Borsod - Miskolci Értesítő, 1891 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1891-12-03 / 49. szám
Miskolcz, 1891. deczember 3. 49-ik szám. Huszonötödik évfolyam. BORSOD. MISKOLczi ÉRTESÍTŐ. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap, Borsodmegye és a „borsodmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye. Megjelen minden csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : BEIGTATÁSI DÍJ : Előlegesen fizetendő: Egy háromhasábos petit sor . 10 kr. Nagyobb hirdetéseknél . . 5 kr. Rendkivülileg : Negyed évre . . . . 1 frt 20 kr. Nyilt-tér sorsa ... .25 kr. Bélyegdíj: minden hirdetéstől 30 kr, melyek a kiadóhivatalhoz intézendők. Egyes számok kaphatók Falkenstein Sománál (szinház épületben), Groszman Jágónál a Széchényi-utczán és a kiadóhivatalban. Nagy-Hunyad-utcza 58. sz. Helyben Fél évre Egész évre és vidékre: . . . 2 frt—kr. . . . 4 » — » jegyei hivatalos közlemények. 1775. sz. al. 1891. Borsodvármegye alispánjától. Árverési hirdetmény. A megye tulajdonát képező sajóládi, sajószentpéteri, hosszúrévi, csincsepataki és bőcsi hidakon a vámszedési jog bérlete a folyó év végével lejárván, annak utóbbi 3 évre vagyis 1892. január 1-től 1894. évi deczember hó 31-ig terjedő időre nyilvános árverés utján leendő bérbeadására határidőül f. évi deczember hó 21-ik napjának d. e. 10 órája tűzetik ki. Kikiáltási árak: a sajó-ládi hidra évi 1860 frt. a sajó-szentpéteri » « 1305 » a hosszúrévi » » 1000 » a csincsepataki » » 205 » a bőcsi » » 700 » Felhivatnak ennek folytán mindazok, kik szóban levő hidvám szedési jogokat bérbe venni kívánják, hogy ajánlataik megtétele végett a jelzett napon Miskolczon az alispáni hivatalos helyiségben pontosan jelenjenek meg. Miskolcz, 1891. deczember 1-én. Melczer Gyula, alispán. . .— Borsodvármegye alispánjától, ai. 091. »A magyar törvénytár betűrendes tárgymutatójá«-nak 111. kötete az »országos törvénytár« szerkesztőségének kiadásában megjelent. Felhívom figyelmét a központi és járási tisztviselőknek, továbbá a községeknek és körjegyzőségeknek ezen gyakorlati hasznánál fogva nélkülözhetlen műre, megjegyezvén, hogy az az »országos törvénytár« szerkesztőségénél fűzve 2 frt 50 kr, kötve 3 frt előfizetési árért megrendelhető. Miskolcz, 1891. nov. 23. Melczer Gyula, alispán A vármegyei tisztviselők anyagi helyzete. Tolna vármegyében nehány héttel ezelőtt az alispán egy indítványt terjesztett be a vármegye közönsége elé, mely azt tartalmazza, hogy miután a közigazgatás bajainak elhárítása a törvényhozás intézkedéseitől nem várható a legközelebbi időben s a létező bajok olyanokat, melyeket orvosolni a vármegye saját hatáskörében van hivatva, ennélfogva küldessék ki egy bizottság egy részletes terv kidolgozása végett, vajjon mi módon lehetne a hiányokon segíteni s a jó közigazgatás igényeinek a vármegyék közrehatásával (?) megfelelni ? Megvalljuk, nem értjük egészen az indítvány czélját, nem alapját és nem azon helyzetet, amelyből felfogatott. Lehet azonban, hogy ennek oka csak az indítványnak hibás vagy hiányos közlése. Mert ha az indítványozó a létező bajokat olyanoknak tekinti, amelyeket a vármegye saját hatáskörében van hivatva orvosolni, mi szükség bizottságot küldeni ki tervek kidolgozása végett? A vármegyei közigazgatás feladatát előadja a törvény, azt kell végrehajtania minden tervezgetés nélkül, és valóban, ha azokat jól végrehajtotta, akkor teljesítette is feladatát. Igen, a jelenlegi törvények és a jelenlegi viszonyok mellett minden attól függ, hogy jól-e vagy roszszul