Borsodi Bányász, 1969. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1969-12-03 / 48. szám

2 BORSODI BÁNYÁSZ Műszak után Egercsehiben az északi i­rán­yon gyengélkednek a ter­meléssel. Az üzem­ vezetői, de maguk a dolgozók is mindent m­­eg tesznek, hogy kikerülje­nek ebből a kedvezőtlen hely­­­­­ből. Problémáikról, gond­jaikról érdeklődtünk műszak után. Az aknászi irodában ü­ltunk össze Bokor Béla frontaknász, Farkas D. Nor­­i­­­­t brigádvezető, Prókai G. z­á­szló és P­­olya József — Nagyon nehéz geológiai dik­­ények között kell dol­goznunk — kezdi a frontak­nász — két vetőt harántol­­tunk át, s ez természetes­en megnehezítette a szenelést,de a frontszerelést is. A gyűjtő­vágatból folyik a víz, laza a talp. — Bizony megküzdünk a biztosítással — szól közbe egyikük. — Javítani egyelőre nem tudunk. Bár lenne rá lehető­ség, hogy fával biztosítsunk, de mi azt akarjuk, hogy ma­radjon így. Nem akarunk időt feszíteni az átszereléssel. — Megszerettük a vasrá­­mot — mondja a brigádve­zető. — A traul jobb szár­nyán egy sor KL 65-ös új tá­­mot szereltünk be. De mindig ott van a fejünk felett, hogy akadozik a termelés. Csak re­ménykedni tudunk, hogy de­cember elejére helyreállunk. Ennek érdekében mindent megteszünk. Az üzem vezető­ségétől jelentős segítséget ka­punk. 21 fő helyett 34-en dol­gozunk. Az a célunk, hogy amilyen gyorsan csak lehet elhagyjuk a kritikus bánya­részt és nyugodt ütemben jól termelhessünk. Munkatársunk elbeszélget a frontbrigád tagjaival. Miskolc 2000-ben November 28-án, pénteken délután 3 órakor került sor egy igen érdekes kiállítás megnyitójára Miskolcon, a Hónai Sándor Megyei Műve­­l­ődési Központ színháztermé­­nnek előcsarnokában. Az SZ­AKTERV Miskolci Ter­vező Vállalat Miskolc belvá­­osának rekonstrukciós ter­­é­­t mutatta be. Dr. Fekete László meg­­nyitó beszédében hangsúlyoz­ta annak jelentőségét, hogy a n­agy volumenű terv kétéves kutató és alkotó munka után­­ rosunk felszabadulásának 6 éves évfordulójára készült el. A tervezés munkájáról, a kísérleti, metodikai útkere­sésről a megnyitó előtt sajtó­­fogadáson beszélt Fekete ........é s építésztervező és Dá­vidházy Péter közlekedés és közműtervező. A kiállítás szerzői töreked­tek arra, hogy munkájuk gon­dolatmenetét érthetően adják vissza. Az építész mértani formáit hangulatosan bontják meg Feledy Gyula és Lenkey Zoltán grafikusművészek al­kotásai és Panyik István fo­tóművész reprezentatív fény­­képfelvételei. Az elképzelés szerint a centrum körül egy ún. for­galmi négyszöget alakítanak ki, mely segítségével teljesen tehermentesítik a belvárosi utakat. Az épületek elhelyez­kedésére vonatkozóan irány­adó a már meglévő BSZV székház és az SZMT székház által meghatározott * intéz­ménytengely. A jelenlegi Tanácsház tér és Béke tér vonalán idegen­­forgalmi igazgatási és keres­kedelmi központok létreho­zását tervezik. A mester utcák és a Béke tér környékét ház­gyári elemekből összeállított blokkházak alakítják ki. Új­szerű elgondolás a függőker­tes magasházak építése, mely az emberek „zöld­ igényét” lesz hivatott kielégíteni. A tervek összességét szem­léltetően mutatta be a nagy gonddal, hozzáértéssel elké­szített makett, melyen látható a jövő városának centruma. Ezenkívül számos modell áb­rázolta a városképi jelentő­ségű, különleges építészeti megoldású épületeket. A nagyszerű kiállítás már az első napon nagyszámú ér­deklődőt vonzott, s várhatóan még sok ember szeretné látni milyen lesz Miskolc néhány évtized múlva. Megjelent a BSZ jubileumi műsorfüzete A napokban látott napvilá­­gjait a Borsodi Szénbányák szak­sze­rvezeti bizottságána­k gondozásában a Borsodi Szénbányák művelődési