Borsodi Bányász, 1970. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-15 / 28. szám

A front előtt A front haladásával az alapvágatot átépítik, s géptér ki­képzéssel biztosítják a front haladását. Képünkön egy ilyen munka látható a Szuhakállói II-es akna dobsonos frontján. (Laczo J. felv.) m M то [UNK]Мтт [UNK] ш [UNK]!» B­ANYH5Z ! A BORSODI BÁNYÁSZOK HETILAPJA XIII. évfolyam, 28. szám. Ara: 50 fillér 1970. július 15. Egycsatornás rendszer Korszerűbb anyaggazdálkodás A BORSODI SZÉNBÁ­NYÁK anyaggazdálkodási osztályán belül 1970. július 1-vel jelentős szervezeti vál­toztatást hajtottak végre. Az egész vállalat gazdasági te­vékenységét befolyásoló vál­toztatást az anyaggazdálko­dás korszerűsödése sürgette. Érthető követelmény ez, hi­szen a szénbányászat óriási fejlődésen ment át az elmúlt évek során. Az iparág fej­lődése pedig törvényszerűen maga után vonja a kiszolgá­ló rendszerek, a járulékos tevékenység hasonló ütemű korszerűsödését. Az új gazdálkodási rend­szer értelmében az egy szám­lát érintő beszerzés és ki­utalás egy csatornán törté­nik, ellentétben az eddigi gyakorlattal. Ez idáig a kü­lönféle szükséges anyagokat, alkatrészeket az anyaggaz­dálkodási osztályon kívül a gépészeti és beruházási osz­tályok által szerezték be. Ugyanúgy a munkaruha be­szerzése és a védőruhával való gazdálkodás a munka­ügyi osztály, illetve a bizton­ságtechnikai osztály feladatai sorába tartozott. Viszont a pénzügyi és készletgazdálko­dás az anyaggazdálkodási osztály feladata volt. Világos, hogy ezzel a válla­lat anyagi ereje szétforgácso­­lódott, érdekdifferenciák ke­letkeztek egyes osztályok kö­zött, sőt nem egy esetben háttérbe szorultak a gazda­ságossági követelmények és előtérbe került a műszaki megoldások mindenáron va­ló kivitelezése. Ez egyértel­műen hátrányos volt a vál­lalat gazdaságosságára. Ezért határozták el a vál­lalat vezetői, hogy az eddigi meglehetősen szétforgácsolt módszerről az egycsatornás rendszerre térnek át. Az egy­csatornás anyaggazdálkodási rendszerre való áttérés még nem jelenti az anyaggazdál­kodás korszerűsítésének vég­leges megoldását. A teljes korszerűség alapvető követel­ménye a központi irányítás további fejlesztése, valamint az üzemek és társosztályok tökéletes kooperációja. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az üzemeknek tervet kell készíteni a várható anyagfel­használásról. A tervet ter­mészetesen a megadott ke­retbe kell illeszteni és ezen belül kell megtalálni a leg­optimálisabb lehetőséget. A MŰSZAKI MEGOLDÁ­SOK tervezőinek és végre­hajtóinak tevékenységét te­hát nemcsak a szükségletek határozzák meg, hanem ugyanilyen fontos követel­mény, hogy az igények kielé­gítésekor a megadott­ anya­gi lehetőség határain belül maradjanak. A tervek összehangolása nagy energiát igényel, s ez csak a jó együttműködés út­ján valósítható meg. Külö­nösen az első időben lesz szükség egymás segítésére, hiszen a változtatást nem­csak az anyaggazdálkodás előrelépése sürgette, hanem a vállalat érdeke is megkö­vetelte. Az új egycsatornás rend­szer szerint az anyaggazdál­kodási osztály teljes felelős­séget vállal a készletgazdál­kodás felett. Emiatt viszont