Borsodi Bányász, 1969. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1969-12-03 / 48. szám

mÁe FRCiET/rtiAi, eeresűL/ETEKi XII. évfolyam, 48. szám. Ara: 50 fillér 1969. december 3. ★ [UNK] [UNK]^★ [UNK]^★ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]»★ [UNK] [UNK]iWHt*************** k+rkirk­fckfrkirkirkfrkfiickirkftfKfrfckirki­frinc*i*i­irfckfirrHrkicHrkfckfrkfrk4rkirkfi1titii ************** ************* ************ ********************* 'IV Ts »★ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]*★ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]**★ [UNK]»★ [UNK]*****★******* M­iskolc ünnepe 25 éve szabadult fel városunk H­­uszonöt esztendővel ezelőtt, 1944. december 3-án űzte ki a felszabadító szovjet hadsereg Miskolc város területéről az utolsó német, fasiszta megszálló csapatokat. Elkeseredett harc, sok szovjet katona kiontott vére tette lehetővé, hogy a borsodi szénmedence központja is sza­bad legyen. Miskolc gazdaságilag és stratégiailag egyaránt fontos objektum volt. Az itt élő munkásság németellenes ma­gatartása, az egyre fokozódó partizánmozgalom nagy nehézségeket jelentett a német hadvezetés számára. Az ellenállásból kivették részüket a bányászok is. Hans Friessner, a német „Dél” hadseregcsoport parancsnoka ezt írta: ,,A miskolci munkások fenyegető magatartást tanúsítottak a katonasággal szemben. Éjjel német kato­nákra lövöldöztek. Az iparvidéket nyilvánvalóan lehe­tőleg sértetlenül akarták a szovjeteknek kiszolgáltatni. A magyarok az ágyúgyárakban kitört felkelés ellen csak elégtelen rendszabályokat alkalmaztak, úgy, hogy végül német utászoknak kellett beavatkozniuk. A civil lakos­ság felfegyverzett hordái az ellenséget támogatták. Ez­rével osztogatták a kommunista röplapokat...’“ A november 29-én indított szovjet támadás sikere egyre jobban kibontakozott Miskolc körzetében. Decem­­ber 3-án pedig a Malinovszkij marsall által vezetett 2. Ukrán Front 27. hadseregének katonái bevonultak Mis­kolcra. A szovjet hadsereg politikai osztálya így rögzí­tette ezt a tényt: „Az elkeseredett harcok sikerre ve­zettek és csapataink a déli oldalon elérték Miskolc be­járatát. Más kötelékeink a folyón át kelet felől támad­tak az ellenségre. Kemény küzdelemben csapataink szétverték az ellenséges helyőrségeket és elfoglalták Miskolc várost. Sok fegyvert, vasúti kocsit, mozdonyt és hadianyagraktárakat zsákmányoltak.’1 M­­iskolc felszabadulásával nemcsak Északkelet- Magyarország, hanem az egész ország felsza­badításának fontos szakasza zárult le. De­cember 3-a Miskolc nagy sorsfordulójának szimbóluma lett. Új élet fakadt a romokon, új hatalom született. A felszabadulás után a város dolgozói hozzákezd­tek a romok eltakarításához, az újjáépítéshez. A gyá­rak üzembe állításához, a megbénult közlekedés meg­indításához szénre volt szükség. A szén, amely az ipar kenyere, döntő fontosságú feltétele volt az új élet meg­indításának. A borsodi szénmedence dolgozói, a mis­kolci bányászok vállalták és becsülettel teljesítették ezt a létfontosságú feladatot. A miskolci bányászok nehéz körülmények között láttak hozzá a vízzel elárasztott bányák helyreállításához, a termelés megindításához, ínséges idők voltak ezek. Nem volt karbid, évszázados olajmécsek kerültek elő, hogy világítsanak a munkához. Nem volt lábbeli, fából faragott klumpába bújtatott lábbal pedig nehéz volt dolgozni Nem volt élelmiszer, kevés volt és kukoricából készült kenyér, nem volt zsír és szalonna, ami pedig mindig is kellett a megeről­tető föld alatti munkához. Nem volt, vagy kevés volt a bányafa, ki kellett először vágni a környező erdők fáit, amit azonnal be is építettek. A termelés mégis megindult. A szén eljutott a gyárakba, az erőművekbe és vasúti fűtőházakba. De jutott a kórházaknak, isko­láknak tűzhelyeibe is. Széncsatát vívtak akkor bányá­szaink és ebből a csatából — az ínséges idők ellenére — győztesként kerültek ki. » A bányászok azonban nemcsak fontos gazdasági kül­detésüknek tettek eleget maradéktalanul. A bányász­lakta települések biztos politikai bázisai lettek a Magyar Kommunista Pártnak. A párt kezdettől számít­hatott a bányászok támogatására, segítségére a politi­kai harcok megvívásában is Mint ahogy a német és magyar fasiszták elleni harcban, az ellenállásban, a partizánmozgalomban is az első sorokban küzdöttek a kommunista bányászok, úgy a felszabadulás után is élen jártak a kommunista párt programjának megvalósítá­sáért folyó küzdelemben. Bent a bányában és kint a napon is, egyaránt. ott, 25 esztendő után hálával és tisztelettel em­lékezünk meg azokról a bányászokról, akik akkor a történelmi helyzet nagyságához mél­tóan fáradságot, sokszor egészségüket nem kímélve dolgoztak, élenjárói, irányítói