Borsod - Miskolci Értesítő, 1874 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1874-12-03 / 49. szám
Miskolcz, deczember 3. 1874 N nyolczadik évfolyam 49-ik szám. BORSOD. 9. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIKTATÁSI DÍJ: Helyben és vidékre : Rendkivülileg: Előlegesen fizetendő . Bélyegdíj: Fél évre . . . . 2 ft. kr. Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. 50 szóig....................50 kr. minden hirdetéstől 30 kr. melyek Egész évre . . . 4 » — „ Nyilt-tér sorsa . . 20 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. — „ a kiadó-hivatalhoz intézendők. a lihomii lafisim Megyei hivatalos közlemények. 192. sz. . . a-- Borsodmegye alispánjától. A megyei Reviczky segélypénztár alapszabályainak 9 §-a szerint a kölcsön kérők szolgabírói bizonyítványnyal tartoznak igazolni, hogy gazdasági szorult helyzetükben a kölcsönre valóban szükségük van, s hogy a gazdaságot önmaguk folytatják. A folyamodványhoz melléklendők : a jelzálogul kimutatandó fekvő birtokról szóló telekkönyvi kivonat, a katastrális birtok ív hiteles másolata és az adókönyvecske. Daczára annak, hogy ezen szabályrendelet már ismételve is közhírré tétetett, nem ritkán fordul elő eset, mely szerint a községi jegyzők a hozzájuk fordult szegény folyamodókat, a leghiányosabban fölszerelt, vagy épen föl sem szerelt folyamodványokkal küldik be a Reviczky pénztárba, amiáltal azoknak hiába való fáradtság és költekezés s az a hátrány is okoztatik, hogy az ily kérvényeket aztán teljesítés nélkül vissza kell innen utasítani. E miatt szükségesnek látom határozottan kijelenteni, hogy azon községi jegyzők, akiktől ez után a kölsönkérők ily hiányosan szerelt folyamodványokkal jelennek meg a Reviczky pénztárnál, szigorú pénzbírsággal fognak jujtatni. E határozat ellenőrzésére, iletőleg foganatositására a t. szolgabiró urakat felhívom. Miről a t. szolgabirák , valamint állatok a község jegyző urak e rendelet közlésével értesittetnek. Miskolcz , 1874. november hó 24. Bay Bertalan, alispán. Válasz, dr. Encz Ferencz úrnak a „Borászati lapok szerkesztőjének. II. Az általánosságban mondottak után legyen szabad most már ahhoz hozzászóljanom, hogy hozzávetőleg mennyi és milyen lehetne az a bor, melyet Miskolcz és vidéke a jövő évre tervezett borvásáron megjelenni képes volna. — A mennyiséget illetőleg már fentebb említem, miszerint, nekünk ha nem 4, de három év termésére minden esetre reflectálnunk lehet. Tehát mi nem csak új, de a borokkal is jelenhetünk meg a vásáron, mi úgy gondolom csak sikerét fogja emelni a vásárnak, mert ha nem is egészen kész, okszerűen kezelt borokat mutatunk is be a külföld vevőinek, de részben éretteket, s olyanokat, melyek ha többször nem, de egyszer már minden esetre lefejtettek, és így az első kelléket megszerezték arra, hogy a venni szándékozó által, minőségileg is számba vehetők legyenek. Megyénk 187 városa, községe és poskája közül 119 foglalkozik a bortermelésével , úgy hogy szőlőművelés alá vont egész területe 16,348 holdat, és 188 élet tesz, s ebből felénél több, azaz 9481,9 holdon műveltetik a tiszta fejmetszés, mely körülmény a mellett bizonyít, miszerint a czél nálunk nem annyira a sok, mint a jó bor termelése felé van irányozva. Lássuk már most az általam felvett 4 év termésének mennyiségét:* 1871. évben szüretelt megyénk területén 177,527, — 1872. évben 111,651 akó bor, az 1873. és 74-ik évről nem lévén statisztikai adatok birtokába, a mennyiséget határozott számokban nem tüntethetem fel; miután azonban köztudomású dolog az, hogy az 1873. évi szüret igen igen sokkal múlta felül az 1870-ik évit, a midőn 183,008 akó bor volt a szüret eredménye, egy cseppet sem vélek itílozni akkor, a midőn azt 200,000 akóra teszem. Mi