feltétlenül szükséges egy bi­zonyos fokú szemléletválto­zás. Az új műszaki, termelé­si módszerek bevezetésekor egyenlő súllyal kell latba es­ni a műszaki fejlesztési fel­tételeknek és a gazdaságos­ságnak. Ezért a műszakiak­nak is nagyobb gondoskodás­sal kell foglalkozniuk a gaz­dasági lehetőségekkel, s fo­kozott előrelátással kell meg­alkotniuk a terveket. A mű­szaki fejlesztés útját, mód­szereit az évek során kiala­kult kereskedelmi törvények és szokások figyelembevéte­lével kell meghatározni. A megrendelt anyagok minimá­lis átfutási ideje 90 nap. S már ez az egy adat is bizo­nyítja az előrelátó tervezés szükségességét. A VÁLTOZTATÁS az anyaggazdálkodási osztályon belüli átszervezést is jelent. Az osztály megerősítése ér­dekében a szakmai színvonal növelése céljából négy új szakember tevékenykedik majd anyaggazdálkodási munkaterületen. A két fő részre bontott osztályon be­lül az ellátási részleg (a gép­alkatrész-ellátás, az egyéb üzemi anyagok csoportja és a hagyományos bányabiztosító elemekkel foglalkozó csoport) létszáma 3 fővel bővül, míg az elvi anyaggazdálkodási részlegnél egy emberrel több dolgozik majd. Az átszerve­zéssel kapcsolatos módosítá­sokat, részleteiben igazgatói utasítás szabályozza AZ ÚJ MÓDSZER elvi po­zitívumai bizonyítottak. Gya­korlati eredményeket viszont csak később lehet majd konkrétan lemérni. A helyes elv gyakorlati bizonyítása végett, de legfőképp a vál­lalati gazdaságossági célkitű­zések megvalósítása érdeké­ben elsődleges feladat a sok­irányú tevékenység messze­menő összehangolása. Gigantikus szénfejtő A „KARAGANDAGIPRO-h­KT" nevű kazahsztáni ter­vezőintézetben készítik a legnagyobb külszíni szénfej­tés terveit. A neve „Irtis” és a Pablodari területen nyit­ják meg. A szénmező hossza 13 km, ipari tartaléka pedig 955 millió tonna körül van. A tervek szerint évente 50 millió tonna szenet tudnak kibányászni, ami azt jelenti, hogy ez az egy fejtő több­­ szenet fog adni, mint az egész Moszkva környéki szénmező. A számítások sze­rint 50 évig üzemelhet a bá­nya. A hatalmas munkához speciális rotoros exkavátort gyártanak, amely óránként 5 ezer köbméter szenet tud ki­emelni. Ilyen tulajdonsággal egyetlen exkavátor sem ren­delkezik a világon. A jövő hatalmas bányájából már ki­termelték az első szállít­mányt és a 70-es évek végé­re teljesen üzembe helyezik. APN II Ьа [UNK]ек vizsgálatának n­ módszerei BESZÉLGETÉS DR. REMÉNYI K. ANDRÁSSAL, A MAGYAR SZABVÁNYÜGYI HIVATAL FŐMÉRNÖKÉVEL A Borsodi Szénbányák székházában július 6—9 kö­zött kibővített szakbizottsági ülést tartott a Magyar Szab­ványügyi Hivatal. A nagy­­érdeklődésre számot tartó ta­nácskozáson képviseltették magukat az Egyesült Magyar Szénbányák és a 10 tagválla­lata, a nagyfogyasztók, a TÜZÉP, a Magyar Villamos Művek, a négy nagy erőmű, a Bányászati Kutató Intézet és Földtani Intézet illetékes szakemberei. A szakbizottsági ülés munkájának fontosságá­ról beszélgettünk dr. Remé­nyi K. Andrással, a Magyar Szabványügyi Hivatal főmér­nökével. — Mi volt a tanácskozás célja? — Mint ismeretes, a barna­szenek termelése világvi­szonylatban megközelítette a feketeszenek termelésének vo­lumenét. A