Borsodi Bányász, 1971. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 2. szám
1L ^ Kollektív szerződések— magasabb szinten A kollektív szerződés törvény, az üzemek alkotmánya. Sokszor elmondjuk, kijelentjük, leírjuk ezt, de megfelelő súllyal gondolnak-e erre most, ezekben a napokban az üzemekben, ahol e fontos dokumentumhoz az adatgyűjtés, a vélemények, az eddigi kollektív szerződésekből leszűrt tapasztalatok összegezése már javában féljük. Az idő könyörtelen. Sürget és szorít. A napok gyorsan mennek, s aki késlekedik, az lemarad. A kényelmesség, az „Ej, ráérünk arra még” elv visszaüthet, a kollektív szerződések tartalmában és minőségében. A rendelkezések szerint július elsejéig alá kell írni az üzemi alkotmányt, nem mindegy tehát, hogy hol, milyen lesz az. Az ide vonatkozó irányelvek szerint — az eddigi szokásoktól eltérően, de az új, magasabb követelményeknek és igényeknek megfelelően — nem két esztendőre, hanem öt évre szóló szerződéseket kell kötni. Hosszú távra kell tehát meghatározni azokat a jogokat és kötelességeket, amelyektől eltérni csak indokolt esetben lehet. Ez az eltérés módosítást jelent. Arról van szó, hogy évenként felül kell vizsgálni a kollektív szerződés rendelkezéseit és a változó körülményeknek megfelelően kibővíteni, vagy törölni egyes pontjait. Ezt a mindenkori körülmények, a növekvő feladatok és igények indokolják. Az új kollektív szerződések hatálybalépésekor a régi érvényét veszti, de jó módszereiben, hasznos tapasztalataiban tovább él az újban, amelynek szövegezésénél egy-egy meghatározás pontossága és alapossága nem egyszerűen csak stilisztikai feladat, hanem — esetleg — adott esetben súlyos következményekkel járó jogi és egyéb következmény is lehet. Éppen ezért minden szó, minden mondat mögött alapos elemzésből eredő tényeknek és követelményeknek kell meghatározniuk a formulát. Ehhez igen nagy segítség egy-egy üzemben a dolgozók véleményeinek a meghallgatása, az olyan igény, hogy a kollektív szerződések elkészítése nem csupán néhány ember, egy bizottság, hanem az egész üzem, vagy vállalat együttes feladata, kollektív munka legyen. Csak így biztosítható, hogy még a lényegtelennek látszó kérdésekben is megnyugtató legyen a szerződés rendelkezése, kollektív szerződések elkészítése és érvényességi ideje egybeesik a IV. ötéves terv időtartamával és feladataival. A tervből eredő feladatoknak tükröződniük kell a kollektív szerződésekben is. S hogy ez maradéktalanul elérhető legyen, a párt X. kongresszusa által meghatározott útmutatások nyújtanak biztosítékot. Ezek kimunkálása, aprópénzre való váltása elsőrendű feladat. Ehhez biztosít megfelelő kereteket a kollektív szerződés is, amelynek érvényt szerezni elsősorban a szakszervezetek feladata. A kollektív szerződések elkészítése, az aláírt és elfogadott dokumentum rendelkezéseinek betartása és betartatása egyben arra is int, amit a kongresszus így fogalmazott meg. ..Különösen fontos, az, hogy növekedjen a szakszervezetek szerepe az üzemi közéletben, a termelés fejlesztésében, a dolgozók ügyeivel, gondjaival való törődésben, művelődésük és egészségvédelmük segítésében.” Mindezeknek tükröződniük kell a kollektív szerződésekben, az üzemek alkotmányaiban is. A rVÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLETEK! BÁNYÁSZ A BORSODI BÁMVÁSZŐK