnOT t tv a tt- n nirr a m / cit tm t ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben és vidékre . Rendkivülileg: Fél évre Egész évre 2 frt 40 kr. Negyed évre Nyílt tér sorsa. 1 frt 20 kr. 20 kr. BEIGTATÁSI DÍJ: Előlegesen fizetendő : 50 szóig ..... 50 kr. 50-től 100-ig . 1 frt. — „ Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr,melyek a kiadó-hivatalhoz intézendők. Megyei hivatalos közlemények. A jövő 1874-ik évre szóló megyei költségvetési munkálat a főjegyzői hivatalos helyiségben közszemlére ki van téve, s azt az illetők naponkint a hivatalos órák alatt, a törvény értelmében megtekinthetik. Kelt Miskolczon, 1873. évi oct. 2-án. Alispán úr helyett Lévay József, főjegyző. A királyi városság ügyében kiküldött 60-as bizottság üléséből. Az e tárgyban kiküldött bizottság múlt szombaton tarta megy-ik, s ezzel hihető utolsó teljes ülését. Tudnunk kell, hogy az első ülés alkalmával, az ez ügyre vonatkozó érvek és adatok beszerzése, illetőleg a feladott 8 kérdő pontnak jelentésszerű befelelésére, egy szőkébb körű bizottság küldetett ki, s ennek munkálata volt az, mely felett tanácskozni kelletett. A bizottság tagjai szép számmal jelenvén meg, városunk polgármestere, mint elnöke a bizottságnak elsőbben is azon kérdést intézte a megjelentekhez, hogy — miután a szőkébb körű bizottság véleményes jelentése nyomtatásban jelent meg, s az jó eleve ki is oszlatott a tagok között — nem lehetne-e azt felolvasottnak tekinteni? — Mit is a bizottság helyeselvén áttért a jelentésnek általánosságban való tárgyalására. A szólók sorát Martin Károly nyita meg, röviden kijelentve azt, miszerint ő alig hiszi, hogy volna a bizottságnak csak egyetlen tagja is, ki a királyi városság eszméjét ne pártolná — a jelentést általánosságban is elfogadottnak kéri tekinteni, s mindjárt a részletes megbirálásra átmenni. Indítványa azonban nem fogadtatván el, az általános vitához elsőbben is Bató István szóllott, a feletti aggodalmának adván kifejezést, hogy miután bizton tudja , hogy az átalakulás tetemes pénzbeli áldozatot fog követelni, a nagy önmegadóztatást pedig most is alig bírja a nyomorral sújtott nép, de mert a megyével szemben, a jelen helyzetet sem találja oly lealázónak, mint azt némelyek feltüntetni akarják, a nagyközönség megkérdezése nélkül nem akarja magára válalni a roppant felelősséget — tehát a jelentést általánosságban nem fogadhatja el. Utánna Szánthó János tanár emelt szót, a szabadság, az önállóság utáni nemes vágyról szólva, mely kell, hogy minden polgárban éljen, még ha áldozattal kellene is azt megvásárolnunk, és így nem oszthatja előtte szóló nézetét, nem már csak azért sem, mert áldozat nélkül haladni így sem haladhatunk s a szabadságot épen ez teszi előttünk szeretetté, kedvessé. Ajánlja a jelentés elfogadását. Szánthó után, ki lelkesült szép szavaiért erős éljent nyert, — Horváth Lajos szóllott a tárgyhoz, s csaknem egy egész óráig tartó élvezettel kisért beszéddel adott kifejezést a véleményes jelentéstől egészen eltérő nézetének. Horváth Lajos belsőbben is magára a jelentés szövegezésére tette meg észrevételeit, azt olyannak jelentvén ki, melyben hiányzik az objectivitás, a két— oldalróli teljes megvilágítás, s így azt valóságos párt, vagy vádiratnak kell tekintenie, — már pedig egy ilyennek készítésére teljességgel nem nyert megbízást a jelentést tevő küldöttség. — A jelentés részletezésére