in­tézményeié Jő rendezvényso­rozata, hazánk felszabadulá­sának 25. és Lenin születésé­nek 100. évfordulója tisztele­tére. A közel öt hónapos jubi­­leumi kulturális programot vagy gonddal, körültekintés­sel állították össze. A színes, é­rd­ekes rendezvénysorozat tükrözi népünk, ezen belül bányászaink mérföldléptes kulturális fejlődését­ ­ HÉT PROGRAMJÁBÓL: DECEMBER 4. Sajószentpéter. Szabad hazában, Lenin nyo­ I” p*3 ! \ 'nbileumi bányász kulturális ' ’-­k megnyitója. Ünnepi beszé­­d’«•­ mond Monos János, a BSZ­­azgatója. "FCEMBER 6. Alberttelep. Termelj ma többet, mint teg­nap. Találkozás a széncsata hőseivel. m­­»ndégt'nk Loy Árpád, Kossuth­­í í­jas vájár. nvf'Ti**BK.R io. Pereces. *iállítás a bányászklubban, a Miskolci Bányaüzem 25 éves fej­­lő*'fi/iséről. Megnyitja Kőhalmi Ist­­v­­n irazgató. Fölényben ,­A Ha­­•uiAik és az egyház kapcsolata/’ PiWa<W Lukács József, a Világos­ság főszerkesztője. DECEMBER 3-án a Miskolci Bányaüzemben ifjúsági nagygyű­lést tartanak. Tanulságok és feladatok Veszély és biztonság — Az adatok bizonyítanak — Halálos „utazás” — Jelzések — papíron KÖZHELYNEK számítha­tó már, amit annyiszor el­mondunk, leírunk, hogy „Él­ni csak egyszer lehet!” Bár­mennyire is sablon ez a mondat, de amit takar és ki­fejez: igaz... A veszély állandóan körü­löttünk ólálkodik, az utcán, a munkahelyen, otthon és mindenütt, amerre jár az ember. A biztonság megte­remtése ennek az ellenszere, amely ugyancsak rajtunk, embereken múlik. De mindenki mindent meg­­tesz-e a veszélyek elhárításá­ra, az élet védelmére, a bal­esetek, a különféle sérülések, nem egyszer tragikus kime­netelű helyzetek elkerülésé­re? ... Egyértelműen — saj­nos — nem mondható el, hogy: igen ... Minderről szó volt leg­utóbb a Bükkaljai Bánya­üzem szakszervezeti bizottsá­gának az ülésén is, ahol a legkisebb jelenségre is kiter­jedő figyelemmel értékelték a munkásvédelem helyzetét üzemi szinten, s külön-külön az aknákat érintően is. AZ ADATOK önmagukért beszélnek és bizonyítanak. Mindenekelőtt arról valla­nak, hogy mint a jelentés is leszögezi: — Ez év elmúlt tíz hó­napjában, 1968 hasonló idő­szakához képest, üzemi szin­ten a baleseti helyzet rom­lott. Amíg a múlt évben ok­tóber végéig 209 baleset volt (ebből egy halálos kimenete­lű), addig ez év október vé­géig ez a szám 242-re növe­kedett. (Sajnos, most is tör­tént egy halálos végű sérü­lés.) Amikor Mikovszki József Berentén megkezdte a mű­szakot, nem gondolt arra, hogy innen az útja a kórház­ba, s onnan oda vezet, ahon­nan már nincs visszatérés. A sérülés olyan súlyos volt, hogy a leggondosabb orvosi közreműködéssel sem tudtak már segíteni. MOZDONYVEZETŐ volt Mikovszki József. A műszak elején azt az utasítást kapta, hogy a meddős vágányon le­vő üres csilléket vigye le a bányába, s onnan tele csil­lékkel térjen vissza. Ennek megfelelően cselekedett. A mozdonnyal ráállt az üres szerelvényre. Vontatás köz­ben a mozdonyból kihajolt, és ... de erre vonatkozóan idézzünk az szb által készí­tett jelentésből: — ... az űrszelvényben le­vő üres csille közé szorult a feje. Az üres csillék a med­dős vágány mellett levő tá­rolóvágányon álltak, kaparó alkatrészekkel megrakva. A baleset azért következett be, mert a tárolóvágány között levő határjelző kövön kívül még 5 darab, kaparó alkat­résszel megrakott csillét is tároltak. Az ötödik csille olyan közel került a meddős vágányhoz, hogy a baleset okozója lett. S mindebből a következte­tés, amit a jelentés így fo­galmaz meg: — A baleset elkerülhető lett volna, ha a szabálytala­nul tárolt csilléket eltávolít­ják. Ugyanígy idézhetünk esete­ket más aknákról is, ahol — bár nem ilyen súlyos és tra­gikus, de könnyen azzá vál­ható — sérülésekről érkezett hír. Sajószentpéter III-as ak­nán B. Szakács Sándornak két bordája tört el rakodás közben a külszínen, amit a körültekintő munka hiánya okozott. Ugyanilyen okok miatt sérült meg Berentén Kulcsár József csapatvezető vájár is, akit robbantásnál ért baj. Ebben a lómester felelőssége is megállapítható. NÉHÁNY PÉLDA ez csu­pán, de az elmúlt tíz hónap­ban 242 esetről tanúskodnak a jegyzőkönyvek.