HITHAPJA XIV. évfolyam, 2. szám. Ara: 50 fillér 1971. január 13. Mit hoz a jövő? A BSZ fejlődése a IV. ötéves terv tükrében ELŐZŐ ÍRÁSUNKBAN bemutattuk azt az alapot, melyet a harmadik ötéves terv sikeres teljesítése teremtett. Most rátérünk a negyedik ötéves tervből adódó feladatok ismertetésére. A vállalat alapvető tevékenysége a széntermelés. Ebben a vonatkozásban is a párt X. kongresszusa hathatós változást hozott. A KB első titkára, Kádár János elvtárs zárszavában hangzott el: „De bár a szén részaránya az összes energiaforrásokon belül továbbra is csökkenni fog, a magyar szénbányászat, figyelembe véve a népgazdaság fokozódó energiaszükségletét, körülbelül ezen a szinten marad.” Ez a megállapítás természetesen a borsodi bányászatra is vonatkozik, annál is inkább, mivel a B. Sz. fogyasztói összetétele, s azok szénigénye felméréseink szerint az elkövetkező öt évre stabilnak értékelhető. A vállalat döntően a lakosságot látja el szénnel, s apró szén vonatkozásában pedig a hőerőműveket szolgálja ki. A feladat tehát adott: a jelenlegi széntermelési szint tartása, ami lényegileg évi 4,5 millió tonna feletti termelést jelent. Ennek a mennyiségnek a kitermelése az alapvető feladat. De nem akármilyen módon. Feltétlenül ügyelni kell a megfelelő minőségre, a szemhullás megfelelő arányának biztosítására. Ez nem csupán azt a célt szolgálja, hogy a fogyasztók megfelelő minőségű szenet kapjanak, hanem a minőségi széntermelés, ugyanakkor a vállalat bevételeinek legfőbb forrása, s annak növekedése egyik fontos tényezője a gazdaságosabb munkának, megfelelő szintű nyereség képződésének. UGYANCSAK a gazdaságossági kérdésekkel van összefüggésben az a feladat is, hogy a negyedik ötéves terv során mind a vállalaton, mind az egyes bányákon belül tovább kell fokozni a termelés koncentrációját. Konkrétan: helyes lenne elérni a tervidőszak végére az egy bányára jutó átlagos 150 vagon napi termelési szintet. Ez már komoly formában megvalósuló nagyüzemi bányászatot jelent, s egyben igen fontos alapja a gazdaságosabb és hatékonyabb munkának. Az élet, a mind sűrűbben jelentkező munkaerő gondok rákényszerítik a vállalatot az intenzív műszaki fejlesztési tevékenységre. "Mind a gépi jövesztés, mind a korszerű önjárás biztosítás vonatkozásában már korábban megteremtette a vállalat az alapot. A negyedik ötéves terv időszakában a gépesítés, a korszerűsítés további fejlesztése a cél. A VÁLLALAT megfelelő hitel- és beruházási politikával megteremtette ennek a lehetőségét. Fontos feladat ez, hiszen a gépesítésből több irányú előny származik. Könnyebb lesz a nehéz fizikai munka, jelentősen növekszik a termelékenység, s ennek törvényszerű velejárója a gazdaságosabb, hatékonyabb tevékenység. Feladat a gépeket optimálisan telepíteni, helyesen üzemeltetni, kapacitásukat maximálisan kihasználni, gondosan kezelni, s időben megfelelően karbantartani. A helyesen alkalmazott gépesítés megteremti a lehetőségét a széntermelési feladatok teljesítésének. (Folytatjuk.) Sz—a. „Egyetlen tonnát sem hagyunk elveszni... Sajószentpéter Ш. aknát 1971. végén bezárják. Az elmúlt évben felröppentett hír ma már minden kétséget kizáróan tény. — Az acéltámos fronton 1970. közepén bekövetkezett vízbeömlés megrövidítette az akna életét — mondta Tuskán József üzemi főmérnök. — Látva a mostoha