Borsodi Bányász, 1971. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 2. szám

1L ^ Kollektív szerződések— magasabb szinten A kollektív szerződés tör­vény, az üzemek alkot­mánya. Sokszor elmond­juk, kijelentjük, leírjuk ezt, de megfelelő súllyal gondol­nak-e erre most, ezekben a napokban az üzemekben, ahol e fontos dokumentum­hoz az adatgyűjtés, a véle­mények, az eddigi kollektív szerződésekből leszűrt ta­pasztalatok összegezése már javában féljük. Az idő könyörtelen. Sürget és szorít. A napok gyorsan mennek, s aki késlekedik, az lemarad. A kényelmesség, az „Ej, ráérünk arra még” elv visszaüthet, a kollektív szerződések tartalmában és minőségében. A rendelkezé­sek szerint július elsejéig alá kell írni az üzemi alkot­mányt, nem mindegy tehát, hogy hol, milyen lesz az. Az ide vonatkozó irányel­vek szerint — az eddigi szo­kásoktól eltérően, de az ú­j, magasabb követelményeknek és igényeknek megfelelően — nem két esztendőre, hanem öt évre szóló szerződéseket kell kötni. Hosszú távra kell tehát meghatározni azokat a jogokat és kötelességeket, amelyektől eltérni csak in­dokolt esetben lehet. Ez az eltérés módosítást jelent. Ar­ról van szó, hogy évenként felül kell vizsgálni a kollek­tív szerződés rendelkezéseit és a változó körülményeknek megfelelően kibővíteni, vagy törölni egyes pontjait. Ezt a mindenkori körülmények, a növekvő feladatok és igé­nyek indokolják. A­z új kollektív szerződé­sek hatálybalépésekor a régi érvényét veszti, de jó módszereiben, hasznos tapasztalataiban tovább él az újban, amelynek szövegezé­sénél egy-egy meghatározás pontossága és alapossága nem egyszerűen csak stilisz­tikai feladat, hanem — eset­leg — adott esetben súlyos következményekkel járó jogi és egyéb következmény is le­het. Éppen ezért minden szó, minden mondat mögött alapos elemzésből eredő té­nyeknek és követelmények­nek kell meghatározniuk a formulát. Ehhez igen nagy segítség egy-egy üzemben a dolgozók véleményeinek a meghallgatása, az olyan igény, hogy a kollektív szer­ződések elkészítése nem csu­pán néhány ember, egy bi­zottság, hanem az egész üzem, vagy vállalat együttes feladata, kollektív munka legyen. Csak így biztosítható, hogy még a lényegtelennek látszó kérdésekben is meg­nyugtató legyen a szerződés rendelkezése, kollektív szerződések elkészítése és érvé­nyességi ideje egybe­esik a IV. ötéves terv időtar­tamával és feladataival. A tervből eredő feladatoknak tükröződniük kell a kollek­tív szerződésekben is. S hogy ez maradéktalanul elérhető legyen, a párt X. kongres­­­szusa által meghatározott út­mutatások nyújtanak biztosí­tékot. Ezek kimunkálása, ap­rópénzre való váltása első­rendű feladat. Ehhez biztosít megfelelő kereteket a kollek­tív szerződés is, amelynek érvényt szerezni elsősorban a szakszervezetek feladata. A kollektív szerződések elkészí­tése, az aláírt és elfogadott dokumentum rendelkezései­nek betartása és betartatása egyben arra is int, amit a kongresszus így fogalmazott meg. ..Különösen fontos, az, hogy növekedjen a szakszer­vezetek szerepe az üzemi közéletben, a termelés fej­lesztésében, a dolgozók ügyeivel, gondjaival való tö­rődésben, művelődésük és egészségvédelmük segítésé­ben.” M­indezeknek tükröződ­niük kell a kollektív szerződésekben, az üzemek alkotmányaiban is. A rVÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLETEK! BÁNYÁSZ A BORSODI BÁMVÁSZŐK HITHAPJA