Borsod - Miskolci Értesítő, 1874 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1874-12-03 / 49. szám

Miskolcz, deczember 3. 1874 N nyolczadik évfolyam 49-ik szám. BORSOD. 9. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIKTATÁSI DÍJ: Helyben és vidékre : Rendkivülileg: Előlegesen fizetendő . Bélyegdíj: Fél évre . . . . 2 ft.­­ kr. Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. 50 szóig....................50 kr. minden hirdetéstől 30 kr. melyek Egész évre . . . 4 » — „ Nyilt-tér sorsa . . 20 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. — „ a kiadó-hivatalhoz intézendők. a lihomii lafisim Megyei hivatalos közlemények. 192. sz. . . a-- Borsodmegye alispánjától. A megyei Reviczky segélypénztár alapsza­bályainak 9 §-a szerint a kölcsön kérők szolga­­bírói bizonyítványnyal tartoznak igazolni, hogy gazdasági szorult helyzetükben a kölcsönre való­ban szükségük van, s hogy a gazdaságot önma­guk folytatják. A folyamodványhoz melléklen­dők : a jelzálogul kimutatandó fekvő birtokról szóló telekkönyvi kivonat, a katastrális birtok ív hiteles másolata és az adókönyvecske. Daczára annak, hogy ezen szabályrende­let már ismételve is közhírré tétetett, nem rit­kán fordul elő eset, mely szerint a községi jegy­zők a hozzájuk fordult szegény folyamodókat, a leghiányosabban fölszerelt, vagy épen föl sem szerelt folyamodványokkal küldik be a Reviczky pénztárba, a­miáltal azoknak hiába való fáradt­ság és költekezés s az a hátrány is okoztatik, hogy az ily kérvényeket aztán teljesítés nélkül vissza kell innen utasítani. E miatt szükségesnek látom határozottan kijelenteni, hogy azon községi jegyzők, a­kiktől ez után a kölsönkérők ily hi­ányosan szerelt folyamodványokkal jelennek meg a Reviczky pénztárnál, szigorú pénzbírsággal fognak juj­tatni. E határozat ellenőrzésére, iletőleg foga­­natositására a t. szolgabiró urakat felhívom. Miről a t. szolgabirák , valamint állatok a község jegyző urak e rendelet közlésével érte­­sittetnek. Miskolcz , 1874. november hó 24. Bay Bertalan, alispán. Válasz, dr. Encz Ferencz úrnak a „Borá­szati lapok szerkesztőjének. II. Az általánosságban mondottak után le­gyen szabad most már ahhoz hozzá­szólja­­nom, hogy hozzávetőleg mennyi és milyen lehetne az a bor, melyet Miskolcz és vidé­­ke a jövő évre tervezett bor­vásáron meg­jelenni képes volna. — A mennyiséget il­letőleg már fentebb említem, miszerint, ne­künk ha nem 4, de három év termésére minden esetre reflectálnunk lehet.­­ Tehát mi nem csak új, de a borokkal is jelenhe­tünk meg a vásáron, mi úgy gondolom csak sikerét fogja emelni a vásárnak, mert ha nem is egészen kész, okszerűen kezelt bo­rokat mutatunk is be a külföld vevőinek, de részben éretteket, s olyanokat, melyek ha többször nem, de egyszer már minden eset­re lefejtettek, és így az első kelléket meg­szerezték arra, hogy a venni szándékozó által, minőségileg is számba vehetők le­gyenek. Megyénk 187 városa, községe és posk­­ája közül 119 foglalkozik a bortermelésé­vel , úgy hogy szőlőművelés alá vont egész területe 16,348 holdat, és 188 élet tesz, s ebből felénél több, az­az 9481,9 holdon mű­veltetik a tiszta fejmetszés, mely körül­mény a mellett bizonyít, miszerint a czél nálunk nem annyira a sok, mint a jó bor termelése felé van irányozva. Lássuk már most az általam felvett 4 év termésének mennyiségét:*­ 1871. évben szüretelt megyénk területén 177,527, — 1872. évben 111,651 akó bor, az 1873. és 74-ik évről nem lévén statisztikai adatok birtokába, a mennyiséget határozott szá­mokban nem tüntethetem fel; miután azon­ban köztudomású dolog az, hogy az 1873. évi szüret igen igen sokkal múlta felül az 1870-ik évit, a midőn 183,008 akó bor volt a szüret eredménye, egy cseppet sem vélek itílozni akkor, a midőn azt 200,000 akóra teszem. Mi a