térve, elhiszi hogy a város tisztikara jelen szervezete mellett talán jövőre is megmaradhat, s így nagyobb személyzettel nem kell terhelni a város pénztárát — mire egyébbiránt nem nagy súlyt fektet, — de tekintetbe véve a változást, lehetetlennek tartja azt, hogy a tisztviselői állások akkoron is oly nyomorúságosan dotáltassanak, s igy még is kiadási szaporulat leend, melyet a megye által eddig gondozott utaknak visszaesése, bizony tetemessé fog növeszteni. — Ennyit mondva az ügy anyagi oldalát illetőleg, — áttért azon állítólagos gyámságra, — melyet a megye gyakorol a város felett, s melynek hangoztatása, az egész véleményes jelentésen, mint veres fonal szál húzódik végig. Ezen pontnál kijelenti, hogy a múltban elismeri jogosultságát azon törekvésnek, mely szerint a város vágyott kibontakozni az arisztokratikus alapokon nyugvó megye kötelékéből, de ma midőn az előjogok megszűntek, s a megye képviseleti alapon van szervezve, midőn a törvény, megyének, községnek egyaránt megszabta azon hatáskört, melyen belől mozoghat, emelkedhetik, jólétét háborithatlanul előmozdíthatja — teljességgel nem tartja a megyéveli köteléket az önérzetre lealázónak, mint nem lealázó a képviselőházra nézve a nemzet választottai és a trón között közbe eső fórum , a főrendi ház. A megye a meghozott törvények folytán, ma már szintén csak egy közbe eső közigazgatási fórum. Ez nem hátrányos de előnyös Miskolczra nézve. Határozatai fellebbezhetők s bizonyos esetekben fellebbezendők is a megyére, de ennek zöld asztalánál Miskolcz polgárai is helyt foglalnak s a határozatok hozatalánál érvényesíthetik, a legtöbb esetben érvényesítik is befolyásukat. Ha a megye jóváhagyja a város határozatát, nincs szükség a minisztériumra, ha nem, nyitva áll az út a kormányhoz. Ily körülmények között tehát inkább volna hajlandó tűrni gyámságnak nevezett testvéri kapcsot, mely hogy súlyos nem volt, igazolják Borsodmegyének számos jegyzőkönyvei, melyekből eseteket idéz arra, hogy a megye, városunk emelkedésében, mindig a maga fényét is emelkedni látta. — Ha mindamellett nem teljesültek vágyaink, ha temérdek a fogyatkozás minden irányban, annak nem a megye az oka, hanem mostoha anyagi körülményeink s azon közöny, mely az áldozatkészség s kötelesség érzet rovására naponta tért foglal. — Szóval, példákkal illusztrálta, hogy nem a királyi városi czim tesz nagygyá egy várost, hanem a geográfiai fekvés, és legfőképen a polgárság áldozatra készsége, a közügyek körüli buzgalom, s a feladatának magaslatán álló erélyes kormányzat. Majd a jelentés harmadik kérdésére tért át s itt újra annak hiányossága s egészben téves felfogására utalt. Hiányosságára azért, mert a helyett, hogy a törvényt idézve, előadta volna az ügy mellett és ellen, mindazt, mik az átalakulással járnak, a jelentés ezen kérdés felett felületesen csuszamlik el; tévesnek pedig azért, mert a democratikus irányt, mely lefelé terjeszti az önkormányzat elveit ; ennek elvetésével, e czimmel a felfelé terjedő jogok utánni törekvést ruházza fel. — Ilyennek ismervén fel a jelentést a minden oldalróli megvilágítás szempontjából, kénytelennek érzi magát ez ügyben párhuzamot vonni. — Beismeri ugyanis, hogy megnyeri a város mint község a politikai vitatkozás jogát, megnyeri a végrehajtó hatalommal való közvetlen összeköttetést, megnyeri a testvérhatóságokkal való érintkezés jogát, s azt, hogy a kormány valamely nem let