­­ A balesetek kivizsgálá­sa során, a jegyzőkönyvekből megállapítható, hogy 86 bal­eset előre nem látható ok miatt, 84 figyelmetlen, míg 56 szabálytalan munkavégzés miatt történt. Emellett 13 a gyakorlatban kialakult sza­bályok megsértésére, míg 3 baleset egyéb okokra vezet­hető vissza. Érdemes egy pillantást vetni arra is, hogy a nagy­ságrendet illetően az aknák hogyan sorolhatók be?... A legtöbb baleset — 99 — Terv­táron történt. Berente neve mellé 85, míg Sajószentpéter III-as akna nevéhez 48 ír­ható. A külüzem 10 balese­tet jelentett. Mindez százalékosan kife­jezve a következő képet ad­ja: ha a múlt év hasonló időszakát 100 százaléknak vesszük,­­akkor ebben az év­ben Sajószentpéter III-as ak­nán 1,3 százalékkal, a kül­­üzemben (nem tévedés) 171,6 százalékkal, Berentén 7,9 százalékkal, míg Terv­táron 36,5 százalékkal romlott a baleseti helyzet. Üzemi szint­re vetítve a negatív irányú változás 21,4 százalékra te­hető. Megdöbbentő adatok! TENNIVALÓ TEHÁT sok van a biztonságos munkát illetően. Az üzemek és aknák vezetői el is követnek min­dent, hogy az adott helyze­ten változtassanak, de ez csak az üzem kollektívájá­nak együttes erőfeszítései árán hozhat érdemleges eredményeket. A már meg­tett intézkedések hatása érez­hető. Mindenekelőtt abban, hogy nőtt a biztonságtechni­kai oktatások színvonala, ak­tívabb a munkásvédelmi őrök tevékenysége, akik korábban is jelezték a hibákat, észre­vételeket a munkásvédelmi őrnaplóban. A MUNKA­VÉDELEM ha­tékonyságának a növelésében igen nagy szerepük van a szocialista brigádoknak. Er­ről egy mondatban emléke­zik meg a jelentés, amikor hangsúlyozza: „ ... fokozot­tabban kellene támaszkodni a szocialista brigádokra”. E megfogalmazás nem eléggé határozott, sokkal egyértel­műbb és ösztönzőbb, ha azt mondanák: kell támaszkod­ni... MÉG EGYSZER szeret­nénk ide írni a mondatot: Élni csak egyszer lehet!... Gondoljon mindenki erre ne csak Bükkalján, de másutt is, ha lemegy a bányába, vagy bármilyen munkahelyen meg­kezdi a műszakot, hiszen ott­hon mindenkit vár a család, a gyerek, a feleség, a hozzá­tartozók. (tóth) Töretlen lendülettel hírt adtunk már arról, hogy a farkaslyuki dobsonos front kátyúba jutott. Napról napra megfeszített erővel dolgoznak a bányászok, hogy kijussanak a veszélyes zóná­ból. A négynegyedes munka­renddel is segítik a tovább­haladást, mind ez ideig azon­ban sikertelenül. A telep bu­kik, s emiatt a víz az omlás­ból a fronthomlokra jut, ami fellazítja a talpat A víz miatt tovább süllyed­tek a keretek és — a baj nem járt egyedül! — egy szakadás következtében 20 csille ho­mok jutott a munkatérbe. A 11-es és 16-os egységek között 1 méterre vékonyodott el a telep, és így 80 centiméteres főtét kell vágniuk. A front csúszós, így állandó a kidő­­lésveszély. Több ízben kézi szenelést kellett alkalmazni emiatt. A farkaslyukiak munkasze­retetét, helytállását dicséri, hogy a hosszú ideje tartó, ál­landó gond közepette sem vesztették el kedvüket és re­ménykedve, újult erővel lát­nak munkához. Lenin a munkások között V. Sz. Ovszjannyikova visszaemlékezéseiből T Vlagyimir Iljics többször­­ is járt abban a gyárban, ahol­ dolgoztam, a Trjohgor­­naja Manufaktúra textilgyár­ban. Olyankor