körülményeket, a hiábavaló küszködést, júliusban közel 130 embert helyeztünk át Berentére és Tervtáréra. A létszám-átcsoportosítást tervmódosítás követte és az akna napi tervét 22 vagonra csökkentettük. Az újabb vízbeömlés elkerülése érdekében elrendeltük: dőlésben fentebb kell megkezdeni a széntelep fejtését. Azóta is csak a könnyebben, gazdaságosabban jöveszthető szénmezőket fejtjük. A változtatások óta Sajószentpéter III-aikna teljesíti tervét és naponta 25—26 vagonnal termel. Az üzem vezetősége a napokban vizsgálta meg: miként lehetne leggazdaságosabban termelni? Abban reménykednek, hogy minimálisra tudják csökkenteni a ráfizetést. Az akna még ez évben üzemel és átlagosan 192 tonna szenet ad. 1972- ben már csak azok dolgoznak majd itt, akik visszanyerik a hasznosítható anyagokat, s betemetik a lejtaknát. Az otthagyott szénmezőt Berente akna fogja leművelni. Egyetlen tonnát sem hagyunk elveszni... — Kolaj — A szénbunker alatt Havasan sorakoznak a vagonok az ormos szénbunker alatt. Sajnos, nincs mindig elég belőle. Rossz a vagonellátás. (Laczó felv.j Még mindig terv alatt Nehézségek • Az Ormosi Bányaüzem a múlt év során is több olyan nehézséggel küzdött, mely jelentős nyomot hagyott az üzem eredményein. A gondok halmozódása a szüntelen és lelkiismeretes erőfeszítés ellenére sem tudták teljesíteni az éves tervet. Sőt! Az új esztendő első napjaiban sem következett be jelentős javulás. Most a vagonhiány miatt nem tudnak a megfelelő ütemben termelni. Jelenleg mintegy 300 tonna szén fekszik a szükségmegoldásként létesített fatelepi deponálóban. A többszöri átrakásból, mozgatásból eredő minőségromlás jelentős anyagi veszteséget okoz az üzemnek és a vállalatnak egyaránt. Ugyanekkor a rendszertelen vagonellátás akadozottá teszi a termelést. Többletkiadást jelent a szénnek dömperekkel való átszállítása a vagontöltőtől a deponálóba. A bizonytalanság és rendszertelenség kapkodóvá, egyenetlenné teszi a termelést. A különböző nehézségek miatt csak 70—75 százalékra teljesíti napi tervét az üzem. Pedig az adottságok sokat javultak az elmúlt évihez képest. A Ш-as és a VI-os aknában befejezték a frontátállást, s most már a kívánt ütemben termelhet a két akna. Ugyancsak javultak a geológiai viszonyok Ella-aknán is, s ezután ez az akna is képes a tervben szereplő mennyiség biztosítására. Az elmúlt hét során fejezték be II-es aknán az átállást. Bár itt rögtön az indulás után vető nehezítette a fronti dolgozók munkáját, de néhány nap múltán már innen is a körülmények javulásáról számolhatunk be. Az első napok nehézségeit tetézte, hogy a több napos ünnep alatt szünetelt a termelés, s ezalatt sokat romlott a bánya állapota. A helyreállítás is jelentős energiát kötött le. По у van áll a verseny? ÜZEMEK TFRVTFEJESÍTÉSE mi. JAN. 9-TG 1. Mákvölgyi Bányaüzem 2. Bükkaljai Bányaüzem 3. Szuhavölgyi Bányaüzem 4. Edelényi Bányaüzem 5. Miskolci Bányaüzem 6. Ormosi Bányaüzem 96.6% 95.% 63.4% 93.1% 69.5% 81.1% Vállalat: 91.2% LEGJOBB ÖT AKNA 1. Alberttelep 162,9% 2. Tervtáró 100,3% 4. Farkaslyuki Bányaüzem 84,2% 5. Borsodnádasdi akna 83,9%>. Putnoki Bányaüzem 79,% Vállalat 93,5% 3. Szeles 96,5% 4. Rudolf IV. 94,1% 5. Edelény 93,1% ÓZDVIDÉKI SZÉNBÁNYÁK TERVTELJESÍTÉSE 1971. JAN. 1—10-ig 1. Egercsehi akna 104,5%, 2. Somsályi Bányaüzem 103,9% 3. Királdi Bányaüzem 100,6%