Borsod - Miskolci Értesítő, 1873 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-09 / 41. szám

41-ik szám. Hetedik évfolyam. Miskolcz, octóber 9. 1873. BORSOD. Társadal­m érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ■nr A 'nTfínmnOT t tv a tt- n nirr a m / cit tm t ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben és vidékre .­­ Rendkivülileg: Fél évre Egész évre 2 frt 4­0 kr. Negyed évre Nyílt tér sorsa. 1 frt 20 kr. 20 kr. BEIGTATÁSI DÍJ: Előleg­esen fizetendő : 50 szóig ..... 50 kr. 50-től 100-ig . 1 frt. — „ Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr,melyek a kiadó-hivatalhoz intézendők. Megyei hivatalos közlemények. A jövő 1874-ik évre szóló megyei költségvetési munkálat a főjegyzői hivatalos helyiségben közszemlére ki van té­ve, s azt az illetők naponkint a hivatalos órák alatt, a törvény értelmében megtekinthetik. Kelt Miskolczon, 1873. évi oct. 2-án. Alispán úr helyett Lévay József, főjegyző. A királyi városság ügyében kiküldött 60-as bizottság üléséből. Az e tárgyban kiküldött bizottság múlt szombaton tarta meg­y-ik, s ezzel hihető utolsó teljes ülését. Tudnunk kell, hogy az első ülés al­kalmával, az ez ügyre vonatkozó érvek és adatok beszerzése, illetőleg a feladott 8 kérdő pontnak jelentésszerű befelelé­­sére, egy szőkébb körű bizottság külde­tett ki, s ennek munkálata volt az, mely felett tanácskozni kelletett. A bizottság tagjai szép számmal je­lenvén meg, városunk polgármestere, mint elnöke a bizottságnak elsőbben is azon kérdést intézte a megjelentekhez, hogy — miután a szőkébb körű bizott­ság véleményes jelentése nyomtatásban jelent meg, s az jó eleve ki is oszlatott a tagok között — nem lehetne-e azt fel­olvasottnak tekinteni? — Mit is a bizott­ság helyeselvén áttért a jelentésnek álta­lánosságban való tárgyalására. A szólók sorát Martin Károly nyita meg, röviden kijelentve azt, miszerint ő alig hiszi, hogy volna a bizottságnak csak egyetlen tagja is, ki a királyi vá­rosság eszméjét ne pártolná — a jelen­tést általánosságban is elfogadottnak kéri tekinteni, s mindjárt a részletes megbi­­rálásra átmenni. Indítványa azonban nem fogadtatván el, az általános vitához elsőbben is Bató István szóllott, a feletti aggodalmának adván kifejezést, hogy miután bizton tudja , hogy az átalakulás tetemes pénz­beli áldozatot fog követelni, a nagy ön­megadóztatást pedig most is alig bírja a nyomorral sújtott nép, de mert a me­gyével szemben, a jelen helyzetet sem találja oly lealázónak, mint azt néme­lyek feltüntetni akarják, a nagyközön­ség megkérdezése nélkül nem akarja ma­gára válalni a roppant felelősséget — te­hát a jelentést általánosságban nem fo­gadhatja el. Utánna Szánthó János tanár emelt szót, a szabadság, az önállóság utáni nemes vágyról szólva, mely kell, hogy minden polgárban éljen, még ha áldozat­tal kellene is azt megvásárolnunk, és így nem oszthatja előtte szóló nézetét, nem már csak azért sem, mert áldozat nél­kül haladni így sem haladhatunk s a sza­badságot épen ez teszi előttünk szeretetté, kedvessé. Ajánlja a jelentés elfogadását. Szánthó után, ki lelkesült szép sza­vaiért erős éljent nyert, — Horváth La­jos szóllott a tárgyhoz, s csaknem egy egész óráig tartó élvezettel kisért be­széddel adott kifejezést a véleményes je­lentéstől egészen eltérő nézetének. Horváth Lajos b­elsőbben is ma­gára a jelentés szövegezésére tette meg észrevételeit, azt olyannak jelentvén ki, melyben hiányzik az objectivitás, a két— oldalróli teljes megvilágítás, s így azt valóságos párt, vagy vádiratnak kell te­kintenie, — már pedig egy ilyennek