XIV. évfolyam, 2. szám. Ara: 50 fillér 1971. január 13. Mit hoz a jövő? A BSZ fejlődése a IV. ötéves terv tükrében ELŐZŐ ÍRÁSUNKBAN be­mutattuk azt az alapot, me­lyet a harmadik ötéves terv sikeres teljesítése teremtett. Most rátérünk a negyedik ötéves tervből adódó felada­tok ismertetésére. A vállalat alapvető tevékenysége a szén­­termelés. Ebben a vonatko­zásban is a párt X. kong­resszusa hathatós változást hozott. A KB első titkára, Kádár János elvtárs zársza­vában hangzott el: „De bár a szén részaránya az összes energiaforrásokon belül továbbra is csökken­ni fog, a magyar szénbá­nyászat, figyelembe véve a népgazdaság fokozódó ener­giaszükségletét, körülbe­lül ezen a szinten marad.” Ez a megállapítás termé­szetesen a borsodi bányászat­ra is vonatkozik, annál is in­kább, mivel a B. Sz. fogyasz­tói összetétele, s azok szén­igénye felméréseink szerint az elkövetkező öt évre sta­bilnak értékelhető. A válla­lat döntően a lakosságot lát­ja el szénnel, s apró szén vo­natkozásában pedig a hőerő­műveket szolgálja ki. A fel­adat tehát adott: a jelenlegi széntermelési szint tartása, ami lényegi­leg évi 4,5 millió tonna fe­letti termelést jelent. Ennek a mennyiségnek a ki­termelése az alapvető feladat. De nem akármilyen módon. Feltétlenül ügyelni kell a megfelelő minőségre, a szem­­hullás megfelelő arányának biztosítására. Ez nem csupán azt a célt szolgálja, hogy a fogyasztók megfelelő minő­ségű szenet kapjanak, hanem a minőségi széntermelés, ugyanakkor a vállalat bevé­teleinek legfőbb forrása, s annak növekedése egyik fon­tos tényezője a gazdaságo­sabb munkának, megfelelő szintű nyereség képződésé­nek. UGYANCSAK a gazdasá­gossági kérdésekkel van ös­­­szefüggésben az a feladat is, hogy a negyedik ötéves terv során mind a vállalaton, mind az egyes bányákon be­lül tovább kell fokozni a ter­melés koncentrációját. Konk­rétan: helyes lenne elérni a terv­időszak végére az egy bá­nyára jutó átlagos 150 va­gon napi termelési szintet. Ez már komoly formában megvalósuló nagyüzemi bá­nyászatot jelent, s egyben igen fontos alapja a gazda­ságosabb és hatékonyabb munkának. Az élet, a mind sűrűbben jelentkező munkaerő gondok rákényszerítik a vállalatot az intenzív műszaki fejlesztési tevékenységre. "Mind a­ gépi jövesztés, mind a korszerű önjárás biztosítás vonatkozá­sában már korábban megte­remtette a vállalat az alapot. A negyedik ötéves terv idő­szakában a gépesítés, a kor­szerűsítés további fejlesztése a cél. A VÁLLALAT megfelelő hitel- és beruházási politi­kával megteremtette ennek a lehetőségét. Fontos feladat ez, hiszen a gépesítésből több irányú előny származik. Könnyebb lesz a nehéz fi­zikai munka, jelentősen növekszik a termelékeny­ség, s ennek törvényszerű velejá­rója a gazdaságosabb, haté­konyabb tevékenység. Fel­adat a gépeket optimálisan telepíteni, helyesen üzemel­tetni, kapacitásukat maximá­lisan kihasználni, gondosan kezelni, s időben megfelelő­en karbantartani. A helyesen alkalmazott gépesítés meg­teremti a lehetőségét a szén­termelési feladatok teljesíté­sének. (Folytatjuk.) Sz—a. „Egyetlen tonnát sem hagyunk elveszni... Saj­ószen­tpéter Ш. aknát 1971. végén bezárják. Az el­múlt évben felröppentett hír ma már minden kétséget ki­záróan tény. — Az acéltámos fronton 1970. közepén bekövetkezett vízbeömlés megrövidítette az akna életét — mondta Tus­kán József üzemi főmérnök. — Látva a mostoha körül­ményeket, a