folyó évi termést illeti, itt ugyan­csak tudjuk, miszerint az 1863. évinél is sokkal alább állott, a­midőn az eredmény 71,707 akót mutatott, ismét nem tartom tehát túlzottnak a számot, ha azt 20—25,00 akóra teszem. Kimutatván ekként a számba vehető legközelebbi 4 év termését, kérdés: meny­nyi lehet azon mennyiség, mely a történt eladás és házi, fogyasztás után felmaradt s az idők jobbra fordultával még mindig ve­vőt vár ? E részben hiányozván a statiszti­kai adatok, csak is a köztudomásra s saját tapasztalataimra vagyok kénytelen építeni, s igy legalább megközelítőleg deríteni ki azt a számot, mellyel a tervezett borvásáron megjelenhetnénk. A folyó évre felvett termés csekély voltához még azon körülmény is járul, mi­szerint 1869. évtől fogva nem teremvén ha­sonló jó minőségű borunk, hiszem hogy az a felvidék által keresett leend, s alig­ha fe­le részben lessz meg azon időre, mely idő­pontban a borvásár terveztetik, hogy azon­ban 10—12.000 akó még mindig leend, azt már csak azért is merem következtetni, mert a termés kitűnő lévén, s a pénzszűke miatt nem lévén arányos az érték az árral, de mert a szárazság folytán elsatnyult tő­kék a jövőre sem kecsegtethetnek nagy ter­méssel, a ki csak birja és teheti be fogja vele várni a tavaszt. Ugyan­ezt kell mondanom az 1873. évi termésre is, mely kitűnő színe tartós­sága, továbbá igen jó közép minősége da­czára , a beállott általános pénzválság, a 3 évi egymásutáni szűk termés miatt, vevő­höz nem jutott, s határozottan merem állí­tani, hogy csaknem felerészben még most is fogyasztóra vár. Az 1872—71-dik évről is vannak még borok, — daczára annak, hogy az 1872—1873-dik években ezen két év terméséből roppant nagy mennyiséget vásá­roltak össze s vitték Nagy-Szombat és Sop­ron városába, honnét helyes okszerű keze­lés után, a világkiállítás tartama alatt Bécsbe szállíttattak. — Borunk tehát volna, s igy ez nem hát­ráltathatja vidékünket, a borvásáron való megjelenésben, lássuk már most annak mi­nőségét.­­ Minőség tekintetében már határozot­tabban szólhatok a legközelebbi két év ter­méséről , miután úgy a c­ukor, mint a sav­tartalomra nézve, megtettem a szükséges méréseket és pedig részint a magam, ré­szint mások termését is vizsgálat alá véve. Vizsgálódásom eredményeként tüntet­hetem fel tehát, miszerint 1873. évi bora­ink a Gujot féle must mérővel mérve, átlag 16% czukrot tartalmaztak. A sav tartalmat illetőleg, a Saleron féle mérő készülékkel tettem meg a mérési kísérletet, s az átlag véve 1171 ezredrészt tüntetett fel. Az itt előadott méretekből következ­tetve, kitűnik miszerint, ha nem felelt is az meg a tökéletes jó bor minőségének —■,■ ilyenek 20% czukrot és 7°i00 rész savat kellvén tartalmazni — de középszerűnek, jónak minden esetben mondható, kivált ha még hozzá vesszük gyönyörű tartós színét, mely csak kissé okszerű kezelés mellett, egész a tükrösségig emelkedik. Sőt azok, melyek korán és kétszer húzattak le, a le­vegő hozzájárulása folytán — mely az ere­­désnek egyik fő kellékét képezi — túlságos savtartalmukból is sokat veszítettek, s így igen igen kellemes ízű asztali borúi szol­gálhatnak. A folyó évi termés, ez már egészen más, ez átlag 21% czukor és 7°/00 rész savtartalommal bírván, mindazon kelléke­ket bírja, melyeket a rajnavidéki műborá­szok kevésbé jó években petrotisálás, galli­­zálás útján, mesterségesen szoktak pótolni. Színére nézve sem mondhatok egyebet, mert ha figyelembe vesszük azt, hogy a nemes töppedésen kívül, semminemű más rotha­dást , penészesedést a fürtökön észlelni nem lehetett — az 1874. évi termésből e rész­ben a legszebb színe tartó bort várhatjuk. *) Lásd a „Borsod“ 1873. ét­folyamának 47 48. számait, a szerint, a­mint azt Jesze Vilmos úr volt szíves, a hivatalosan nyert adatok alapján fűsz­­szeállítani.

Next