Borsod - Miskolci Értesítő, 1879 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-11 / 37. szám

374. szám. Tizenharmadik évfolyam. Miskolcz, 1879. September 11. BORSOD. misGLtfi Émttsim Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap és Borsodmegye hivatalos közlönye. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben és vidékre . Fél évre . . . . 2 ti. — kr. Egész évre . . . 4 „ — „ Rendkivülileg: Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. Nyilt-tér sorsa . . 2 sz. Előlegesen fizetendő : 50 szóig.......................50 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. — Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr, melyek a kiadó-hivatalhoz intézendők. (A rombolás nagy napján — September 1-én — gondoljunk alko tásra is. Hogy mi is ép oly zengzetes stylben kezdjük e czikket mint mások e tárgyban az övéket*) — bocsássuk előre,hogy: a bűbájos diósgyőri hámori völgynek hüs árnyaiban nemes gerjedelembe jött hevesvérű elmék világba bocsátott többrendbeli czikkeik folytán jöttünk azon gondolatra, hogy a magyar „Tempevölgy “ érdekében még egyszer tollat emeljünk e becses lapok terén. Olvastuk és hallottuk, hogy jobb sorsra érdemes tűzzel vádolják a hámori völgy iparának tönkre jutásáért, jelenlegi helyzetéért a jelenlegi kormányt, és goromba módon dűlnek neki a mostani tisztviselőknek mindazért, mi ezelőtt egy évtizeddel „a boldogító csillagzat örömárja között“ egészen más intenziókból messzeható tervvel, más kormány által és leginkább talán nem is annyira a virágzó kis ipartelep tönkretétele végett, mint inkább az u. n. gömöri vasművek érdekében, és legkevésbé talán a jelenlegi tisztviselők javaslata folytán, mint inkább talán a nevezett vasművek által közelebbről érdekelt befolyásos tényezők vágyai és mesterkedései következtében létesült. Nem akarunk azonban vitázni és recriminálni e tárgyban, nem akarjuk megkérdeni senkitől azt sem, hogy lehet-e parlamentáris kormányforma mellett, midőn minden kiadni szánt és bevenni lemélt garast igen helyesen előre is számon kér felelősség terhe mellett az állam, hirtelenében helyre hozni országos költségen oly particuláris hiányt, minek okozója több évi sok millió forint költekezés volt?., mert mindettől ugyan fel nem épül újra a romba dűlt Hámor, s az eléhezett és erkölcsileg süllyedni kezdő munkástelep apraja és nagyja jól nem fog lakni kenyérrel és erénynyel. De még a kormányt sem fogom unszolni arra, hogy teremtsen ipart és kellemdús életet újra ott, ahol ép az ő atyáskodása alatt tönkre ment az, mert ami Miskolcz közvetlen közelében oly sok évi fáradozás, oly sok pénzkiadás árán még nagyban sem sikerült az államnak, az bizonyára még kevésbé sikerülne a félreeső hámori kis völgyben kicsinyben nekie. De igenis hivatkozom a közvetlenül érdekelt társadalomra, melynek okvetlenül kell *) A »Borsod* 35 ik számában . A diósgyőri Hámor 12 év óta Borsod megyében tenni e téren valamit már csak saját érdeke és jóhire neve miatt is. Három concret indítvány az, melynek ügybuzgó és helyes felkarolása véleményem szerint megédesítni képes mindazt a sok epét, mely elönt édes mindnyájunkat, valahányszor a hámori siralmas völgyben az enyészet mesterét látjuk kénye kedve szerint mesterségét űzni. Alakuljon egy részvénytársaság, mely 1) a régi szerkovácsműhelyeket fokozatosan újra felépitné, berendezné a hámori völgyben, 1) a már kezdetén álló, és ügyes, szorgalmas mesterre mutató fa-árugyárt hathatósan felkarolná. A párolt és hajlított bikkfa bútorokra és egyéb faárukra igen alkalmas és sok faanyaggal rendelkezik a kincstár közvetlenül a gyár közelében is. Azt jutányos áron és kizárólag is lehetne e czélra biztosítani azt hiszem. Csak a gyár tökéletesebb felszerelése és néhány ügyes segéddel s tanlonczal való gyámolítása és a czikkek forgalomba hozása s nagyobb fogyasztása lenne kívánatos. 