az úgynevezett „Nagykonyhán” gyűltünk össze, ott, ahol 1905-ben az önkéntes munkáscsapatok pa­rancsnoksága volt. A gyár szosznovkai női szállásán laktam. Egyik este a folyosón valaki elkiáltotta magát: Megjött Lenin! Csak egy kendőt terítettem a vál­lamra és futottam a „Nagy­­konyhára.” A lépcsők csak úgy dübörögtek a siető lábak alatt... Iljics váratlanul, be­jelentés nélkül érkezett, de néhány perc múlva már egy tűt se lehetett volna leejteni a teremben. Lenin nem be­szédet mondott, hanem csak beszélgetett a munkásokkal, meleg szívvel, egyszerűen, km-etlenül, úgy ahogy mi magunk beszélünk egymással. Mindenkit figyelmesen végig­hallgatott, érdekelte a mun­kások véleménye. E­gyszer engem is meg­szólított. Ha emlékeze­tem nem csal, október har­madik évfordulóján történt. Reggel a főváros közelében a horosevszkojei Szerebrjannij borban voltunk rohammun­kán, kommunista szombaton. Este, mint rendesen, megint a „Nagykonyhán” gyűltünk össze. Iljics már korábban meglőtt, de meghagyta, hogy erről senkinek ne szóljanak, várt egy órát, hogy mindenki pihenjen egy kicsit és egyen. Az első sorba ültem le és velem volt karonülő kisfiam is. Lenin a kommunista szom­batokról kérdezgetett. Hirte­len rém tekintett és megkér­dezte: — Elvtársnő, ön volt ro­hammunkán? — Igen, voltam, — felel­tem. Iljics megkérdezte, hogy kosztot kaptam-e. Amikor igent mondtam, így fordult a többihez: — Nézzék meg ezt az as­­­szonyt, pici gyermeke van, most várja a másikat, mégis elgyalogolt­a versztét (csak­nem 8 km), hogy segítsen az államnak. Ilyen munkások­kal hamar úrrá tudunk lenni a gazdasági romláson. Nem vártam én ilyen elis­merést a munkámért, mint amit Lenin szavai jelentettek. L­enin beszédeiben sok­szor szólt arról, milyen nagy feladat áll az ország előtt,­­ rendbe kell hozni a szétzilált gazdaságot, de a munka frontján épp úgy győzünk, mint a polgárhá­ború frontjain. Szavai maga­biztosságot öntöttek belénk, erőt adtak a nehéz feladatok megoldásához. 1969. december S. Putnoki helyzetkép November az egész putnoki üzem számára a legnehezebb hónap volt. A szezonális igé­nyek ingadozása miatt ekkor csúcsosodtak ki a kereskede­lem követelményei. Nehezí­tette a napi 72 vagon szén felszínre hozatalát, hogy mindhárom fronton átállást hajtottak végre. Az 50-es fronton jól sike­rült manővert vittek véghez. Gyorsan, balesetmentesen álltak át a fronttal, úgyszól­ván probléma nélkül. A je­lenlegi körülmények is szinte kifogástalannak mondhatók. A 60-as front öreg vágatot közelített meg, melyen a ter­vek szerint át akartak menni Ám a vágat megközelítése so­rán két vetőt is találtak. Ezek olyan magasak voltak, hogy nem lehetett biztonság­gal harántolni őket. Ezért le­állították a 6- ast az ócska vágat előtt, s helyette új frontot indítottak. December közepéig — várhatóan egy szokatlanul meredek telep­rész művelésére kerül sor. A 250—300 ezrelékes emelkedő erősen próbára teszi a kollek­tívát, ezért a csapatnak rend­kívül nagy gondot kell fordí­tani a biztonságra. A 80-as front is öreg vága­tot közelített meg ezért a múlt héten leállították. Helyette a 2/1 ereszke mélypontjáról in­dítottak egy új frontot. Ez a hely a bánya legmélyebb, leg­vizesebb, legnagyobb nyomás alatt álló területe. Az indítás is igen kedvezőtlen nyomás­­viszonyok között történt. Itt ismét a dolgozókra hárul nagy feladat. Gondos, körültekintő, óvatos munkát követel a ve­szélyes bányarész. Ez ideig si­került a legkisebb balesetet is elkerülni és szeretnék, ha ez állandósulna. Jelenleg az acéltámok be­­építése folyik. Minden re­mény megvan arra, hogy 80-as front »»cember el­tétől ismét ütő!­ ?pes termelőegy­ség lesz.

Next