Borsodi Szemle, 1973 (18. évfolyam, 1-4. szám)

1973 / 1. szám - GAZDASÁGI ÉLET - Lengyel Béla: Gazdaságpolitikai kérdések megvitatása közben

a parasztságnak tett „újabb engedményeket” fogalmazzák meg, vagy egyesek a „leszűkített pénzügyi mozgásteret” kifogásolják, ismét mások egyéb, megint csak részkérdéseket állítanak homloktérbe. Nem kell sokat bizonygatni, hogy a kiemelésekre való leszűkítések egyolda­lúak, elégtelenek, de semmiképpen nem lebecsülendők. A felvetésekben feltűnő a gazdasági kérdések, elsősorban az életszínvonallal kapcsolatos kérdések súlya. Ez önmagában érthető is. A megfogalmazások, a feltett kérdések hogyanjaiban viszont nem megnyugtató a gyakran jelentkező fogyasztáscentrikusság; gazda­sági fejlődésünket és irányítási rendszerünket elsősorban csak az árak változása egyoldalú szemléletéből minősítő vélemény; a reális gazdasági megítélés —amely közgazdasági propagandamunkánknak joggal bírált gyengeségeire is utal — a közvélemény egy jelentős részénél ma is hiányzik; a részérdek igénye gyakran mellőzi a társadalmi összlehetőséget és összérdeket; a személyes „elvárások” még ma is sokaknál elsősorban fogyasztói minőségben jelentkeznek. A részek kiraga­dása, a részérdek egyoldalú előtérbe helyezése tehát olykor ma még elég gya­kori. Pedig, ha egyáltalán szabad lenne gazdasági részoldalról kiemelve a hatá­rozatot elnevezni, sokkal inkább hatékonyságnövelés-igényű határozatnak, sem­mint ár-, vagy egyéb részterületet exponálónak kellene ítélnünk. Nincs mód arra, hogy a Központi Bizottság novemberi határozata fő terüle­teinek akárcsak legfontosabb összefüggéseit, kölcsönös feltételezettségeit bemutas­suk. A felvetődő gazdasági kérdések néhányát azonban, a helyes értelmezés és ebből adódóan már a tennivalók miatt is szóvá kell tenni, mert kellő meg nem értésük téves szemlélet továbbhordozója lehet. Először is: nincs szó semmiféle „mechanizmusreform-megtorpanásról”, hanem sokkal inkább irányítási rendszerünk eredeti koncepciójának teljesebb, követke­zetesebb megvalósításáról és ennek érdekében egyes szabályozó eszközök felül­vizsgálatáról, tökéletesítéséről.­­És ez nagy különbség! Az eltelt öt év társadalmi-gazdasági eredményei a gyakorlatban bizonyítot­ták új irányítási rendszerünk alapelveinek helyességét. A személyes anyagi érde­keltség fokozódása eredményeként is meggyorsult a gazdasági növekedés, ezzel együtt jelentősen — és a korábbinál egyenletesebben — nőtt a lakosság jövedel­me, pedig közben a heti átlagos munkaidő is csökkent. Lényegesen kedvezőbbé vált az áruellátás, viszonylag szűk körre korlátozódott a hiánycikkek jegyzéke. Népgazdaságunk struktúrája kedvező irányban fejlődik. Jelentősen — elsősor­ban 1970-től — nőtt az élőmunka termelékenysége a népgazdaság minden ágában. A mezőgazdasági szocialista nagyüzemek eredményei az utóbbi években különö­sen biztatóak, számottevőek. Pozitív előrelépés a vállalati önállóság növekedése, a szocialista demokratizmus kiszélesítése. Javult az export struktúrája, vele együtt gazdaságossága, ezzel együtt csökkent a fajlagos állami támogatások mértéke. Olyan közgazdasági szemléletformálódási folyamatot indított meg a reform, s annak időközi tapasztalata, a Központi Bizottság novemberi határo­zata is, amelynek pozitív eredményei a következő években a gyakorlati mun­kában jelentkeznek majd ... Igaz, irányítási rendszerünk területén tennivalóink is vannak bőven, mert eredeti célkitűzéseink teljesítését csak részben tette lehetővé. Várható nehézsé­gekkel a gyakorlatban való alkalmazás során létrehozásánál is számoltunk. Ak­kor sem keltettük tökéletessége illúzióját. Nem is kelthettük­­ öröklött gazda­sági szerkezetünk és gazdasági egyensúlyhelyzetünk problémái ismeretében sem, amelyek a várt kedvező hatások kibontakozását már eleve korlátozták, de azért sem, mert működésének milyensége egy sor­számba vett belső és külgazdasági tényező jövőbeni és meghatározott irányú alakulását is feltételezte. Ezek nem mindegyike következett be, részben objektív, nem utolsósorban a végrehajtás emberi tényezői kedvezőtlen alakulása miatt. 2

Next