Borsod - Miskolci Értesítő, 1874 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1874-01-01 / 1. szám

közönség „egy részének“ ez ügybeni té- J vés, — s a posla hivatalnokokra igen j hátrányosan terhelő — felfogásáról. | Majd minden előfizetési felhívásban olvasható: „Előfizethetni minden m. k. postahi­vatalnál“, s ez úgy is van annyiban, mennyiben a postaintézmény ngy a hír­lap kiadó hivatalra — mint minden ma­gán félre intézett akár pénzes levelet — akár utalványt szállít és kézbesít. Ámde a közönség ezt úgy értelmezi, hogy vagy személyesen — vagy cseléd­je által, viszi vagy küldi a „pénzt“ a postára — ez vagy amaz hirlapra — s mi, sok esetben saját teendőnk nagy hát­rányára, kénytelenek vagyunk, nem csak a hivatalnok teendőit, de a feladó félét is teljesíteni, az ulalványi lapot ki­állítani, s a hírlap árát kikutatni slb. Kérem tehát figyelembe venni — hogy a hírlap kiadóhivatal — s a posta- hivatal között semminemű viszony más, mint bármely magán féllel szemben — nem létezik, de természetesen nem is lehet, s ez oknál fogva szíveskedjék mindenki — a kiadóhivatallali ügyét — csak úgy mint bármely más magán leve­lezését — a postahivalalnok — terhelése nélkül — elintézni, mely nemű kérelmet eléggé indokol — a postahivalalnokok — teendöveli tulhalmozottsága. Vannak sokan — kik rósz néven veszik, hogy a postahivatal délelőtt és délután — a megérkezett postai külde­mények osztályozása ideje alatt zárva tartatik. Megengedem, hogy ha ez nem úgy volna — hogy némely kevésbé szerény ember, lapjához hamarébb hozzá juthat­na, mint úgy. — Ámde kérem az ily kü­lön szívességek tevésével — az egész közönség hátrányára lennénk, mert az ily kiváltságot követelők száma T A R C Z A. Világ szép asszonya. Tüzes szemeddel intsed: hogy szeretsz Világ szép asszonya. Piros ajkaddal súgjad: hogy szeretsz Világ szép asszonya! Jer, s halj velem, akkor hiszem: szeretsz Világ szép asszonya! . . . . s ..........n. Népdal. Badacsonyi hármas határ Közepén egy lombosfa áll, A fa alatt pásztor kunyhó Benne egy szép rózsabimbó. Nekem virul ez a rózsa; Mert én vagyok ápolója, Szerelmem gyenge harmatja Forró csókom meleg napja. Barna kis lány szende rózsa óh jer ki hozzám egy szóra Hadd mondom meg hogy szeretlek Aztán nem bánom haljak meg. Borhy Antal. naponta növekedvén, ezek tÖllünk annyi időt vennének el, hogy a türelmes, s éppen ezért figyelmet érdemlő közönség csak nagy késön juthalna küldeményéhez, a mi sem igazságos, sem méltányos de még helyes sem lenne. — Azért nem ' egyesek kedvét keresve, de a nagy kö­zönség érdekét tartva szem elölt, ez el­járásunk irányában továbbra is helyes­lést — reményiünk. Szükséges dologként vélem még fel­említhetni, miszerint Pest felé intézett küldemények — csak estve indíttatván innen el — a nap bármely órájában, be­zárólag esti 6-ig — feladhatók, mig el­lenben a Miskolczról Fülek felé induló menetre — ez a hivatalból déli 12 óra­kor már elindittatván, csakis délelőtti 11 óráig adandók fel e küldemények. Ugyanezen menetrend állván fel a Szerencs-Szigeti és Miskolcz-P.-Ladányi menetre nézve — azon különbséggel, hogy mig utóbb említett két irányban a levelek két alkalommal — reggel is — továbbiitatnak, addig Fülek felé a posla, naponként csak egyszer közlekedik. Elmondtam — ezekben — annyit, mennyit úgy e becses lapok terénél — saját sokoldalú elfoglaltságomnál — de meg az elkerülhetlen szükségességnél — fogva is elmondandónak gondoltam. Ter­mészetes hogy mindez csak parányi része annak, mit elmondani lehelne, de melyek elmondása — egy, csak méltánylandó szí­vességből — lért engedeti lap hasábjain nem eszközölhető. Ennek pótlására felajánlom azonban úgy magam mint tiszttársaim teljes kész­ségét — a netán igényeli felvilágosítás megadására. És most — engedje meg tck. szer­kesztő úr, hogy soraim közlése által ta­núsított szivességét őszintén megköszön­ve , önnek — s mindazoknak kik szerény A miskolezi lövész-egylet közgyűlése f. évi deczember 28-án , a casinó teremében. (k. d.) A reggeli 9 órára egybehívott közgyűlésre 10 és '/* óra felé meglehetős számban összeszállingózván, — az egylet tisztes külsejű, fiatal vérű elnöke nsegnyi tóttá a gyűlést: örömmel üdvözölvén a „szép számmal“ — egybesereglett tagokat. Az