voltak az új élet megindításának. O. J. I M ******** »*• **** A larin­omból fit Veszély és biztonság 2. oldal # Miskolc 2000-ben 2. oldal fft Rádiótelefon a bányában 3. oldal # Krétával írt vádirat 4. oldal # A jövő zászlóvivői 5. oldal # Harcias asszonyok 6. oldal # Spmt Nem volt vagonklám Megvan a lehetőség az éves terv teljesítésére 10 ezer tonna szenet termeltek vasárnap a borsodi bányászok Az elmúlt vasárnap a Bor­sodi Szénbányák valamennyi üzemében termelési napot szerveztek. Általában egy , de volt olyan üzem, vagy ak­na, ahol kettő, illetve három harmadban dolgoztak a bá­nyászok. Az Ormosbányai Bánya­üzem és Lyukóbánya kihasz­nálta a lehetőséget és mind a három szakban üzemelt. A vasárnapi munkával közel 10 ezer tonna szenet hoztak fel­színre a vállalat dolgozói. Sajnos a szép eredmény mel­lett akadtak problémák is. Lyukóbányán a kitermelt szén nagy részét földre kel­lett deponálni. A kötélpálya szombaton nem tudta elszál­lítani a szenet, s így tele bu­­korokat hagyott. Vasárnap vizont a vonókötélcsere miatt nem üzemelt. Ezért 1300 tonna szén került a földre. Végső soron elmondható, hogy jó eredményeket hozott, s hasznos volt a vasárnapi termelés. A BSZ november­ben 41 ezer tonnával termelt többet, s ezzel az októberi lemaradást is pótolni tudta. Megvan a lehetőség arra, hogy éves tervét túlteljesítse. A szép eredmény elérését se­gítette az is, hogy a termelés finisében vagonhiány egy üzemben sem volt. Angol-magyar kooperáció A BSZ SZAKEMBEREI az elmúlt években olyan önjáró biztosító berendezések után kutattak, amelyek könnyen meghonosíthatók a borsodi szén­medence meglehetősen nehéz geológiai viszonyokkal „megáldott” bányáiban. A különféle berendezések gon­dos tanulmányozása után a vállalat kiválasztott néhány típust. Ezek között volt a Fletcher-féle, vastag telepben alkalmazható biztosító be­rendezés is. Egy hasonló tí­pus már hosszabb ideje üze­mel Rudolftelep IV-es aknán, s hamarosan Lyukóbányán is ilyen berendezéssel dolgoz­nak. A lyukói Fletcher azonban már magyar szakemberek ke­ze nyomát is magán fogja vi­selni. Ugyanis ez a berende­zés magyar—angol kooperá­cióban készül. A NIKEX külkereskedelmi vállalat nemrégiben megkötötte az erre vonatkozó szerződést a Fletcher—Sutcliffe—Wild cég­gel, s megál­lapodott a koope­rációs hányadban, valamint az angol hányad behajózásá­nak időpontjáról is. Eszerint a külföldi partner a hidrauli­kus elemeket december 15-én rakja hajóra. A LÉTREJÖTT szerződés igen jelentős üzlet a BSZ szemszögéből. A berendező, összértéke — a tartalék al­katrészeket és segédelemeket nem számítva — R­­ ezer an­gol font. Ebből 35 ezer font értékű tartozék legyártása a magyar fél feladata. A BSZ készíti el az ös­­­szes vasszerkezeti elemet, többek között a talp- és sü­veggerendákat, a hidraulikus elemek csatlakozó alkatrésze­it és az omlásgátló szerkeze­teket. A gyártásnál 200 ton­na anyagot használnak fel. A LYUKÓBÁNYA­ körül­mények nehezebbek, mint a rudolftelepi viszonyok. Ép­pen ezért a berendezés egyes elemeit megpróbálják a lyu­kói viszonyokhoz igazítani. Növelik a tárnák teherbíró­­képességét, s megerősítik a talprészt is. A süveggerenda merev részének hossza meg­­növekedett a rugós hosszab­bító rész méretének rovásá­ra. Az átalakítások következ­tében a berendezés masszí­­v­bb, könnyebben kezelhe­tő lesz. A gépjavító előreláthatólag január 20-a táján végez a gyártási, összeszerelési mű­veletekkel. Az üzembe he­lyezés időpontja sok minden­től függ, de valószínűleg feb­ruárban már Lyukóbányán lesz a berendezés.­ ­k. i.} A jövő Miskolc városa makettasztalon. (Riportunk a 2. oldalon.) (Laczó felv.) Hajnalban kezdődött.. A jelentés rövid és tömör volt. — A kondói szakaszon 12 csille leesett. Nyomban riasztották a karbantartókat. Az első fel­adat az üzemzavar helyének a felderítése volt, aztán an­nak a megállapítása, mi okozta a csillék zuhanását. A tényleges munkát az üzemzavart okozó hibát két óra alatt kijavították. Mégis csak 9 órakor indulhatott új­ra a kötélpálya, mert sok időt vett is­m­be a helyszín felde­rítése. a hibás szakasz el­érése Az történt, hogy az egyik­ csille kötélfogó készüléke el­repedt. Nagy terhelésű szaka­szon történt a baj, a csille előreszaladt, s nekiütődött előtte haladó társának Úgy összeakadtak, mint két mér­ges birkózó s magukkal rán­tották a mélybe még 10 tár­sukat. Sőt' Nagy oszlopról a vonókétól is leesett. — Ez a nap is jól kezdő­dött — mondták az osztályo­­zón november ?P-én Szeren­csére viszont jól folytatódott, ami a karbantartók gyors, pontos munkáját dicsért Még a sötétség uralta a vi­déket, amikor a diszpécser­nek jelezték: üzemzavar... Hajnalban kezdődött, fél négyet jelzett az óra mutató­ja. i

Next