Borsod - Miskolci Értesítő, 1875 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1875-04-08 / 14. szám
Miskolcz, április 8. 1875 14-ik szám. Kilenczedik évfolyam BORSOD. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben és vidékre : Rendkivülileg: Előlegesen fizetendő . Bélyegdij: Fél évre . . . . 2 ft. ukr. Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. 50 szóig.....................50 kr. minden hirdetéstől 30 kr. melyek Egész évre . . . 4 „ — „ Nyilt-tér sorsa . . 20 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. „ a kiadó-hivatalhoz intézendők. _ mimmmi émané. A szőllő szaporítás módjai. (Gazdasági jegyzeteimből.) (Vége.) 5. Bujtás vagy homlitás. Igen sikeres szaporítási mód, őszszel vagy tavaszszal — amint a szellőt metszeni szokták — a meghagyott vesszőt ujjaink között megporczoljuk, s az, egy láb mély, s alkalmas helyre ásott árokba lefektetjük; biztosabb állása kedvéért karmokkal vagy földdel lefoglaljuk. Ha a talaj nem volna eléggé tápdús a betaposott földre trágyát teszünk s a még erre hintett földet elegyengetjük. A gyökér képzés elősegélésére nagyon hasznos a veszszők gúzszsa csavarása vagy 2—3 helyeni megmetszése is. Az ilymódon hujtott vessző igen kövér rekenyeket hajt. — Ásónyom után is lehet homlitani. Például a kihúzott ásónyom helyére tesszük a csemetét s a nyílást összenyomjuk. Zöld rekenyével is bujthatunk, Jakabnaptájon, de ez nem hoz azon évben gyümölcsöt, s hátránya abban is áll, hogy az ily vessző megrothadhat. Czélszerű eljárás az is, mely következőleg történik. Fűzvesszőből készítenek 1 láb széles 2 láb magas kosarakat, a kosár nagyságának megfelelőleg ásnak egy lyukat, aztán a megporczogatott vesszőt, a helyre tett kosár oldalán hagyott vagy vágott lyukon keresztül húzzák, s a kosár falától egy hüvelyk távolra feleresztik, megtöltetvén érett trágyával és földdel. A venyigét két szemre visszavágják. Előnye az, hogy ha nem volna is szükséges a tőke körüli behomlítás, elvihető más oly helyre, hol nem találtunk homlítani való vesszőt. Mondják hogy az ily vesszők nagyon gyorsan s vígan nőnek, s a következő évben szintén jól teremnek. 6. Acskáztatás. Czélja az, hogy a vesszők végén forrányt, gombaszerű képződményt, izzadmányt eszközöljünk. A vesszőket 2—3 száz számra szedjük, összekötjük, s egy nagy edényben például kádban 6 hüvelyknyi mély vizbe eresztjük, 4—6 hétig ebben hagyván. A mondott idő eltelte után kiveszszük a vesszőket s melyeken forráng nincs, elvetjük. Tersánszky szerint csiráztatásra alkalmas bármiféle viz. Eubens szerint a veszszők folyóiszapba teendők. Dr. Encz Ferencz azt mondja, hogy ha megbüdösödik a víz, forranyképzésre nem jó, azonban ha a kádak fenekére iszapos homokot teszünk, s erre mindennap tiszta vizet öntünk szélosabb. Ez ellen viszont azt vetik mások okul, miszerint ha rothadó anyagok érik a vesszőket, az azokból eresztett marónedvek a csirképzésre károsan hatnak. A csiráztatásnak kora tavaszkor kell történni, hogy a venyigék ültetésre elkészítessenek; kiszedéskor kíméletesen kell azokkal bánnunk, nehogy a forrángok letörjenek. 7. Feltöltés. Tavaszi metszéskor a tőkén hagyunk 3—5 vesszőt, s az egész tőkét feltöltjük, mint szokták például, a burgonyát stb. erre alacsony tőkék alkalmasak, s itt a czél akkor érezik el, ha a vesszőknek legalább 3 rügye feltöltetik. Az így meggyökerezett vesszők elültettetnek. A feltöltés azonban azon hátránnyal jár, hogy a lemetszett tőkék veszésnek indulnak. 