foganatosíttatnak a törvényes intézkedések? Erre pedig nem kell egyébb, minthogy a vármegye és annak főtisztviselői úgy teljesítsék az ellenőrzést, ahogy kell. Ha pedig a fennebbi indítvány a létező bajok okát a rendszerben és a szervezetben keresi, azt vármegyei bizottságokkal és bármily üdvös határozatokkal meg nem változtathatja. Hol veszi az erőt akárminő pompás tervének a végrehajtására? Egyszóval meddő dolog ezt a kérdést firtatni. A legjobb, amit a vármegyék tehetnek, ha szigorú ellenőrzést gyakorolnak. Hanem van egy kérdés, amely a vármegyékben nemcsak ajkainkig ér már, hanem elbontással fenyeget, mert következményeiben meggyengíti az ellenőrzés szigorát olyan vármegyékben is, ahol az ellenőrzést nemcsak akarják, de tudják is érvényesíteni, mert kijavíthatlan visszaélésekre vezet a tisztviselő részéről és elnézésre, hibák takargatására az ellenőrzők részéről. E kérdés a tisztviselők fizetése. A vármegyei tisztviselők fizetése oly szánalmasan csekély, oly nyomorultan koldusszerű, hogy nem lehet megütődni rajta, ha mellékkereset után látnak. No már most milyen bajos dolog azt az ellenőrző hatóságnak megállapítani, mi a megengedhető és mi a nem megengedhető mellékkereset ? Ezekre kénytelen az ellenőrzés a legtöbb esetben az erkölcsi sanctiót is ráadni, holott ha jól kutatnánk, keveset találnánk ezek között, mely a tisztesség minden követelményeivel is bírna egyszersmind. A csekély fizetésű tisztviselők — megállapított tény — nem szolgálják, nem szolgálhatják híven a közérdeket, az államot ; nem lehetnek igazságos bírák, mert szolgálataikért viszonszolgálatot várnak, mivel rá vannak szorulva. Az tehát, hogy a vármegyei tisztviselők kellő javadalmazásban részesüljenek, mindenekfelett közérdek. De méltányos követelésük is egyszersmind a kérdéses tisztviselőknek annyira, hogy ha azt nem tennék, megtagadnák ügyük igazságát, lealáznák magukat és kijelentenék, hogy ők nem érnek annyit, mint az államnak más tisztviselői. Íme az állam többi tisztviselői időnként, talán többször is, mint kéne, felemelik szavukat, van is eredménye felszóllalásuknak, mert hogy csak az igazságügyi kormányzat tisztviselőit vegyük, az ő eredetileg is jobb fizetésük most másodízben néz javítás elé, mig a vármegyeiek most is ott állanak, ahol Másolat. 88813. sz. ----TonT— M. Kn. belügyminiszter. Ülu. 1691. Körrendelet valamennyi törvényhatóságnak. A közös külügyminiszter úrnak a cs. és kír. new-yorki főkonzulátus jelentése alapján f. évi november hó 8-án 38423. sz. a. hozzám intézett átirata szerint gyakran fordulnak elő oly esetek, hogy a hatóságok hivatalos leveleiket a világ posta forgalomra való tekintet nélkül bérmentetlenül »Hivatalból díjmentes» felirattal küldik a nevezett főkonzulátusnak. Minthogy pedig azon ténynek nem ismeréséből vagy figyelmen kívüli hagyásából, hogy a világ postaforgalomban hivatalos iratok díjmentes szállítása helyt nem foglalhat, a bérmentetlenül küldött levelekért járó büntetési czímén nem csekély teher háramlik külügyi hivatalainkra, felhívom a törvényhatóságot, hogy a törvényhatóság területén megfelelőleg intézkedjék, miszerint ilyetén küldemények a közös cs. és kir. konzulátusok részére mindig megfelelőleg bérmentesittessenek. Budapest, 1891. november hó 15. A miniszter helyett Szalavszky s. k. államtitkár. ——'— Borsodvármegye alispánjától. 31. t6t/1. Ezen miniszteri körrendelet másolatban tudomás és mihez tartás végett a vármegyénk területein levő közigazg. hatóságokkal közöltetik* Miskolcz, 1891. november 23. Melceer Gyula alispán