minőségi jellem­zők vizsgálata a kialakított szabványok szerint azonban nem tett különbséget a feke­te- és barnaszén között. El­avultak. Ezért a barnaszenek vizsgálatára 1968-ban új szab­vány készült, s azóta a szén­termelő vállalatok ennek alap­ján kötik meg fogyasztóikkal a szállítási szerződéseket A tanácskozás célja tehát az volt, hogy megvitassuk a barnaszenek vizsgálatának új módszereit. — Alapvetően mi tette szükségessé az új szabvá­nyok kialakítását? — A kétfajta szén nedves­ségtartalma között lényeges különbség van. Amíg a feke­­szenek nedvességtartalma mindössze 3 százalékot mu­tat, addig a barnaszeneké meghaladja a 25—30 százalé­kot is. Még szembetűnőbb az arányeltolódás a hamutar­talmat illetően. A feketesze­nek hamutartalma alig 6—8 százalékot tesz ki, viszont a barnaszeneké eléri a 45—­50 százalékot. Alapvető különb­ség az is, hogy a feketeszén kokszolható, míg erre a célra a barnaszén alkalmatlan. Ezek a sajátos jellemzők tet­ték szükségessé, hogy a szab­ványosítás régi módszereit megreformáljuk. — Az egységesített nemzet­közi szabványok alkalmazá­sának milyenek a gazdasági eredményei? — Már említettem, hogy a barnaszenek termelése nem­zetközi viszonylatban mind nagyobb tért hódít. Az új szabvány figyelembe veszi a KGST, valamint az ISO — a nemzetközi szabványügyi szervezet — ajánlásait, a kü­lönböző szénfajták tulajdon­ságait, legkedvezőbb felhasz­nálási területét egységes nemzetközi „kódszámokban­’ adja meg. Ennek a szénbá­nyászatban hosszú távon is igen nagy gazdasági jelentő­sége van. Az új vizsgálati módszerek segítségével meg­határozzák, melyik szenet hol, milyen célra érdemes fel­használni. A vállalatok szá­mára tehát feltárja a lehet­séges piacokat, így a fogyasz­tók érdekeit is szolgálja. Egyes szénfajtákról megálla­pítják, hogy csak erőművek számára alkalmasak-e, (?) míg például a borsodi szén igen keresett és jól kielégíti a lakosság igényét. Az ener­­giastruktúrában bekövetke­zett változás következtében csökken ugyan a szénfelhasz­nálók igénye. Ám a szakem­berek új fogyasztókkal, szö­vetkezeti törpe hőerőművek­kel, a városi „tömbfűtés” el­terjedésével is számolnak. — A magyar szakemberek­nek milyen szerepük volt a módszerek kidolgozásában? — El kell mondanom, hogy a magyar javaslatoknak igen nagy súlyuk, szerepük van nemzetközi vonatkozásban. Ez elsősorban abból fakad, hogy nálunk sokféle barna­szén található. Vegyészmér­nökeink tekintélyét bizonyít­ja, hogy az ISO keretében az egyik szakbizottságnak ma­gyar elnököt választottak. A mostani tanácskozásunkat is nagy figyelemmel kísérte a nemzetközi szakvélemény. Jelentésünket — amelyet 4 napon át vitattunk — Wolf György, az EMSZ önálló osztályvezetőjének irányítá­sával készítette el a szakbi­zottság, amelyet sok hasznos javaslattal gazdagítva elfoga­dott a plénum. — Miért Miskolcon rendez­ték meg a tanácskozást? — Szakbizottságunknak az a gyakorlata, hogy témáit mindig az adott terület jel­lemző sajátosságainak megfe­lelően vitatja meg, Borsod­ban kimondottan barnaszenet termelnek. S miután a Bor­sodi Szénbányák homogeni­zálja szeneit, így sok tapasz­talatot tudott a vita során rendelkezésünkre