8. Döntés. Használtatik elöregedett szőllők megifjitására, s különösen hézagos hegyek kipótlására. Tavaszkor, vagy helyesebben késő ősszel alkalmas időben kikapáljuk a csákánykapa hegyes végével a tőkét, s a gyök mellől kezünkkel a földet kikaparván a szőllő tövét lefektetjük. Vigyázni kell itt arra, hogy az anya vagy szív gyökér el ne törjék. A talpgyökereket — ha nem engedik a ledöntést — levágjuk, de mielőtt a ledöntést eszközölnénk tápdús ágyat készítünk a döntendőnek s betakarásánál úgy járunk el mint szükséges. 9. Lefektetés, vesszővetés. Az első úgy történik, hogy egy veszszőt hosszában lefektetünk, földdel betakarjuk, a miután alkalmas időt értve két év alatt gyökeres vesszőt szolgáltat. A vesszővetés úgy megy véghez, hogy eke után a 3—4 rügyre vágott vessződarabokat elvetjük, melyek gondos ápolás mellett szinte ültetésre alkalmas csemetéket szolgáltatnak. Értvén mindenik szaporítási módnál a legnagyobb gondozást s felügyeletet. A szőllők nemesítése. Annyiban fontos a mennyiben pár percz alatt lehet a nemtelent legnemesebbé változtatni. A nemesítés történik a föld alatt a gyöktörzsön, s a föld felett a venyigéken. Érett vesszőbe érett gallyal, zöldbe, zölddel. Zöld oltásnál azt ajánlják, hogy mikor a rügyek két levelet hajtanak akkor nemesítsünk. A tavalyi vesszőkbe leendő oltásnál pedig tanácsolják hogy az, a szőllő elvirágzása előtt történjék. Míg mások ismét állítják, miszerint az oltás nő akkor is, ha a nedv keringés megindult, bár a mit megindulása előtt oltunk 10 — 12 lábnyira is megnyúlik. Az oltó gályáknak éretteknek, a levelek lehullta után szedetteknek kell lenni, s úgy tartandók el mint a dugványveszszők. Tudni való, hogy a koros fához legközelebbi rügy oltásra nem jó, sem a 7—8-ik rügy feletti, s igy csak két oltó gályát adhat egy vessző. Az oltó gályát ha száraz vizbe tesszük, ha pedig nedvdús kissé kihagyjuk szikkadni. A nemesitési módok közzül elegendőnek tartom az ékelést megemlíteni, mi 3 esetben alkalmazható: gyökbe, gyökerekbe és venyigékbe, és pedig érett vagy zöld gallyal. A nemesítendő tőke körül a földet elkapáljuk annyira, hogy azt elfűrészelhessük oly mélyen, hogy a nemesítendő alany 1/9 lábnyira a föld alá kerüljön, most tűzben meglágyított sodronynyal alul két hüvelyknyire megkötjük, azért hogy ha hasítjuk, ennél lejebb ne hasadjon a törzs, a hasadékot egy kis ékkel szétfeszítve tartjuk, s 1—2 oltóvesszőt beleteszünk. Az oltó galyon felül 2 szemnek kell lenni. Az oltó galyon az alsó rügytől indulva két harántos vágást teszünk, mire igen éles kés alkalmazandó, nehogy a bél kiszakadjon; ha már most elkészült az alany a vesszőt beletesszük, még pedig úgy hogy a háncs a háncsai, azaz a galy fásrésze az alany fásrészével közvetlen érintkezzék. Az igy elkészített oltást alkalmas kötelékkel körülkötjük; bekenjük, ha mással nem agyaggal, s betakarjuk annyira hogy a nemesitő galynak csak rügye maradjon ki. A gyökerekbe oltás éppen úgy történik. A venyigébe való ékelés. Ha érett veszszővel érett vesszőbe akarunk oltani, hagyunk az igen alacsonyan hagyott tőkén 3—4 vesszőt, ezeket levágjuk csapra, s épen úgy oltjuk be, mint a gyököt, mellék hajtásokat meg nem tűrvén. Szintén igy cselekszünk ha éretlen vesszőbe éretlent akarunk oltani. Megjegyzendő még az, hogy 3—4 rügynél többet oltásra alkalmazni nem szabad. — A szemzés, párosítás itt is úgy történik mint más növényeknél. Pásztor Miklós: Miskolcz, ápr. hó 3-án. A miskolczi Deákpárt a múlt héten tartotta utolsó közgyűlését. Tagjai közül mintegy 2 800-an jelentek meg, az ünnepélyes összejövetelen, a Korona vendéglő teremében. Résztvettek az ellenzék soraiból is számosan. Emelte a közgyűlés érdekét az, hogy városunk országgyűlési két képviselője, Horváth Lajos és Dálnoky Barna szintén jelen voltak.