hiábavaló küsz­ködést, júliusban közel 130 em­bert helyeztünk át Beren­­­tére és Tervtáréra. A lét­szám-átcsoportosítást terv­módosítás követte és az akna napi tervét 22 vagonra csök­kentettük. Az újabb vízbe­ömlés elkerülése érdeké­ben elrendeltük: dőlésben fen­tebb kell megkezdeni a szén­telep fejtését. Azóta is csak a könnyebben, gazdaságo­sabban jöveszthető szénme­zőket fejtjük. A változtatások óta Sajószentpéter III-aikna teljesíti tervét és naponta 25—26 vagonnal termel. Az üzem vezetősége a na­pokban vizsgálta meg: mi­ként lehetne leggazdaságo­sabban termelni? Abban re­ménykednek, hogy minimá­lisra tudják csökkenteni a ráfizetést. Az akna még ez évben üzemel és átlagosan 192 tonna szenet ad. 1972- ben már csak azok dolgoznak majd itt, akik visszanyerik a hasznosítható anyagokat, s betemetik a lejtaknát. Az otthagyott szénmezőt Beren­­te akna fogja leművelni. Egyetlen tonnát sem ha­gyunk elveszni... — Kolaj — A szénbunker alatt Havasan sorakoznak a vagonok az ormos­ szénbunker alatt. Sajnos, nincs mindig elég belőle. Rossz a vagon­ellátás. (Laczó felv.j Még mindig terv alatt Nehézségek • Az Ormosi Bányaüzem a múlt év során is több olyan nehézséggel küzdött, mely jelentős nyomot hagyott az üzem eredményein. A gondok halmozódása a szüntelen és lelkiismeretes erőfeszítés el­lenére sem tudták teljesíteni az éves tervet. Sőt! Az új esztendő első napjaiban sem következett be jelentős ja­vulás. Most a vagonhiány miatt nem tudnak a megfe­lelő ütemben termelni. Je­lenleg mintegy 300 tonna szén fekszik a szükségmeg­oldásként létesített fatelepi deponálóban. A többszöri át­rakásból, mozgatásból eredő minőségromlás jelentős anya­gi veszteséget okoz az üzem­nek és a vállalatnak egy­aránt. Ugyanekkor a rend­­szertelen vagonellátás aka­­dozottá teszi a termelést. Többletkiadást jelent a szén­nek dömperekkel való átszál­lítása a vagontöltőtől a de­­ponálóba. A bizonytalanság és rend­szertelenség kapkodóvá, egyenetlenné teszi a terme­lést. A különböző nehézségek miatt csak 70—75 százalékra teljesíti napi tervét az üzem. Pedig az adottságok­ sokat javultak az elmúlt évihez képest. A Ш-as és a VI-os aknában befejezték a front­átállást, s most már a kívánt ütemben termelhet a két ak­na. Ugyancsak javultak a ge­ológiai viszonyok Ella-aknán is, s ezután ez az akna is képes a tervben szereplő mennyiség biztosítására. Az elmúlt hét során fejezték be II-es aknán az átállást. Bár itt rögtön az indulás után vető nehezítette a fronti dol­gozók munkáját, de néhány nap múltán már innen is a körülmények javulásáról szá­­­­molhatunk be. Az első napok nehézségeit tetézte, hogy a több napos ünnep alatt szünetelt a ter­melés, s ezalatt sokat rom­lott a bánya állapota. A hely­reállítás is jelentős energiát kötött le. По у van áll a verseny? ÜZEMEK TFRVTFEJESÍTÉSE mi. JAN. 9-TG 1. Mákvölgyi Bányaüzem 2. Bükkaljai Bányaüzem 3. Szuh­avölgyi Bányaüzem 4. Edelén­yi Bányaüzem 5. Miskolci Bányaüzem 6. Ormosi Bányaüzem 96.6% 95.­% 63.4% 93.1% 69.5% 81.1% Vállalat: 91.2% LEGJOBB ÖT AKNA 1. Alberttelep 162,9% 2. Tervtáró 100,3% 4. Farkaslyuki Bányaüzem 84,2% 5. Borsodnádasdi akna 83,9%­­>. Putnoki Bányaüzem 79,­% Vállalat 93,5% 3. Szeles 96,5% 4. Rudolf IV. 94,1% 5. Edelény 93,1% ÓZDVIDÉKI SZÉNBÁNYÁK TERVTELJESÍTÉSE 1971. JAN. 1—10-ig 1. Egercsehi akna 104,5%, 2. Somsályi Bányaüzem 103,9% 3. Királdi Bányaüzem 100,6%

Next