elnök, az egylet körében a letűnő évben történt eseményeket, a kezdeménye zés nehézségeit és vívmányait szép hegedű­szóban elmesélvén, — költői képzelemmel s hittel ragyogó jövőt jósolt. Majd az előterjesztett pénztárnoki számadás csattanóé vége, melyszerint 28 ft. még maradt is a cassában : örvendetes tudó másul vétetett, a mai válságos világban. A számadás átvizsgálásával megbízott bizottság véleményes jelentésére, az egylet pénztárnoka szentül fogadta: hogy 3Ö év múlva, minden követelménynek megfelelő számadást igyekszik beterjeszteni. Ezen érzékeny előzmények után, meg­nyílt a főlövész mester hamis asszú-borai s a vitatkozásoknak zsilipje, — egyszerre min­dig beszéltünk 10—15 en, s törvényes urunk mint a mi kis városunk aranyszáju Sz.-Jáno­sa : minden kedvező alkalmat megragadott, hogy ömöljék szájából az ige, a mely a szin- méznél édesebb. A szónokok sorában leginkább kimagas- j lottak Békefy és Váltóy polgártársaink. — Amaz életrevaló kalmár szellemével, költői szófűzéreivel; — emez pedig egy javaslatá­közíeményemet becses figyelmeikre — méltatták, boldog újévet kívánhassak. Kitűnő tisztelettel maradván a tek. szerkesztő urnák kész szolgája Mans eh el Vlncze kir. postatiszt, a „Postaközlöny“ munkatársa. Miskolcz, deczember 29.1873. A törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat előttünk fekszik, s miután ez államháztartásunk reformjának, illetőleg a bevetel és kiadás közti egyensúlynak alapját képezi, kétszeres örömmel kell azt üdvö­zölnünk. Az alap melyen a törvény javaslat nyug­szik, elsőben is pénzügyi, az az a törvény- hatóságok akként lettek kikerekitve: hogy azok jövőben maguk vetvén ki a háztartá­sukra szükséges összegeket, ezen megyei há­zi adó, az államadónak 10°/0-ját meg ne ha­ladhassa, — itt leli tehát alapját az is, hogy a 72 királyi városból, mintegy 25 beszüntet- tetni és másodrendű várossá emeltettetni ja vasoltatik , több megyék eggyé olvasztatnak, sőt kettő egészen megszűnik. Örömmel üdvözöljük az uj területi fel­osztást, azért is, mert ezzel egy régi óhaj­nak: Erdély teljes unionálásánaktétetik tény­leg elég, ugyanis Erdélyben a székek meg­szűnnek s éppen oly szervezetet nyer , mint az anya ország; vármegyékre osztatik, és pe­dig akképen : hogy az eddigi határvonal tel­jesen megszűnik, erdélyi részek magyar, ma­gyar részek erdélyi megyékhez lévén csato­landók. Lapunk szűk tere korlátoz, hogy az egész javaslatot közöljük , és igy legfeljebb a megyénkre vonatkozókra kell szoritkoznunk. Nevezetesen a III. fejezet 57, 58, és 59 szakaszai következőleg szólnak: 4-Sikátor és Domaháza községek Borsod vármegyétől elszakittatnak és Gömör várme­gyéhez csatoltatnak. Szent-Márton , Apátfalva, Monosbél, Felső-Tárkány, Noszvaj, Szomolya , Osto­ros , Kistálya, Novaj és Andornak Borsod- vármegyei községek innen ki, és Heves Jász vármegyébe átkebeleztetnek. val, — a mely oly szép volt, mint az egy­szeri pap prédikaeziója. Elhatároztatott: 1.) Az alapitó részvények örökölhetők; ha a részvény elvesz s nem kerül meg : akkor az eklézsiáé. 2 ) Mindenkinek „muszáj“ fizetni tag­diját. — Külömben Pulver und Blei. o.) A tagsági oklevelek az elnöknél osz­tatnak ki, — lucullussi lakoma után. 4. ) Köteles mindenki mulatni a lövölde vendéglőjében a saját szakállára. — A trak- tálás — barátkozás szabad. Aufschreiben — olyan nincs. A kinél a vendéglőben üt ki a krach: szives elnézésre és támogatásra szá­míthat. 5. ) A lövölde helyiségeiben egyedül dr. Szabó Gyula soda-vize üdvezit. 6. ) A választmány marad. Ingyen meg­járta, — minek válasszunk rosszabbat. 7. ) Ne lőjj — ahol ember van. Az egylet életét biztosító eme határo­zatok kimondása után, — záradékul 3 allö- vészmester választatott meg görögtűz mellett. Egy horvát, — egy pap és egy biró. — Az első mert kitűnő kertész s énekelni is tud, — a 2-ik mert a pipa sohasem alszik ki a szájában, — s az utolsó mert irigylésre valólag jóízűen barátságos. Ezekutan az elnök keble mélyéből kö­szönetét fejezvén ki a tagoknak szives rész­vétükért , a gyűles szép rendben eloszlott; meg csak a billiard asztalt sem vágtuk az el­nök fejéhez: a miért egy éven át híven sáfár­kodott ingyen, — és felajánlotta szolgálatát jövőre is ingyen.

Next

/
Thumbnails
Contents