3) Egy pár alkalmas épületet kisajátítana a kincstártól, jó karba hozatná, azt kényelmesen felszerelné és bebútorozná klimatikus gyógyhely gyanánt. Miskolct ép az a város, hol idáig is már oly sok üdvös és üdvtelen vállalat létesült társadalmi úton. Szaporítsuk tehát még ezzel is az előbbiek számát. Valamely bank vehetné — nézetem szerint—leginkább kezébe a kezdeményezést. Borsod megye és a szomszéd megyék vaskereskedői és bútorárusai bizonyára szívesen támogatnák részvények vétele és az elárusítás élénkítése által is az ügyet, sőt ha a kibocsátandó részvények lehetőleg kis összegekre rúgnának, bizonyára szívesen csatlakoznék ez ügyhöz bárki is, kinek módjában állna az. És ez kívánatos is lenne, hogy így minél többeknek lenne a vállalathoz fűzve érdeke, mert annál többen is támogatnák azt a fennállásban is. Diósgyőrött, 1879. sept. 1-én. Nagy Gyula. (Miskolcz, 1879. September 11-én. ,,Nyolc, századnak vérzivatarja között Rongált Buda tornyai im állanak ! Ámbár ezerszer vaktüzedben, Veridet, magadat tiportad le!“ 1809 éve múlt, hogy a zsidók a rómaiak által végkép legyőzetvén, elvesztették saját álladalmi szerkezetüket és Palestina római provinciává lett. Sajátságos eset a rómaiak és a zsidók közötti háborúban, hogy míg más a rómaiak által legyőzött népek meghódításuk után békében megmaradhattak hazájukban, a zsidók, teljes leveretésök után, többnyire rabszolgaságba hmezoltattak s a világ minden részébe elszélesztettek. Lehet, hogy éppen ezen körülmény is egy oka volt annak, hogy ők távol egymástól és szeretett hazájuktól, még szorosabban ragaszkodtak ősi szokásaikhoz és vallásukhoz. Évezredeken keresztül egyiptomi, babyloniai, perzsiai, macedóniai, syriai és római rabszolgaságban, pogányok, keresztények és mahomedánok üldözései között, szigorú törvények nyomása, a népek megvetése, a különböző fejedelmek zsarnoki és becstelen kormánya alatt, megtartották sajátságaikat a mai napig. Szabadságukat, jogaikat szerzeményeiket s majdnem nemzeti nyelvüket is elvesztették, delezüket, jellemüket, önérzetüket, nemzeti büszkeségüket és vallásukat hiven megőrizték. Ha van egy nép a világon, úgy a zsidó az, amely megmondhatja, mily hatalom rejlik a vallás és az ősi szokások lelkiismeretes és erélyes megtartásában! Mert csak a judaismusnak nemzedékről nemzedékre való rendszeres átültetéséből magyarázható ki annak példátlan szívóssága és tartóssága. De nem a chinai merevség, hanem az egyéni önállóság és fejlődési szabadság s vagy a zsidók életelve. Értik azt, hogyan kell magukat az emberek,, az idők s körülményekbe beletalálni s „a forgó viszontagság járma alatt“ sajátságaikat megtartani. Nem zárkóztak ők el soha semmi újítástól, s így történetük egészben és nagyban a haladás, nem a hátramaradás története, az örökös fiatalodásnak s nem a halálos sorvadásnak ! Innen következett az, hogy a mai zsidóság a világ minden műveit államának fontos és hasznos polgárai, a tudomány, művészet, kereskedelem és ipar sarkalatos tényezői. Az államra és társadalmra nézve tehát nem lehet közönyös, miképen s mi módon haladnak és fejlődnek ők a jelenben is; annál is inkább, mivel a köztük uralgó schisma, főleg hazánkban, már igen sok dolgot adott a kormánynak. A zsidók államszerkezete, midőn még bírtak olyannal, már vallásukból kifolyólag határozott theokratikus volt. Az egy istent tartották nem csak egyházi, hanem politicai fejeknek is Igen természetes, hogy ily kormányforma mellett, a papság csakhamar legfőbb hatalomra jutott; befolyásuk még a királyok ideje alatt is oly nagy volt, hogy ezek sohasem mertek koronájuk kockáztatása nélkül ellenük fellépni. Palestina bukása után a papság befolyása még növekedett. A rabszolgaságban sintődő nép csak papjai buzdításai, intései és vigasztalásaiban találta megnyugvását. Ők hirdették, magyarázták és tanították köztök — életveszélylyel — isten igéjét; ők gyűjtötték és rendezték a nép írott vagy hagyományos törvényeit és szokásait; ők voltak bíróik, tanítóik, barátaik és védőik. Mindezek következtében a zsidók határtalan tisztelettel viseltettek papjaik iránt, mely tisztelet mai napon is tántoríthatlanul fönáll. A zsidó nép korszerű haladása tehát elsősorban papjaitól függ. Ezek képezik lüktető erőt a különböző községekben előforduló vallási súrlódásoknak, és haladási mozgalmaknak. Ezért nagy fontossággal bír nemcsak a zsidókra nézve.