ké­szítésére teljességgel nem nyert megbí­zást a jelentést tevő küldöttség. — A je­lentés részletezésére térve, elhiszi hogy a város tisztikara jelen szervezete mel­lett talán jövőre is megmaradhat, s így nagyobb személyzettel nem kell terhelni a város pénztárát — mire egyébb­iránt nem nagy súlyt fektet, — de tekintetbe véve a változást, lehetetlennek tartja azt, hogy a tisztviselői állások akkoron is oly nyomorúságosan dotáltassanak, s igy még is kiadási szaporulat leend, me­lyet a megye által eddig gondozott utak­nak visszaesése, bizony tetemessé fog növeszteni. — Ennyit mondva az ügy a­­nyagi oldalát illetőleg, — áttért azon állítólagos gyámságra, — melyet a me­gye gyakorol a város felett, s melynek hangoztatása, az egész véleményes je­lentésen, mint veres fonal szál húzó­dik végig. Ezen pontnál kijelenti, hogy a múlt­ban elismeri jogosultságát azon törek­vésnek, mely szerint a város vágyott ki­bontakozni az arisztokratikus alapokon nyugvó megye kötelékéből, de ma mi­dőn az előjogok megszűntek, s a megye képviseleti alapon van szervezve, midőn a törvény, megyének, községnek egya­ránt megszabta azon hatáskört, melyen belől mozoghat, emelkedh­etik, jólétét háborithatlanul előmozdíthatja — teljes­séggel nem tartja a megyéveli köteléket az önérzetre lealázónak, mint nem lea­lázó a képviselő­házra nézve a nemzet választottai és a trón között közbe eső fórum , a főrendi ház. A megye a meg­hozott törvények folytán, ma már szin­tén csak egy közbe eső közigazgatási fó­rum. Ez nem hátrányos de előnyös Mis­­kolczra nézve. Határozatai fellebbezhe­tők s bizonyos esetekben fellebbezendők is a megyére, de ennek zöld asztalánál Miskolcz polgárai is helyt foglalnak s a határozatok hozatalánál érvényesíthetik, a legtöbb esetben érvényesítik is be­folyásukat. Ha a megye jóvá­hagyja a város határozatát, nincs szükség a mi­nisztériumra, ha nem, nyitva áll az út a kormányhoz. Ily körülmények között tehát inkább volna hajlandó tűrni gyámságnak nevezett testvéri kapcsot, mely hogy súlyos nem volt, igazolják Borsodmegyének számos jegyzőkönyvei, melyekből eseteket idéz arra, hogy a megye, városunk emelkedé­sében, mindig a maga fényét is emel­kedni látta. — Ha mindamellett nem tel­jesültek vágyaink, ha temérdek a fo­gyatkozás minden irányban, annak nem a megye az oka, hanem mostoha anyagi körülményeink s azon közöny, mely az áldozatkészség s kötelesség érzet rová­sára naponta tért foglal. — Szóval, pél­dákkal illusztrálta, hogy nem a királyi városi czim tesz nagygyá egy várost, ha­nem a geográfiai fekvés, és legfőképen a polgárság áldozatra készsége, a közügyek körüli buzgalom, s a feladatának magas­latán álló erélyes kormányzat. Majd a jelentés harmadik kérdésére tért át s itt újra annak hiányossága s e­­gészben téves felfogására utalt.­­ Hiá­nyosságára azért, mert a helyett, hogy a törvényt idézve, előadta volna az ügy mellett és ellen, mindazt, mik az átala­kulással járnak, a jelentés ezen kérdés felett felületesen csuszamlik el; tévesnek pedig azért, mert a democratikus irányt, mely lefelé terjeszti az önkormányzat el­veit ; ennek elvetésével, e czimmel a felfelé terjedő jogok utánni törekvést ru­házza fel. — Ilyennek ismervén fel a jelentést a minden oldalróli megvilágítás szempont­jából, kénytelennek érzi magát ez ügy­ben párhuzamot vonni. — Beismeri u­­gyan­is, hogy megnyeri a város mint község a politikai vitatkozás jogát, meg­nyeri a végrehajtó hatalommal való köz­vetlen összeköttetést, megnyeri a test­vérhatóságokkal való érintkezés jogát, s azt, hogy a kormány valamely nem let­

Next