Borsod - Miskolci Értesítő, 1880 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1880-01-01 / 1. szám

ban képződnek és melyek a földet terméke­nyítik. Ott hol a folyók homokot hordanak, ezen zárgátaknak azon előnye lesz, hogy en­nek nagy részét vissza fogják tartani, és a folyók árját a meder közepén nagyobbitván, a folyamot mélyitendik. De még azon esetre is ha ezen zárgátak a völgyekben némi káro­kat okoznának, ebbe meg kellene nyugodni és a tulajdonosokat kártalanítani, mert el kel­­lene magát határozni a víznek is bizonyos martalékot engedni, mint engedünk a tűznek tűzvészek esetén, más szóval feláldozni a ke­vésbé termékeny szűk völgyeket a gazdag síkságok előnyéért. Ezen rendszernek azon­ban csak úgy leend sikere ha általánositta­­tik, azaz a legkisebb mellékfolyókra alkal­­maztatik. Kevésbé lesz költséges ha sok kis elzárást készítünk néhány nagyobb helyett.­­ De az is bizonyos, hogy mindez azon másodrangú munkákat ki nem zárja, melyek a nagyvárosok és némely a veszély­nek különösen kitett síkság oltalmára szük­ségesek. Kívánom tehát, hogy ön tanulmányoz­­tassa azon rendszert a hely­színen, minisz­tériumának illetékes közegei által. Kívánom hogy eltekintve azon töltésektől, melyeket a legfenyegetettebb pontokon készíteni kell, Lyonnál egy ahhoz hasonló bukó­gát készít­tessék, a­milyen Bloisnál már létezik; azon előnye lenne ezen gátnak, hogy biztosítaná a várost és ezen erődített helynek védelmét növelné. Kívánom, hogy a Loire medrében, a kis vízállás idején és a folyam sodrával párhuzamosan, fonott rozsé gátak készíttes­senek, melyek fölül nyitva lévén iszapoló medenczéket képeznek, úgy a mint azt For­tin mérnök javasolja. Ezen gátaknak azon előnye lenne, hogy felfognák a homokot a nélkül, hogy a vizet megállítanák, és a folyam medrét kimélyítet nék. Kívánom, hogy a Valié építészeti felü­gyelő által a Rohnera javaslatba hozott rend­szer a schweici kormányal egyetértve, komo­lyan tanulmányoztassék. Ezen rendszer alapja a Rohhnénak vízállását ott hol a genfi tóból kiömlik, alább szállítani és ugyanott egy gá­tat emelni. Ennek eszközlése által vélemé­nye szerint a Limounak nagy vizeit Valois­­nak, Vaud vidékének és Savoyanak érdeké­ben lehetne szállítani, a genfi tónak hajó­zásán javítani, Genf városát szépíteni, és Rohne völgyének árvizeit egyúttal kevésbé pusztítókká és ugyanekkor ezen folyam hajó­zási viszonyát is kedvezőbbekké tenni lehetne. Végre kívánom, hogy úgy , mint ez már néhány folyóra eszközlésbe vétetett, a nagy folyamok vízszerkezete feletti felügye­let egy egyénre bizassék, a czélból, hogy az igazgatás, a veszély idején egyöntetű és gyors legyen.­­ Kívánom, hogy azon mérnökök, kik valamely víz­szerkezet körül hosszabb tapasztalással bírnak, régi helyük és fogla­­tosságuk megtartása mellett léptessenek elő, és ne vonassanak el megszokott sajátszerű foglalatosságaiktól, mert gyakran megtör­ténik, hogy valamelyik mérnök, ki életének egy részét vagy, a tengerparton szükséges építkezésekkel, vagy belső vizi művekkel, töltötte el, előléptetése folytán egyszerre a szolgálat más ágában alkalmaztatik és az ál­lam szakismereteit, hosszú gyakorlati pályá­jának gyümölcseit elveszti. — Szükséges­nek tartom, hogy az 1846-iki nagy áradás eseményeit intő példának tekintsük. Sokan beszéltek a kamarákban, nagyon világos je­lentéseket készítettek, de egy rendszer sem fogadtatott el, sem tüzetesen meghatáro­zott irány nem jelöltetett ki; megelégedtek azzal, hogy részletes védművek készíttettek, melyek szakemberek nyilatkozata szerint az egymás közötti összefüggés hiánya miatt csak Mogorva szemmel, némán temetünk. Mint zsarnokot, kit senki nem sirat, arra szolgáltak, hogy a legközelebbi csapás következményeit még borzasztóbbá tegyék. Ezek után miniszter úr kérem az istent, vegye szent oltalmába. Napoleon T­Á­R C­Z A. F­ óvárosi levél. 