bocsátani. TÖRÖK ALFRÉD 1 Vagonhiány miatt Az elmúlt héten kaptuk lencsevégre a szénosztály­ozóműben ezt a jelenetet, amikor a vagonhiány miatt földre deponált hatalmas szénhegy tetején a dózer dolgozott. Tolólapátjával túrta a szenet. Saj­nos, ilyen jelenetekkel az elmúlt héten gyakran ta­lálkoztunk máshol is, 1 Geológiai nehézségek Lyukóbányán Lyukóbányán üzemel jú­nius 8-a óta a II. Fletcher­­kooperáció terméke. A 108 méter homlokszélességű fej­tésen a biztosítást a hidrau­likus, önjáró berendezéssel oldották meg. A tömegterme­lő munkahelyen a jövesztés egy egytárcsás, EW—17—L típusú fejtőgéppel történik. A szénszállítás zavartalansá­gát az EKF—2 típusú láncos­vonszoló biztosítja. A beindulás során nehéz­séget okozott a rossz geoló­giai viszony, amelyben saj­nos, mai napig sem történt változás. A 30-as egységnél vető szabja meg a fejtést, így biztosítási problémák adódnak. Ennek következté­ben az előrehaladási sebesség lecsökkent, s jóval a beterve­zett alatt maradt, így a tel­jesítmény volumene is ki­sebb. Pedig az egytárcsás fejtőgép nagy teljesítmé­nyekre képes. A szén ke­ménysége is megfelelő. Prob­lémát jelent az is, hogy a kezelőszemélyzet még nem rendelkezik elegendő tapasz­talattal, bár a nyugat-német cég képviselője sokat segít, nak a közeljövőben is h­bp. Az akna vezetői még a kö­zeljövőben is számolnak a geológiai nehézségekkel. Közbeszólt a víz Szeles-aknán az elmúlt hé­ten több órás áramkimara­dás következtében víz alá került néhány Dobson-egy­­ség, a maróhenger és a szi­vattyúk távkapcsolója. A termelés 24 órát­ szünetelt, csak a szivattyúk üzemeltek. A víz alá került berendezé­­seket­ ki kellett szállítani a külszínre és a műhelyrész­leg karbantartó csoportja vette azokat kezelésbe. Vé­gül megindult a termelés is, de az elvizesedett talpon ne­hézséget jelentett a Dobson - egységek előrehaladása. Mindez azt eredményezte, hogy a teljesítmény a 80 százalékára csökkent. Az utóbbi napokban már újra teljes kapacitással termel a front és azon dolgoznak, hogy bepótolják a lemara­dást. Újabb érclelőhelyek A közép-ázsiai­­ Tádzsikisz­tánban arany-, réz- és biz­­mutérc-bányászat indult. A köztársaság térképére a geo­lógusok mintegy 300 ólom, cink, antimon, higany, biz­­mut és molibdén lelőhelyet jelöltek be. Jelentős földgáz, kőolaj és széntartalékokra is bukkantak. A legjelentősebbek azonban az új polifémére lelőhelyek. Tádzsikisztánban már eddig is sokat tettek az ipari nyersanyag-tartalékok, vala­mint a köztársasági­ városok vízellátását elősegítő, föld alatti víztartalékok feltárása terén is. A kutatásokat to­vább folytatják és most az ipari nyersanyagok mellett a korábbinál is nagyobb fi­gyelmet fordítanak a földgáz és a kőolaj-kutatásokra. (APN) Kiárusítás Az elmúlt hónapokban több bányászszálló bezárta ka­puit. Az ott található beren­dezések kiárusítás során minimális áron megvásárol­hatók. Érdeklődni lehet munkanapokon 7—14 óra között az alberttelepi köz­ponti szállítóraktárban. A gondnokság közli a vásárolni szándékozókkal, hogy még 60 darab szekrény van eladó, ára darabonként 150—200 fo­rint és 7 darab kályha, dara­bonként 50 forintért. Lehet választani!

Next