Borsod - Miskolci Értesítő, 1885 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-14 / 2. szám

2-ik szám. Tizenkilenczedik évfolyam. Miskolcz, 1885. január 14. BORSOD. wmmmm értesit §* Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap és Borsodmegye hivatalos közlönye. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben és vidékre: rendkivülileg. Előlegesen fizetendő. Bélyegdij: Fél évre .. . 2 frt — kr. Negyed évre . . . . 1 frt 20 kr 50 szóig .. . — frt 50 kr. minden hirdetéstől 30 kr, melyek a Egész évre • • • x · · Nyilt-tér sorsa ... , 25 , 50-től 100-ig . . . 1 , kiadó-hivatalhoz intézendők. ^Megyei hivatalos közlemények. Másolat. Földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi m. kir. miniszter 58279. sz. Valamennyi törvényhatóságnak. A háliratott marhalevelekkel való eljárás iránt érvényben levő határozatok kellő alkalmazása czéljából a következőkről értesítem a törvényhatóságot: Az 1876. évi September hó 12-én 18069. sz. a. kelt rendeletben határozottan ki van fejezve az, hogy a marhalevelekre vezetett hátirat csak az új tulajdonos tulajdonjogának igazolására szolgál, de mihelyt a hátirattal igazolt új tulajdonos marháját eladja, elcseréli vagy más helyre szállítja, saját nevére szóló marhalevélre van szüksége. Ebből egyrészt az következik, hogy hátiratolt marhalevéllel marhát hajtani tilos, másrészt pedig, hogy ily hátiratolt, marhalevelekkel ellátott állatoknak tovább szállítása a vasúti szemlélő bizottságok által meg nem engedhető, hanem a marhák tulajdonosa úgy azoknak a vasútra való felrakása előtt, mint akkor is, ha marháját vásárra vagy más helyre hajtatni akarja, új marhalevél váltására szorítandó. Felhívom ennélfogva a törvényhatóságot, hogy a vasúti szemlélő bizottságokat a marhalevelek kiállításával megbízott közegeit és a vásári közegeket ily értelemben utasítsa, s egyúttal a határozatokat a közönség tudomására is hozza. Budapest, 1884. deczember hó 25-én. A miniszter helyett Matlekovics, s. k. 5197. sz. al. 1884. Ezen miniszteri rendelet másolata köröztetés és további megszabott eljárás végett, a t. főszolgabíró uraknak és Miskolcz város t. polgármesterének, s szigorú alkalmazkodásul a vasúti állategészség rendőri szemlélő bizottságok tagjainak kiadatik. A rendelet tartalmáról a közönség a » Borsod« hetilap utján is értesittetik. Miskolcz, 1885. január 7-én. Melczer Gyula, alispán. Írást elnyerni óhajtják, hogy az 1883. évi I. t. ez. §-a értelmében felszerelt pályázati kérvényeiket bezárólag folyó évi február hó 3-dikáig az aluliolt főszolgabírói hivatalhoz adják be. Kelt Mező-Kövesden, 1885. évi január hó 12-ik napján. Fekete László, főszolgabiró, 1885" ■ Pályázati hirdetmény. Dócza József elhalása folytán T.-Valkon a község jegyzői állás üresedésbe jővén, ennek választás utjáni betöltésére határidőül folyó évi február hó 5-dik napja d. e. 10 órája T.-Valk község házához kifűzetik. Ezen jegyzői állás évi javadalmazása a következő : 370 frt 50 kr. készpénz, 30 frt utazási átalány, 320 osztályozott hold szántóföld egy tagban, 3 hold kaszáló, 373 osztályozott hold legelő a közösben, természetbeni lakás és egy szénáskert haszonélvezete. Amennyiben az őszi vetések, az elhalt jegyző által teljesíttettek, az őszi vetés termése, a folyó évben az elhalt jegyző özvegyét illeti. Felhivatnak tehát mindazok, kik ezen ál- nevelés, nőképzés. Azt mondja valahol a koszorús regényíró, hogy: „férfi sorsa a nő,“ — s bár