1879. deczember végén. Nehány napot számítunk még és Isten hozzádot mondunk neked 1879. Lezajlottak, el­múltak évi örömeid, boldog és boldogtalan nap­jaid, melyekhez felváltva zajos vagy zajtalan perczeket számítottunk. Haldokolsz — még né­hány nap és sorsod a múlt! Hiában ragaszkodsz mi hozzánk és mindazokhoz, miket a világrend alkotott nekünk, hiában — contra vim mortis — enyészeté lesz, mint elődeid, a természet örök törvényei parancsolják igy. Itt hagysz, ránk nehezítve, vállunkra nyomva egy év súlyos tör­vényeit, hogy közelebb álljunk a meggörb­ilés­­hez, enyészethez. Menj , menj ősz hajú agg, mig fiatal valál mulattál velünk, virágokat lom­bokat fakasztottál és most midőn a világ ezer­nemű örömeivel, élvezetei, kárhozataival jól laktál elmész, hogy évednek kínos terhei, nyo­morúságai vállainkra nehezedjenek. Sic transit gloria mundi! Menj hát, nem bánjuk ha távo­zol is, most uj remény kecsegtet, a jövő jobb reménye sorsunk felett. De váljon szívesen távo­zol mi tőlünk az örök nyugalom hazájába? ugy­e elég volt egy év szüntelen bajai a nagy gondok, melyek úgy nyomtak, elég volt daczolni a fajok gyűlöleteivel, ezzel a kormánynyal és mind azokkal kik napjaid, perczeidet folytonosan kárhoztatták, — hát azok, kik napjaidban lelték fel boldogságaikat és áldanak örök múl­tad dicsőségében, hát azok, kiket majdnem menyei regiókba emeltél s mégsem hitték bol­dognak magukat. Az óra kongott . . . gyászkiséreted Gödröd körül már sorakozva áll: Árvák nyögése, özvegyek jaja, Bősz anyátok és véres halál. Semmi sem bizonyítja jobban a múlandó­ságot, mint rendesen az új év ama tapasztalata igazsága és azon nevezetes­­en, hogy semmi sem állandó, azonban vannak bennünk bizonyos okos­kodások, melyek kételyeinket tekintélyi bizonyí­tékok által oszlatják el, mint azt, hogy, mégis lenni kell, a mi örökös és a mi állandó. Úgy van magam is tekintélyes forrásból mentem azt, hogy örökös a változatosság, állandó csak az ál­hatatlanság. Az év lefolyása alatt napok, perczek­­ként változnak érzelmeink, gondolataink és mint évszakok az esztendőben, tűnnek el örömeink, bánataink. Azon érzelmek, melyek ama férfiú keblét dagasztották, lángra hevítették, most az ifjú harczol velők, közelében van — élvezi ifjú hevét. A férfi már távol véli magát azon érzel­mektől, melyek lelkesíték. Az agg mindent el­feledett gondolatai magasztosságából, kevés lel­kesedéséből romok, hideg ki­ábrándulások ma­radtak hátra, így van, így parancsolja az élet törvénye. Mi van, mi csak félig volna mienk, mi­ket magunkéinak mondhatnánk. A születés már méhében hordozza a halált, létünk az enyészeté , , s így tovább a világ alkotásaiban. Valódi fehér és dermesztő karácsonynk volt — legalább is 22 fok Kit épen nem vártunk. Az örömök esté­jét családi körökben a karácsonya mellett kicsi­nyek, nagyok egyaránt, boldogan töltötték el. 24-ke, az az ünnep szombatja és nagy­péntek ama nevezetes napok Bpesten, midőn az összes színházak zárva állanak. A gyermekek napokkal számították, hogy hányat kell még aludni mig eljött a 24-ki este — a kis Jézuska. Minden kis­fiú kardot kötött oldalára, minden kis leány Dózsa Géza. „Menj ! gyászos év! sírod megásva! menj ! Az