a folyó évi termést illeti, itt ugyancsak tudjuk, miszerint az 1863. évinél is sokkal alább állott, amidőn az eredmény 71,707 akót mutatott, ismét nem tartom tehát túlzottnak a számot, ha azt 20—25,00 akóra teszem. Kimutatván ekként a számba vehető legközelebbi 4 év termését, kérdés: menynyi lehet azon mennyiség, mely a történt eladás és házi, fogyasztás után felmaradt s az idők jobbra fordultával még mindig vevőt vár ? E részben hiányozván a statisztikai adatok, csak is a köztudomásra s saját tapasztalataimra vagyok kénytelen építeni, s igy legalább megközelítőleg deríteni ki azt a számot, mellyel a tervezett borvásáron megjelenhetnénk. A folyó évre felvett termés csekély voltához még azon körülmény is járul, miszerint 1869. évtől fogva nem teremvén hasonló jó minőségű borunk, hiszem hogy az a felvidék által keresett leend, s aligha fele részben lessz meg azon időre, mely időpontban a borvásár terveztetik, hogy azonban 10—12.000 akó még mindig leend, azt már csak azért is merem következtetni, mert a termés kitűnő lévén, s a pénzszűke miatt nem lévén arányos az érték az árral, de mert a szárazság folytán elsatnyult tőkék a jövőre sem kecsegtethetnek nagy terméssel, a ki csak birja és teheti be fogja vele várni a tavaszt. Ugyanezt kell mondanom az 1873. évi termésre is, mely kitűnő színe tartóssága, továbbá igen jó közép minősége daczára , a beállott általános pénzválság, a 3 évi egymásutáni szűk termés miatt, vevőhöz nem jutott, s határozottan merem állítani, hogy csaknem felerészben még most is fogyasztóra vár. Az 1872—71-dik évről is vannak még borok, — daczára annak, hogy az 1872—1873-dik években ezen két év terméséből roppant nagy mennyiséget vásároltak össze s vitték Nagy-Szombat és Sopron városába, honnét helyes okszerű kezelés után, a világkiállítás tartama alatt Bécsbe szállíttattak. — Borunk tehát volna, s igy ez nem hátráltathatja vidékünket, a borvásáron való megjelenésben, lássuk már most annak minőségét. Minőség tekintetében már határozottabban szólhatok a legközelebbi két év terméséről , miután úgy a cukor, mint a savtartalomra nézve, megtettem a szükséges méréseket és pedig részint a magam, részint mások termését is vizsgálat alá véve. Vizsgálódásom eredményeként tüntethetem fel tehát, miszerint 1873. évi boraink a Gujot féle must mérővel mérve, átlag 16% czukrot tartalmaztak. A sav tartalmat illetőleg, a Saleron féle mérő készülékkel tettem meg a mérési kísérletet, s az átlag véve 1171 ezredrészt tüntetett fel. Az itt előadott méretekből következtetve, kitűnik miszerint, ha nem felelt is az meg a tökéletes jó bor minőségének —■,■ ilyenek 20% czukrot és 7°i00 rész savat kellvén tartalmazni — de középszerűnek, jónak minden esetben mondható, kivált ha még hozzá vesszük gyönyörű tartós színét, mely csak kissé okszerű kezelés mellett, egész a tükrösségig emelkedik. Sőt azok, melyek korán és kétszer húzattak le, a levegő hozzájárulása folytán — mely az eredésnek egyik fő kellékét képezi — túlságos savtartalmukból is sokat veszítettek, s így igen igen kellemes ízű asztali borúi szolgálhatnak. A folyó évi termés, ez már egészen más, ez átlag 21% czukor és 7°/00 rész savtartalommal bírván, mindazon kellékeket bírja, melyeket a rajnavidéki műborászok kevésbé jó években petrotisálás, gallizálás útján, mesterségesen szoktak pótolni. Színére nézve sem mondhatok egyebet, mert ha figyelembe vesszük azt, hogy a nemes töppedésen kívül, semminemű más rothadást , penészesedést a fürtökön észlelni nem lehetett — az 1874. évi termésből e részben a legszebb színe tartó bort várhatjuk. *) Lásd a „Borsod“ 1873. étfolyamának 47 48. számait, a szerint, amint azt Jesze Vilmos úr volt szíves, a hivatalosan nyert adatok alapján fűszszeállítani.