ha képekben gazdag adatokkal nem igazolná is e tételt, mindnyájan tudjuk hogy igaza van. Azt hisszük nem vétünk a valóság ellen, ha mi még ezen felül azt állítjuk, hogy a magyar társadalom sorsa a magyar nők kezébe van letéve. Mintha csak nekünk szánta volna a nagy Napoleon ama mondását, melyet Campan asszonyhoz intézett, s mely igy hangzik: „Adjon ön alapos műveltségű nőket, jó anyákat a társadalomnak s az meg fog gyógyulni általuk“! Valóban soha sem volt a magyar társadalom betegebb, mint mainapság, és soha sem volt avatottabb gyógyító kezekre szüksége, mint ez idő szerint. Bármerre tekintünk a mindennapi élet viszonyaiban, sivársággal, szivet , lelket megbénító korhadtsággal találkozunk. Araczikk lett minden : erény, becsület, tisztesség mind zsibárusi tárgyakká váltak. Ez a mai társadalom elszomorító képe. Nagyobb visszaélés semmivel sem történik napjainkban, mint a jellem, be- Icsület fitogtatásával. A valóban jellemes becsületes embereknek nincs szükségük ebbeli tulajdonságaik mutogatására. A tiszta erkölcsnek hála Istennek megvan a parancsoló ereje, mely hódolatra késztet mindenkit. De a mai csodálatos korban, melyben oly nézetek és törekvések is érvényre tudnak jutni, melyek az általános erkölcsi fogalmakkal homlokegyenest ellenkeznek, a romlott szív is jogot követel a becsültetésből, melynek varázsa lemossa a piszkot, befedi a szennyet, s társadalomképessé teszi az iparlovagot és becstelent. Igaz, hogy csak „ignotos fallit“; igaz, hogy báránybőrből is kilátszik a farkas , — de csak az avatottabb megfigyelő előtt. A tömeg a külső látszatnak hódol, S e kornak, melyben a becsület és jellem rokkantjai szelet csaphatnak, s megvetés helyett meg nem érdemlett tiszteletben részesülnek, megdöbbentően káros, mételyező hatása van az egész társadalomra. — Lassan-lassan sülyed az etnikai érzet, s vannak társadalmi és pedig látszólag becsülésnek örvendő köreink, melyekben oly dolgokon sem botránkoznak meg, amik még csak egy emberöltő előtt minden tisztességes társas körből kizárták volna azok elkövetőit. A legutálatosabb bűnök : házasságtörések, hamis esküvések, csalások, szószegések rosszhiszemű félrevezetések, melyekről a verebek is csiripelnek, nem teszik se szalon,se társadalomképtelenné az ügyes vétkezőket. Ki nem látja át, hogy ezeket a korhadt állapotokat, ezt a degenerált társadalmat büntető kódexekkel regenerálni alig lehet. A javításnak a társadalom körében a társadalmi úton kell megindulnia. És ez nem is lesz olyan nehéz dolog, ha meggondoljuk, hogy az emberiség sorsa, jövője a nőnem kezébe van letéve. Igen, azok a gyöngéd női kezek egyedül képesek megváltoztatni e fül- s lőtt viszonyokat, mert csakis általuk tisztul meg a család, s a családok javulásával leszen jóvá a társadalom. Ha valamikor tehát, úgy bizonyára a mai időkben van legégetőbb szükség arra, hogy a nő nem olyan kiképeztetést nyerjen, mely erkölcsös alappal bírva, áldásosan munkálja az emberiség javát. Midőn tehát e czikkünket közrebocsátjuk, oda akarunk hatni, hogy mindenütt, ahol erre tér nyílik figyelembe vegyék, hogy a nőknek kiképezésénél a legnagyobb súlyt az erkölcsi nevelésre fektessék. Mert nem csak olyan iskolában hol a teljes nőnevelésnek csupán egy része van folyamatban, vétetik kevés tekintet alá az erkölcsi irány, hanem olyan helyeken is a hol kezdetétől végéig teljesítetik a nőnevelés, s a hol tehát a nő úgy szellemi, mint lelki életének öntudatos irányt lehetne adni.