újszülött év már dereng, virad. . . . @ába, decz. 26. Tekintetes szerkesztő úr! Naponta látjuk, hogy a közművelődés ter­jedésével m­zért nyernek egyszersmind a neme­sebb emberiségi érzelmek is, a valódi humanis­­mus. Erről győznek meg azon társadalmi intéz­mények, melyek oda irányulnak s arra szolgál­nak, hogy az emberiség közös együtt létezését kellemesebbé, a köznyomorúságot elviselhetőbbé tegyék. Ilyen s e czélnak megfelelő humanisticus intézménynek kell tekintenünk a közkórházakat is, melyekben vallás és nemzetiségi tekintet nél­kül, közös ápolást nyernek a szenvedők. Ily kórházak ma már, a legtöbb nagyobb városokban léteznek; egy ily közk­rháza van Miskolcz városának is, szemben a Minorita rend kolostorával, a hajdanta Fáy-féle nagy sár­ga házban. Alkalmam nyílt közelebbről megtekinteni azt, h­ogy nem mulaszthatom el, hogy arról vala­mit ne szóljak. A kórház maga magát tartja fel, miután a benne ápolt betegek költségeit, maguk az illetékes községek fizetik betegeikért, és így tulajdonképen közköltségen tartatik az fel. Jelenlegi vezér­igazgatója és főorvosa a közkórháznak Dr. Popper József egyike legjele­sebb megyei szakorvosainknak. Ki, hogy hiva­tásának méltóan él, arról tanúskodik maga a kór­ház berendezése és állapota; volt alkalmam dr. Singer segéd­orvos vezetése mellet megtekinteni a beteg termeket­ és az azokban talált rend, tisztaság, a betegek kényelmes helyzete, valóban kellemesen lepi meg a szemlélőt, s a betegek szenvedő arczairól lesugárzó megnyugvás tanús­kodik arról, hogy az ápolással és szomorú hely­zetükkel megvannak elégedve. Ezeket látva és tapasztalva lehetetlen nem óhajtanunk vajha­ minden városnak volnának hasonlóan berende­zett közkórházaik, s minden közkóháznak lenné­­nek oly lelkiismeretes s ügybuzgó kezelői és babát hordoz — akkorát mint ő maga — ők mily szivdobogva is várták, hát azt a sok aranyos diót, mézes kalácsot és czukkedliket, a viaszgyertyács­­kák fényében úszó csecsebecséket. E napon még­­halálos ellenségünknek is meg kell bocsátanunk, mert e napon harag, gyülölség megszégyenli magát, félre­vonulnak, hogy a szeretet ünnepét ne háborgassák. Még néhány óra és az ó-kalendárium nyu­galomba helyeztetik, hogy átvegye fiatal, utód­jának a 365 napig híven teljesített szerepfolyta­tását. A megváltozott évszám uj reménynyel, uj vágyakkal tölti el mindnyájunk szivét és keblünk mélyéből fölsóhajtunk . Boldog újévet adjon az Ur Istán, boldogabbat, mint a lefolyt volt. A szabó, suszter, szatócs stb. önelégülten halmoz­zák fel az esztendős kudschaftoknak épen most kiirt számláikat, a pénzintézetek sietnek lezárni könyveiket és előre is örülnek azon ha­tásnak, melyet, a gazdag osztalék a részvé­nyesek közt gyakorland. A hivatalnokok, pos­­tatisztek, orvosok, tanárok, gyógyszerészek lá­zas türelmetlenséggel néznek eléje A kalmár, az üzlet embere, a körültekintő gazda, mindnyájan vizsgálják a „tartozik“ és „követel“ rovatokat, és derült vagy borús arczukról leolvashatni a mérleg kedvező vagy kedvezőtlen voltát. Fővárosunkban több új hírlap indul meg az újév kezdetével. Az „Ország-Világ“ Rauttman Ft. vállalata egyike lesz legkedveltebb illustrált lapjainknak. A „Függetlenség“ Verhovay Gy., lapja már is szép pártolásnak néz elébe. A „Pesti Hírlap,a­mely egy éve hogy megindult, a legna­gyobb elterjedésnek örvend,előfizetőinek ingyen minden héten képes heti­lapot ad. „Magyar­föld“ gazdászati néplap szintén megindult. — Szóval lesz elég lapunk. Boldog újévet, kíván ne­ked szives olvasóm !.­­­eveleződ

Next