Borsodi Szemle, 1974 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1974 / 1. szám - GAZDASÁGI ÉLET - Nagy Aladár: 25 éves a KGST
ban a munkatermelékenység-növekedés, és 20%-ban a létszámnövekedés hatására következett be. Az ipar szerkezetében megnőtt a fogyasztási javakat előállító ágazatok súllya. Az ipari fejlődés fő hajtóereje a vegyipar és a gépipar volt. A gépipar növekedése kissé lelassult, annak következtében, hogy a párhuzamosan előállított termékek nemzetközi kereslete lecsökkent, a meglevő géppark minőségi lecserélése vált jellemzővé, és egyes gépipari termékek kereslete visszaesett. Az energiagazdaság fejlesztésének üteme általában lassú volt. A tagországok mezőgazdaságának fejlődése évi 4—5%-os növekedés mellett fiegyensúlyozottabbá vált. A mezőgazdasági termelésen belül az állattenyésztés részesedése megnőtt, viszont emiatt fokozódtak a takarmányozási gondok. A zöldségtermesztés eredményei elmaradtak a társadalmi igényektől. A beruházások alakulásánál szembetűnő volt, hogy az igények lényegesen gyorsabban nőttek, mint a lehetőségek. A beruházások finanszírozásában lecsökkent az állami költségvetés szerepe, és megnőtt a hitel és a saját eszközökfelhasználása. Miközben a befejezetlen beruházások állományának aránya az éves beruházási kerethez képest magas volt, igen hosszúra nyúlt — 4—5 év — az átlagos kivitelezési idő. Pozitív tendenciaként, a beruházási költségeken belül az építkezési arány lecsökkent a gépek javára. Mindenütt nőtt a beruházási struktúra átalakítására ható központi politikának a szerepe. Kibontakozott a beruházási építkezések „iparosításának” folyamata. A lakossági jövedelmek és fogyasztás alakulását a reáljövedelmeknek a reálbérnél gyorsabb ütemű növekedése jellemezte. Ez a foglalkoztatottság növekedésén és a társadalmi juttatások súlyának fokozódásán alapult. A belső ellátás nem volt teljesen zavartalan, annak ellenére, hogy a tagországokban magas szintű külkereskedelmi árukészlet alakult ki. Mindenütt továbbra is gyors ütemben nőtt a takarékbetétek állománya. Elkezdődött a lakossági szolgáltatások nagyobb mérvű fejlesztése. A KGST-országok külkereskedelmi forgalmának átlagos évi növekedése (8%) kissé lelassult, de nagyobb volt, mint a nemzeti jövedelemé (7%), és azonos volt az ipari növekedési ütemmel. A tőkés világpiacon a tagországoknak kedvező konjunktúra alakult ki. Egyes szocialista országok (Lengyelország, Bulgária, Románia és Csehszlovákia) korábbi nyugati fizetési mérleg passzívumai nem csökkentek, mert az importjuk ebből a relációból lényegesen gyorsabban nőtt, mint az ide irányuló exportjuk. Új jelenség volt, hogy a tagországoknak a tőkés országokkal folytatott külkereskedelme gyorsabban nőtt, mint a KGST kölcsönös áruforgalom. Ugyanakkor vitathatatlanná vált, hogy általában a külkereskedelem szerepe a tagországok gazdasági fejlődésében tovább nőtt. [1] A KGST-országoknak az 1960-es évek végére kialakult gazdasági helyzetéből kiindulva, a komplex program a szocialista országok gazdasági együttműködésének — mint a tagországok gyors ütemű gazdasági növekedése egyik döntő tényezőjének — három problémakörét emelte ki. [2] Állást foglalt a nemzeti gazdaságpolitikai célkitűzések összehangolásának, a közvetlen nemzetközi termelési együttműködés kialakításának és a nemzetközi gazdasági szabályozás továbbfejlesztésének szükségessége mellett. A KGST 1972. évi XXVI. ülése a program 1971—1975. közötti, az 1973. évi XXVII. ülése pedig 1976—1980. közötti végrehajtásának kérdéseit elemezte. Melyek azok a kérdések, amelyekben jelenleg minden tagország egyetért? A partnerek teljes meggyőződéssel hangsúlyozzák, hogy a nemzeti gazdaságpolitikai célkitűzések nemzetközi koordinációjának döntő szerepe van. A koordináció során az egyes népgazdaságok fejlesztésének koncepcióját kell összehangolni. Mindezt a legeredményesebben egy olyan nemzetközi gazdasági szabályozó rendszer szolgálhatja, amely közösen kialakított és alkalmazott elveken nyugszik. Emellett szükségessé válik a KGST-országok gazdasági integrációján kívüli országokkal szemben közösen alkalmazandó gazdaságpolitika kidolgozása. 2